Az Európai Unió Bírósága Nagytanácsának a Románia jogállamisági hiányosságairól szóló 2021. december 21-i ítélete kiemeli az uniós jogrend védelmének szükségességét. A körülmények újfent szemléletesen bizonyítják, hogy az uniós jogrendszer gyenge pontja a tagállamok nemzeti igazságszolgáltatási rendszereiben rejlik. Az Európai Unió Bírósága Románia ellen az értékek további erősítésének igényével lép fel, hivatkozva az ország különleges csatlakozási kötelezettségeire. A konkrét ügyön túlmutató jelentőségű az uniós jog feltétlen alkalmazási elsőbbségére vonatkozó indokok első alkalommal történő kiegészítése az uniós joggal összeegyeztethetetlen határozatok figyelmen kívül hagyásának céljából. Ez azonban nem sikerül, mert az ítélet indokolása az integrációs folyamat alkotmányos alapjait és az érintett szereplők sokszínűségét teljesen figyelmen kívül hagyja.
Kulcsszavak: uniós jog elsőbbsége, uniós identitás, alkotmányos identitás, unió pénzügyi érdekei, korrupció, előzetes döntéshozatali eljárás, fegyelmi vétség
Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) döntése öt előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján született, négyet a román Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék (Înalta Curte de Casatie si Justitie), egyet pedig a Bihar Megyei Törvényszék (Tribunalul Bihor) nyújtott be. Négy esetben magas rangú tisztviselők ellen vesztegetés, hozzáadottérték-adót (HÉA) illetően elkövetett adócsalással kapcsolatos bűncselekmények, valamint korrupciós és pénzmosási bűncselekmények miatt indult büntetőeljárás, amelyek a vissza nem térítendő uniós forrásokból történő projektfinanszírozáshoz kapcsolódtak.[2] Az egyik ügy egy bukaresti fellebbviteli bíróság bírája ellen indított fegyelmi eljáráson alapult, amely a Legfelsőbb Bírói Tanács bírói fegyelmi tanácsa előtt a bírói pályáról való kizárásához vezetett, amelyet követően fellebbezést nyújtott be a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszékhez.[3] A határozat indokolásából kiderül, hogy a büntetőeljárásban részt vevő egyes bírák ellen fegyelmi eljárást indítottak, miután azok előzetes döntéshozatal iránti kérelmüket benyújtották.[4] Vagyis gőzerővel folyik a harc a politikai hatalommal való visszaélések visszaszorításáért Romániában. Ennek a küzdelemnek a román igazságszolgáltatás elkerülhetetlen résztvevője.
A 2019 májusa és novembere között benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek olyan eseményekre világítanak rá, amelyek háttérbe szorultak a lengyelországi és magyarországi eseményekhez képest.[5] Az EUB már 2021 májusában az uniós joggal összeegyeztethetetlennek találta a bírák és ügyészek személyes felelősségére irányadó szabályok szigorítására vonatkozó román rendelkezéseket a "bírói/igazságszolgáltatási tévedések" és az igazságszolgáltatás függetlenségét aláásó fegyelmi intézkedések miatt. Az EUB itt is hangsúlyozta, hogy az uniós intézmények a csatlakozás óta támogatják a független romániai igazságszolgáltatás kiépítését, és a román Alkotmánybírósággal szemben megerősítette, hogy az uniós jog al-
- 9/10 -
kalmazási elsőbbségének elve érvényesül az általa értelmezett alkotmányos normákkal szemben is.[6]
A román Alkotmánybíróság egy 2021. júniusi határozatában erre reagálva megtiltotta az eljáró bíróságoknak, hogy a román Alkotmányban kimondott alkotmányos identitásra[7] hivatkozva már az Alkotmánnyal összhangban lévőnek talált nemzeti jogi normák uniós joggal való összhangját vizsgálják. Az eljárás bekerült az Európai Bizottság jogállamisági jelentésébe.[8] Két nappal az itt tárgyalandó határozat közzététele után a román Alkotmánybíróság sajtóközleményben védte meg ítélkezési gyakorlatát, és kijelentette, hogy az Európai Bíróság által értelmezett alkalmazási elsőbbség betartása alkotmánymódosítást igényelne.[9] A határozat addig nem végrehajtható.
Ezek az események a csatlakozás óta "épülőben lévő jogállamban" zajlanak.[10] Ugyanakkor ezek a fejlemények egy tágabb összefüggésbe illeszkednek. Az EUB és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) határozatait egyre kevésbé hajtják végre,[11] a francia elnökválasztási kampány egyik ígéreteként a szupranacionális bírósági határozatokkal szembeni "alkotmányos pajzsot" (constitutional shield) hirdettek meg,[12] Lengyelországban pedig az Alkotmánybíróság az EUB és az EJEB határozatait részben alkalmazhatatlannak nyilvánította.[13] Strasbourg és Luxemburg, amelyeket "az európai alkotmánybíráskodás két szenátusaként" értékeltek,[14] a jogalkotásra és a végrehajtásra felhatalmazott testületek nyomása alatt állnak. Jogrendszereik védelmének szükségessége megkérdőjelezhetetlen. Mindazonáltal az európai jog tudományos vizsgálatának továbbra is ki kell terjednie az uniós intézmények tevékenységére. A többi tagállam politikai válasza hiányában a kritikus helyzetekben támogatást nyújtó bírósági döntések is kritikai elemzést igényelnek. Ennek fényében az EUB ítéletét a probléma szűkebb és tágabb összefüggésében is meg kell vizsgálni.
Az EUB álláspontja jól ismert, és a Nagytanács 2021. májusi ítéletét követően kifejezetten Romániával kapcsolatban megismétli azokat: az Unióhoz csatlakozó tagállamok "saját akaratukból és önként vállalták" az EUSZ 2. és 49. cikkeiből fakadó értékek betartásának kötelezettségét. Ez az aktív-megőrző értékmegosztás, amin a tagállamok közötti kölcsönös bizalom mint ennek előfeltétele, "nyugszik".[15] Az uniós jogrend teljes transznacionális működési mechanizmusa, amint az a Szerződések egyes szakpolitikai területein is kifejezésre jut, erre az aktív értékrendre épít.
Az európai integrációs folyamat alapját képező "alkotmányos értékek"[16] központi jellemzője a jogi és a jogon kívüli normativitás egyidejűsége. Az EUB a kettő közötti kapcsolatot hozza létre, amikor kimondja, hogy az EUSZ 2. cikkében említett értékek tiszteletben tartása "az Unió tagjává válni kívánó bármely eu-
- 10/11 -
rópai állam csatlakozásának előfeltétele", és hogy ezek tiszteletben tartása "feltétele annak, hogy az adott tagállam élvezhesse a Szerződések alkalmazásából eredő valamennyi jogot".[17] Az EUSZ 2. cikkében található értékek megőrzése megelőzi a szerződéses jogokat és kötelezettségeket, mint azok érvényesülésének feltételét, és támogatja azokat. A jogi és a jogon kívüli normativitás tehát az EUB szerint kéz a kézben jár. Egy "jó" csatlakozás előtti rendszer bizonyos szintje nélkül, legalábbis annak kialakítására való kilátásnélkül egyetlen csatlakozni kívánónak sincs lehetősége arra, hogy az uniós jogi értékközösségbe kerüljön.[18] Ezt szemléletesen illusztrálja Románia példája.
Az EUB már a 2021. májusi ítéletében megállapította, hogy a 2006/928 határozat, amely alapján Romániában létrehoztak egy monitoringmechanizmust, és amely alapján a Bizottság ajánlásokat bocsát ki, a határozatok körébe sorolandó [EUMSZ 288. cikk (4) bekezdés]. Az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése szerinti lojális együttműködés elvével összhangban Romániának megfelelően figyelembe kell vennie a kitűzött célok elérésére vonatkozó ajánlásokat, amelyek mindegyike a jogállamiságon alapuló intézményfejlesztésre irányul,[19] és nem szabad olyan intézkedéseket elfogadnia vagy fenntartania, amelyek veszélyeztetik ezen elérendő célokat.[20] Ezt megerősíti az EUB,[21] és a csatlakozási okmányra, valamint a Bizottság monitoringjelentésére hivatkozva hangsúlyozza, hogy a csatlakozás idején továbbra is fennálltak közvetlen veszélyek az igazságszolgáltatás és a korrupció terén mutatkozó hiányosságok formájában.[22] Románia intézményi megfigyelése keretében a többi tagállamhoz viszonyított eltérés az ítélet indoklásában is kifejezésre jut. Ugyanakkor megerősítést nyer a jogállamisági válságok során kialakult irányvonal, amely szerint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének 2. albekezdése mint a jogállamiság értékének konkrét kifejeződése az Alapjogi Charta 47. cikk (2) bekezdésének alkalmazásához vezet, anélkül, hogy szükségessé válna az Alapjogi Charta 51. cikk (1) bekezdésének vizsgálata.[23]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
