Lábady Tamás a magyar civilisztika-tudomány élvonalának élő képviselőivel szembeni kritikaként fogalmazta meg, hogy ez a civilista generáció az egyetemi tankönyv- és jegyzetírásban - bizonyos kivételektől eltekintve - nem jeleskedik.[2] A recenzált mű és szerzője is a kivételek üdítő sorát erősíti.
A polgári jog bármely területéről nem csak azért nehéz a joghallgatók számára a tudásuk megalapozását szolgáló tankönyvet írni, mert a vonatkozó jogszabályok folyamatos változáson mennek át (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-i hatálybalépése óta ötször módosult), hanem azért is, mert az 1959. évi Ptk. alapján kialakult bírói gyakorlat fenntarthatósága sok esetben nem egyértelmű. Bár az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról szóló 1/2014. Polgári jogegységi határozat eligazít a Kúria jogegységesítő tevékenysége folytán született egyes, korábbi dokumentumok felhasználhatóságát illetően, arra azonban nem ad választ, hogy a különböző döntvénytárakban fellelhető, tengernyi felsőbírósági döntés közül melyek azok, amelyek az új magánjogi kódex hatálya alatt is megállják a helyüket. A recenzált műre a kártérítési jog területén e tekintetben is iránytűként támaszkodhatnak nem csak joghallgatók, de gyakorló jogászok egyaránt. Különösen nagy felelősség e vállalás egy egyetemi tankönyv keretein belül, hiszen míg az ügyvédek, bírák egy kommentár állásfoglalásait képesek fenntartásokkal kezelni, addig a hallgatók számára a kötelező tananyagként megadott művek képezik azt az alapot, amire építkezve később ők is elérhetik azt a szintet, hogy tanulmányaikra biztos pontként támaszkodva megalapozott véleményt formálhassanak egy, a kezükbe vett írással, esetleg ítélettel kapcsolatban. Szerző a Kúria elnöke által életre hívott Új Ptk. Tanácsadó Testület tagjaként nem csak első kézből értesül, de alakítja is az új magánjogi kódexre épülő joggyakorlatot, hiszen megfigyelhető, hogy utóbbi testület által megfogalmazott és közzétett véleményeket a felsőbíróságok is messzemenően figyelembe veszik.
A recenzált mű nyilvánvalóan nem törekszik minden lehetséges felmerülő kérdés megválaszolására, ez azonban nem is lehet célja. Célul tűzte viszont a helyes magánjogi gondolkodás elsajátításához történő segítségnyújtást, melyet maximálisan teljesít is. A tankönyv terjedelmével kapcsolatban megállapítható, hogy az a hallgatók előismereteit és az egyéb tárgyakból is jelentkező vizsgaterheit figyelembe véve elsajátítható mennyiségű tananyagot tartalmaz. Mint a kártérítési felelősség megértését szolgáló mű, a tankönyv a tételes jogi rendelkezések bemutatásán és elemzésén túlmenően e jogterület dogmatikájáról, rendszeréről is vázlatot nyújt.
A szerző több kártérítési felelősséget elemző monográfia, kommentár, jegyzet, tanulmány szerzője. A felelősség klasszikus polgári jogban megtalálható szálai mellett annak a társasági- és fizetésképtelenségi jogban megtalálható szálait is kutatta, mely kutatási eredményekről - egyebek mellett - a könyvvizsgáló vagy a felszámoló felelősségével foglalkozó részek is tanúskodnak. E kitekintések mindenképpen szükségesek, hiszen a kártérítési szankció jogkövetkezménye lehet bármely magánjogi kötelezettség megszegésének, ekként kisugárzása van a tágabb értelemben vett polgári jog minden területére. A mű a kártalanítás, mint speciális károkozáshoz fűződő szankció jogintézményének vizsgálatára is kiterjed.
A szerző a mű tankönyvjellegének megfelelően nem kritizálja a hatályos jogalkotási megoldásokat, az egyes jogszabályhelyek objektív elemzését végzi el magas színvonalon, ám olyan részletességgel, ahogyan az egy polgári jogi kollokviumon is számonkérhető. A könyv kifejezetten hallgatóbarát, terjedelméből és nyelvezetéből kifolyólag tartalmának elsajátítása nem állítja lehetetlennek tűnő cél elé a joghallgatókat. A mű végén található, a felhasznált és ajánlott szakirodalomról készített összeállítás azonban segítséget nyújt az egyes témakörökben történő részletesebb elmélyüléshez is. A könnyebb tanulás érdekében az egyes jogesetek ismertetése elkülönülő szövegrészekben, kisebb betűmérettel történik.
A recenzált mű tudományos értékét növeli, hogy - ahol indokolt - az egyes jogintézményeket történeti és összehasonlító vizsgálat tárgyává is teszi. Igaz ez különösen a külföldi, esetleg uniós jogi ihletésű témakörök tárgyalására. A szerző nem marad adós a magánjogtudomány képviselőinek a téma szempontjából jelentős megállapításai ismertetésével sem.
A tankönyv első fejezete a kártérítési jog alapintézményeivel foglalkozik. Itt a kártérítési felelősség mibenlétével, céljaival, elveivel, alakzataival ismerkedhet meg az olvasó, így tulajdonképpen a későbbi részek elméleti megalapozását végzi el a szerző. A kontraktuális és deliktuális felelősség megkülönböztetése és kapcsolatuk
- 517/518 -
bemutatása - mintegy megágyazva a következő fejezeteknek - már itt megtörténik.
A második fejezet a kontraktuális (szerződésszegési) kártérítési felelősségről szól. A vezető tisztségviselő károkozásáért való felelősség egyes kérdései - bár azokat a Ptk. már nem a felelősség egyes esetei körében tárgyalja - szintén itt kerülnek bemutatásra. Utóbbi, valamint a szintén a fejezet végén található, a felszámoló és a könyvvizsgáló felelősségével foglalkozó alcímeket megelőzően a Ptk. rendelkezéseit követve épül fel a fejezet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
