Az idegenrendészeti jog alapja állampolgárok és nem-állampolgárok megkülönböztetése. Az államterületen elvileg és általában állampolgárok jogosultak tartózkodni, azonban a - nemzetközi vagy állami - jogalkotó egyéb személyek tartózkodását is lehetővé teheti, különböző elvek mentén. Ilyen elv lehet a nemzetközi szolidaritás vagy az állami önérdek[2] - ideértve akár a gazdaságilag produktív tevékenységet végző személyeket, akár az állampolgárok családtagjait -, amely mögöttes elvek alapján a magyar jogban megkülönböztetjük a menekült státuszú harmadik országbeli állampolgárokat az egyéb, tartózkodásra jogosult harmadik országbeli állampolgároktól.[3]
A menedékjog alapvetően nemzetközi jog által szabályozott terület, mögöttes elve a nemzetközi szolidaritás.[4] A nemzetközi közösség úgy döntött, azon harmadik országbeli állampolgárokkal vállal nemzetközi szolidaritást, akiket valamely kiemelt tulajdonság vagy körülmény alapján üldöztetés veszélye fenyeget. A felmerülhető lehetséges szolidaritási szempontok közül természetesen nem az üldöztetés az egyetlen, így például egyre aktuálisabb problémát jelent a klímamenekültek kérdése,[5] és jogalkotói döntés kérdése, hogy a hagyományos értelemben vett menekültekkel azonos elbírálás alá esnek-e.
Egyértelműen nemleges döntést hozott a jogalkotó az önkéntes migránsok[6] esetében. A köznyelvben gazdasági menekültnek nevezett személyeket nem valamely tulajdonságuk alapján ér hátrány az állampolgárságuk szerinti országban, hanem számottevően jobb életkörülményeket tudnak biztosítani maguk számára más országban - motivációjuk tehát nem a félelem, hanem a gazdasági racionalitás. Természetesen semmi nem zárja ki, hogy az ebbe a körbe eső személyek más jogcímen utazzanak be és tartózkodjanak az állampolgárságuktól különböző ország területén, az állami önérdek érvényesítésén alapuló,[7] általános szabályok szerint. Számításuk sokszor kedvező fogadtatásra talál az állami jogalkotónál, így például jövedelemszerzés céljából Magyarországon is jogosultak tartózkodni harmadik országbeli állampolgárok.[8] A gazdaságilag produktív tevékenység alapvető államérdek. Vannak azonban olyan esetek is, amikor ezek a személyek nem jogosultak az adott ország területén történő tartózkodásra, akár azért, mert objektív jogszabályi feltételnek nem felelnek meg, akár azért, mert a jogalkalmazói mérlegelés számukra kedvezőtlen eredménnyel zárul. Hovatovább, a visszaélésszerű kérelmezés a jogalkalmazót jó esetben óvatosságra és körültekintésre, rossz esetben irracionális szigorra készteti mérlegelési tevékenysége során.
A továbbiakban azt vizsgálom, hogy Magyarországon a kérelemre induló idegenrendészeti eljárásokban milyen problémákat vet fel a jogalkalmazói mérlegelés a joggal való visszaélés megakadályozása körében. Vizsgálatomat kifejezetten a Harmtv. hatálya alá tartozó, kisebb részben pedig a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. (a továbbiakban: Szmtv.) törvény hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárokra korlátozom. Nem vizsgálom tehát a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény hatálya alá tartozó személyeket, mivel célom kifejezetten az önkéntes migráció[9] vizsgálata.
Vizsgálatom tárgyát döntően a tartózkodási engedély kiadása iránti eljárások képezik,[10] mivel a kérelem benyújtását megelőző jogszerű magyarországi tartózkodás hiányában ez az az eljárás, amely a legtöbb harmadik országbeli állampolgár számára nyitva áll, amennyiben száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó időtartamban Magyarországon kíván tartózkodni, így a téma szempontjából elsődlegesen az ilyen eljárások bírnak relevanciával. A migrációval kapcsolatos szabályozás szempontjából álláspontom szerint irrelevánsak azok az esetek, amikor harmadik országbeli állampolgár huzamosabb magyarországi tartózkodást követően nyújtja be kérelmét, így például amennyiben a kérelmező három év jogszerű, megszakítás nélküli magyarországi tartózkodást követően nyújt be nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmet,[11] ugyanis migrációról ebben az esetben nem beszélhetünk. Más olyan eljárásokban pedig, ahol az ügyfél nem tartózkodott korábban Magyarországon, viszonylag speciálisabb körülményeknek kell megfelelnie - így például ideiglenes letelepedési engedély[12] kiadása iránti eljárás esetén - a kedvező döntésben bízó ügyfélnek, emi-
- 699/700 -
att tanulságosabb a tartózkodási engedély kiadása iránti eljárások vizsgálata.
Tanulmányomat kifejezetten négy esetkörre korlátozom, amelyek az én álláspontom szerint lefedik és jól szemléltetik a joggal való visszaélés kiszűrésének mérlegelési kérdéseit: Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély iránti kérelmére,[13] az érdekházasságokra,[14] a megélhetés biztosítottságának kérdésére[15] és a hamis adatközlésre.[16]
Az alábbiakban rögzítek néhány, a tanulmány elvi alapját képező fogalmat a közigazgatási jog dogmatikájából, majd a tanulmány által megkövetelt mélységig egyszerűsítve felvázolom az idegenrendészeti eljárás fogalmait.
Vizsgálatom tárgyát az idegenrendészeti hatósági ügyek meghatározott köre képezi, azaz a közigazgatási hatósági jogalkalmazás egy meghatározott köre. Hatósági jogalkalmazás során az állam közhatalommal rendelkező szervei egyedi ügyekben hatáskörük és illetékességük keretei között, jogszabályok alapján döntenek, éspedig jogokat, kötelezettségeket állapítanak meg, eldöntik a jogalanyok közötti jogvitákat, érvényesítik a jogalanyok jogait és kötelezettségeit, jogszabálysértés esetén pedig a jogsértővel szemben szankciókat állapítanak meg.[17]
Kategorikus jogi normán a mérlegelést nem tűrő jogi normákat értem, amelyek tényállásának megvalósulása esetében a jogalkalmazó csak egyféle döntést hozhat. Ebben az esetben is beszélhetünk mérlegelésről abban az értelemben, hogy a jogalkalmazó ugyan csupán annyit vizsgál, hogy a jogszabályban meghatározott tényállás megvalósult-e, ennyit azonban feltétlenül. A tényállás megállapítása során pedig bizonyos mértékű mérlegelési tevékenységet a jogalkalmazó mindenképpen el kell, hogy végezzen.[18]
Mérlegelési jogkörön azt az esetet értem, amikor a jogalkotó csupán a döntés célját és egyes szempontjait határozza meg, azonban ugyanazon tényállás mellett több döntési alternatívát is lehetővé tesz.[19] Jelen tanulmányban foglalt esetekben a jogalkotó által megjelölt cél jellemzően az ügyfél joggal való visszaélésének kiszűrése.
A közigazgatási hatóság adott esetben szabad belátása alapján is dönthet. Ennek három alesete ismeretes. Praeter legem döntésnek nevezzük azt az esetet, amikor jogszabály az adott társadalmi jelenséget nem szabályozza, de valamely államérdek vagy veszélyhelyzet megköveteli a közigazgatási hatóság eljárását.[20]
Contra legem döntésnek nevezzük azt az esetet, amikor a közigazgatási hatóság a jogi normától eltérően cselekedhet.[21] Álláspontom szerint a contra legem döntés egyik alesetének tekinthető a méltányosság. A méltányosság a közigazgatási jogban azt jelenti, hogy a közigazgatási szerv a jogszabálytól eltérően, az ott meghatározott feltételek teljesülésétől eltekintve az ügyfél javára dönthet.[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
