Az Alaptörvény értelmében Magyarországon az állam és a vallási közösségek különváltan működnek, a vallási közösségek önállóak. Utóbbit erősíti, hogy az állam a vallási közösségek irányítására, felügyeletére szervet nem működtethet, és nem hozhat létre. Ugyanakkor az elkülönültség nem zárja ki a vallási közösségek állam általi anyagi és egyéb természetű támogatását, sőt azt sem, hogy az állam az egyes vallási közösségeket eltérően támogassa.[1]
Jelenleg az Ehtv.[2] melléklete szerint, 27 bevett egyház van. Nagyon fontos, hogy a korábbiakban az Országgyűlés által elismert egyház fogalmát a hatályos Alaptörvény szövegében a bevett egyház váltja fel, amely elsődlegesen vallási tevékenységet végez, belső szabályzata, hitvallása és önálló rítusa van, további legalább százéves nemzetközi működéssel rendelkezik vagy húsz éve szervezett formában, vallási közösségként működik Magyarországon, és tagjainak száma eléri a lakosság 0,1%-át (1990-es törvény, az új (2011-es) Ehtv. már nem tartalmazza ezt a kritériumot). Tanai és tevékenységei nem sérthetik az ember testi-lelki egészséghez való jogát, az élet védelmét és az emberi méltóságot, illetve nemzetbiztonsági kockázattól is mentesnek kell lenniük. Napjaink magyar egyházi szabályozási elvei többnyire az osztrák, román és cseh többszintű elismerési gyakorlatot ötvözik a korábbi elismerési feltételek szigorításával.[3]
A 2011. évi CCVI. törvény legnagyobb figyelmet kiváltó rendelkezései éppen az új egyházak nyilvántartásba vételére vonatkoznak, amelyek gyökeresen szakítottak az 1990 óta működő rendszerrel. Az új rendszer legfontosabb elemei a következők szerint foglalhatóak össze:
- a csak vallási tevékenységet is végző egyesület (vagy a korábbi törvény alapján működött egyház) kérheti egyházkénti nyilvántartásba vételét, azaz az egyházi kategória alatt létrejön a közösségi vallásgyakorlás egy alacsonyabb szintű szervezeti ke-
- 89/90 -
rete, egyházi jogállás előszobájaként, vallási tevékenység meghatározását pedig maga a törvény tartalmazza: "Vallási közösség a természetes személyek minden olyan közössége, szervezeti formától, jogi személyiségtől vagy elnevezéstől függetlenül, amely vallás gyakorlására alakult, és elsődlegesen vallási tevékenységet végez."(Ehtv. 6. §)
- a nyilvántartásba vételről a népi kezdeményezési eljárásban az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottságának előterjesztése alapján az Országgyűlés dönt. (Ehtv. 14. §).
- a nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez igen sok adatot mellékelni kell (hitvallás vagy legfőbb vallási tanok összefoglalása, legalább húszévnyi szervezett formában történő hazai működés igazolása stb.), melyek nyilvánosak.[4],[5]
Megállapíthatjuk, hogy az európai államok sokfélesége, eltérő történelmi hagyományai lehetetlenné teszik, hogy az államok egységes módon rendezzék a kérdést. Mi több, sem az európai, sem a nemzetközi jog nem állítja fel a két intézmény elválasztásának követelményét, hiszen az nem következik egyenesen a lelkiismereti és vallásszabadság megfelelő szintű garantálásából. Megállapíthatjuk tehát, hogy a fenti kategóriák bármelyike szerint is rendezzék a szekularizmus problémáját, azzal nem sértik meg a vallás szabad gyakorlásának jogát.[6]
Ahogy fentebb láthattuk, Magyarországon az állam és az egyház egymástól elválasztva működik. Az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre. Az államnak világnézeti kérdésekben semlegesnek kell lenni. Ugyanakkor az elválasztás és a semlegesség nem zárja ki azt, hogy az állam tekintettel legyen az egyházak olyan sajátosságaira, amelyek ezeket megkülönböztetik más társadalmi szervezetektől, mint például egyesületek, érdekképviseleti szervek, stb. (alapvetően a vallás teljes személyiséget meghatározó volta), együttműködjön az egyházakkal azok közhasznú tevékenysége kapcsán, anyagi eszközökkel (pénz, ingatlan) is támogassa az egyházak működését, ezzel lényegében az alkotmányos alapjogok megvalósítását el segítve.[7]
Megállapíthatjuk, hogy a hatályos kormányprogram deklarálta a lelkiismereti szabadság, és az emberek hitbéli meggyőződésének tiszteletben tartását. Megkülönböztetés nélkül biztosítja a hitélet szabad gyakorlásának feltételeit és számít az egyházak erkölcsi, nevelő, kulturális, oktatási és szociális tevékenységére. Az egyházi finanszírozási korszerűsítésével támogatja az egyházak részvételét az állam kötelező feladatainak ellátásában[8]
Elsőként a család - a társadalom magja, mint Isten által elrendelt intézmény - a fő mozgatórugója és összetevője az egyházi szervezeteknek. Amilyen egyéneket nevelünk a családokban, olyan lesz a társadalmunk. A szabályok betartása, betartatása, az etikus viselkedésforma megtanulása, a szeretet, emberség és tisztelet már magzaton belül elkezdődik, ezért sokkal nagyobb a szülői felelősség, mint
- 90/91 -
sokan gondolják. Az egyház olyan fiatalokat akar nevelni, akikben élnek a keresztény értékek, a család, az élet tisztelete.
Az állam a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségekkel történelmi és kulturális értékeket megőrző, nevelési-oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek - és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenység, valamint más közcélú tevékenység ellátására megállapodást köthet.
Az egyházak szociális tevékenységet folytatnak állami finanszírozással és a tagok karitatív szolgálataival, önkéntes adományaival. A jelenlegi szabályozás értelmében fenntartó lehet az állam fenntartói feladatainak ellátására a Kormány rendeletében kijelölt szerv, a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzatok társulása (együtt: állami fenntartó), a bevett egyház, annak belső egyházi jogi személye, továbbá a nyilvántartásba vett egyház, bejegyzett egyház és azok belső egyházi jogi személye (együtt: egyházi fenntartó), valamint a nem állami fenntartó. Jelenleg az Ehtv. melléklete szerint, 27 bevett egyház van. Nagyon fontos, hogy a korábbiakban az Országgyűlés által elismert egyház fogalmát a hatályos Alaptörvény szövegében a bevett egyház váltja fel, amely elsődlegesen vallási tevékenységet végez, belső szabályzata, hitvallása és önálló rítusa van, további legalább százéves nemzetközi működéssel rendelkezik vagy húsz éve szervezett formában, vallási közösségként működik Magyarországon, és tagjainak száma eléri a lakosság 0,1%-át. Tanai és tevékenységei nem sérthetik az ember testi-lelki egészséghez való jogát, az élet védelmét és az emberi méltóságot, illetve nemzetbiztonsági kockázattól is mentesnek kell lenniük. Napjaink magyar egyházi szabályozási elvei többnyire az osztrák, román és cseh többszintű elismerési gyakorlatot ötvözik a korábbi elismerési feltételek szigorításával.
Az egyházzal-vallással való ismeretem elsősorban a neveltetésemből, a hitem megéléséből, a hétvégi kántori tevékenységemből, és a tanulmányaimból fakad. Ezért is fontos számomra - életelemem a téma kutatása, ismerete és fejlesztése.
Az egyházak szerepe nem csupán a ceremoniális törvények betartása, ünnepek gyakorlása, öncélú létezés kell, hogy legyen, hanem világító fáklyaként sónak kell lennie a világban, építő kő a társadalomban. Isten útmutatása szerint az egyháznak elhivatott szerepe van ezen a földön, mégpedig a misszió, a pasztorál pszichológia, a szociális tevékenységek, az oktatás, a diakónia, és a karitatív tevékenységeken keresztül, ami által megvalósul a konstruktív kapcsolódás az állammal.
Fontos az egyházak példamutatása a törvény betartásának és betartatásának kivitelezésében. A bűn nevén nevezése és az emberek jó útra való terelése. A vezetők és egymás iránti tisztelet, az etikus viselkedésformára való nevelés.
A "két" fél közötti megtárgyalásához szükséges lenne az egyes egyházak és az állam hosszú távú koncepciója a saját és a másik féllel kapcsolatos megalapozott jövőképének a kialakítására. Az egyházaknak, ennek érdekében végre felül kellene emelkedniük törté-
- 91/92 -
nelmi sérelmeiken, tudomásul venni azt, hogy ma Európában már egyikük sem küzdhet a hatalomért, hanem lassan a létükért kell, hogy harcoljanak.
Tanulmányom célja a vallási szervezetek, egyházak kapcsolódási pontjainak kutatása az állammal. Tanulmányozni, hogy hogyan lehet politikamentesen, ugyanakkor annak aktív részeseiként, konstruktívan együttműködni a társadalom építésére.
1. Állam és egyház viszonya vonatkozásában nincs egységes európai modell.
2. Az egyházak egyenjogúsága nem jelent esélyegyenlőséget, hiszen az állam nem illetékes a felekezeti viszonyok és arányok kérdésében: alkotmányosan nem törekedhet arra, hogy ezeket átrendezze.
3. Az államnak nemcsak tartózkodnia kell a vallásszabadság alapvető jogainak megsértésétől, hanem az intézményvédelmi kötelezettség keretében tevőleges feladatai is vannak, hogy e jog ténylegesen érvényesülhessen.
4. Az államnak olyan jogi környezetet kell biztosítania, melyben érvényesülhetnek azok a sajátosságok, melyek az egyházi intézményeket ténylegesen egyháziakká teszik.
5. A 2020-as koronavírus hatására az egyházakban kétirányú munka indult el különös intenzitással: egyrészt az online megjelenés megszervezése, másrészt a digitális technológia biztosította lehetőségekre való teológiai reflexiók kimunkálása.
Tanulmányom főbb kutatási kérdései az alábbiak:
A vallásszabadság érvényesülésének feltételrendszerében, az állam-egyház viszonyban a stabilitás jelei mellett az elmúlt években milyen lényeges változások következtek be?
1. Mi az alapja az állam és egyházak közötti kiegyensúlyozott együttműködésnek?
2. Az egyházi jogalanyok állhatnak-e partneri viszonyban az állammal?
3. A magyar egyházi szabályozás milyen nemzetközi gyakorlatot követ?
4. A szólásszabadság csorbítása szükséges a vallásszabadság érdekében?
Fontosnak tartom, mielőtt rátérek a konkrét témámra, hogy az alapvető fogalmakat tisztázzam.
Ilyen fontos fogalom a gondolat-, lelkiismeret-és vallásszabadság.
A gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságot az embert születésétől fogva, megkülönböztetés nélkül megillető klasszikus, első generációs szabadságjognak tekintjük, a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban és alkotmá-
- 92/93 -
nyokban is együtt jelennek meg-e szabadságjogok, amelyek védik az emberi méltóságot, a személy általános cselekvési szabadságát és biztosítják a személyiség szabad kibontakozásához való jog érvényesülését.[9]
A gondolatszabadság szellemi szabadság, amely mindenkit korlátozás nélkül megillet. A gondolatszabadság eredményeképpen létrejött jogellenes cselekmények, (például véleménynyilvánítás) azonban már megvalósíthatnak olyan törvényi tényállásokat, amelyekhez jogi következmények is fűződhetnek. Ezért például a gondolatszabadsághoz szorosan kapcsolódó véleménynyilvánítás szabadsága már korlátozható alapvető jog.
A vallásszabadság azt jelenti, hogy bárki szabadon megválaszthatja azt, hogy milyen vallást szeretne gyakorolni, de jelenti a felekezetek szabad működésének, tevékenykedésének jogát is. Ma ehhez az alapjoghoz tartozik a gondolat szabadsága is, a különböző ideológiáktól mentes, szabad gondolkodás, a lelkiismereti szabadság, a meggyőződés szabad vállalása, a meggyőződés szabad megváltoztatása, annak egyénileg vagy másokkal együtt történő kinyilvánítása, vagy a kinyilvánítás mellőzése. A lelkiismeret és a gondolat szabad megválasztásának joga elsősorban egyéni, addig a vallásszabadság esetében megjelenik a közösségi jelleg is, egyénileg és együttesen is gyakorolható jogról van szó, amely szempontjából az állam kötelezettsége a be nem avatkozás, illetve a beavatkozás csak korlátozott lehet (megfelelő szabályok szerint).
A vallásszabadság gyakorlása részben összefügg az egyesülési és a gyülekezési szabadság gyakorlásával, azáltal, hogy biztosítja a vallásos cselekmények és szertartások együttesen, nyilvánosan történő végzését, továbbá, hogy az egyének másokkal együtt egyesületet vagy egyházat alapítsanak. Adott vallás választása azt jelenti, hogy valaki egész életét annak a vallásnak a tanai szerint éli és azt, hogy adott vallást választ valaki, az együtt jár azzal, hogy bizonyos világnézeti tanításokat viszont elutasít. A vallás tanainak szabad terjesztése, tanítása is hozzátartozik a vallásszabadsághoz. Fontos, hogy egy állam ne tegyen különbséget polgárai között az alapján, hogy ki milyen egyházhoz tartozik, milyen meggyőződéssel éli életét. Ez a hátrányos megkülönböztetés tilalma. A vallásszabadság feltételezi az állam be nem avatkozását ebbe a választásba. Ennek biztosítéka egyrészt az, hogy az állam és az egyház elválik egymástól, az állam világnézetileg semleges marad, hitbéli kérdésekben nem foglal állást, másrészt az, hogy a vallási közösségek függetlenek és egyenjogúak lehessenek. Az állam nem avatkozhat be az egyházak belügyeibe, felügyeletükre nem hozhat létre szervet.[10]
A gondolat-, a lelkiismereti és vallásszabadság szabad és zavartalan gyakorlását az állam nem csak eltűri és elismeri, hanem annak gyakorlását előmozdítja, azáltal is, hogy - intézményvédelmi kötelezettsége folytán - törvényes védelemben is részesíti. Az állam intézményvédelmi kötelezettségét jelenti többek között az, hogy senkit nem kényszeríthet olyan helyzetbe,
- 93/94 -
amely személyes meggyőződésével összeegyeztethetetlen, nem követelhet nyilatkozatot az egyéntől valamely meggyőződéséről, az általa vallott hitelvekről, továbbá védelemben kell részesíteni, ha mások ilyen nyilatkozatra kényszerítik az egyént. Hazánkban ezen alapvető jogokat alkotmányi szinten az Alaptörvény biztosítja, amikor kimondja, hogy mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához[11]. Az alapvető jogok védelmét jelenti, hogy ezen jogok gyakorlásával kapcsolatos részletes szabályokat csak olyan törvény határozhatja meg, amelyek elfogadásához és módosításához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ezek az úgynevezett sarkalatos törvények.
A lelkiismereti- és vallásszabadság a gondolat szabadságával ellentétben a társadalom védelme érdekében korlátozható. Ezen szabadságjogok korlátját jelenti elsődlegesen, hogy azok gyakorlása mások jogainak és szabadságának sérelmével nem járhat. Tekintettel arra, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság felfogható kommunikációs jogként is, mivel mások számára érzékelhető módon a véleménynyilvánítás által valósulnak meg, ezért korlátot jelenthet az emberi méltósághoz való jog, az egyén becsülete vagy jó hírneve. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénnyel (a továbbiakban: Alkotmány) ellentétben az Alaptörvény kivette ezen jogokat azon alapvető jogok köréből, amelyek különleges jogrendben sem függeszthetők fel.[12]
A lelkiismereti és vallásszabadság hagyományosan elfogadott tartalma szerint magában foglalja a vallás, vagy más meggyőződés szabad megválasztását, annak kinyilvánítását, gyakorlását, illetve tanítását. Mindezekből pedig okszerűen következik a lelkiismereti meggyőződésre vonatkozó személyes adattal való önrendelkezés joga. Ezek összességét tekinthetjük vallási önrendelkezésnek, mint az emberi méltóságból levezethető önrendelkezési jog egyik sajátos szempontú területét[13].
Négy modellt különböztethetünk meg: az államegyházat, a radikális elválasztást, a kapcsolódó modellt, valamint az együttműködés és elválasztás modelljét[14].
Most ezeket a modelleket szeretném bemutatni.
1. Az államegyház modellje: ennek a modellnek a jellemzője, hogy a felekezeti hagyományok, tradíciók olyan erősek, hogy - habár az egyházi és állami intézmények formálisan el vannak különítve - kulturálisan és a közgondolkodás szintjén mégis egy szellemi egységet képvisel a két intézmény. Az államegyházi modell további jellegzetessége, hogy az egyház finanszírozása nem az egyházi adóból, vagy a jövedelemből levont összegből valósul meg, hanem a központi költségvetésből. A tiszta államegyházi modell megkövetelheti továbbá a törvényhozó vagy a
- 94/95 -
végrehajtó hatalom hozzájárulását az egyházi állások betöltéséhez, vagy az egyházi rendelkezések érvényességéhez.[15] Európában az alábbi államok tartoznak az államegyház modelljéhez: Görögország, Egyesült Királyság, Dánia, Norvégia, Svédország.[16]
2. A radikális elválasztás modellje: a második modellt az Amerikai Egyesült Államokban dolgozták ki, felépítve a két intézmény között az elválasztás falát ("wall of separation"). A radikális modell követelménye kétirányú: egyrészt megköveteli a szigorú semlegességet, másrészt pedig a szigorú elválasztást. Előbbi arra vonatkozik, hogy az állam nem avatkozhat vallási kérdésekbe, nem támogathat vallási tevékenységeket; utóbbi pedig megköveteli, hogy az egyházi intézmények semmilyen támogatást ne kapjanak az államtól, még közvetve sem. A szigorú szabályozás az Alkotmány 1791-es első kiegészítésén alapul, amely megtiltja, hogy az állam hivatalos vallássá nyilvánítson egy vallást, ezáltal nem mutathatott semmiféle preferenciát az országban működő felekezetek bármelyikének javára. A Legfelső Bíróság bevezette továbbá az úgynevezett Lemon-tesztet, amely lényegében egy követelményrendszer volt a törvényekre vonatkozóan. A klauzula egyrészt kimondta, hogy a törvénynek világi törvényhozási céllal kell rendelkeznie, másrészt megköveteli, hogy a törvény elsődleges hatása nem segítheti elő és nem is csorbíthatja a vallást. Végül pedig kiemeli, hogy a törvény nem vezethet az állam és a vallás összefonódásához.[17] Ezt a radikális elválasztás modelljét az USA után később Franciaország is követte. Azt is elmondhatjuk, hogy a radikális elválasztás modelljét követő államokban az egyházak egyesületként működnek.[18]
3. A kapcsolódó modell: a harmadik típus az úgynevezett kapcsolódó modell, amely főként Közép-Európában, Németországban és Magyarországon terjedt el, lényege a két intézmény dinamikus együttműködése, a pozitív, támogató semlegesség, a népegyházakkal való együttműködés, az államegyháziság tagadása, valamint a lelkiismereti és vallásszabadság szigorú védelme. A kapcsolódó modell oka a történelemben keresendő. A reformáció német területen jelent meg, s mivel a társadalom jelentős része, de nem egésze tért át a protestáns vallásokra, felekezeti megosztottság jellemezte a térséget. Így a kapcsolódó modellt szem előtt tartó államokban több népegyház létezik, amelyek közjogi testületként léteznek, s ezzel a jogállással megkülönböztetik őket minden más, civil egyesületi jellegű szervektől.[19]
4. Az együttműködés és elválasztás modellje: a negyedik modell az elmúlt évtizedekben jelent meg azokban az országokban, ahol az egyházak jelentős közéleti (oktatási, szociális, stb.) tevékenységet folytatnak. Ahogyan az elnevezés is mutatja, a két intézmény, azaz az állam és az egyház kapcsolata a felek kölcsönös autonómiájának elismerésén alapuló szerződéses szabályozáson nyugszik. A szerződő felek meghatározzák az együttműködés formáit és tartalmát, a két fél egyenrangú partner. Mivel ezekben az országokban egyetlen egyház, a katolikus, a meghatározó, a semlegesség hangsúlyozása
- 95/96 -
ebben az esetben nem annyira kardinális kérdés, mint az olyan országokban, ahol több jelentős egyház egyaránt domináns szerepet tölt be (lásd: 3. A kapcsolódó modell). Ehhez az együttműködés és elválasztás modelljéhez tartoznak az alábbi országok: Lengyelország, Írország, dél-európai katolikus országok: Olaszország, Spanyolország, Portugália.[20]
Megállapíthatjuk, hogy az európai államok sokfélesége, eltérő történelmi hagyományai lehetetlenné teszik, hogy az államok egységes módon rendezzék a kérdést. Mi több, sem az európai, sem a nemzetközi jog nem állítja fel a két intézmény elválasztásának követelményét, hiszen az nem következik egyenesen a lelkiismereti és vallásszabadság megfelelő szintű garantálásából. Megállapíthatjuk tehát, hogy a fenti kategóriák bármelyike szerint is rendezzék a szekularizmus problémáját, azzal nem sértik meg a vallás szabad gyakorlásának jogát.[21]
Itt szeretném megemlíteni még a konvergáló tendenciákat, amely alapján megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben általános fejlődési irányként figyelhető meg a végletek közeledése. Ahogy az államegyházi berendezkedést őrző országok ma már az individuális vallásszabadság hatékony biztosítása révén, összefonódásaik ellenére is alapjaikban világnézetileg semlegesnek tekinthetőek, úgy a szeparációs rendszerek egyházellenes beállítottsága is alábbhagyott, s ma már a legtöbbjük jóindulatúan és támogatóan áll az egyházakhoz.[22]
Azt is megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a jövőben az egyházi intézményekkel kapcsolatos nehézségek elsősorban abból fognak fakadni, hogy biztosítani kell ezen intézmények valóban egyházi jellegét, ami a XXI. században különösen nehéz. Az államnak nem csak finanszírozni kell a közfeladat-átvállalást, hanem legalább ilyen fontos, hogy olyan jogi környezetet biztosítson, melyben érvényesülhetnek azok a sajátosságok, melyek az egyházi intézményeket ténylegesen egyháziakká teszik. Az állam alkotmányos feladata a jogi környezet olyan alakítása, melyben az egyházi intézmények - köztük a közfeladatokat átvállaló intézmények - elkötelezett jellegüket megőrizhetik.[23] Az Alaptörvény átfogó módon tiltja a diszkriminációt:
"SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG XV. cikk
(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja."[24]
2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szerint:
"1. § (3) A lelkiismereti vagy vallási meggyőződés megválasztása, elfogadása, kinyilvánítása és megvallása, továbbá annak megváltoztatása, illetve gyakorlása miatt senkit előny vagy hátrány nem érhet."[25]
- 96/97 -
Magyarországon az állam az egyházakat partnerként kezeli, és az Alaptörvény kimondja, hogy
"SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG VIII. cikk
(4) Az állam és a vallási közösségek a közösségi célok elérése érdekében együttműködhetnek. Az együttműködésről a vallási közösség kérelme alapján az Országgyűlés dönt. Az együttműködésben részt vevő vallási közösségek bevett egyházként működnek. A bevett egyházaknak a közösségi célok elérését szolgáló feladatokban való részvételükre tekintettel az állam sajátos jogosultságokat biztosít."[26]
Az Ehtt. is kimondja, hogy
"Az Országgyűlés az Alaptörvénynyel összhangban, az állam és a vallási közösségek különvált működésének alkotmányos követelményét figyelemben tartva, de az együttmunkálkodás kölcsönös előnyökön alapuló elveit megfelelően érvényesítve...
9. § (1) Az állam és a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek együttműködhetnek a közjó előmozdításában. Az állam a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségekkel történelmi és kulturális értékeket megőrző, nevelési-oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenység, valamint más közcélú tevékenység ellátására megállapodást köthet történelmi és társadalmi szerepük, társadalmi elfogadottságuk, beágyazottságuk, szervezettségük, az általuk hagyományosan végzett közcélú tevékenységek során szerzett tapasztalataik és - az együttműködéssel érintett közcélú tevékenységek sajátosságaihoz igazodva - az azok ellátásához szükséges feltételek fennállásának figyelembevételével.
(2) Az állam az (1) bekezdés szerinti kiemelkedő jelentőségű közcélú tevékenységeket szervezettségük, társadalmi támogatottságuk, történelmi és társadalmi szerepük, valamint ilyen tevékenységek ellátása során szerzett tapasztalataik alapján, hosszú távon ellátni képes és kész, jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségekkel kérelmükre - határozatlan időre - átfogó együttműködési megállapodást (a továbbiakban: átfogó megállapodás) köthet, amely a hitéleti támogatásra is kiterjedhet."[27]
Megállapíthatjuk, hogy Magyarországon mind Magyarország Alaptörvénye, mind az ezen alapuló sarkalatos egyházi törvény biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadság alapjogát.
Nagyon fontos azt is megjegyezni, hogy alapjogi szempontból döntő, hogy a vallásszabadság - annak egyéni és közösségi vonatkozásai nem csak az egyházakat (lásd: a bevett egyházak nyilvántartása), illetve a vallási egyesületeket (és tagjaikat) (lásd: a vallási egyesületek) illeti meg, hanem minden személyt és közösséget, így azokat is, melyek esetleg nem felelnek meg a vallási tevékenyég törvény által adott leírásának, azonban jogszerű tevékenységet folytatnak.[28]
- 97/98 -
Magyarországon 2012. január 1-jétől a 2011. évi CCVI. törvény szabályozza a magyarországi egyházak jogállását.[29] A fent említett törvény kimondja,
hogy
"10. § Egyházi jogi személy a bevett egyház, a bejegyzett egyház és a nyilvántartásba vett egyház, továbbá azok belső egyházi jogi személye."
Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a vallási tevékenység Ehtv. által meghatározott szervezeti kerete a vallási közösség, amelynek két típusa az Országgyűlés által elismert egyház, mint bevett egyház (közjogi jogalany) (lásd: a bevett egyházak nyilvántartása) és a vallási tevékenységet végző szervezet (különös egyesületi formaként működő magánjogi jogalany) (lásd: a vallási egyesületek).
Azt is megállapíthatjuk, hogy az állam által felkínált jogi keretek igénybevételére minden vallási közösség számára azonosan nyitva álló feltételek mellett van lehetőség. A különbség abban áll, hogy a vallási tevékenységet végző szervezeti forma a bevett egyházi szervezeti formához képest jelentősen enyhébb feltételek teljesítésével érhető el.
A belső egyházi jogi személy a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső szabálya szerint működik; a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső egyházi jogi személye a belső szabályban meghatározott viszonyokban a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház képviseletében jár el. A belső egyházi jogi személyre a bevett egyházra, a bejegyzett egyházra, illetve a nyilvántartásba vett egyházra vonatkozó szabályokat megfelelően kell alkalmazni. [Ehtv. 11. § (2) bekezdés]
A bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház közcélú tevékenységet ellátó intézménye a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső szabálya szerint belső egyházi jogi személynek minősülhet. Nem minősül belső egyházi jogi személynek a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház által létrehozott gazdasági társaság, alapítvány és egyesület. (Ehtv. 11. § (3))
A bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső szabálya a jogi személyre törvényben meghatározott általános szabályoktól eltérően határozhatja meg
a) a bevett egyház, a bejegyzett egyház, a nyilvántartásba vett egyház és a belső egyházi jogi személy
aa) szervezetére és képviseletére,
ab) törvényes működésének biztosítékaira,
ac) átalakulására, egyesülésére, szétválására és jogutód nélküli megszűnésére, valamint
b) a belső egyházi jogi személy létesítésére vonatkozó szabályokat (Ehtv. 11/A §).
- 98/99 -
Közjogi korporációknak minősülnek és különös kedvezményekben részesülnek azok az egyházak, amelyek történelmi múltjuknál, hagyományos jelentőségük révén sajátos egyházi és egyéb tevékenységükkel hatékonyan segítik az állami célok, érdekek és feladatok megvalósítását. A német törvényhozás és jogtudomány a "Landeskirche", a magyar jogrendszer pedig a "bevett egyház" elnevezést alkalmazta az ilyen kedvezményezett egyházak megjelölésére.[30]
Az Alaptörvény VII. cikke kimondja, hogy:
"(4) Az állam és a vallási közösségek a közösségi célok elérése érdekében együttműködhetnek. Az együttműködésről a vallási közösség kérelme alapján az Országgyűlés dönt. Az együttműködésben részt vevő vallási közösségek bevett egyházként működnek. A bevett egyházaknak a közösségi célok elérését szolgáló feladatokban való részvételükre tekintettel az állam sajátos jogosultságokat biztosít."
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény Melléklete szerint az Országgyűlés által elismert magyarországi egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek a következők (27, tételesen):
1. Magyar Katolikus Egyház
2. Magyarországi Református Egyház
3. Magyarországi Evangélikus Egyház
4. Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
5. Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante)
6. Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség
7. Budai Szerb Ortodox Egyházmegye
8. Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus - Magyarországi Ortodox Exarchátus
9. Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház
10. Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye
11. Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarkátus)
12. Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete
13. Magyarországi Baptista Egyház
14. HIT Gyülekezete
15. Magyarországi Metodista Egyház
16. Magyar Pünkösdi Egyház
17. Skóciai Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház
18. Erdélyi Gyülekezet
19. Hetednapi Adventista Egyház
20. Magyarországi Kopt Ortodox Egyház
21. Magyarországi Iszlám Tanács:
- Magyar Iszlám Közösség
- Magyarországi Muszlimok Egyháza
22. Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete
23. Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége
24. Üdvhadsereg Szabadegyház Magyarország
- 99/100 -
25. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza
26. Magyarországi Jehova Tanúi Egyház
27. Buddhista vallási közösségek:
- Tan Kapuja Buddhista Egyház
- Buddhista Misszió Magyarországi Arya Maitreya Mandala
- Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség
- Magyarországi Chanbuddhista Egyház
- Gyémánt Út Buddhista Közösség.
Ahogy az Egyházi Nyilvántartó Rendszerben láthatjuk, minden egyes egyháznak bevett egyházi nyilvántartás száma van.[31]
Azt is láthatjuk a fent felsorolt egyházi listában, hogy egy soron szerepel az öt buddhista közösség (lásd: 27. Buddhista vallási közösségek) és egy soron a két muszlim (lásd: 21. Magyarországi Iszlám Tanács).[32]
Most pedig nézzük a bevett egyházkénti elismerés eljárási rendjét.
A vallási tevékenységet végző szervezetet az Országgyűlés egyházként ismeri el, ha
a) elsődlegesen vallási tevékenységet végez,
b) tanításának lényegét tartalmazó hitvallása és rítusa van,
c) legalább
ca) százéves nemzetközi működéssel rendelkezik vagy
cb) húsz éve szervezett formában, vallási közösségként működik Magyarországon és Magyarország lakosságának 0,1 százalékát elérő taglétszámmal rendelkezik,
d) elfogadott belső szabálya van,
e) ügyintéző és képviseleti szerveit megválasztotta vagy kijelölte,
f) képviselői nyilatkoznak arról, hogy az általuk gyakorolni kívánt tevékenység nem ellentétes az Lvetv. rendelkezéseivel,
g) tanai és tevékenységei nem sértik az ember testi-lelki egészséghez való jogát, az élet védelmét, az emberi méltóságot,
h) a vallási tevékenységet végző szervezettel szemben - működése során - nemzetbiztonsági kockázat nem merült fel és
i) a közösségi célok érdekében történő együttműködés iránti szándékát és annak hosszú távú fenntartására való képességét különösen alapszabálya, tagjainak száma, a kezdeményezést megelőzően végzett tevékenysége és az ilyen tevékenységnek a lakosság nagyobb csoportja számára való hozzáférhetősége bizonyítja. A nemzetbiztonsági kockázat hiányát a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény szerinti eljárásban, a nemzetbiztonsági kockázati tényezők vizsgálatát követően az Országgyűlés nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó bizottsága állapítja meg.
A vallási tevékenységet végző szervezet egyházkénti elismerését a vallási tevékenységet végző szervezet képviseletére jogosult személy kezdeményezheti. A kezdeményezést az illetékes miniszternél kell előterjeszteni. A miniszter 60 napon belül közigazgatási hatósági eljárás keretében dönt a felsorolt feltételek fennállásáról. A vallási tevékenységet végző szervezet a miniszter döntésének bírósági felülvizsgálatát
- 100/101 -
a közigazgatási döntések felülvizsgálatára vonatkozó szabályok alapján kérheti. A miniszter eljárásában jogász, vallástörténész, vallástudós vagy szociológus szakképzettségű és tudományos fokozattal rendelkező szakértő igénybevétele kötelező. Nem kérhető fel szakértőként egyházi személy. Az előírt feltételek fennállására vonatkozó miniszteri döntést közölni kell az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottságával. A bizottság a miniszter közlése alapján a vallási tevékenységet végző szervezet egyházkénti elismerésére vonatkozó törvényjavaslatot 60 napon belül terjeszti az Országgyűlés elé. A bizottság az elutasító országgyűlési határozati javaslatot a miniszter közlésétől számított ugyancsak 60 napon belül nyújtja be. A bizottság eljárásában a vallási tevékenységet végző szervezet képviselőjének nyilvános bizottsági ülésen történő meghallgatása kötelező. Az Országgyűlés a törvényjavaslat 60 napon belüli elfogadásával dönt a vallási tevékenységet végző szervezet egyházként történő elismeréséről. Ebben az esetben a vallási tevékenységet végző szervezet 2013. augusztus 1-jétől minősül bevett egyháznak. Ha az Országgyűlés a vallási tevékenységet végző szervezet egyházkénti elismerését nem támogatja és a törvényjavaslatot nem fogadja el, országgyűlési határozatban állapítja meg ennek indokait. Az országgyűlési határozat tartalmazza azt, hogy az Lvetv.-ben meghatározott melyik feltétel hiányát és milyen okból állapította meg az Országgyűlés. Az országgyűlési határozat közzétételétől számított egy éven belül a vallási tevékenységet végző szervezet egyházként történő elismerésére irányuló ismételt kezdeményezés nem nyújtható be. A vallási tevékenységet végző szervezet az országgyűlési határozat felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságtól az Alkotmánybíróságról szóló törvényben meghatározott eljárás keretében kérheti.
Az európai alkotmányos jogállami követelmények alapján, a bevett egyházi státusba történő besorolás szigorú tartalmi és eljárási szabályok megtartásával, egyetlen független központi bíróság - például a Kúria vagy az Alkotmánybíróság, esetleg a legfelsőbb közigazgatási bíróság - döntése által történik.[33]
Megállapíthatjuk, hogy míg korábban - azaz 2012 előtt - az egyház nyilvántartásba vételének eljárása az egyesületek nyilvántartásba vételi eljárásához hasonlított, 2012 óta az új eljárás - ahogy láthattuk is - inkább a nemzeti és etnikai kisebbségek elismerésének lehetőségére, vagy az 1947 előtti szabályozásban a bevett vallásfelekezetek "bevételi" eljárására emlékeztet.[34]
A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházak jogállásáról szóló CCVI. tv. 34.§-a 2012. január 1-től, minden olyan korábban egyház jogállású szervezetet egyesületté nyilvánított, amely a tv. melléklete szerinti egyházak között nem került felsorolásra.
A vallási egyesület szervezeti formáját tekintve egyesületi formában működik, de az egyesületekhez képest - a vallási tevékenység sajátosságaiból adódó - kedvezőbb feltételekkel. Így
- 101/102 -
pl. a vallási egyesület az egyesületre vonatkozó szabályoktól eltérően határozhatja meg a tagsági viszony keletkezésének módját, valamint azon személyek körét, feladatát és hatáskörét, akik az egyesülettel kapcsolatos döntések meghozatalára és ellenőrzésére, illetve ügyintézésére és képviseletére jogosultak.
A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösséget - a bevett egyházakat kivéve - a Fővárosi Törvényszék veszi nyilvántartásba. (Ehtv. 13. §)
Az olyan jogokat és kötelezettségeket, amelyek a vallásszabadságból fakadnak és nem a közösségi célok érdekében történő együttműködéshez kapcsolódnak, a bevett egyházak mellett a vallási egyesületek is élvezik.
Figyelemmel arra, hogy az állami jog egyházfogalma a különböző vallási közösségek egyházfogalmától teljesen független, e kategória használatát az Ehtv. nem korlátozza kizárólag a bevett egyházakra, azt valamennyi vallási közösség elnevezésében és tevékenységére való utalás során önmeghatározása céljából használhatja.
Az ügyész a vallási egyesület működése felett törvényességi ellenőrzést gyakorol. Az ügyész jogköre annak a működése során történő vizsgálatára terjed ki, amit a bejegyzésnél is vizsgálhat (tehát - az állam és a vallási közösségek alkotmányos elválasztására tekintettel - nem terjed ki a vallási tevékenység vizsgálatára).
2019. április 15-én hatályba lépett a 2018. évi CXXXII. törvény, amely alapján 4 új jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség jött létre (vallási egyesület, nyilvántartásba vett egyház, bejegyzett egyház, bevett egyház), melyeket - a bevett egyház kivételével - kizárólagos illetékességgel a nyilvántartást vezető Fővárosi Törvényszék 'nyilvántartásba vett egyház'-ként veszi nyilvántartásba azt a vallási egyesületet, amely legalább öt éve vallási egyesületként működik vagy száz éves nemzetközi működéssel rendelkezik, amennyiben a kérelem benyújtását megelőző három év átlagában legalább ezren ajánlották fel személyi jövedelemadójuk 1%-át az adott szervezetnek.
Magyarországon jelenleg négyszintű szabályozás van:
Ehtv. II. fejezet A vallási közösségek jogállása
a) a vallási egyesület,
b) a nyilvántartásba vett egyház,
c) a bejegyzett egyház és
d) a bevett egyház.[35]
Fontos, hogy a 3. és 4. státuszt 2019. április 15-től, hogy a 2018. évi CXXXII. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról[36] vezette be, és a vallási egyesület kérheti ezeket a formákat az Ehtv. alábbi paragrafusai szerint:
"Ehtv. 9/D. § (1) A vallási egyesületet - kérelmére - nyilvántartásba vett egyházként kell nyilvántartásba venni, ha
- 102/103 -
a) részére a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtását megelőző 3 év átlagában legalább ezer magánszemély ajánlotta fel befizetett személyi jövedelemadójának külön törvény szerint meghatározott részét, és
b) legalább
ba) 5 éve vallási egyesületként működik, vagy
bb) 100 éves szervezett formában történő önálló nemzetközi működéssel rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a vallási egyesületet - kérelmére - nyilvántartásba vett egyházként akkor is nyilvántartásba kell venni, ha
a) legalább ezer, Magyarországon lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkező nyilvántartott tagja van,
b) legalább 5 éve vallási egyesületként működik, és
c) nyilatkozik arról, hogy hitéleti tevékenysége vagy közcélú tevékenysége érdekében az államháztartás alrendszereiből, európai uniós forrásokból vagy nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott programokból, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül, egyedi döntés alapján támogatást a kérelem benyújtását követően nem vesz igénybe."
"Ehtv. 9/E. § (1) A vallási egyesületet - kérelmére - bejegyzett egyházként kell nyilvántartásba venni, ha a) részére a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtását megelőző 5 év átlagában legalább négyezer magánszemély ajánlotta fel befizetett személyi jövedelemadójának külön törvény szerint meghatározott részét, és
b) legalább
ba) 20 éve vallási egyesületként működik, vagy
bb) 100 éves szervezett formában történő önálló nemzetközi működéssel rendelkezik.[37]
Elmondhatjuk, hogy azokban az országokban, ahol a vallási közösségek elvben azonos jogokat élveznek, rejtett módon is kialakulhat egy fajta kétszintű jogállás, akár az egyházakkal kötött megállapodások, akár tényleges különbségek figyelembevétele nyomán. Általában azon országokban, ahol a vallási közösségek jogi helyzetének rendezése nem rögtön a kommunista rendszer összeomlása után született meg, hanem később (Csehország, Románia-kivétel Szlovénia) a kifejezetten kétszintű szabályozás jött létre, míg a korábbi szabályozások (Lengyelország, Magyarország) a vallási közösségek egyenjogúságát rögzítették, és utóbb a gyakorlat cizellálta a helyzetet.
Megállapíthatjuk, hogy a vallási közösségek számára biztosított jogi státuszról - Magyarország kivételével - a régióban minden országban kormányzati szerv dönt. Magyarországon a regisztráció 1990 és 2011 között bírósági hatáskör volt, 2012-től az elismerés pedig országgyűlési hatáskör lett.[38]
Azt is megállapíthatjuk, hogy az egyházak a 2011-es Ehtv, azaz az új szabályozás szerint is azonos jogokat élveznek, és azonos kötelezettségek terhelik őket, ez azonban csak a szűkített értelemben vett egyházakra igaz: a vallási egyesületek alapvetően más kategóriába esnek. Az egyházak egyen-
- 103/104 -
jogúságát árnyalja az Alkotmánybíróság által kialakított formula beépítése:
"Az egyházak egyenlőkként való kezelése szintén nem zárja ki az egyes egyházak tényleges társadalmi szerepének figyelembevételét."[39]
Lényeges, hogy csak az egyházak társadalmi szerepében rejlő különbségeket veheti figyelembe az állam, illetve a jogalkotó, például a hitelvi különbségeket nem, míg például az oktatásügyben való szerepvállalásukat igen. A semleges állam nem illetékes a különböző vallások és egyházak közötti különbségtételre, különösen nem hittételeik alapján. A vallásszabadság mértékében és az ehhez kapcsolódó jogok tekintetében az állam semmiképpen sem tehet különbséget.
Általános elvként állítható, hogy minél közelebb van az adott jog az egyén szintjéhez, annál kisebb az elfogadható különbségek mértéke. Azaz az egyházak egymástól eltérő társadalmi szerepének figyelembevétele nem vezethet oda, hogy az egyén szintjén a szabályozás miatt lépjenek fel indokolatlan hátrányok.
Az egyenjogúság nem jelent esélyegyenlőséget, hiszen az állam nem illetékes a felekezeti viszonyok és arányok kérdésében: alkotmányosan nem törekedhet arra, hogy ezeket átrendezze. (lásd: 2. hipotézisem)[40]. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.
[1] Schanda Balázs - Balogh Zsolt: Alkotmányjog -Alapjogok. Pázmány Press 2014, 150-178.
[2] 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról (Ehtv.) https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100206.tv (Letöltés dátuma: 2023.07.11.)
[3] Antalóczy Péter: A vallási közösségek jogállására vonatkozó európai és magyar szabályozás összehasonlító elemzése. Jog-Állam-Politika V. évfolyam 2013/3. szám https://dfk-online.sze.hu/images/J%C3%81P/2013/3/antal%C3%B3czy.pdf (Letöltés dátuma: 2023.07.11.)
[5] Schanda Balázs: Állami egyházjog (Vallásszabadság és vallási közösségek a magyar jogban). Szent István Társulat, Budapest, 2012, 93.
[6] Krajnyák Enikő: Az állam és az egyház elválasztásának különböző modelljei. Miskolci Jogtudó 2020/1. szám 59-65.
[7] Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Budapest, Osiris, 2001, 78
[8] Fedor Tibor: Egyház-finanszírozás Magyarországon. http://www.mtatk.hu/interreg/kotet2/20_fedor.pdf (Letöltés dátuma: 2023.07.11)
[9] Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet Osiris kiadó 1999, 18.
[10] Chronowski Nóra: Előadásvázlat A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága Szekularizált állam és világnézeti semlegesség 2016. november 21.
[11] Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdése
[12] Schanda Balázs: "A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága" in Jakab András - Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: Bodnár Eszter, Jakab András) http://ijoten.hu/szocikk/a-gondolat-a-lelkiismeret-es-a-vallas-szabadsaga (2018): https://ijoten.hu/uploads/a-gondolat-a-lelkiismeret-es-a-vallas-szabadsaga.pdf, (Letöltés dátuma: 2023.07.11.)
[13] Tihanyi Miklós: A vallásszabadság különös alanyainak jogi lehetősége, PhD dolgozat, Pécs, 2016.
[14] Halmai Gábor - Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 560.
[15] Schanda Balázs (2012): i.m., 815-816.
[16] Krajnyák Enikő: i.m., 60.
[17] Halmai Gábor - Tóth Gábor Attila (szerk.): i.m., 562-566.
[18] Krajnyák Enikő: i.m., 61-62.
[19] Krajnyák Enikő: i.m., 62-63.
[20] Krajnyák Enikő: i.m., 62-63
[21] Krajnyák Enikő: i-m., 64.
[22] Schanda Balázs (2012), 84.
[23] Schanda Balázs: Állam és egyház viszonya a mérlegen. Távlatok 55 (2002/1), 43-50.
[24] Magyarország Alaptörvénye (2011.április 25.) https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100425.atv (Letöltés dátuma: 2023.07.11.)
- 104/105 -
[26] Magyarország Alaptörvénye
[28] Schanda Balázs (2012): i.m., 93.
[30] Ádám Antal: "Az egyház és az állam viszonya" in Jakab András - Könczöl Miklós - Menyhárd Attila - Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Egyházjog rovat, rovatszerkesztő: Szuromi Szabolcs) http://ijoten.hu/szocikk/az-egyhz-s-az-llam-viszonya (Letöltés dátuma: 2023.07.12.)
[31] Egyházi Nyilvántartó Rendszer 1.0. https://egyhaz.me.gov.hu/ (Letöltés dátuma: 2023.07.12.)
[32] Schanda Balázs (2012): i.m., 93.
[33] Ádám Antal: i.m.
[34] Schanda Balázs (2012): i.m., 93.
[36] 2018. évi CXXXII. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról
[37] 2011. évi CCVI. törvény i.m.
[38] Schanda Balázs (2012): i.m., 87-88.
[39] 4/1993. (II.12.) AB határozat
[40] Schanda Balázs (2012): i.m., 99.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
