Az egyre előrehaladottabb európai integráció alapvető kérdések elé állítja a nemzeti jogtudományokat. Első lépésben (különös tekintettel a német helyzetre) ezeket a kérdéseket fejtjük ki, és bemutatjuk, hogy az Európai Kutatási Térség politikai projektje, az európai jogi térség dinamikája és az ezek fényében az amerikai law schoolok miként hatnak a nemzeti jogtudományokra. Második lépésben az ezekre a kihívásokra adott válaszokat vizsgáljuk meg, nevezetesen a jogösszehasonlítás intenzívebbé tételét, a módszertani európaizálódást, valamint jogtudomány identitásának európaizálódását és pluralizálódását.
Noha jelenleg alapvető európai vívmányok (az Euro, a szabad mozgás, az egységes intézményi keret) vannak válságban, az európai integráció más területeken egyre inkább előrehalad és egyre újabb társadalmi szektorokat állít a szerkezetüket és a beállítódottságukat illető alapvető kérdések elé. Ennek jelentőségét csak nemrég ismerte fel a német tudományosság, de azóta ez a felismerés a német Tudománytanácsot igen fontos ajánlások megtételére késztette.[1] A Tudománytanács ezekben az ajánlásokban a német tudomány minden szereplőjét arra hívja fel, hogy döntéseikben ezentúl vegyék figyelembe az európai dimenziót, és azt is javasolja, hogy minden tudományág reflektáljon a maga eszközeivel arra, hogy miként lehetne a németországi tudományágakban az egyes kihívásokat megfogalmazni, és hogy ezekre milyen európai válaszok adhatóak. Ezek az ajánlások inspirálták a jelen tanulmányban megfogalmazott, jogtudománnyal kapcsolatos gondolatokat. Noha elsősorban a német példára figyelemmel írtam őket, mégis érdekesek lehetnek más jogtudományi környezetben is, különösen más olyan európai kontinentális országok számára, amelyek erős és büszke nemzeti jogtudományi tradíciókkal rendelkeznek (pl. Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország). Ezenfelül az írás egyúttal reflektál a jogtudomány globalizálódásáról szóló általános vitára is.[2]
Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 179. cikk (1) bekezdésében szereplő projekt, az Európai Kutatási Térség létrehozása[3], nem csupán a természet- és élettudományokra vonatkozik, hanem a társadalom- és szellemtudományokra, vagyis a jogtudományra is. A projekt célja az, hogy új lehetőségek és erősebb verseny révén a kutatást minden tudományszakban javítsa. Ennyiben nagyon hasonlít az 1985-ös belső piaci programra.[4] Az utóbbi elsősorban egy arra adott válasz volt, hogy világossá vált: a tagállami gazdaságok önmagukban gyengék és nem alkalmasnak arra, hogy globális szinten állják a versenyt az USA-val és a Távol-Kelettel. A tagállamok kormányai tehát az akkori EGK-t arra használták, hogy egy olyasfajta átfogó reformprogramot valósítsanak meg közösen, amelyhez hasonló mély változásokat egyenként vélhetően nem tudtak volna elérni.
A tagállamok tudományrendszereinek európai reformja az Európai Tanács Lisszabonban (2000) és Barcelonában (2002) hozott határozataival kezdődött. Ezeket számos tanulmány előzte meg, amelyek igencsak elszomorító képet festenek az európai tudományosságról, különösen az USA-val összehasonlítva. Az első csúcstalálkozón elfogadott határozat szerint az Európai Unió "2010-ig a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasági terévé válik" (ez sajnos nem sikerült).[5] Ezek után Barcelonában arról határoztak az állam- és kormányfők, hogy e cél elérése érdekében a kutatásra fordított kiadásaikat a GDP 3%-ára emelik.[6] A valódi szerkezeti változás azonban nem ez, hanem az Európai Kutatási Térség (European Research Area, ERA) projektje. E törekvések egyik, de korántsem egyetlen gyümölcse az Európai Kutatási Tanács, amely 2007-ben kezdett el működni, és amely a jogtudományt is támogatja anyagilag.[7] Ennek működése igencsak sikeresnek mondható: más európai támogatási programokkal összehasonlítva leginkább ezen lehet mérni, hogy egy tudományos intézmény nemzetközileg mennyiben tekinthető vonzónak és magas színvonalúnak, és maga a támogatás olyan magas reputációval jár Európában az azt elnyerő tudósnak, amihez hasonlatos kitüntetés alig van. Az ERA sikere volt a német Tudománytanács számára az inspiráció, hogy kidolgozza a saját ajánlásait, amelyek a német tudománynak az Európai Kutatási Térségben való új szerepéről szólnak, és amelyek ennek keretében a jogtudományra vonatkozólag is egy sor tézist fogalmaznak meg.
Az Európai Kutatási Térség nem csupán több tudományos kapcsolatot jelent. És még csak nem is egyszerűen több versenyről szól. Valójában az eddigi teljes
-248/249-
tudományos berendezkedés átformálásáról van szó. Az új kutatási térség megteremtése eddigi kutatási tárgyakat és bevett módszereket, publikációs és karriermintákat, reputációs rangsorokat és nem utolsósorban identitásokat kérdőjelez meg. Az Amerikai Egyesült Államokban a kontinentális méretű jogtudomány születése a 20. század elején mélységében alakította át az amerikai jogtudomány addigi képét: miért lenne ez másképp Európában?
A jogtudománynak nem csupán át kell alakulnia. A tudás világot átfogó közössége eddig összességében nemzeti alapon működött. A tudományosság, ahogy ma ismerjük, a 19. és 20. században nemzeti, sőt nemzetállami képződményként alakult ki.[8] A nemzetállam finanszírozta a tudományt a hatékony közigazgatás, a nemzeti dicsőség és a nemzetgazdasági nyereség céljából. Ennek folytán a tudományt sokáig az állam szolgálóleányaként fogták fel, az főleg a nemzeti egyesületekben szerveződött, nemzeti publikációs fórumokat tartott fenn, a nemzeti nyelven működtette a tudományos közéletet. Persze mindig voltak többé-kevésbé intenzív nemzetközi kapcsolatok is. De ezek a kapcsolatok nemzeti alapon nyugodtak, és a nemzeti alap határozta meg a kutatási irányt, a stílust, a fórumokat és eszközöket, a karriert és a reputációt.[9] A nemzetállam keretei közt alakították ki az egyes nemzeti tudományok a saját nemzeti stílusukat. Ez különösen igaz a jogtudományra, hiszen hagyományosan minden részterületén, még a nemzetközi jog tudományában is[10], a "saját" államához és "annak" jogrendjéhez kötődik[11].
Komoly kihívást jelent, hogy ezeket a különbségeket az Európai Kutatási Térségben konstruktív és hasznos módon egymáshoz kapcsoljuk. Egyáltalán nem biztos, hogy annak a nyomásnak, amely a közös Európai Kutatási Térség felé mutat, pozitív eredménye lesz. A felsőoktatás terén az európai kezdeményezésként született bolognai folyamat jól mutatja ezt a fajta kockázatot. De másfelől az is biztosnak tűnik, hogy nem lenne tanácsos, ha egyszerűen nem vennénk tudomást erről a politikai projektről.
A jogtudomány számára a kihívás még nagyobb, mint a többi társadalom- vagy szellemtudomány számára, hiszen nem csupán a tudományosság intézményi környezete európaizálódott, hanem maga a kutatás tárgya is. Mostanra a jogi európaizálódás nem csupán a vámokat és az agrárjogot érinti, hanem a nemzeti közigazgatási és kereskedelmi jogot is a szinte a maguk teljességében[12], továbbá számos fontos részkérdésben a kötelmi jogot[13], a családjogot és az örökjogot[14], a polgári eljárásjogot[15], a munka- és szociális jogot,[16] a büntetőjogot,[17] az adójogot[18], az alkotmányjogot[19] és - köszönhetően az EU ezen a téren kifejtett tevékenységének - a nemzetközi jogot is[20]. Egyes éleslátó elemzők amellett érvelnek, hogy ez a fejlődés mára alapvető minőségi változáshoz vezetett.[21] Úgy vélik, hogy a nemzeti jogrendek európaizálása mostanra olyan mértéket ért el, hogy egy új helyzettel állunk szemben, amelyet leginkább az "európai jogi térség" (European legal area, Europäischer Rechtsraum) kifejezéssel tudnánk leírni.[22] Noha az európaizálódás nagyrészt nem átfogó kódexeken keresztül történt, hanem inkább számos konkrét apró jogi rendelkezésen keresztül és gyakran ad hoc módra[23], az egységesülés számos területen mégis erősebb, mint az USA-ban az egyes tagállami jogok egységesülése. Ezt az új minőséget jelezné a "térség" kifejezés. Valami új keletkezett tehát, egy térség és annak az egyes nemzetállamokat átható joga. A "térség" szó egyszerre kerüli el az európai integráció szövetségi állami értelmezéseit és a tisztán nemzetközi jogi felfogásait is, vagyis nem foglal állást ebben az ősrégi vitában. Ennek folytán elfogadható fogalmi alapot jelenthet mindkét felfogás hívei számára ahhoz, hogy valamiképpen magyarázzák ezt az új jelenséget.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
