Az Európai Unió Bíróságának 2022. november 15-én hozott előzetes döntése a Senatsverwaltung für Inneres und Sport, Standesamtsaufsicht kontra TB ügyben (C-646/20; ECLI:EU:C:2022:879)
Kulcsszavak: Előzetes döntéshozatal - polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban - a házasság felbontása - 2201/2003/EK rendelet - a 2. cikk 4. pontja és a 21. cikk - a "határozat" fogalma - a házasságnak a házastársak közötti megállapodáson alapuló és valamely tagállam anyakönyvvezetője által kimondott felbontásának egy másik tagállamban való elismerése - a "határozat" fennállásának meghatározását lehetővé tevő kritérium
Az alapügy német-olasz kettős állampolgárságú kérelmezője és olasz állampolgárságú házastársa a házasságukat az olaszországi anyakönyvvezető előtt, nemperes eljárásban felbontották. Az olaszországi anyakönyvvezető 2018. július 2án kiállította a kérelmező részére a Brüsszel IIa rendelet[1] 39. cikke szerinti, a házasság felbontását tanúsító igazolást. Ezt követően a kérelmező azt kérte a németországi anyakönyvi hivataltól, hogy a házasság felbontását jegyezzék be a berlini házassági anyakönyvbe. A németországi anyakönyvi hivatalnak azonban kétsége támadt azzal kapcsolatban, hogy e bejegyzés nem követeli-e meg a családi ügyekben követendő eljárásról és a nemperes eljárásokról szóló 2008. december 17-i törvény (Gesetz über das Verfahren in Familiensachen und in den Angelegenheiten der freiwilligen Gerichtsbarkeit, a továbbiakban: FamFG) 107. § -a szerinti előzetes elismerést, ezért - az anyakönyvi felügyeleti hatóságon keresztül - az e kérdésben hatáskörrel rendelkező Amtsgerichthez (helyi bíróság, Németország) fordult. Az Amtsgericht úgy határozott, hogy a peren kívüli házasságfelbontás házassági anyakönyvbe történő bejegyzése csak azt követően lehetséges, hogy a FamFG 107. § (1) bekezdésének első mondata értelmében a tartomány hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága a házasság felbontását elismerte. E határozat ellen a kérelmező fellebbezést terjesztett elő, amelynek a Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság, Németország) helyt adott, kimondva, hogy az anyakönyvi hivatal az Olaszországban történt házasságfelbontás házassági anyakönyvbe való bejegyzését nem kötheti az igazságügyi minisztérium általi előzetes elismeréshez. Az anyakönyvi felügyeleti hatóság e határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország; a továbbiakban: a kérdést előterjesztő bíróság), amelynek azonban kétségei támadtak az iránt, hogy a Brüsszel IIa rendelet szerinti határozat fogalmát úgy kell-e értelmezni, hogy az csak bíróságtól vagy közhatalmi jogköröket gyakorló hatóságtól származó, jogokat keletkeztető aktusokra vonatkozik, vagy pedig magában foglalja-e a felek befolyásmentes nyilatkozatán alapuló, állami hatóság jogokat keletkeztető részvétele nélkül elfogadott magánjogi aktusokat is. Rámutatott, hogy e kérdésben a jogirodalom sem egységes: az egyik álláspont szerint a Brüsszel IIa rendelet célja (ti. a házassági ügyben meghozott határozatok unión belüli elismerésének megkönnyítése) a tág értelmezés mellett szól, míg a másik - a kérdést előterjesztő bíróság által is támogatott - álláspont szerint a Brüsszel IIa rendelet azon a feltevésen alapul, hogy a gyengébb fél védelmét a házastársak magánokiratban kifejezett önálló akaratából eredő házasságfelbontás nem, hanem kizárólag a hatóság által meghozott határozattal történő házasságfelbontás biztosítja. Mindezekre figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság az eljárását felfüggesztette, és több jogértelmezésre irányuló kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: EUB).
- 44/45 -
A kérdést előterjesztő bíróság az alábbi két kérdésre várt választ:
1. Házasság felbontásáról szóló, a Brüsszel IIa rendelet értelmében vett határozatnak minősül-e a házasságnak a 132/2014. számú törvényerejű rendelet 12. cikke alapján történő megszüntetése?
2. Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén a Brüsszel IIa rendelet közokiratokra és egyezségekre vonatkozó 46. cikkében foglalt szabályozásnak megfelelően kell-e kezelni a házasságnak a 132/2014. számú törvényerejű rendelet 12. cikke alapján történő megszüntetését?
Az EUB csak az első kérdésre adott érdemi választ; nem tartotta szükségesnek, hogy a második kérdésre külön is kitérjen.
Az EUB mindenekelőtt rögzítette, hogy a határozat fogalmát önállóan és egységesen kell értelmezni,[2] amely értelmezés kialakítása során az e fogalmat tartalmazó rendelkezésnek nem csupán a kifejezéseit, hanem kontextusát, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi.[3] A Brüsszel IIa rendelet egyik célja pedig az, hogy megkönnyítse a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben az egyes tagállamokban meghozott határozatok elismerését azáltal, hogy az elismerés megtagadásának okait a szükséges minimumra csökkenti.[4] Ezért a Brüsszel IIa rendelet 21. cikk (1) és (2) bekezdése előírja, hogy amennyiben az elismerés megtagadásának a 22. cikkben taxatíve felsorolt okainak egyike sem állapítható meg, az egyik tagállamban a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben meghozott határozatokat a többi tagállamban külön eljárás lefolytatása nélkül el kell ismerni, egyrészt azzal a kikötéssel, hogy a határozattal szemben - a megkeresett tagállam anyakönyvi nyilvántartásába történő bejegyzés tekintetében - az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga alapján további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre, másrészt pedig, hogy a határozat elismerése nem tagadható meg különösen azzal az indokkal, hogy a megkeresett tagállam joga azonos tényállás mellett nem teszi lehetővé a házasság felbontását.[5]
A Brüsszel IIa rendelet 1. cikk (1) bekezdés a) pontjának és 2. cikk 1., 3. és 4. pontjának együttes olvasatából az következik, hogy a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben hozott határozat fogalma a házasság felbontására vonatkozó valamennyi olyan határozatra - annak elnevezésétől függetlenül - kiterjed, amelyet a joghatósággal rendelkező tagállam valamely hatósága hoz.[6] E fogalom-meghatározás alapján a Brüsszel IIa rendelet hatálya - amennyiben a tagállamok joga a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben bíróságon kívüli hatóságokat is hatáskörrel ruház fel - mind bírósági, mind peren kívüli eljárás végén hozott, házasság felbontására vonatkozó határozatokra is kiterjedhet.[7] Ebből pedig az következik, hogy az ilyen, valamely tagállamban a házasság felbontására hatáskörrel rendelkező, bíróságon kívüli hatóságok által meghozott határozatokat a Brüsszel IIa rendelet 21. cikke értelmében a többi tagállamban automatikusan el kell ismerni.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
