A postai piacnyitás utolsó szakaszát tisztázó európai irányelv hosszas viták után, néhány hónapja született meg, időszerű tehát e terület fejleményeinek és kilátásainak áttekintése. Jelen tanulmány a postai szektor szabályozási és versenyjogi szempontból jelentőséggel bíró jellegzetességeit más hálózatos iparágak - elsősorban a távközlés - tükrében, a releváns párhuzamok és különbségek keresésének igényével tárgyalja. Részletesebben három, egymással is összefüggő téma: a liberalizáció, a versenyző és versenytől mentes piacok együttélése és a hozzáférés szabályozási és versenyjogi kérdései kerülnek bemutatásra. A hangsúlyok elhelyezését emellett befolyásolta a szabályozás és versenyjog viszonyának kutatására és a hazai vonatkozások kiemelésére való törekvés is.
Napjainkban a posta érdemben más szereppel és jelentőséggel bír, mint az információs technológiák elterjedése előtt, azonban még mindig nélkülözhetetlennek tekinthető a társadalmi kohézió fenntartása és a gazdaság működése szempontjából egyaránt. A korábban postai szolgáltatásokkal bonyolított kommunikáció jelentős része az elektronikus kommunikáció útjaira terelődik, az elektronikus megoldások így inkább, mint a postai piac méretét csökkentő tényezők, és nem, mint tényleges helyettesítő, versenyző szolgáltatások vehetők figyelembe. A levélforgalom alakulása kapcsán tendencia a magánszemélyek közötti (C2C) forgalom csökkenése, azonban a piac túlnyomó részét kitevő üzleti, intézményi (magánszemélyek felé irányuló B2C és egymás közti B2B) levélforgalom növekedési lehetősége adott. A csomag és lapterjesztési piacok, bár jellemzően már régen nem a volt monopolisták kizárólagos területei, nyilvánvaló lehetőségeket kínálnak. Az elektronikus kereskedelem elterjedése és a postai piac között kölcsönös függőségi viszony van: az elektronikus vásárlások növekedése a postai piac számottevő bővülését hozhatja, azonban ahhoz, hogy az internetes vásárlás általánosan elfogadott kereskedelmi módszerré váljon a postai szolgáltatások minősége és megbízhatósága is kritikus tényező. Az elektronikus kereskedelem mellett a logisztikai piacok is kedvező kilátásokat rejtenek a hagyományos postai szolgáltatók számára, adottságaiknak és kiterjedt logisztikai rendszereiknek köszönhetően. A posta emellett - mivel kézbesítői révén a teljes lakosságot elérheti - pénzbeszedési feladatokat, közvélemény kutatásokat is végezhet, illetve, ahogy a hazai példa is mutatja, megpróbálkozhat marketing adatbázis létrehozásával, melyet direkt marketing célokra értékesíthet, felhasználhat. Az előzőeken túl, a postai szolgáltatók kiterjedt hivatali hálózatukat pénzügyi szolgáltatások és egyéb termékek kiskereskedelmi értékesítésére is használhatják és használják is.
A postai piacot érdemes más, alapvető szolgáltatásokat nyújtó, korábban monopólium által kiszolgált és jelenleg a liberalizáció által valamilyen mértékben érintett hálózatos ágazatokkal összevetve vizsgálni1.
Ezen ágazatok közös jellemzője, hogy szabályozásukat - melynek betartását jellemzően ágazati szabályozó hatóság ellenőrzi - közpolitikai2 szempontok is érdemben befolyásolják, mivel alapvető fontosságú - esetenként egyetemes szolgáltatási kötelezettséggel értékelt - szolgáltatásokat biztosítanak.
Az egyetemes szolgáltatási kötelezettség az alapszolgáltatások halmazának biztosítását takarja: minden felhasználó számára, megfelelő minőségben, megfizethető, diszkriminációmentes és jellemzően egységes áron. Az egyetemes szolgáltatók számára korlátozott tehát a lehetőség, hogy a különböző földrajzi területeken, különböző ügyfelek felé az aktuális keresleti és költség feltételek szerint árazzanak. A postai egyetemes szolgáltatók árképzési szabadságát azonban, ahogy ez látható lesz, az európai postai szabályozás a liberalizáció előrehaladtával növelte.
Az utóbbi két évtized fejleménye ezen, tradicionálisan monopol kínálati oldallal rendelkező, iparágak fokozatos liberalizációja: annak a felismerése, hogy még az általános gazdasági érdekű szolgáltatások biztonságának igénye mellett is lehetséges és érdemes teret engedni a piaci erőknek, mert azok előnyösen befolyásolhatják az árak, a hatékonyság, a szolgáltatásminőség, az innováció alakulását.
A monopóliumokra, így a kizárólagos postai szolgáltatókra is jellemző a holtteher-veszteségen túl az ún. X-hatékonytalanság is, amely az ellustulásra, a költségek csökkentésére való törekvés hiányára utal. Ha a monopolista jogi eszközökkel el van szigetelve a versenytől, vagy annak lehetőségétől, nincs, vagy nincs elég erős ösztönzése arra, hogy csökkentse a költségeit, és ezt a fajta költségcsökkentési kényszert a verseny a szabályozásnál hatékonyabban képes előidézni.
A hálózatos iparágak jellemzője, hogy maga a hálózat jelentős befektetések eredményeképpen jön létre, melyek egy része a piacról való kilépéskor nem visszanyerhető, ún. elsüllyedt költség, és a hálózat egészének, vagy egyes részeinek duplikálása nem gazdaságos. Ezek a nem megkettőzhető hálózatrészek a piacra lépést korlátozó szűk keresztmetszetek, a piacon való jelenléthez elengedhetetlenül szükséges eszközök. A posta egyedi jellegzetessége a rögzített fizikai hálózatra szerveződő szektorokhoz (vasút, villamos energia, víz, gázszolgáltatás, távközlés) képest, hogy hálózatának fő elemei nem feltételeznek jelentős elsüllyedt költségeket3, 4, így az elsüllyedt költségek a postai szektorban nem lehetnek érdemi belépési korlátok forrásai. A postai hálózat csomópontok és eszközök (pl. válogató központok, postahivatalok, postafiókok, postaládák) olyan halmaza, amelyet különféle rugalmas logisztikai megoldások kötnek össze, amelyekben az emberi munkaerő szerepe kiemelkedő. A postai szektorban a munkaerő költsége átlagosan az összes költség több mint felét teszi ki (az EU átlag 60% feletti5), a fizikai hálózatokra épülő ágazatokban jelentős tényezőt kitevő amortizáció pedig a postai szektorban jellemzően 10% alatti.
Szintén általános karaktere a hálózatos piacoknak a jelentős gazdaságossági hatások (méret-, választék-, sűrűség-gazdaságosság, hálózati externália) jelenléte, amelyek a már piacon lévő vállalat pozícióit erősíthetik. A postai piacon a méret, választék és sűrűség gazdaságossági hatások lehetnek jelentősek, azonban mértékük az értéklánc6 különböző fázisaiban különböző. Egyértelműen jellemző a postai szolgáltatásra, hogy sűrűbben lakott területeken alacsonyabb költség mellett szervezhető meg, különösen a kézbesítés szakaszában (amely átlagosan kb. 50%-át adja a teljes költségnek) jelentősek a méret és sűrűség gazdaságossági hatások, ami megmagyarázza, hogy egy kézbesítési hálózat létrehozása, birtokolása, elsüllyedt költségek hiányában is, miért jelent fontos versenyelőnyt és miért merülhet fel a szabályozás oldaláról a kézbesítési szakaszhoz való hozzáférés biztosításának kérdése. Egyes szerzők7 egyetértenek abban, hogy a postai szektorban jelenlévő gazdaságossági hatások önmagukban nem elegendőek, ahhoz, hogy érdemi belépési korlátot jelentsenek, de azt is elismerik, hogy más hatásokkal együtt ez nem zárható ki. A piacon lévő vállalatok helyzeti előnyeikre (first mover’s advantages) építve általában a piacok liberalizálását követően is megőrizhetik erős pozícióikat, a gazdaságossági hatásokon túl a fogyasztói beidegződések és a váltási költségek szintén az inkumbensnek kedvezhetnek, így az új belépők nehezen tudják elérni a hatékony működéshez szükséges méretet. Az inkumbens postai szolgáltatók kétségtelen helyzeti előnye, hogy rendelkezhetnek a postafiókok, címadatbázis és az irányítószám rendszer felett, amely eszközök kulcsfontosságúak lehetnek a piacra lépők szempontjából is8.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
