A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a tágan és szűken értelmezett állatvédelem, vagyis az állatfajok és állategyedek védelme hogyan jelenik meg az európai írott alkotmányokban. Az állatok jogi értelemben - az öröklött attitűdnek megfelelően - ma is a "dolgok" jogi kategóriájába sorolandóak, azonban az élő állatok élettelen dolgoktól eltérő, különleges jogi természetét az európai országok többségében explicit módon, de legalábbis utalásszerűen megerősítették az elmúlt években. Az állatfajok védelmére vonatkozó rendelkezések viszonylag gyakoriak az európai alkotmányokban, a vizsgált 42 ország közül 35-ben található erre vonatkozó szabályozás. Míg tehát az alkotmányozó hatalmak a biodiverzitást érintő kérdéseket jellemzően a jogforrási hierarchia csúcsán szabályozzák, az állategyedek védelme mind ez ideig csupán 6 európai országban (Ausztriában, Németországban, Luxemburgban, Szlovéniában, Svédországban és Svájcban) szerepel az alkotmányban. Az állatok jóllétének legrészletesebb alkotmányos szintű szabályozása Svájcban található, ahol egy egyedülálló jogi intézmény, az "állatok méltósága" is alkotmányos védelmet kapott. Bár az ítélkezési gyakorlat és a jogtudósok egyetértenek abban, hogy az állatok "méltóságára" vonatkozó alkotmányos rendelkezés megteremti az állatok önmagából fakadó értékének jogi elismerését, ennek gyakorlati értelmezése a mai napig vita tárgya, mint ahogy az is, hogy van-e az emberihez hasonló "érinthetetlen magja".
Kulcsszavak: állatvédelem, egyedvédelem, fajvédelem, állatok méltósága, állatok jogi státusza
Az ember az őt körülvevő környezetre, természeti értékekre többféle módon tekinthet: vagy úgy véli, hogy jogai érvényesítésének terepe, vagy úgy, hogy kötelezettsége irányul a természeti értékek megőrzésére, vagy ezeknek valamiféle kombinációját ismeri el magára nézve követendőnek. Egy biztos: az elmúlt évtizedekben az ingaóra abba az irányba lendül, hogy felismerjük felelősségünket az elkövetkezendő nemzedékek felé.
Az élőlények inherens, önmagában vett, emberi érdekektől eltávolodó belső értékének felismerése egyértelműen jellemzi Európa jogalkotását az elmúlt néhány évtizedben, amely folyamat az állatok jogi státuszának finomításában, az állatjólléti szabályok egyre részletesebb előírásaiban, az állatkínzás-ellenes szabályozás szigorodásában, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban egyes alkotmányos változásokban is tetten érhetőek.
Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az az állatfajok és állategyedek hogyan jelennek meg 42 írott európai alkotmányban. Svájc hagyományosan az állatvédelem európai fellegvárának tekinthető, ezért ebben az országban található egy unikális jogi kategória az alkotmányban: az állatok "méltóságára" történő utalás. A kérdés az, mit is takarhat ez a - jogi értelemben legalábbis - látszólag kontextus nélküli kifejezés, tekintve, hogy az állatok Svájcban is végső soron a dolgok jogi kategóriájába esnek.
Végigkísérte az emberiség történetét, és nagyon kevés kivételtől eltekintve ma is igaz: az állatoknak nincs jogképessége, ezért csak az emberekre vonatkoztathatóak az alapvető jogok és szabadságok. A Római Birodalom idején az állatokat gazdasági értékük szerint kategorizálták, és jogi értelemben egyértelműen "dolognak" tekintették őket, az ingóságok (res mobiles) és a mozgó dolgok (res se moventes) kategóriájába sorolták. A középkori állatperek látszólag megteremtették az állatok jogképességét és perképességét, de ez csupán a felszín volt: az állatperek az emberekről, az embereknek szóltak, céljuk az elrettentés és a szórakoztatás volt, fejlődést semmiképpen nem jelentettek az állatok jogi státuszát tekintve.[1]
Az állatok jogképességének hiánya a mai napig uralkodó jogi felfogás. Már az is újkeletű, XX. századi vívmány, hogy minden egyes ember részesülhet a legalapvetőbb jogokból, egyes etikai vívmányokat nemzetközi alapjogi rangra emeltek.[2] Az 1970-es évek óta újra és újra megjelennek azok a törekvések, állati jogokért harcoló mozgalmak (lásd például az "állati jo-
- 11/12 -
gok triumvirátusának", Singernek[3], Stone-nak[4] és Regannek[5] a munkásságát), amelyek az állatok "pszeudo-jogalanyiságának" megteremtését célozták. Az UNESCO 1978-ban dekrétumot fogadott el, amely szerint az állatok nem érzéketlen dolgok, joguk van az élethez.[6]
Az állatvédők véleménye sem egységes azon kérdést illetően, hogy az állatok érdekét szolgálná-e a jogalanyiság. Sokan azt mondják, hogy jogokat kellene biztosítani az állatoknak, mivel az állam önkorlátozása nem elég: az állatok kizsákmányolását csupán szabályok közé szorítja ahelyett, hogy betiltaná. Cél továbbá az "állat" fogalom szélesítése is. A jogképesség nem feltétlenül kötődik az emberhez, a természetes személyhez, mivel mesterséges konstrukció, és jogi személyiséggel például egy gazdasági társaság is bírhat. Megteremthető volna a jogi személyiségnek az a változata, amely állatok részére megfelelő lehetne. Összességében úgy vélik, hogy a jogalanyiságot nem biztosító rendelkezések csupán tüneti kezelést jelentenek, és nem szüntetik meg az okot. Az állatvédők másik csoportja lát abban is előnyöket, ha az állatok jogi értelemben dolgok maradnak. Epstein egyenesen azzal érvel, hogy az állatok számára a dologi státusz több előnnyel jár, mint hátránnyal, mivel az ember élelmiszert, menedéket, állatorvosi ellátásokat és humánus halált biztosít számukra.[7] Garner is úgy gondolja, hogy az állatok jóllétét úgy lehet javítani, hogy az állatok mint dolgok "jogállását" erősíti a jogalkotó, vagyis az embert korlátozza, és a meglévő állatjólléti jogszabályokat fejleszti tovább. A jogszabályalkotók és a jogalkalmazók általában nem az állati jogok megteremtésében látják az állatvédelem megerősödésének reális és követendő útját, hanem sokkal inkább az ember, az állam önkorlátozásában.[8]
Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy az állatok alapvető jogi kategorizálásban érdemi áttörés (egyes emberszabású majmokkal kapcsolatos lokális kivételektől eltekintve) egyelőre nem történt, de az állatok puszta dologi státuszában egyértelmű elmozdulás tapasztalható. Lassan módosul Európában az a hagyományos, öröklött jogi attitűd, amely az állatot az élettelen dolgokkal azonos módon kezeli. Ez pedig már csak azért is indokolt lenne, mert átfogó tanulmányok kimutatták, hogy a legtöbb állat érez negatív és pozitív érzelmeket, például fájdalmat, szenvedést vagy örömet. Még az olyan bonyolult érzelmek is előfordulnak egyes állatfajoknál, amelyeket sokáig kizárólag az emberi faj sajátjának véltek, mint például a bánat, az empátia és a féltékenység. Egy tanulmány megállapította, hogy a kutyák empátiás jellegű válaszokat mutatnak az emberekben tapasztalható szorongásra.[9]
Összességében elmondható: a tudomány új eredményei kulcsfontosságú szerepet játszanak az állatok jóllétét védő rendelkezések, jogszabályi változások megalapozásakor. Az élő állatok élettelen dolgoktól eltérő, különleges jogi természetét megerősítették, speciális dologi státuszuk az európai országok legtöbbjében explicite, de legalábbis utalásszintű megerősítést nyert.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
