Az államra vonatkozó kiinduló Alaptörvényi rendelkezés értelmében "Magyarország független és demokratikus jogállam" [Alapvetés B) cikk (1) bek.]. Az Alaptörvény szerinti államfilozófia úgy írható le, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik [Alapvetés C) cikk (1) bek.] és a "kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe." Vagyis ezen szabály erős és cselekvőképes kormányról szól, amely "jóval kevesebb fékkel és ellensúllyal rendelkezik."[1] Persze látni kell azt is, hogy már hosszabb ideje - nem csupán hazánkban - az államfejlődés egyik tartós jellemzője a végrehajtó hatalom, a közigazgatás súlyának a növekedése, feladatainak a szaporodása mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban.[2]
A jogállami büntetőjog eszméje szükségszerűen összekapcsolódik magának a jogállamnak az eszméjével. Ennek teoretikus alátámasztása/megindokolása a klasszikus német filozófia, különösen Kant jogállami modelljére épül. "Az állam (civitas) emberek sokaságának egyesülése jogi törvények alatt". Az "állam törvényhozásra egyesült tagjai: állampolgárok (civis), lényegüktől (mint olyantól) elválaszthatatlan attribútumaik a törvényes szabadság, hogy csak olyan törvénynek engedelmeskedjenek, amelyhez hozzájárulásukat adták; a polgári egyenlőség, [...] harmadszor, a polgári önállóság..."[3] Tehát Kant szerint a szabadság és az egyenlőség megvalósítása a társadalom minden tagjának mint embernek szabadságában, mint alattvalónak egyenlőségében és mint polgárnak a függetlenségében áll. Ezt a törvényhozó tevékenységben való részvétel biztosítja: a törvényhozó hatalmat gyakorló képviseleti szerv útján maga a nép szab kereteket a saját szabadságának. Ez a magyarázata a törvényhozás elsőbbségének a jogállamban a végrehajtó hatalommal és a független bírósággal szemben.[4]
Kantot követően sikeres szintézis jött létre a jogállamiságon belül az igazságosság és a jogbiztonság követelményei között, amennyiben az állami tevékenység joghoz kötöttségének formai elvét, a jogbiztonságot (büntetőjogi megnyilvánulásaként az anyagi jogi legalitás, a törvényesség elvét) alárendelte a jogállamiság materiális vetületének, azaz mindenekelőtt az igazságosság követelményének.
Az is rögzíthető, hogy a jog uralmára épülő jogállam egyértelműen és egységes felfogásként sehol sem definiált fogalom, azaz jelenleg is több értelemben használatos.[5]
Hazánkban a jogállamiság alapértékeit az Alaptörvény rendelkezései részletezik, ugyanakkor nem töltik ki teljes egészében annak tartalmát. Ezért a jogállam fogalmának értelmezése az Alkotmánybíróság egyik fontos feladata. Az Alkotmánybíróság számos határozatában érintette a jogállamiság elvét: kimondta, hogy a formai jogállamiság magját jelentő jogbiztonság a jogállam nélkülözhetetlen eleme. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára [9/1992. (I. 30.) AB hat.]. A világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely a jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos legyen, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon [26/1992. (IV. 30.) AB hat.].
A honi Alkotmánybíróság határozataiban tehát egyértelműen a jogállamiság formális eleme, a jogbiztonság elsődlegessége mellett foglal állást: "A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság előbbre való." [11/1992. (III. 5.) AB hat.] Ez a megközelítés egy semleges jogállamiság-koncepciót eredményez(ett). A jogállamiság voltaképpen a jogrendszer egészének valamiféle ernyő-szabályává vált és a magyar alkotmányos berendezkedés filozófiai keretét jelentette és jelenti.[6] Más értelmezés szerint az AB nem redukálta a jogállamiság elvét a jogbiztonságra. A jogállam tartalmának tekinthető az igazságosság és a méltányosság is.[7] Az is megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése óta kisebb intenzitással hivatkozik a jogállamiságra, különösen a jogbiz-
- 262/263 -
tonságra. Ennek oka elsősorban a testület hatásköreinek átalakulásában keresendő.[8]
Az Alkotmánybíróság 10/1992. (II. 25.), 11/1992. (III. 5.), továbbá 42/1993. (VI. 30.) AB határozataiban,[9] illetve Szabó András több publikációjában az alkotmányos büntetőjog kifejezés szerepel, amely szerint a büntetőjognak az alkotmányból kell kiindulnia, ehhez kell igazodnia, mivel az alapnorma alapvető etikai értékeket hordoz és fogalmaz meg. A büntetőjog mint értékszempontokat követő rendszer érték-meghatározottsága elsősorban az alkotmányos értékekkel való egybeesést jelenti, illetve kell, hogy jelentse.[10]
Azonban nem csupán a büntetőjog tekintendő közjogi-alkotmányos rendszerhez kötött jogágnak, hiszen az alkotmány rendelkezéseinek a jogrendszer egészére nézve kötelező erejük van. Vagyis alkotmányellenes szabály nem lehet a jogrendszer része, legyen szó bármely jogág normáiról. Továbbá valószínűleg az alkotmányos büntetőjog terminológia használata is hozzájárult ahhoz, hogy hazánkban az alkotmányjogi és a büntetőjogi kérdéseket - az előbb vázolt összefüggésük mellett is - nem választják szét kellően a felvetődött problémák elemzése során. Az alkotmányjognak és a büntetőjognak ugyanis a maga saját rendszerében gondolkodva kell a kodifikációs és a jogértelmezési kérdéseket megoldania. A büntetőjogi felelősség anyagi és eljárásjogi feltételeinek rendszerbe foglalása és működtetése nem alkotmányjogi kérdés, ezért helyes lenne az alkotmányjogi és a más jogágak belső rendszerét érintő problémákat külön tartani.[11]
Ezzel összefüggésben részemről az jegyezhető meg, hogy a büntetőjog tekintetében is a kiindulópontot és egyúttal az áthághatatlan korlátot az alkotmány, az alkotmányban rögzített alapvető emberi jogok és jogelvek jelentik. A büntetőjog azonban nem pusztán alkalmazott alkotmányjog, hanem önálló felelősségi és szankciórendszerrel rendelkező jogterület is, amely az alkotmányban foglalt alapjogok lényegi korlátjaként is felfogható.
Az elmúlt időszak felgyorsult eseményei, a globális és lokális kihívások egyre gyakrabban szembeállítják az állam gyors és hatékony intézkedéseit a jogállamiság vívmányaival. Ezen kihívások sorából kiemelendők a globalizálódó világ biztonsági kihívásaira adandó válaszok, amelyek révén a polgárok hatékony és gyors állami intézkedéseket várnak el a kormányzattól. Az állam pedig éppen a hatékonyságra hivatkozással gyorsan és akadálymentesen törekszik intézkedéseinek megvalósítására, és ezek a folyamatok a jogállam formális és materiális követelményeire egyaránt nagy veszélyt jelentenek.[12] Márpedig a jogállamiság, a jogállami elvek és követelmények tiszteletben tartása nélkül az alapjogok, a garanciális szabályok és a demokrácia védelme sem valósulhat meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
