Az emberek régi vágya a szabadság és a rend. Ez a két érték viszont sokszor ütközik egymással. Nehéz úgy szabadon élni, hogy a társadalmi rend is megvalósuljon, ne átfogó rendetlenségbe csapjon át az emberi természetes szabadságvágy. Szülhet-e a valóban rendet a szabadság - ez a régi dilemma. Vagy az a szemlélet uralkodik, amit Arany János verstöredékében láthatunk, amely Deák Ferenchez a kiegyezéses jogrend atyjához intézett: "Deák Ferenc úr. Nem kell kend nékünk! Szabadságot akarunk rend nélkül!"
Az önkényuralmi, diktatórikus rend ellentétes a szabadsággal - a náci Németországban, Sztálinnál vagy Rákosinál nagy volt a társadalmi-gazdasági rend, csekély volt a köztörvényes bűnözés, a társadalom fegyelmét drasztikus eszközökkel biztosították. Az állami terror rendje megfojtja az emberi szabadságot, önmegvalósítást, autonómiát. A diktatórikus államok jogrendje nem valóságos jogrend, a törvényeken alapuló jogtalanság nem ismerhető el. A másik véglet viszont a káosztársadalom, az ún. weimarizálódás, a társadalom elemi rendjének felbomlása, az anarchia, amelyet Bakunyin úgy fejezett ki: semmilyen hatalmat senkinek. Ami kívánatos, az a jogállam rendje. A jogállamban olyan jogrend uralkodik, amely magában foglalja a rend kialakításának és fenntartásának jogát. A joguralom (rule of law) az emberi alapjogokra és az államhatalom korlátozására (a hatalomkoncentráció tilalmára) épül, amely részben akkor valósul meg, ha az államon belül elkülönült hatalmi ágak vannak, amelyek egyben a törvényhozó és végrehajtó hatalom fékeiként funkcionálnak, részben pedig akkor, ha az államban a civilekkel partneri kormányzás (egyeztetés, vélemények kikérése stb.) valósul meg.
Ugyanakkor ma már a 20. század második felében bekövetkezett, illetve a 21. század eleji társadalmi-gazdasági átalakulások után nem maradhatnak változatlanok, a jogállami jogrendértelmezés klasszikus elvei, bizonyos mértékben átértelmezésre, kiegészítésre, innovációra szorulnak. Időközben ugyanis kialakult a globális finánc-turbókapitalizmus, illetve a kockázattársadalom, amellyel Rousseau vagy Montesquieu aligha számolhatott.
Lényegében ezek a következők.
1. Az átfogó tömegesedés. A 19. század elején félmilliárd ember élt a Földön, most hét és félmilliárd. Több tízmilliós nagyvárosok jöttek létre. Az embertömeg tömegtermelést-tömegkereskedelmet-tömegfogyasztást indikál - Európában így kialakultak a fogyasztói társadalmak. Mindez egyre erősödő környezeti problémákat okoz - klímaváltozás, elsivatagosodás. A technikai-gazdasági fejlődés egyre inkább fenntarthatatlanná válik, kialakul az újkori népvándorlás, migráció. Erősödik a fejletlenebb térségből történő gazdasági bevándorlás a fejlettebbekbe, Afrikában például egész térségek lakhatatlanná válnak.
2. A technikai fejlődés egyre inkább kiszorítja az embert. Ennek egyik oldala a robotizáció, a másik a digitalizáció, elektronizáció. A computerizáció a mesterséges intelligencia előretörését jelenti. Kialakul az információs táradalom, a cyberkultúra, megjelennek a "világháló-nemzedékek" (facebookoznak, twittereznek), az emberek televíziós-internetes képözönben élnek. Egyre erősebb lesz a médiahatalom, a tömegkommunikációs manipuláció lehetősége egyre nő.
3. A robotizáció, a computerizáció és az információs forradalom posztindusztriális szolgáltató-szerviztársadalom kialakulására vezet. Csökken a mezőgazdaság és az ipar szerepe, előretör a kereskedelem, a szolgáltatás, turizmus, szórakoztatóipar, egészségügyi ipar (pl. az USA-ban ma már a foglalkoztatottak mintegy 10%-a idősgondozással foglalkozik). A szerviztársadalom élére a pénzügyi szolgáltatásipar kerül: bankok, befektetési alapok, biztosítók, más pénzügyi szolgáltatók. A szabadpiaci verseny igen korlátozottan érvényesül, dominálnak a különböző vállalatcsoportok (anya-leány-unoka-dédunoka társaságok, keresztrészesedések, burkolt befolyásszerzés, faktikus konszernek), mégpedig jelentős mértékben pénzügyi holdingok vezetésével. A gazdaság az ún. repülő pénzpiac, a tőzsdék révén is egyre áttekinthetetlenebbé válik - ezt egyesek a pénzügyi hálózatok uralmának, láthatatlan pénzügyi háttérhatalomnak nevezik. Az áttekinthetetlenség részben a kockázatokat, részben a társadalmi-gazdasági bizonytalanságot növeli, fokozza a válságszituációk kialakulásának és kiéleződésének veszélyét.
4. Mindez pedig átfogó nemzetköziesedés keretében megy végbe, kitágul a világ, a globalizáció korszakába léptünk. Nemzetközi vállalathálózatok, multinacionális óriás vállalatbirodalmak jönnek létre, a modern technika-gazdaság az államokat is integrációra kényszeríti (lásd az Európai Uniót). Világpolitikai-világgazdasági átrendeződés következik be: a Szovjetunió összeomlása után egyedül maradt az Amerikai Egyesült Államok, ugyanakkor dominanciája ma már csökken, jön fel Kína, India, Brazília, Argentína, Dél-Afrika.
Ez a négy önmagában is összetett és egymással összefüggő tendencia ráadásul igen felgyorsultan érvényesül. A folyamatok komplexek, minden mindennel összefügg, a változás pedig folyamatos, hiszen a technika is folyamatosan megújul (lásd például a mobiltelefon fejlődését).
- 8/9 -
Az I. pontban leírt globális finánc-turbókapitalizmus eredménye a kockázattársadalom kialakulása. Ennek főbb tényezői:
1. Kiéleződő szakadékok - ellentétek - feszültségforrások számos területen. Így
a) fejlett világ és a leszakadó világ között, jelentős demográfiai problémákat okozva (öregedő fejlett világ - viharosan szaporodó fejletlen világrészek),
b) rohamosan növekvő nagyvárosok és az elnéptelenedő - elszegényedő vidék között,
c) a gazdagok, az ún. elit és a leszakadók, a nyomorban élők között. A viszonylag csekély számú elit egyre gazdagabb, a középosztály zsugorodik, egyre több a szegény, sőt a létminimum alatt, nyomorban élő ember,
d) a különböző generációk, az idősek és a fiatalok között. A fejlett világban, illetve a jómódban élőknél az élettartam, a munkaképesség meghosszabbodik, a fiatalok munkalehetőségei így csökkennek, ebből tömeges elvándorlás következik. A fiatalok jobban érdekeltek a környezeti problémák megoldásában és a modernizációban, mint a konzervatívabb idősebb nemzedékek.
Az említett feszültségforrásokat jól illusztrálja két nem régi politikai esemény, az angol Brexit, illetve Trump elnöki győzelme az USA-ban. Az utólagos szociológiai felmérések jól mutatják, hogy
a) Angliában a fiatalok, a képzettek, a nagyvárosiak többsége szavazott az EU-ból való kilépés ellen, az idősek, kevésbé iskolázottak, a vidékiek kívánták az Brexitet,
b) az USA-ban Trump mellett ugyancsak az elszegényedő középosztály, jövőjét vesztett vidéki fehér lakosság, az idősek szavaztak többségben, és nyertek a Clintont támogató elitek, jómódúak, nagyvárosok, fejlettebb területek lakosságával szemben.
2. Összefüggésben a vallásosság csökkenésével átfogó erkölcsi romlás következik be a fejlett világ tömegtársadalmaiban, mégpedig a gazdasági, a társadalmi és a politikai életben egyaránt. A fair play, a tisztességes verseny háttérbe szorul - egyszer élünk, meg kell valósítani önmagunkat, gátlástalanul gazdagodni kell, karriert kell csinálni. A globalizációval összefüggésben kialakul a nemzetközi szervezett bűnözés számos új "üzletággal" (kábítószerbiznisz, embercsempészet, internetbűnözés stb.), a bűnözés brutalitása fokozódik, kialakul a terrorizmus, a terrorcselekmények egyre jobban mindennapi életünk szinte megszokott részévé válnak. A társadalom hagyományos rendje bomlik-bomlik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
