Arra a kérdésre, hogy mit értünk orvosi jog alatt, a legkönnyebb negatív tartalmú választ adni. Nem a műhibákra1, illetve az orvosi tevékenységre vonatkozó joganyag, de nem is a betegjogok gyűjteménye. Ennél sokkal több. Olyan területek találkozási pontja, mint a munkajog, orvosi felelősségi jog, gyógyászati segédeszközök joga, szervezeti/szövetkezeti jog, kábítószertörvények, orvosi termékekre vonatkozó jogszabályok, gyógyászati gépeket érintő rendelkezések,2 különböző eljárási jogok, büntetőjog, környezetvédelmi jog, közigazgatási jog, egészségügyi igazgatás, élelmiszerigazgatás, szabálysértési jog, szociális és társadalombiztosítási jog, és végül, de nem utolsósorban a polgári jog. Az iménti - példálózó - felsorolás is jól szemlélteti, nézetem szerint, e jogág komplexitását. Emellett ahhoz, hogy valaki foglalkozzon e területtel, nem kevés orvostudományi szakismerettel kell, hogy rendelkezzen, hiszen olyan fogalmakkal találkozhat, mint praemedikáció, posztoperációs periódus, invazív, illetve orvosi indikáció nélküli beavatkozások, vagy akár lege artis kezelés.
Az orvoslás története harccal kezdődött: harccal az életben maradásért és a világ megmentéséért. Elsőként az ókori Egyiptomban folyt - pszichoterápia formájában - tényleges gyógyító tevékenység. Hesiré az első orvos, akinek a nevéhez fűződik - a legenda szerint - a legelső emberen végrehajtott kísérlet. Az első, még bizonytalan lépéseket abba az irányba, hogy az orvoslás tudománnyá fejlődjék, nagyjából ugyanabban az időben tették meg a görögök, az indiaiak és a kínaiak.3 A következő fontos lépés a törvény által szabályozott orvoslás megjelenése volt. Ennek keretében valószínűleg Babilóniában szabályozták először az orvosok tevékenységét. Egy - 1910-ben feltárt - 210 centiméter magas kőoszlop tanúsága szerint Hammurabi király -Kr. e. 1695 körül - tizenhét törvényben szabályozta, hogy egy-egy tevékenységért mit kell fizetni az orvosnak, és hogy melyek az orvos teendői.4 Ahhoz azonban több ezer évnek kellett eltelnie, hogy a 10. században, Salernóban megalakuljon az első európai orvosi iskola.
Magyarországon elsőként, a Szent István által letelepített bencés rend tevékenységét emelném ki, akik, mint elsődlegesen gyógyító rend Pannonhalmán, az apátság területén kórházat tartottak fenn már 1221-ben. A jogi szabályozás csírái, pedig e téren Kálmán Király Dekrétomai Első Könyvének 58. fejezetével jelentek meg, mégpedig a magzatjokat vesztő asszonyokról5 szóló szabályozással. A közegészségügy és az orvosi gyakorlat szabályozását megvalósító első fontosabb tervezet a "Planum regulationis in re sanitatis" 1755-ből, majd több mint 150 évvel később, az 1908. évi XXXVIII. törvénycikk a közegészségügyi törvény módosításáról, rendelkezett először az orvos és a beteg közötti jogviszonyról.6
Az orvosi jog kialakulása tekintetében Szász Béla: Orvosi Jogtudomány című művét7 említeném elsőként, amely a törvényszéki orvos szemével, büntetőjogi és magánjogi aspektusok felhasználásával vizsgálta a vonatkozó rendelkezéseket. Azóta több, az orvosi jog tárgyában született monográfia látott napvilágot, ám az orvosi jog fogalmának meghatározására csak néhány javaslat született.8
Kiindulópontként két fontos kérdésre hívnám fel a figyelmet. Az első nehézséget az okozza, hogy vajon az orvosi jog kapcsán egy jogággal vagy egy jogterülettel állunk-e szemben? A jogág a jogrendszernek azon elkülönült része, valamint azoknak a jogszabályoknak a csoportja, amelyek a jogi koherencia értelmében, jog-dogmatikailag elkülönülnek más tartalmú jogi előírások csoportjától.9 A jogágakat a jogtudomány egyrészt a szabályozás tárgya, másrészt a szabályozás módszere alapján határolja el.10 Véleményem szerint az orvosi jog, a jogággal szemben támasztott követelményeknek megfelel, és ezt többek között arra a tényre alapozom, hogy Európa számos egyetemén önálló tanszéket, ill. munkacsoportot kapott e szakterület, és joganyaga, irodalma jogági rangra emeli.11
A másik problémát az orvosi jognak a két nagy jogterület alá történő besorolása jelenti. Nézetem szerint az orvosi jog olyan viszonylag önálló komplex jogág, amely mind a közjog, mind a magánjog differentia specificáját, megkülönböztető ismérvét magán hordozza, éppen ezért az orvosi jogász nem lehet csak polgári jogász, vagy csak büntető, illetve közigazgatási jogász, hanem az e területtel foglalkozóknak egy komplex szemléletet kell magukévá tenniük.
Egy jogágnak azonban elsősorban olyan elméleti kategóriákra van szüksége meglátásom szerint, amelyek lehetővé teszik az egyes területek hatékonyabb elkülönítését. Ennek következtében én kísérletet teszek az orvosi jog és az egyes területeinek fogalmi elhatárolására.
A szűkebb értelemben vett orvosi jog definícióját úgy lehetne megfogalmazni, mint approbációval, engedéllyel rendelkező orvosok diagnosztikára, beavatkozásra és kezelésre12 vonatkozó szerződéses jogviszonyaira irányadó rendelkezések összessége.13 Ide tartoznak az ún. praemedikáció, azaz a tényleges, műtéti beavatkozást megelőző ún. előbeavatkozások, a tulajdonképpeni, adott esetben invazív beavatkozások, valamint azt ezt követő, ún. posztoperációs periódus, valamint a rehabilitáció. Ebbe a kategóriába véleményem szerint az alábbi területek tartoznak:
- az orvosi tevékenység kifejtése,
- az orvos és a beteg közötti jogviszony, jogok és kötelezettségek,
- az orvosok egymás közötti, egészségügyi szolgáltatóval, valamint a biztosítóval kötött szerződései,
- beleegyezés és felvilágosítás,
- az orvos polgári jogi felelőssége,
- az egészségügyi intézmény és az egészségügyi dolgozók felelősségének kérdései,
- a fogorvosokra vonatkozó külön rendelkezések,
- az állatorvosokra vonatkozó külön rendelkezések,
- az orvostechnikai eszközökre vonatkozó szabá-lyozás,14
- minőségbiztosítás az orvoslás terén, valamint az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakmai követelmények (ideértve a belső minőségügyi rendszerre és a külső minőségi rendszerre vonatkozó rendelkezéseket),
- a betegekre vonatkozó adatok,
- a klinikai szakpszichológia, valamint pszichiátria egyes kérdései, beleértve a pszichiátriai betegekre vonatkozó külön rendelkezéseket,
- szerv és szövetátültetés,
- az abortusz és az eutanázia kérdései,
- természetgyógyászat,
- az etikai bizottságra vonatkozó rendelkezések,
- szabálysértési és büntetőjogi kérdések.
Célszerűnek tartom továbbá az orvostudományi jog elméleti kategóriájának felállítását és az előbbitől történő elhatárolását. Véleményem szerint az emberen végzett orvostudományi kutatások, az orvosbiológiai kutatások beleértve a génkutatás kérdései, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások, valamint az embriókkal és ivarsejtekkel végzett kutatások15, illetve a gyógyszerek és azok klinikai vizsgálata egyrészt eltérő (szigorúbb) garanciákat igényelt, másrészt elkülönült szabályanyag vonatkozik az említett területekre.16
Ennek kapcsán 23/2002 (V. 9.) EÜM rendelet - Az emberen végzett orvostudományi kutatásokról 1. § (1) kimondja, hogy: "E rendelet előírásait kell alkalmazni minden emberen végzett orvostudományi kutatásra (Eütv. 157. §, a továbbiakban: kutatás). Vizsgálati készítmény klinikai vizsgálata esetén e rendelet előírásait a külön jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni."11
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
