"A gyerekkori sebek nyoma örökké megmarad"
Richard Bach
A gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv 2. Cikke a gyermekkereskedelemre a következő definíciót adja: "Gyermekek eladásának minősül minden olyan cselekmény vagy tranzakció, amelynek során egy gyermeket egy személy vagy személyek csoportja átad egy másik személynek vagy személyek csoportjának díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében"[1] A fentiek alapján egy gyermek a toborzás, elszállítás, átadás, rejtegetés vagy átvétel módjára tekintet nélkül az emberkereskedelem áldozatának tekintendő, amennyiben az a kizsákmányolás céljából valósul meg.[2] A 2011/36/EU irányelv 2. cikk (3) bekezdése nevesít bizonyos kizsákmányolási formákat, azonban fontos annak rögzítése, hogy ez nem tekinthető taxatív felsorolásnak. "A kizsákmányolás magában foglalja legalább a prostitúció révén történő kizsákmányolást vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, a kényszermunkát vagy szolgáltatásokat - a koldulást, a rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot és a szolgaságot is ideértve -, a bűncselekményekhez kapcsolódó kizsákmányolást és a szervek kivételét."[3]
Az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-án fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt, amely szerint "gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri'."[4] Annak ellenére, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye megadja számunkra a gyermek fogalmát, napjainkban sem beszélhetünk egységes gondolkodásról a gyermekkor tartamát illetően.[5] A gyermekek kizsákmányolásának meghatározását a védelmi vagy védett kor országonként különböző, változó értelmezései is nehezítheti, azonban az esetek többségében a fent említett 18. életévet jelölik meg a védett kor határaként.[6]
A hatályos magyar Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint kiskorú a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy, a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú pedig cselekvőképtelennek minősül[7]. A törvény használja továbbá a nagykorú gyermek, kiskorú gyermek, továbbtanuló nagykorú gyermek, ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermek és a tizennegyedik életévét betöltött gyermek fogalmát is. A magyar polgári jog fogalomrendszere szerint főszabályként kiskorú az, aki
- 120/121 -
a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, azonban a kiskorú házasságkötéssel nagykorúvá válik.[8]
A magyar Büntetőtörvénykönyv (Btk.) a fiatalkorú és a gyermekkorú egymástól elhatárolt fogalmát használja, e szerint gyermekkorú minden tizenkettedik életévét be nem töltött személy, illetve fő szabályként nem büntethetőek a tizennegyedik életévüket be nem töltött személyek sem. A Btk. meghatároz továbbá bizonyos bűncselekményeket, melyek esetében a büntethetőségi korhatár a tizenkettedik életév.[9] A Btk. számos tényállásban használja a "gyermek" fogalmát, tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyekre vonatkozóan. Fentiek alapján tehát büntetőjogi és polgárjogi értelemben vett kiskorúságot gyermek-és fiatalkorra, gyermekkorúra és fiatalkorúra bontja a magyar szabályozás.[10]
Az emberkereskedelemnek ugyan leggyakoribb célja a szexuális kizsákmányolás (fontos leszögezni, hogy a szexuális célú kizsákmányolás nem tekinthető azonosnak a nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel[11]), mégis túlmutat a nők elleni erőszak megjelenési formáin, hiszen számos más bűncselekményt és jogellenes jelenséget is magában foglal, így például az embercsempészetet, az illegális migrációt, a szervkereskedelmet, a kényszermunka jellegű kizsákmányolást, az illegális örökbefogadást, valamint a szervezett koldultatást.[12]
Az egyéb kizsákmányolási formák közé tartozik a kényszerű koldulás, a bűncselekmények elkövetése, a kényszerházasság, a színlelt házasság, a szervek eltávolítása célját szolgáló emberkereskedelem, az örökbefogadásra szánt fiatalok és kisgyermekek kereskedelme, a várandós nők kereskedelme újszülött csecsemőik eladása végett, kábítószer előállítása és kábítószercsempészet, vagy kábítószerkereskedelem céljából történő kereskedelem.[13]
Magyarországon - ahogy Európa szerte is többnyire jellemző - a koldulás szabályozása az önkormányzatok hatáskörébe tartozik, melyek határozatot hozhatnak annak megtiltásáról bizonyos közterületeken, a tiltás megszegése esetén pedig szabálysértési bírságot róhatnak ki az elkövetőkre, azonban speciális szabályozás vonatkozik arra, ha valaki gyermekkel koldul, vagy a gyermek egyedül van az utcán, hiszen az a "gyermek veszélyeztetésének" minősül, így az intézményeknek kötelességük lépni.[14]
A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény kimondja, hogy
"(1) Aki gyermekkorú személy társaságában koldul, szabálysértést követ el.
(2) Aki közterületen vagy nyilvános helyen, olyan módon koldul, hogy a járókelőket, illetve a nyilvános helyen jelenlévőket pénz átadása céljából leszólítja, továbbá az is, aki házról házra, illetve lakásról lakásra járva kéreget, szabálysértést követ el.
(3) A szabálysértési hatóság, valamint a helyszíni bírságolásra jogosult szerv vagy személy haladéktalanul értesíti az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés té-
- 121/122 -
nyéről, az érintett gyermek és az elkövető adatairól a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a közterület-felügyelő is szabhat ki helyszíni bírságot."[15]
Annak ellenére, hogy a gyermekek koldulása esetén az intézményeknek kötelességük fellépni, a valóságban ez igen ritkán történik csak meg. Ugyan számos esetben értesítik a gyermekvédelmi rendszert, azok nem érnek oda időben, tehát a gyermekek koldulása legtöbb esetben a hatóságok közbeavatkozása nélkül zajlik. Másfelől abban a kevés esetben, amikor a hatóságok mégis cselekednek, az eredmény ellentétes is lehet, pl. túlzott hivatalos reakció. (Erre az esetkörre példa, amikor egy anya koldult a tízéves gyermekével, aki egy metróaluljáróban énekelt, a rendőrséget értesítették, akik három szirénázó autóval érkeztek a helyszínre.) Egy másik alapvető probléma a gyermekvédelmi jelzőrendszerrel kapcsolatban, hogy a koldulás esetében senki sem érzi úgy, hogy az ő - személy szerinti - kötelessége lenne a gyámhatóság értesítése.[16]
Nem megalapozatlan az álláspont, hogy a koldulásnak a bűnözéssel (akár a szervezett bűnözéssel, pl.: "koldusmaffia") lehetnek és vannak összefüggései.[17]
A gyermekkereskedelem számos tekintetben összefüggésbe hozható a szexuális célú kereskedelemmel és a gyermekek szexuális célból történő kizsákmányolásával, továbbá ezen túl a koldulás, a zsebtolvajlás és a bolti lopások is olyan bűncselekmények, amelyekre előszeretettel használnak kiskorúakat.[18]
Az azonosítás és jelzés egyik legfontosabb indikátora, hogy a gyermekeket ellátó szakemberek egy gyermek koldulását kényszerítésként vagy önkéntes tettként látják-e, más szóval veszélyeztetésnek látják-e a gyermek helyzetét és eszerint megteszik-e a szükséges intézkedést vagy sem. Abban az esetben, ha a szakemberek nem kényszerítésként tekintenek rá, akkor tagadják annak kizsákmányoló voltát, annak ellenére, hogy a gyermekkereskedelem jogi definíciója szerint a kizsákmányolás még akkor is fennáll egy gyermek esetében, ha az önkéntes vagy annak beleegyezésével történik, tehát emberkereskedelemnek minősül.[19]
A kényszerkoldultatás nem más, mint a kényszermunka egy speciális esete: az áldozatokat kéregetésre kényszerítik, majd az összegyűjtött összeg egészét vagy egy részét a kizsákmányolók elveszik tőlük. A kényszerkoldulás esetében a toborzók elsősorban olyan áldozatok közül válogatnak, akik valamilyen testi fogyatékossággal bírnak, így a járókelők és a tömegközlekedésen utazók hamarabb megsajnálják őket, és könnyebben adnak pénzt nekik. Az egyik legszomorúbb potenciális áldozati kör kétségkívül a gyermekeké, akiket a legtöbb esetben pszichikai ráhatással bírnak rá a cselekvésre.[20]
A bizonytalanság akörül, hogy vajon a gyermekeket kényszerítették-e (pl.: a család küldte ki) a koldulásra vagy sem (a gyermek saját akaratából koldul), bizonytalan pont az azonosítás folyamatában, amit tovább nehezít az a tény, hogy maguk a gyermekek sem érzékelik, hogy kizsákmányolás áldozatai, sőt előfordulnak olyan ese-
- 122/123 -
tek, amikor a kolduló gyermekek úgy gondolják, hogy a koldulást szervező személy a megmentőjük, a jótevőjük, a patrónusuk, akire támaszkodhatnak, és aki segít a túlélésben.[21]
A koldulás problematikája Európa szerte szorosan kötődik a szegénység, a szegénygondozás kérdéseihez, a "szegény" fogalom a történelem során felölelte a koldusokat, a vándorlókat, a beteg, család nélkül élő felnőtteket, valamint az árvákat és a családból kiesett, magukra maradt gyermekeket is.[22]
A gyermekek koldulásra kényszerítéséhez kapcsolódó egyik legfontosabb kérdés, hogy a szervezett bűnözés része-e vagy egyedi a vizsgált eset.[23] A szervezett bűnözői körök számos módon használhatják fel a gyermekkereskedelem áldozatait bevételszerzésük céljából, szélsőséges példaként a terrorszervezetek is megemlíthetőek[24].
A koldulás célját szolgáló gyermekkereskedelem áldozatai (az Európai Uniót vizsgálva) elsősorban az Egyesült Királyságból, Romániából, illetve Franciaországból származnak. A gyermekkoldulás nem kezelhető elszigetelt jelenségként más bűncselekményektől (lopás, prostitúció stb.), mivel a gyermekek más (illegális) tevékenységekben is részt vehetnek.[25] A legtöbb kolduló gyermek - különösképpen azok, akik gyermekotthonban élnek és az utcán bandáznak - gyakran követnek el bűncselekményeket amellett, hogy pénzt kéregetnek a járókelőktől, és ezért előbb vagy utóbb a rendőrség elfogja őket. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kolduló gyermekek gyakran kriminalizálódnak.[26]
Ezeket a gyermekeket nem ritkán a szüleik/törvényes gyámjaik bocsátják a gyermekkereskedők rendelkezésére, vagy koldulás útján zsákmányolhatják ki őket, így a gyermekek részt vesznek kolduló és egyéb, tiltott tevékenységekben, annak érdekében, hogy pénzt adjanak emberkereskedőiknek/kizsákmányolóiknak.[27]
A koldulás tiltásának kérdése számos aspektusban igényelne általános nemzetközi megközelítést, állásfoglalást, hiszen adott esetben több országra is kiterjedő szervezetekről - koldusmaffiákról - van szó, és az eljárások során több esetben is felvetődik az állampolgárság, illetve az illetékesség kérdése. A cselekmény minősítésével, a büntethetőséggel, az állampolgársággal kapcsolatban sok olyan kérdés vetődhet fel, amelyek tisztázása a szankció alkalmazhatóságának előfeltétele lenne. Mindemellett különösen figyelemmel kell lenni az emberi jogi kérdésekre, amelyek a bűnmegelőzési, bűnüldözési szempontok mellett elsikkadhatnak. Kiemelendő példa, hogy a koldusok között sok a gyermek, illetve hogy nagyon gyakori a gyermekkel koldulás, azonban a gyermekeket széles körben megillető jogok és a védelem nem kapnak különös hangsúlyt a koldulást tiltó szabályozásban és a szankció alkalmazása során, annak ellenére, hogy még akkor is nélkülözhetetlen lenne a gyermekvédelmi kérdések figyelembe vétele, amikor nyilvánvalóan bérkoldulásról van szó, és a bűnüldö-
- 123/124 -
zési szempontok az elsődlegesek, mert a rendvédelmi intézkedés kizárólag nem szolgálhatja kellőképpen a gyermekek védelmét, aminek adott esetben nemzetközi védelmet is kell jelentenie. Ebben az esetben problémát okozhat, ha nincs megfelelő együttműködés a rendvédelmi és a gyermekvédelmi szervek között.[28]
A CONFRONT projekt keretében megszólítottak szerint Magyarország a romániai koldusok egyik célországa, és a romániai, gyermekükkel kolduló nők esetében feltételezhető, hogy szervezett bűnözés[29] áll a háttérben. Azonban miután ezeket az eseteket a rendőrség nem vizsgálja, nincs erre bizonyíték, a szakértők viszont felfedezni vélnek bizonyos fokú szervezettséget a koldulás mögött. Többek között tudatosságot feltételeznek abban, hogy gyakran kerületek határainál koldulnak, ahol a hatóságok nem avatkoznak be arra tekintettel, mert az adott terület közel van a másik kerülethez, ami már egyúttal egy másik kerületi hatósághoz tartozik. A szervezettség mértékéről, illetve arra vonatkozóan, hogy ez bűnszervezetet takar-e, a szakértőknek sincsen releváns információik.[30]
Tovább bonyolítja a helyzetet ha a gyermek, akit koldulásra kényszerítenek, illetve az, aki a gyermekkel koldul, nem magyar állampolgár. Amennyiben idegen állampolgárokról van szó, kérdéses, hogy "a gyermekkel koldulás" szabálysértés megvalósítása esetében miként érvényesülhet a szabálysértési hatóság törvényes kötelezettsége, hogy haladéktalanul értesítenie kell a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot a szabálysértés tényéről, és az érintett gyermek, valamint az elkövető adatairól. A Budapesten kolduló gyermekek nagy része a délkeleti szomszédból, vagy más külföldi országokból érkezett. Belátható, hogy az intézkedés során a legjobb esetben a külföldiekkel foglalkozó gyermekvédelmi intézménybe kerülnek, ahol azonban hosszú ideig rendezetlen maradhat a helyzetük, mert a szülőket nehéz felkutatni, másrészről a gyermeket nem küldhetik vissza abba a környezetbe, ahol szélsőséges esetben akár meg is csonkították őket abból a célból, hogy "alkalmasabbak" legyenek a koldulásra.[31]
Az Európai Unió által végzett kutatásból kiderül, hogy a gyerekek kizsákmányolásnak vannak kitéve a kolduláson keresztül, ha elszegényedett családokból vagy közösségekből származnak, különösen, ha olyanból, amelyek szélsőséges megbélyegzésnek, strukturális marginalizációnak és diszkriminációnak vannak kitéve, mint például egyes roma családok az Európai Unió bizonyos országain belül. Mindazonáltal, figyelembe véve az Európai Unió roma lakosságának méretét - amelyre vonatkozóan a becslések 4,7-6,4 millió és 10-12 millió között változnak - csak nagyon kis hányad foglalkozik kolduló tevékenységgel. A legtöbb visszatérő kockázati tényező, amely sebezhetőbbé teszi a gyermekeket a koldulással szemben, a szegénység és a társadalmi kirekesztés, a diszkrimináció, valamint a támogatás hiánya felé mutat. Ezt gyakran tetézi az a tény, hogy ezek közül a gyermekek közül sokan nem járnak iskolába; vagy soha nem iratkoztak be, vagy lemorzsolód-
- 124/125 -
tak. Néhány esetben azonban - amint az az érintettekkel folytatott konzultációkból, valamint a gyermekekkel végzett interjúkból kiderül - a kolduló gyermekeknek is lehet támogató környezete, olyan esetekben például, amikor a koldulás társaival vagy családtagjaival folytatja.[32]
A CONFRONT projekt keretében végzett kutatás során a külföldön koldultatott magyar gyermekekről egyetlen interjúalanynak - beleértve az intézményeket és családokat is - sem volt tudomása, mindazonáltal az intézmények hangsúlyozták, hogy amennyiben egy család külföldre távozik, nem rendelkeznek információval arra vonatkozóan, mi történik ezután velük, illetve a gyermekekkel, így végső soron az sem kizárható, hogy koldulásra kényszerítik őket, azonban ezt semmilyen forrás nem támasztja alá. A gyermekjóléti szolgálat egyik fő problémaként emeli ki, hogy nem tudnak kapcsolatba lépni a hasonló külföldi szolgálatokkal annak érdekében, hogy együttműködjenek a családok támogatásában. A koldulás -a kutatás alatt végzett terepmunka során azonosított - típusainál nem derült feltárásra, hogy a gyermekek valóban emberkereskedelem áldozatai voltak-e vagy sem.[33]
Magyarország sajátos elhelyezkedésére és tranzit-jellegére tekintettel a koldulás szabályozása kapcsán számos problémával kerülünk szembe. A koldusmaffia hazánkban is fellelhető jelenség, de felderítése a sértettek félelme, rászorultsága miatt - kevés kivételtől eltekintve - szinte lehetetlen. Magyarországot a környező országok közt sokan tartják a koldusok paradicsomának, ebből a szempontból a külső országokból érkező migráció óriási kihívást jelent, hiszen a jelenséggel gyakran együtt jár a bűnözés, lévén, hogy a frekventált helyeknek értéke van.[34]
A kényszerkoldultatás magyarországi arculatra elsősorban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentéséből (A koldusmaffia és a bérkoldultatás. AJB-2301/2010) ismerhető meg.
Az ombudsmani jelentés az akkori Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (2010-ben Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummá alakult át, majd 2014-től Igazságügyi Minisztérium), az akkori Önkormányzati Minisztérium (jogutódja a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, majd ezt követően a Belügyminisztérium), az Országos Rendőr-főkapitányság, valamint a Közigazgatási Hivatalok által szolgáltatott információkra és adatokra épül.[35] A jelentés Budapestet és a megyeszékhelyeket azonosította a gyermekkoldulás tipikus helyszíneiként.[36]
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felhívta a figyelmet arra, hogy a statisztikai rendszer kódszótára nem tartalmazza sem a bérkoldulás, sem a koldultatásra kényszerítés fogalmakat, mint lehetséges elkövetési magatartásokat, ennek következményeként nem lehet nyomon követni, hogy a szóban forgó tevékenységhez esetleg köthető-e a Btk.-ban meghatározott valamely alapbűncselekmény
- 125/126 -
(pl. kényszerítés, zsarolás, emberrablás). A "koldusmaffia" kifejezés nem szakmai elnevezés, hanem a köznyelv és a média által kialakított kategória. A maffiaszerű elkövetés kapcsán a Btk. fogalomrendszer a bűnszervezet fogalmát használja, a hasonló bűncselekményeket pedig bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.[37]
Az Országos Rendőr-főkapitányság által szolgáltatott adatok azt mutatják, hogy magyar állampolgárokon kívül román állampolgárok is érintettek a koldulásban. A Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálatot kezdeményezett a bűnözés ezen formájára vonatkozóan, de nem találtak bűnszervezetre utaló nyomokat a koldulásos esetek mögött, annak ellenére, hogy a koldusok Romániából jöttek. Hasonló esetet tártak fel Nógrád megyében, ahol a koldusok Szlovákiából jöttek, és zsebtolvajlásban is részt vettek. Csongrád megyében, illetve Szegeden román koldusokat találtak - szervezett bűnözői hálózat nélkül.[38] A koldulás bizonyíthatóan több formában, szervezetten és szervezetlenül is előfordul különböző kategóriába sorolható területeken, különböző céllal.[39]
A jelentés adatokat gyűjtött a közigazgatási hivatalok koldulással kapcsolatos ügyeiről, melyek alapján elmondható, hogy a különböző régiók csaknem mindegyikében indult eljárás koldulás vagy gyermekkoldulás miatt, de bűnszervezetet nem találtak az elkövetések hátterében. Az ombudsmani jelentés nem tárt fel semmiféle bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a nyomozóhatóságok által üldözött koldulásos esetek kapcsolatban állnának a szervezett bűnözéssel. Ez azért is érdekes, mert a jelentés rögzíti, hogy Magyarország a koldulók tranzit- és célországa is (akik főleg Romániából jönnek), így tehát igen nehéz elképzelni, hogy a koldulók mind egyedül érkeztek hazánkba.[40] Annak ellenére, hogy kényszerkoldulás esetében Magyarország célországként is fontos szerepet tölt be, az emberkereskedelem szempontjából Magyarország elsősorban kiindulási és tranzitországnak tekinthető.[41]
A koldulásról szóló ombudsmani jelentés következtetései némileg ellentmondanak a 2012-es ICMPD jelentés eredményeinek, mivel az utóbbi jelentés egyértelműen azt állítja, hogy az utcán egyedül kolduló gyermek a gyermekvédelmi szakemberek gyanúja szerint összefüggésbe hozható a szervezett bűnözéssel, még akkor is, ha nincs is erre hivatalos bizonyíték. Ez az alapvető különbség abból adódhat, hogy míg az ombudsmani jelentés kizárólag az állami szervek adataira támaszkodik (eljárások száma), addig az ICMPD beszámolója szociális munkásokkal és más, kolduló gyermekekkel kapcsolatban álló személyekkel készített interjúkat használ. Az ombudsman jelentés számos esetben említést tesz külföldről, elsősorban Romániából érkező kolduló személyekről és az ICMPD jelentés is utal a koldulók származási helyére. Az egyedül kolduló gyermekek többnyire román vagy magyar nemzetiségű román állampolgárok. Az interjúalanyok véleménye szerint az esetek mögött gyakran emberkereskedelem és szervezett bűnözés áll, továbbá azt is elmondták, hogy az utcán egyedül kolduló magyar állampolgárságú gyer-
- 126/127 -
mek ritka, aminek az lehet az oka, hogy a hatóságok vagy nem látják, vagy nem akarják látni őket. A felnőtt nőkkel található gyermekek kora általában 0-7 éves korig terjed, ezek a gyermekek lehetnek akár magyar, akár román állampolgárok is. A gyermekekkel kolduló nők főszabályként nem részesei a szervezett bűnözésnek.[42]
Az Europol tagállami kontribúciók figyelembevételével készített összesítése szerint a 2020-ban ismertté vált ügyek esetében a kizsákmányolás formái közül továbbra is dominál a szexuális kizsákmányolás (59%), ezt követi a munkacélú kizsákmányolás (21%), majd a bűncselekmény elkövetésére rábírás (10%), a kényszer koldultatás (2%). A gyermek kizsákmányolása a feltárt ügyek 5%-át teszi ki, a házi rabszolgaság 2%-ot, az érdekházasságok 1%-ot.[43]
A kolduló gyermekek cselekményi indítékai az életviteli, anyagi nevelési és elhanyagolási veszélyeztetettségi okok közé ágyazódnak, így sokszor a bujtatott szülői bűnözés rejlik a gyermekkoldulás problematikája mögött.[44]
A gyermekkoldulás következő formáit különböztethetjük meg; családdal együtt végzett koldulás (többnyire kisgyermekekkel), valamint kéregetés és hasonló tevékenységek (melyeket tinédzserek végeznek, többnyire 1213 éves kortól 17-18 éves korig). A koldulásban résztvevő családban élő gyermekek, többnyire fiatalabbak, 14 év alattiak. A gyermekeket érintő koldulás egyik legtipikusabb és leggyakoribb formája az, amikor a gyermekeket egyértelműen a szüleik küldik ki koldulni. Ez számos módon megvalósulhat, például a szegény családok abból a célból küldik a gyermekeiket, hogy élelmiszert kéregessenek ismerősöktől, de a gyermekekkel való koldulás akár a hajléktalan családok jellemző megélhetési stratégiája is lehet. Nem minden esetben egyértelmű, hogy a család áll-e a koldulás hátterében, vagy a gyermek egyedül végzi azt. Jellemző példa a parkolókban vagy bevásárlóközpontokban a bevásárlókocsi visszavitelét felajánló gyermek, azonban a gyermekjóléti szolgálatoknak nincs arról információjuk, hogy a család tud-e minderről vagy sem annak ellenére, hogy az ő jogkörük és felelősségük, hogy ilyen esetekben utánajárjanak a gyermek feltételezhető veszélyeztetettségének.[45]
A koldulásban részt vevő gyermekekkel és felnőttekkel, valamint az érintettekkel való interjúk alapján elmondható, hogy a gyermekkoldulást időnként túlélési stratégiaként mutatják be, mivel a koldulást végző gyermekek olyan elszegényedett családokból származnak, akiknek nincs alternatív jövedelemszerző tevékenységük. Egyes esetekben úgy tűnik, hogy a klasszikus koldulás olyan tevékenység, amely az egész családot bevonja, mivel azonban különösen a kisgyerekek nagyobb valószínűséggel váltanak ki együttérzést, aktívan felhasználhatók a klasszikus koldulásra. A koldulást, mint túlélési stratégiát támasztja alá a gyerekek és a kísérő felnőttek közötti jó kapcsolat is, amelyre esetenként a megfigyelések
- 127/128 -
során is felfigyeltek, sőt, előfordultak olyan helyzetek, amikor a megfigyelést végző kutatók a gyerekek és az őket kísérő felnőttek beszélgetéseit is végighallgathatták, és kiderült, hogy ezek a felnőttek valóban az érintett gyermek családtagjai (a legtöbb esetben a felnőttek koldulásban részt vevő gyermekek anyja vagy nagymamája).[46]
Fontos leszögezni, hogy ezek a gyermekek szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és sokan bűncselekmények áldozatai (a szexuális kizsákmányolást is beleértve). Számos esetben a koldulás (és a zsebtolvajlás is) túlélési stratégia azok számára, akik áldozattá váltak, és nem kapnak megfelelő segítséget az illetékes intézményektől.[47]
A gyermekek kényszerkoldulása alapvetően két kategóriába sorolható:
- Egyrészt vannak olyan gyermekek, akiket "harmadik felek" kényszerítenek koldulásra. Ebbe a csoportba azok a fiúk és lányok tartoznak, akiket szüleiktől, vagy gyámjuktól eltérő személyek kényszerítenek koldulásra. Ilyen személyek lehetnek: a bűnszervezetek tagjai, hitoktatók, tágabb értelemben vett családtagok, család "barátok" vagy a gyerekek saját "barátai".
- A másik csoportot azok, a gyermekek alkotják, akiket szüleik vagy gondviselőik kényszerítenek koldulásra. Itt a gyerekeket általában olyan technikákkal kényszerítik koldulásra, amelyek túlmutatnak a családi fegyelem szokásos vagy elfogadható eszközein, beleértve az erőszak alkalmazását, erőszakkal való fenyegetést és pszichikai kényszert.[48]
További három alpontra bonthatjuk a harmadik fél által kényszerített gyermekkoldulást:
- "koldusmaffia"
- bentlakásos iskolákba küldött gyermekek, akiket a tanáraik kényszerítenek koldulni
- a kábítószer-függőséggel összefüggő kényszer koldulás.[49]
Arra tekintettel, hogy Magyarország a koldulók cél-, és tranzit országának is tekinthető ki kell térnünk a kiskorúak jogellenes külföldre vitelének kérdéskörére is.
A modernkori rabszolgakereskedelem az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértése. Az emberkereskedelem a migrációhoz hasonlóan globális problémaként jelenik meg, amely nem csupán az egyes országokat érinti, hanem a szervezett bűnözéshez való szerves kapcsolódása révén az egész világot. Mindemellett egyértelműen észlelhető a kapcsolódási pont a migrációval is, mivel a migrációs folyamatokban megjelenő személyek kiszolgáltatott helyzetük révén gyakran válnak az emberkereskedelem áldozatává.[50]
Nem képeznek önálló jogi kategóriát a kiskorúak jogellenes külföldre vitelét magába foglaló cselekmények, sem a magyar, sem más államok joga ilyen definíciót nem tartalmaz. Ez egy speci-
- 128/129 -
ális gyűjtőfogalom arra vonatkozóan, amikor egy kiskorú személyt más szermélyek a származási vagy az aktuális tartózkodási helye szerinti állam határán annak jogszabályainak megsértésével kísérelnek meg átvinni.[51]
A kiskorúak jogellenes külföldre vitele egy olyan globális probléma, amely mindennapi életünk példái alapján joggal tekinthető a magyar társadalom és az Európai Unió fontos, aktuális problémájának. A múltban, illetve a napjainkban zajló eljárások szabályaiban és gyakorlati végrehajtásában lényeges különbségek vannak aszerint, hogy a jogellenes tevékenység a határon átnyúló családjogi ügyekhez, az emberkereskedelemhez, az illegális migrációhoz, a menekültek védelméhez, vagy más kategóriákhoz kapcsolódik-e.[52]
A kiskorúak jogellenes külföldre vitele olyan speciális gyűjtőfogalom, ami az integrált határigazgatás, a nemzeti és uniós határbiztonsági rendszerek, valamint a határon átnyúló emberkereskedelem elleni küzdelemben részt vevő hatóságok feladatkörének szemszögéből határolja körbe azokat a jogellenes cselekményeket, melynek részeként, céljából vagy eredményeképpen egy kiskorú átlépi egy ország - például Magyarország - államhatárát.[53]
Az emberkereskedelem áldozatai között az egyik legkiszolgáltatottabb kategóriába a kiskorúak tartoznak, akikkel kapcsolatban a magas látencia miatt nem állnak rendelkezésre pontos statisztikai adatok, de egyes becslések szerint világszerte kb. egymillió gyermek esik áldozatául szexuális kizsákmányolásnak, illetve 170 millióval végeztetnek illegálisan akár megterhelő fizikai munkát is. Mindezek az áldozatok fizikai és lelki sérüléséhez vezet. Az áldozatok elsősorban a világ fejletlenebb régióiból (Délkelet Ázsia, Afrika, Kelet-Európa, Latin-Amerika) kerülnek ki, de egyre többen válnak áldozattá Romániában, Ukrajnában, Bulgáriában, Albániában és Oroszországban. Számos esetben a gyermek családja - a megélhetési források hiányában - maga bocsátja a gyermeket az emberkereskedők rendelkezésére.[54]
Az emberkereskedelem áldozatává váló gyermekek jellemzően nehéz társadalmi-gazdasági háttérből származnak,[55] az emberkereskedelmi-hálózatok a szociálisan és gazdaságilag hátrányos helyzetű családokat célozzák meg.[56] Előfordul, hogy a szervezett bűnözői körök pénzkölcsönöket alkalmaznak adósságukba taszításukhoz, a rendkívül magas kamatlábak megakadályozzák, hogy a családok kifizessék adósságaikat, és az emberkereskedők arra kényszerítik őket, hogy gyermekeiket adják át adósságaik fejében, így tehát bizonyos esetekben - ahogy már korábban említésre került - a gyermekeket a családjuk adja el az emberkereskedőknek.[57]
Ennek a jelenségnek rendkívül nagy a látenciája, hiszen az esetek nagy részében az áldozatoknak nincs lehetősége kiszabadulni kényszerű sorsukból, vagy éppenséggel alávetettségük ellenére mégis úgy értékelik, hogy szabadulásuk esetén még létfenntartásuk is veszélybe kerül.[58]
Varga János és Kui László a BBA-2.4.2-2015-0003 számú, "Kiskorúak jogellenes külföldre vitelének megakadályozása" című projekt keretében
- 129/130 -
végzett kutatás során megállapította, hogy mivel Romániában virágzik a gyermekkereskedelem, amelynek áldozatait koldultatás és szexuális jellegű kihasználás céljából próbálják Nyugat-Európába juttatni, a magyar-román viszonylatban a határrendészek kiemelt figyelmet fordítanak a nem megfelelő szülői hozzájárulással rendelkező kiskorúak ellenőrzésére, amelyet egyébként a román határrendészeti szervek az ukránokhoz hasonlóan szigorúan végeznek.[59]
A CONFRONT projektben részt vevő szakemberek azt feltételezik, hogy a Romániából érkező, kisgyermekkel kolduló nők a szervezett bűnözés áldozatai.[60]
Magyarország Kormánya összegyűjtötte az emberkereskedelem gyermek áldozatainak jellemző ismérveit, melyek a következők:
- nem tarthat kapcsolatot szüleivel vagy gondviselőjével
- megfélemlítettnek tűnik, vagy egyébként az életkorának nem megfelelő magatartást tanúsít
- nincsenek a kortársai között, a munkahelyen kívül barátai
- nem járhat iskolába
- nem játszhat
- szegényes körülmények között, más gyermekektől elszigetelten él
- a vele együtt élőktől elkülönítve étkezik
- csak maradékot ehet
- életkorának nem megfelelő munkát végez
- felnőtt kíséret nélkül utazik
- olyan személyekkel utazik együtt, akik nem a hozzátartozói[61]
Fentiek mellett észlelhetőek további, a gyermekkereskedelemre utaló jelek:
- gyermek méretű, kifejezetten fizikai munkához, vagy prostituáltak által viselt ruhadarabok jelenléte a gyermek környezetében
- játékok és gyermekruhák jelenléte szokatlan helyeken, mint például bordélyban vagy üzemben
- egy felnőtt korú személy olyan állítása, amely szerint "talált" egy magára hagyott gyereket
- magára hagyott gyermek telefonnal, amelyet csak taxi hívására használhat
- jogellenes örökbefogadás felfedése[62]
Varga János és Kui László listába szedte a határátkelőhelyeken a kiskorú illegális külföldre juttatásával kapcsolatban észlelhető specifikus gyanúokok, melyek a következők:
- Az ellenőrzés alá vont gépjárműben kiskorú jelenlétére utaló tárgyak (ruházat, játék stb.) található, azonban ennek ellenére a kiskorú nem észlelhető az utastérben, illetve a gépjárművel utazó felnőtt/felnőttek ellentmondásosan nyilatkoznak a tárgyakkal kapcsolatban. Ebben az esetben javasolt a gépjármű alapos átvizsgálása esetleges rejtekhely felkutatása érdekében.
- Kísérő nélkül utazik a kiskorú.
- 130/131 -
- A kiskorú ugyan kísérővel utazik, de nincs névazonosság, vagy állampolgársága eltér a kísérőtől.
- A kiskorút szállító gépjárműben egyáltalán nincs, vagy csak kevés olyan csomag található, amely a kiskorúval hozható kapcsolatba.
- A kiskorú útlevelében, vagy vízumában okirathamisításra utaló jelek találhatóak.
- A kísérő nem rendelkezik szülői hozzájárulással, illetve a bemutatott hozzájárulásban hamisításra utaló jelek találhatóak.
- A kísérő nyelvi akadály miatt nem tud kommunikálni a vele együtt utazó kiskorúval.
- Kábult állapotban van a kiskorú.
- A kiskorú láthatóan tart a vele utazó kísérőtől, vagy indokolatlanul idegesnek tűnik.
- A kiskorún látható sérülések vannak, vagy alultáplált és a kísérő nem tud erre elfogadható magyarázatot adni.
- A kiskorú rendkívül kimerült, ruházata szegényes.
- A kiskorú kísérője feltűnően együttműködő az ellenőrzés során, vagy indokolatlanul ideges.[63]
A kényszerkoldultatás a kényszermunkának egy speciális esete, melyben az áldozatokat kéregetésre kényszerítik, majd az összegyűjtött összeg egészét vagy egy részét a kizsákmányolók elveszik tőlük. A kényszerkoldulás esetében a toborzók elsősorban olyan áldozatok közül válogatnak, akik valamilyen testi fogyatékossággal bírnak annak reményében, hogy így a járókelők és a tömegközlekedésen utazók hamarabb megsajnálják őket, és könnyebben adnak pénzt nekik. Kétségkívül az egyik potenciális áldozati kör a gyermekeké, akiket a legtöbb esetben pszichikai ráhatással bírnak rá a cselekvésre.[64]
A koldusmaffia jelensége hazánkban is fellelhető, de felderítése a sértettek félelme, rászorultsága miatt - kevés kivételtől eltekintve - szinte lehetetlen. Magyarországot a környező országok közt sokan a koldusok paradicsomának tartják, ebből a szempontból a külső országokból érkező migráció óriási kihívást jelent, hiszen a jelenséggel gyakran együtt jár a bűnözés, lévén, hogy a frekventált helyeknek értéke van.[65]
A gyermekvédelmi jelzőrendszer nem elég hatékony ahhoz, hogy kolduló gyermekek esetén beavatkozzon, továbbá számos esetben nem tudnak meggyőződni arról, hogy a kolduló gyermekek felnőttek nyomására cselekszenek-e. A rendőrség szerint nehéz bizonyítani, hogy egy gyermeket a család, vagy más kényszerített koldulásra, amikor a rendőrség jelzést kap, és tetten érik a gyermeket, a család többnyire azt állítja, hogy nem voltak tudatában annak, hogy az érintett gyermek kolduló tevékenységet folytat.[66]
Emily Delap a kutatása során három lehetséges megoldást vélt felfedezni a gyermekek kényszerkoldulásának visszaszorítása céljából:
- A gyermekek védelme hatékony jogi keretek révén, szükség esetén új jogszabályok kidolgozásával
- 131/132 -
vagy a meglévők módosításával, a bűnüldöző és a megfelelő szociális jóléti intézmények támogatásával.
- Stratégiák kidolgozása a gyermekek erőszakos koldulásra kényszerítésének megelőzésére, amelyek olyan alapvető okokkal foglalkoznak, mint a szegénység és a diszkrimináció.
- Védelmi és megelőzési intézkedések hiányában a kolduló helyzetbe került gyermekek rövid távú segítése, ideértve annak biztosítását, hogy a gyermekek hozzáférjenek az iskolai oktatáshoz, az alapvető egészségügyi ellátáshoz, és támogatást nyújtsanak olyan kérdésekben, mint a kábítószerfüggőség.[67] ■
JEGYZETEK
[1] A gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv megerősítéséről és kihirdetéséről szóló 2009. évi CLXI. törvény
[2] Az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépéséről szóló Egyezménye. https://rm.coe.int/16805d41ee (2022.01.23.)
[3] Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelv 2. cikk (3) bekezdés
[4] A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény
[5] Végh Eszter: Gyermekkatonák - a Sierra Leone-i polgárháború igazi áldozatai. https://btk.ppke.hu/uploads/articles/6414/file/vegheszter.pdf (2021.04.05.)
[6] Kállai Krisztina: Az emberkereskedelem kiskorú áldozatait érintő kizsákmányolás sajátosságai. http://www.kodolanyi.hu/kv/cikk/az-emberkereskedelem-kiskoru-aldozatait-erinto-kizsakmanyolas-sajatossagai-864 (2021.05.09.)
[7] Lásd bővebben: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
[8] Hatvani Erzsébet - Sebhelyi Viktória - Vaskuti Gergely: Gyermekprostitúció visszaszorítása, gyermekkereskedelem. Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, Budapest 2018. 106. o.
[9] Lásd bővebben: A Büntető törvénykönyvről szóló 2012. C. törvény
[10] Hatvani - Sebhelyi - Vaskuti: i.m. 106. o.
[11] Lásd bővebben: Gál István László: A szexuális bűncselekmények az új magyar büntetőjogban. In: (Elek Balázs szerk.): Igazság, ideál és valóság: Tanulmányok Kardos Sándor 65. születésnapja tiszteletére. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszék, Debrecen 2014. 115-151. o.
[12] Berta Krisztina: Az Emberkereskedelem elleni irányelvhez és az Emberkereskedelem Felszámolását Célzó Európai Stratégiához kapcsolódó, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 20082012 közötti nemzeti stratégiát felváltó 4 éves stratégiai tervdokumentum. A stratégia az Új Magyarország Fejlesztési Terv: ÁROP-1.1.19-2012-2012- 0007 azonosító számú, "Hatásvizsgálatok és stratégiák elkészítése a Belügyminisztériumban" projekt kiadásában. 10. o.
[13] Report from the Commission to the European Parliamentand the Council Report on the progress made in the fight against trafficking in human beings (2016) as required under Article 20 of Directive 2011/36/EU on preventing and combating trafficking in human beings and protecting its victims (SWD(2016) 159 final)
[14] Vidra Zsuzsanna - Baracsi Kitti - Sebhelyi Viktória: Gyermekkereskedeleme Magyarországon: Szexuális kizsákmányolás, koldultatás és zsebtolvajlásra kényszerítés. CEU, Budapest 2015. 264. o.
[16] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[17] Gazsi Adrienn: A koldulás korlátozása jogi és szociális szempontú megközelítésben. Esély 2005. 3. 73-99. o.
[18] Felméry Zoltán: A szervezett bűnözés hatása az európai gazdasági és társadalmi helyzetre. A súlyos és szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékeléséről szóló 2021. évi Europol jelentés ismertetése. KE Eötvös József Kutatóközpont Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, Budapest 2021. 14. o.
[19] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[20] De Coll Ágnes Ráhel - Tatár Erika: Az emberkereskedelem jelenlegi helyzet Magyarországon. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2021. 62. o.
[21] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[22] Bódiné Beliznai Kinga: Szegény a koldus, ha király is a neve. Koldulás és bírói gyakorlata a Kbtk. tükrében, pro publico bono. Magyar Közigazgatás 2020. 3. 38-57. o.
- 132/133 -
[23] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[24] Lásd: Gál István László - Nagy Melánia -Ripszám Dóra: Gyermekkereskedelem a terrorizmus tükrében. In: Mezőfi Nóra - Németh Kornél - Péter Erzsébet - Püspök Krisztián (szerk.): V. Turizmus és Biztonság Nemzetközi Tudományos Konferencia tanulmánykötet, Nagykanizsa 2021. 9-17. p.
[25] Report for the Study on Typology and Policy Responses to Child Begging in the EU (JLS/2009/ISEC/PR/008-F2) 2012., 337. o.
[26] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[27] Report for the Study on Typology and Policy Responses to Child Begging in the EU (JLS/2009/ ISEC/PR/008-F2) 2012., 337. o.
[28] Gazsi: i.m. 73-99.o.
[29] Lásd bővebben: Tóth Dávid - Gál István László - Kőhalmi László: Organized Crime in Hungary. Journal of Eastern-European Criminal Law 2015. 2. szám 22-27. o.
[30] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[31] Gazsi: i.m. 73-99.o.
[32] Report for the Study on Typology and Policy Responses to Child Begging in the EU (JLS/2009/ ISEC/PR/008-F2) 2012. 337. oldal
[33] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[34] Gazsi: i.m. 73-99.o.
[35] Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése (A koldusmaffia és a bérkoldultatás. AJB-2301/2010)
[36] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[37] Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése (A koldusmaffia és a bérkoldultatás. AJB-2301/2010)
[38] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[39] Gazsi: i.m. 73-99.o.
[40] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[41] De Coll - Tatár: i.m. 62. o.
[42] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[43] Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda: Európai közös akció a munkacélú kizsákmányolás felszámolása érdekében. http://www.police.hu/hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/bunugyek/europai-kozos-akcio-a-munkacelu-kizsakmanyolas?fbclid=IwAR0UZ_0UeboiHpE95-43qO-V59Pt3mrVaEuqdz76SDKmpB4mmQTWfxVogcRk (2022.01.29.)
[44] Ferenczi Zsuzsanna: "Változások - A gyermekvédelemben. A Szociális Szakmai Szövetség hírlevele 2004. 1. szám 5-7. o.
[45] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[46] Report for the Study on Typology and Policy Responses to Child Begging in the EU (JLS/2009/ ISEC/PR/008-F2) 2012. 337. o.
[47] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[48] Emily Delap: Forced child begging: A toolkit for researchers. Anti-Slavery International, London 2009. 54. o.
[49] Emily Delap: Begging for Change. Research findings and recommendations on forced child begging in Albania/Greece, India and Senegal. Anti-Slavery International, London 2009. 34. o.
[50] Varga János - Kui László: A határrendészeti szervek tevékenysége a kiskorúak jogellenes külföldre vitelének megakadályozása érdekében. Határrendészeti Tanulmányok 2017. 3. Különszám, 135-155. o.
[51] Székely Zoltán: Kiskorúak jogellenes külföldre vitelének jogi aspektusai. Határrendészeti Tanulmányok 2017. 3. Különszám, 46-96. o.
[52] Varga - Kui: i.m. 135-155. o.
[53] Székely: i.m. 46-96. o.
[54] Varga - Kui: i.m. 135-155. o.
[55] Fighting child trafficking: a main priority for EU law enforcement https://www.europol.europa.eu/newsroom/news/fighting-child-trafficking-main-priority-for-eu-law-enforcement (2021.03.31.)
[56] Report from the Commission to the European Parliamentand the Council Report on the progress made in the fight against trafficking in human beings (2016) as required under Article 20 of Directive 2011/36/EU on preventing and combating trafficking in human beings and protecting its victims (SWD(2016) 159 final)
[57] Fighting child trafficking: a main priority for EU law enforcement https://www.europol.europa.eu/newsroom/news/fighting-child-trafficking-main-priority-for-eu-law-enforcement (2021.03.31.)
[58] Varga - Kui: i.m. 135-155. o.
[59] Varga János - Kui László: A kiskorúak jogellenes külföldre vitele megakadályozásának helyzete Magyarország schengeni külső határain. Határrendészeti Tanulmányok 2017. 3. Különszám, 26-45. o.
[60] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[61] Belügyminisztérium: Emberkereskedelem elleni küzdelem. Gyermekekre vonatkozó jelek. https://emberkereskedelem.kormany.hu/?_preview=63cc4f4f-1be1-5f08-5220-00002a504cac (2022.01.23.)
[62] Belügyminisztérium: Emberkereskedelem elleni küzdelem. Gyermekekre vonatkozó jelek. https://emberkereskedelem.kormany.hu/?_preview=63cc4f4f-1be1-5f08-5220-00002a504cac (2022.01.23.)
- 133/134 -
[63] Varga - Kui: i.m. 135-155. o.
[64] De Coll - Tatár: i.m. 62. o.
[65] Gazsi: i.m. 73-99.o.
[66] Vidra - Baracsi - Sebhelyi: i.m. 264. o.
[67] Delap: i.m. 34. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző dokotoranda, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszék.
Visszaugrás
