A class action (csoportos keresetek) mellett a punitive damages (büntető kártérítés) jogintézménye a leginkább figyelemmel kísért és vitatott jogintézmény Európában, éspedig azért, mert az ilyen ügyekben megítélt összegek azokhoz képest, amelyeket német bíróságok ítélnek meg, gyakran groteszk módon túlzottnak tűnnek. Tekintettel arra, hogy a punitive damages olyan német vállalatokat is érinthet, amelyek termékeiket az amerikai piacon értékesítik, ennek a jogintézménynek a fejlődése az Atlanti Óceán innenső partján is érdekes. Annak ellenére, hogy a jogi helyzet a Farm v. Campbell döntést követően tisztázódni látszott, a legújabb fejlemények mégis arra utalnak, hogy a végső szót még nem mondták ki a punitive damages kérdésében, mert az US Supreme Court döntött egy olyan ügyben, amelyben a korábbi döntéseiben alkalmazott egyik kritérium ismét mérlegre került. Tekintettel arra, hogy az US Supreme Court csak ritkán vállalkozik korábbi döntéseinek felülvizsgálatára, az ügy relevanciája az, hogy ez az eljárás arról dönthet, hogy az eddigi alapelvek, különösen pedig a kompenzatórius kártérítés viszonya a punitive damages intézményéhez, továbbra is irányadó marad-e, megváltozik, vagy a továbbiakban egyáltalán nem kerül alkalmazásra. Az eljárás jelentőségére utalnak az amici curiae periratai mindkét fél oldalán. A korábbi döntések alapján és a bíráknak az azokból felismerhető eltérő álláspontjai ismeretében a punitive damages alkotmányos korlátait illetően, a bíróság megosztottságából lehetett kiindulni. 2007. február 20-án megszületett az ítélet 5:4 arányban, amely hatályon kívül helyezte az Oregon Supreme Courtnak a Philip Morrisra kedvezőtlen döntését és az ügyet újbóli döntésre visszautalta.
A punitive damages olyan kártérítés, amelyet elsősorban deliktuális esetekben, a kompenzációs kártérítésen túlmenően ítélnek meg, amikor a károkozó jelentős mértékű és súlyos negatív magatartása rosszindulatúan célzatosan szándékosnak minősíthető. A punitive damages igényének nincs önálló alapja, azt akkor lehet megítélni, ha a felperes jogilag értékelhető kárt szenvedett és nominális (kompenzatórius) kártérítést kap. A jogintézmény jogi természete kissé elmosódott. A bíróságok mindig hangsúlyozzák, hogy a cél a büntetés és az elrettentés, amely miatt a punitive damages a büntetőjogi büntetéshez hasonlítható, de bizonyos vonásai miatt a magánjogi kártérítési szankcióval is rokonságban áll. Időközben kialakult egy tendencia, mely szerint a punitive damagest a szerződésből eredő kötelezettségek megszegése esetén is alkalmazzák, például a szerződésszegő fél csalárd magatartása esetén.
Az US Supreme Court több ízben úgy döntött, hogy a punitive damages nem sérti sem az Alkotmány Nyolcadik Kiegészítését, sem pedig a Due Process-nek a 14. kiegészítő cikkbe foglalt követelményét. Ugyanakkor a Due Process alapelvéből bizonyos követelményeket vezetnek le. Így az esküdtszéket ki kell oktatnia punitive damages elrettentést és büntetést szolgáló céljáról, lehetőség szerint arra is utalva, hogy a punitive damages kiszabása nem kötelező. Ezen felül a másodfokú bíróságoknak lehetőséget kell adni a felülvizsgálatra.
Több tagállam törvényhozása törvénymódosításokkal bizonyos igények tekintetében felső határt szabott, vagy teljesen eltörölte a punitive damages intézményét, illetőleg bizonyos deliktuális esetekre korlátozta annak alkalmazását. Alternatíve egyes tagállamokban a megítélt büntető kártérítések meghatározott részét állami intézmények kapják, tehát azt nem kizárólag a felperes kapja meg. Ez annyiban következetes, hogy a punitive damages harmadik személyekkel szembeni hasonló magatartásokat is átfogja, nem pedig csupán a felperessel szemben tanúsítottat. E döntések alkotmányosságáról sok vita folyik. Az anyagi jogi szempontokon kívül processzuális indokai is vannak a punitive damages reformjának. Így például az eljárást két szakaszra osztják, az elsőben csak a kompenzációs kártérítéssel foglalkoznak, míg a másodikban döntenek a punitive dam-agesről.
A Philip Morris v. Williams eljárás az Oregon Supreme Court 2006. február 2-i döntésére vonatkozik. Az Oregon Supreme Court ítéletének röviden a következő tényállás képezte az alapját: A felperes Jesse Willimasnak, egy tüdőrákban elhunyt láncdohányosnak az özvegye. A felperes a keresetet részben az alperes gondatlanságára, részben csalárd, megtévesztő magatartására alapozta, és azt állította, hogy férje dohányzási szenvedélye és halála között okozati összefüggés állt fenn. Az esküdtszék bizonyítottnak találta, hogy a Philip Morris jobb tudomása ellenére negyven éven keresztül masszív reklámkampányokkal és más intézkedésekkel célzatosan küzdött az ellen, hogy a dohányzás káros hatásai kiderüljenek és megerősítette a dohányosokat abban a (tév)hitükben, hogy a dohánytermékek ártalmatlanok. Az esküdtszék helyt adott a keresetnek és megítélt a felperesnek 821 485, 50 dollár kártérítést és ezen felül 79,5 millió dollárt punitive damages címén. Az elsőfokú bíróság törvényi korlátozás alapján a kártérítés összegét 521 485, 50 dollárra, a punitive damagest 32 millió dollárra mérsékelte.
Mindkét fél fellebbezett a döntés ellen. Az Oregon Court of Appeal az ítélet indoklásának a csalárdságra vonatkozó részét hatályában fenntartotta, a punitive damages vonatkozásában viszont hatályon kívül helyezte és annak mértékét az eredeti 79,5 millió dolláros összegben állapította meg. E döntéssel szemben az alperes élt jogorvoslattal az Oregon Supreme Courtnál, amely azonban elutasította az ítélet felülvizsgálatát. Az US Supreme Court felülbírálta az Oregon Supreme Court ítéletét, azt hatályon kívül helyezte és az ügyet döntésre visszautalta az Oregon Court of Appealhez, felhívva a figyelmét az US Supreme Courtnak a punitive damagesre vonatkozó ítélkezési gyakorlatára. Az Oregon Court of Appeal azonban újabb ítéletében nem változtatott korábbi álláspontján. Ezt az újabb ítéletet a Supreme Court of Oregon ismételten felülvizsgálta és ez a felülvizsgálati döntés képezi az alapját az US Supreme Court eljárásának. A Philip Morris kérelmezte a felülvizsgálat engedélyezését. Az eredeti eljárás felperesei ellentmondással éltek.
A felülvizsgálat alapjaként az alperesek elsősorban a Due Process Clause megsértésére hivatkoztak. A Due Process esetében egy olyan szabályozásról van szó, amelyet az US Supreme Court a gazdasági szabadságokkal is összekapcsol. A 14. alkotmánykiegészítés vonatkozó része a következőképpen hangzik: "No state shall deprive any person of life, liberty or property without due process of law". Az, hogy a punitive damagest a Due Process mércéjén mérik meg, annak eldöntését igényli, hogy a punitive damages megítélése milyen feltételek esetén felel meg a jogállamiság alapelveinek. Egyrészt tehát arról van szó, hogy meg kell határozni a kiszabás alapjául szolgáló objektív kritériumokat, hogy ez által elkerülhetők legyenek az önkényes döntések, másrészt az összegszerű korlátozásokról is dönteni kell, mert a mérték meghatározása sem lehet önkényes. Ha az esküdtszék pusztán belátása szerint dönthet a punitiv damagesnek és mértékének megítéléséről, az olyan önkényes döntés lenne, amely nem egyeztethető össze a jogállamiság alapelveivel, különösen a tulajdon védelmével. Ennek megfelelően az alperesek azzal érvelnek beadványukban, hogy a Due Process szenved sérelmet akkor, amikor egy esküdtszék, de a bíróság is, értékeli az alperes harmadik, a perben nem álló felekkel szembeni magatartását a punitive damages kiszabásakor. A punitive damages lényegéről, az elrettentésről és a büntetésről van tehát szó. Az alperesek érvelése arra irányul, hogy a punitive damages azért sérti a Due Process követelményét, mert az alpereseket olyan, a felperessel szemben tanúsítottal azonos magatartásért büntetik, amelyet harmadik személyekkel szemben tanúsított. Egy ilyen jellegű kiterjesztés azonban alkotmányjogilag problematikus, mert az ilyen helyzetek kezelésére a class action a megfelelő jogintézmény, amely az alperes részére is megfelelő védelmi mechanizmusokat biztosít. A punitive damages esetében ezzel szemben az alperes ki van téve a többszörös elítélés kockázatának, annak ellenére, hogy a harmadik személyek sérelme csak egyszer következett be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
