Az európai bűnelkövető európai területen euro-bűncselekményt követ el, amely miatt európai rendőrség nyomoz, majd európai ügyészség vádat emel az európai büntető bíróság előtt és az ott született elmarasztaló ítéletet európai büntetés-végrehajtás foganatosítja. Ezen utópisztikus elképzelésből az európai bűnelkövető, az európai terület és az euro-bűncselekmény is adott már, az Europol is működik, bár konkrét nyomozati jogosítványokkal nem rendelkezik. Az európai ügyészség azonban még csak a tervekben szerepel, az európai büntető bíróságról és az európai büntetés-végrehajtásról pedig még egyáltalán nem beszélhetünk. A büntetőjogász számára is elengedhetetlen viszont megismerni és tisztázni a meglévő, illetve a tervezett európai jogintézményeket, azok működési mechanizmusát, az ezekkel kapcsolatos jogi kategóriákat, különösen a sokak által használt európai büntetőjog fogalmát.
Előbb az Európai Közösség büntetőjoga, majd az "európai büntetőjog" megnevezés használata a külföldi szakirodalomban az 1980-as években még csupán szórványosan, az 1990-es évtized során pedig egyre gyakrabban fordul elő, s az európai büntetőjog fogalomhasználat ma már meghonosodni látszik és általánossá kezd válni.1 Jescheck a büntetőjog általános részi tankönyvének 4. kiadása még nem foglalkozott az európai büntetőjoggal, míg az 5. kiadásban már - exkurzusként - külön alcímet és kifejtést kapott az "Europäisches Strafrecht".2 (Megjegyzendő azonban, hogy a legtöbb - akár a legutóbbi időszakból származó - német büntetőjogi tankönyv általában nem érinti ezt a témakört.)
Jescheck megítélése szerint az európai büntetőjog a szó valódi értelmében még nem létezik, hanem csupán - egyébként nagy jelentőségű - erre irányuló kezdeményezések és kezdeti lépések. Megállapítja, hogy az európai büntetőjog kezdetei egyrészt az Európa Tanács strasbourgi tevékenységén alapulnak, másrészt az Európai Közösségeknek elsősorban a pénzügyi jellegű érdekek védelmére irányuló igyekezetén. Úgy foglal állást, hogy az európai büntetőjog olyan "sajátos anyag" ("Materie eigener Art"), amely nemzetközi jogi szerződéseket és közösségi jogot is tartalmaz, valamint európai vonatkozású nemzeti jogot és az európai államok közös büntetőjogi alapelveit is.3
A hazai és a külhoni szakirodalomban jellemzően egyaránt előforduló, azonban tévesnek tekintendő az a gyakorlat, amely az európai büntetőjogot az uniós büntetőjoggal azonosítja, és európai büntetőjog alatt csak ezt az uniós, illetve a közösségi jogot érti. A magyar szerzők által közzétett írások nagy többsége egyébként az Európai Unióval kapcsolatos büntetőjogi kérdések feldolgozására irányul.4
A hazai publikációkban jobbára 1998-tól kezdődően figyelhető meg az európai büntetőjoggal kapcsolatos munkák közzététele.5 Azonban ehhez azt az észrevételt is rögzíteni kell, hogy az európai büntetőjog fogalmi, tartalmi behatárolására és pontosítására irányuló törekvésekkel hazánkban - eddigiekben legalábbis - nemigen lehet találkozni. Az európai büntetőjoggal kapcsolatos fogalmi zavar, legalábbis homályosság jellemző kifejeződéseként fogható fel az, ha a szupranacionális büntetőjog, az európai büntetőjog, az Európai Közösség büntetőjoga, illetve közösségi büntetőjog elnevezéseket - fogalmi körülírás vagy behatárolás, illetve az egymáshoz való viszonyuk tisztázása nélkül - használják, olykor egy-egy bekezdésen belül is.
Ligeti Katalin hazai szakirodalmunkban az elsők között foglalkozott az átfogó feldolgozás igényével e témakörrel, s jó áttekintést adott róla. Adós maradt azonban a fogalmi kérdések tisztázásával. Nem helyeselhető ugyanis, ha pl. külföldi forrásra hivatkozással elismeri ugyan a szerző azt, hogy a jogi szakirodalom különbözőképp használja az európai büntetőjog kifejezést, de írásából nem derül ki egyértelműen, hogy az említett kifejezéseket szinonimaként vagy egymástól tartalmilag elkülönülő fogalmakként értelmezi-e.6
Ugyancsak Ligeti Katalin 2000-ben Európai büntetőjog cím alatt német nyelven - az előbbi tanulmánya bővítéseként és továbbfejlesztéseként - közzétett munkájának végén zárógondolatként azt jegyzi meg, hogy az európai büntetőjog fogalmát nem jogi fogalomként, hanem olyan gyűjtőfogalomként használja, amely az európaizálódó büntetőjog tendenciáinak összességét magában foglalja. Itt is elismeri, hogy kezdettől fogva nem egységesen kidolgozott jogterületről van szó, hanem a gyakorlat nyomán alakult ki. A fogalom tartalmi fejlődését - szerinte - a közösségi jog hatékony érvényesítésére és alkalmazására irányuló törekvés határozza meg.7
Karsai Krisztina elkészült tanulmányában már behatóbban és megfelelőbb tartalmi megközelítéssel foglalkozik e kérdéskörrel. Megállapítja - helyesen -, hogy az európai büntetőjog kifejezés "bár politikailag jól cseng, nem felel meg a jog által támasztott egzaktsági követelményeknek, már amennyiben ezt a kifejezést jogi kategóriaként kívánjuk alkalmazni".8 Ehhez azt lehetne hozzáfűzni, hogy ami pedig jogként nem létezik, arra nem célszerű és nem ajánlott az "európai büntetőjog" elnevezés használata. Vagyis az Európa Tanács és az Európai Unió büntetőjogi törvényhozási kompetenciájának hiányában az európai büntetőjog "formáljogilag", mint közvetlenül kötelező erejű büntető jogrend nem létezik.9
Az európai büntetőjog kifejezés alatt tehát nem egy klasszikus értelemben vett jogágat kell érteni, hanem inkább az európai jogfejlesztő folyamatok összefoglaló megjelölését. Jescheckhez hasonlóan Naucke is megjegyzi, arra a kérdésre, mikor lesz Európa-szerte egységesen szabályozott és érvényesülő anyagi és eljárási büntető-, intézkedési- és szabálysértési jog, a válasz: ilyen büntetőjog nincs a láthatáron.10 Ismeretes az európai intézmények nem is rendelkeznek közvetlen szabályozási jogosultsággal a büntetőjogra vonatkozóan, azaz az egyes tagállamok illetékesek a büntetőjog területén, azonban ezen nemzeti kompetencia - épp az európai jogi hatásokra is figyelemmel - korlátokkal érvényesülhet. Így - egyebek mellett - a büntetőjogi, eljárási, végrehajtási előírások sem vezethetnek egy adott személy diszkriminálásához, az egyenlő bánásmód felrúgásához, nem csorbíthatók az Európai Emberi Jogi Egyezmény által biztosított alapszabadságok.11
Az is megfigyelhető, hogy az európai integrációs érdekek szempontjából releváns jogi tárgyaknak a védelmét a nemzeti jog látja el, mindenekelőtt a gazdasági-pénzügyi szféra védelmére vonatkozóan. A nemzeti jog által történő - közvetett - védelemre példa lehet hazánkban a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények Btk.-beli szabályozása (258/B. §-258/F. §). Közvetlen nemzeti védelemre példaként felhozható a szubvenciós csalásra vonatkozó előírás a német büntető törvénykönyv 264. § (7) bekezdésében, amely magában foglalja az Európai Közösségek általi szubvencionálást12 is, avagy a képviselői vesztegetésről szóló német 108e. § rendelkezése szerint, amely kiterjed az Európai Parlament képviselőire is.13
A tendencia egyébként az, hogy minél inkább védelemre méltóak, illetve minél differenciáltabbak az Európai Unió jogi tárgyai, annál inkább törekednek a saját, tehát a nemzeti büntetőjogtól - többé-kevésbé - független európai büntetőjogi védelemre. Ezen vonulat felé mutató kezdeti lépésre jellemző példa: az ún. harmadik pillér keretein belüli jogi aktusként az Európai Unió Tanácsának 2000. május 29-i kerethatározata, amely a pénzhamisítással szemben büntetőjogi és más szankciókkal történő védelem erősítéséről rendelkezik az euró bevezetésére tekintettel. Ezen kerethatározat - egyebek mellett - fogalmi meghatározásokat, a pénzhamisításra vonatkozó büntetéssel fenyegetendő magatartási változatok (tényállási elemek) leírását tartalmazza. Továbbá előírja a büntetendő magatartásokkal szemben a szabadságvesztést magában foglaló büntetőjogi szankcióval fenyegetést, s a szabadságvesztés felső határának - a pénzhamisítás meghatározott eseteinél - legalább nyolc évet el kell érnie. Az uniós tagállamoknak a kerethatározatnak megfelelő nemzeti jogba történő átültetést legkésőbb 2001. május 29-ig kell elvégezniük.14
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
