Az Országgyűlés elfogadta Magyarország új Alaptörvényét, amely 2012. január 1-jén lép hatályba. Ezt megelőzően pedig a Kormány döntött arról is, hogy új Polgári Törvénykönyvet kell alkotni, melynek előkészítését komoly jogtudósok kezébe helyezte. Az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) előkészítése kapcsán a különféle jogi személyek szabályozását illetően a Gazdaság és Jog 2011. márciusi számában Sárközy professzor úr is kifejtette véleményét a "Szervezetek jogállása a Ptk.-ban" címmel. Ebben más fontos kérdés mellett arra is kitért, hogy az új polgári jogi kódex egyértelműen rendezné a közjogi jogalanyok magánjogi státusát, így különösen a köztestületek és a közalapítványok jogállását. Az alábbiakban azt igyekszem elsősorban alátámasztani, hogy a közjogi jogi személyekre megállapítandó általános szabályokat, illetve az alapvető közjogi jogi személy típusokat külön törvényben kellene szabályozni. Ezen kívül az egyes közjogi jogi személy típusokra vonatkozóan, és más közjogi alapú testületek szabályozása tekintetében is vázolnék néhány megoldási javaslatot.
A közjogi jogi személyekről, és azoknak a magánjoghoz való viszonyáról számos elmélet és nézet fogalmazódott meg az elmúlt évszázadokban, melyeket irányzatokra is lehet osztani. A jelen írás keretében ezek ismertetésébe nem bonyolódnék bele, inkább csak röviden vázolnám a saját felfogásomat a témát illetően. A jogi személyeken belül az alapján érdemes véleményem szerint különbséget tenni a magánjog és a közjog jogalanyai között, hogy mi módon és milyen célból történik ezek létrehozása. A közjogi személyek alapvetően közfeladatok ellátására jönnek létre, létrehozásuk alapja, hogy az állam alaptörvényből levezethető különféle feladatai ellátásának, más szavakkal, a köz érdekében végzendő tevékenykedéseinek megfelelő szervezeti keretet biztosítsanak. A másik elhatárolási ismérv, amely megkülönbözteti a magánjogi jogalanyoktól a közjogi jogi személyeket, hogy létrehozásuk (és megszüntetésük) jogforrása valamilyen közjogi jogi aktus, amely szerint az állam, illetve az állam képviselője közjogi akaratát kinyilvánítva létrehoz (avagy megszüntet) egy közjogi jogalanyt. A létrehozás kivételesen történhet úgy is, hogy egy már - magánjogi alapokon - létrehozott magánjogi jogalanyt az állam közfeladat ellátása érdekében közjogi jogokkal ruház fel, és így mintegy átváltoztatja közjogi jogalannyá azt. Ez az esetkör azonban szintén megfelel az itt leírt elhatárolásnak, illetve általános elvnek, mely szerint közjogi aktussal közfeladat ellátására jön létre, "lényegül át" a jogalany.
Általában elfogadást nyert az a jogi tudományos álláspont, amely szerint a közjogi jogalany nem feltétlenül kell, hogy jogi személyiséggel rendelkezzen. Szintén nem evidencia, hogy egy közjogi jogalany, így különösen közjogi jogi személy egyúttal polgári jogi jogalany is legyen. Más szavakkal, a közjogi jogi személyek magánjogi jogi személyiséggel rendelkezhetnek, de nem feltétlenül és nem minden esetben. Személyes álláspontom egyébként e tekintetben az, hogy akkor érdemes a közjognak jogi személyt statuálnia, amennyiben a jogi és gazdálkodási önállóságnak azt a szintjét jelentő jogalanyt hoz létre, ami egyúttal magánjogi jogalanyiságot is igényel. Tehát én azt tartanám a helyes vezérlőelvnek, hogy akkor adjon általában jogi személyiséget egy közjogi jogalanynak a jogalkotó, amennyiben azt a jogi személyiség teljességével teszi: közjogi és magánjogi jogi személlyé avatva azt. Ennek pedig az az egyértelmű elvi alapja, hogy általában a jogi személyiség lényege a jogképesség, vagyis a jog által elismert készség és képesség jogok és kötelezettségek megszerzésére. Ennek magánjogi, vagyonjogi, illetve közjogi jogképességet egyaránt magában kellene foglalnia.
A magyar jogban "történelmileg úgy alakult", hogy a hatályos Polgári Törvénykönyv tartalmazza a közjogi jogi személyekre vonatkozó általános jogállási szabályokat. Az azonban nyugodtan kijelenthető, hogy ez alapvetően helytelen megoldás. Azt gondolom nem kérdéses evidencia, hogy a magánjog alaptörvényének a magánjogot kell szabályoznia. Ebből következően rendszeridegen szabályozási mód, amely közjogi jogalanyokat illetően a polgári jog kódexében nyújt általános törvényi szabályozást. Ez egyébként a gyakorlatban is kivételes megoldás, a fejlett jogrendszerű országokban ilyen szabályozási megoldást nem lehet találni. Ez természetesen nem jelenti azt egyrészt, hogy általában a jogi személyekre (minden jogi személyre) vonatkozó általános szabályokat ne a magánjog kódexének kellene tartalmaznia. Másrészről szintén nem vitatható, hogy a Ptk. tartalmazza a jogi személyek, így akár az állam vagy a közjogi jogi személyek generális magánjogi jellegű szabályozását, ezen előírásoknak természetes módon lehet a Ptk.-ban a helye. De ahogyan az már a jogtudományban megfogalmazást nyert, a Polgári Törvénykönyvnek a közjogi jogi személyek jogállásának csupán azokat az előírásait kell szabályoznia, amelyek a magánjog általánosító, egyneműsítő szemléletéből levezethetők, s amelyeknek magánjogi, vagyonjogi relevanciája van.
Az eddig leírtak alapján azonban álláspontom szerint az is egyértelműen kijelenthető, hogy a közjogi jogi személyek közjogi jellegű általános, tipizáló, kategorizáló, illetve jogállási jellegű törvényi előírásait a Ptk.-tól különválasztott, külön törvényben kellene szabályozni. Ezen, közjogi jogi személyeket szabályozó törvényi rendelkezések pedig részben sarkalatos törvények most is, és várhatóan azok lesznek a jövőben is.
Mielőtt rátérnénk a közjogi jogi személyekre, azt megelőzően magára az államra vonatkozóan is tisztázni lenne szükséges egy, a jelen írást érintő kérdést. Az állam, mint önálló entitás, közjogi tekintetben különféle alkotmányos szervek útján nyilvánul meg, azaz saját képében, önállóan nem jelenik meg, nem hoz döntéseket, nem alkot jogszabályokat stb. Az állam azonban elvileg és gyakorlatilag magánjogi, vagyoni jogi jogviszonyok alanya is lehet, habár ez csak kivételes lehetőség (pl. ún. végső örökös). Utóbbi körben alapelvként lehetne érvényesíteni, hogy az állam tekintetében egyfajta képviseleti elvnek kellene érvényesülni, azaz csak megfelelő törvényi felhatalmazással rendelkező jogalanyok által kerülhetne az állam magánjogi jogviszonyba. Ezen állami képviseletre jogosult jogalanyok lehetnek testületek (maga a kormány pl. kezességet vállal, garanciát nyújt), jogi személyiséggel rendelkező szervek vagy természetes személyek (pl. miniszterek). Ilyen külön képviseleti felhatalmazás hiányában érvényesülhetne kisegítő szabályként az a ma is meglévő előírás, hogy nevesített, eltérő felhatalmazás hiányában az államot magánjogi jogviszonyokban a kormány által kijelölt miniszter - jelenleg az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter - képviseli.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
