Tisztelt Olvasó!
Aki már foglalkozott szabálysértési hatósági tevékenységgel akár régi önkormányzati, akár járási hivatali hatáskörben, egyetért velem abban, hogy ezen hatósági tevékenység legjelentősebb mozzanata a hatóságot terhelő bizonyítás terhe, a tényállás tisztázása. A tényállás tisztázása során be kell, hogy bizonyosodjon (teljes mértékben), hogy valaki valamilyen szabálysértést követett el, ellenkező esetben az eljárást meg kell szüntetni. Nem idézem ezzel kapcsolatban a törvény sorait, hiszen mondanivalóm nem az eljárás megszüntetésének eseteit taglalja.
Egyes szabálysértések esetében az általam fentiekben vázolt tényállás tisztázása az, amely nem biztos, hogy teljes mértékben megnyugtató, vizsgálva akár a hatóság, akár az ügyfél részéről.
Ennyi bevezető után konkrét jogeseten keresztül szeretném bemutatni dilemmám lényegét, melyben sokan saját megtapasztalt jogesetükre ismernek, illetve saját kiskocsmájuk gyakorlatát látják viszont. Mint ahogy a filmekben szokás: "a bemutatott történetet a való élet produkálta, én csak az egyes szereplők nevét változtattam meg, így a történet nem a képzelet szüleménye".
A jogeset neve: Vásárlók megkárosítása - 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartás rendszeréről, XXIX. fejezet, 191. cím
A jogeset: Agyagos nevezetű településen, a "Sárgaföldig" nevezetű vendéglátó-ipari egységben, a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség próbavásárlással egybekötött ellenőrzést végzett, melynek során a kiszolgált, majd visszamért "Füttyös" szeszes ital 5 cl helyett 4,4 cl volt. A feltüntetett árlistán az 5 cl ital ára 500 forint, így 60 forint vásárlói megkárosítás történt.
Az ellenőrzést végzők ezen tényt jegyzőkönyvezték, a jegyzőkönyvet pedig az egység üzemeltetőjének, a Berúgatlak Kft. képviseletében annak ügyvezetője írta alá, elismerve a történteket. A kiszolgálást mint alkalmazott, Konyak Klára végezte. A Felügyelőség határozattal kötelezte a Berúgatlak Kft.-t, hogy a jövőben tartózkodjon az italmérésből adódó többletszámolástól. Ezek után szabálysértési eljárást kezdeményezett a fenti jogszabályhelyre történő hivatkozásra.
Fentiek alapján a szabálysértési eljárás megindult, a tényállás tisztázása során pedig felvetődött, hogy "Ki a bűnös, avagy ki viszi el a balhét"?
Mit tehet a szabálysértési ügyintéző? Beidézi az üzemeltető képviselőjét (tulajdonost, vállalkozót), valamint a kiszolgálást végző alkalmazottat az ügy tisztázása érdekében. Az eredmény lehet: mindketten tagadják az elkövetést - egymásra hárítják az elkövetést, mindketten elismerik a szabálysértést - egyikük magára vállalja.
Általában az alkalmazottat (fel-, kiszolgálót) bírságoljuk, megnyugtatva lelkiismeretünket. De tényleg ő a bűnös? Vagy csak ő "viszi el a balhét" mint bűnbak?
Az eljárás során érdemes vizsgálni az alkalmazott szerepét, egyáltalán szóba jöhet-e mint bűnös és a szabálysértés alanya.
Véleményem szerint az alkalmazott nem lehet a szabálysértés elkövetője.
Tudom, most sokan fölkapják a fejüket olvasva e sorokat, - ez is a célom -, de nézzük a tényeket.
A törvényi hivatkozás így szól: "Aki az árunak közvetlenül a fogyasztók részére történő forgalomba hozatala során hamis méréssel, számolással vagy az áru minőségének megrontásával a vásárlót megkárosítja, szabálysértést követ el".
- A jogalkotó sem a "kiszolgáló" kifejezést használja a törvényi megfogalmazásban, így véleményem szerint a szándék a forgalomba hozó felelősségét állapítja meg (és nem az alkalmazottét).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
