173/E. § (1) Aki emberi embrión vagy ivarsejten az egészségügyről szóló törvényben meghatározott engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően orvostudományi kutatást végez, vagy emberi embriót kutatási célból hoz létre, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki
a) emberi embriót állat szervezetébe átültet,
b) emberi és állati ivarsejtet egymással megtermékenyít,
c) olyan emberi embriót, amellyel kutatást végeztek, emberi szervezetbe beültet,
d) kutatáshoz felhasznált emberi ivarsejtet emberi reprodukcióra felhasznál,
e) emberi megtermékenyítéshez, illetőleg embrióbeültetéshez nem emberi ivarsejtet, illetőleg embriót használ fel,
f) emberi embriót több emberi embrió, vagy állati embrió létrehozatalára használ fel,
bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A biomedicina modern gyógyító eljárásait és az emberi egyedfejlődés korai szakaszának kutatási rendjét a német jogalkotó az embrionális élet védelmét szolgáló törvény - Embryonenschutzgesetz, ESchG - keretei között szabályozza. Az ESchG ennek megfelelően - közvetve - többféle jogi tárgyat is véd, magába foglalva a genetika, a klónozás, a reprodukciós medicina, az őssejtkutatás, valamint a terhesség előtti és alatti genetikai diagnosztika kérdéseit. A korábban megalkotott, genetikailag módosított szervezetek előállítását szabályozó géntechnológia törvénnyel (GenTG) a jogalkotó tudatosan csak a "zöld" bio-technológiát kívánta lefedni, és nem merészkedett a humángenetika vitatott területére.[1]
Az ESchG közvetlen jogi tárgya maga az embrió, vagyis - a törvényi definíció értelmében - minden megtermékenyített petesejt az egybeolvadás pillanatától a nidáció lezárásáig, továbbá minden embrióból nyert totipotens sejt, amely osztódásra képes, és individuummá fejlődhet. Kiemelendő, hogy a német jogelméletben uralkodó álláspont az embriót az első pillanattól emberi státusszal, sőt "érinthetetlen" méltósággal ruházza fel, és ezért - legalábbis elvileg - abszolút védelemben részesíti.[2] Ennek megfelelően a potenciális élet büntetőjogi oltalma az európai standardot messze meghaladóan magas szintű.
Már elöljáróban rá kell azonban mutatni, hogy az ESchG "személyi" hatálya kizárólag az extrakorporálisan megtermékenyített, vagy a nő testéből még a nidáció előtt eltávolított embriókra vonatkozik. A már anyaméhben fejlődő magzat ezzel szemben az StGB szabályozása alá esik, amely a művi terhesség-megszakítást természetesen a legszélesebb körben engedélyezi. A magzati és az embrionális élet jogi védelme között így éles ellentmondás feszül.
A másik büntetőjogilag releváns sajátosság, hogy az ESchG territoriális hatálya az StGB 3. §-a értelmében csak azokra a bűncselekményekre vonatkozik, amelyeket Németország területén követtek el. Ennek következtében történhetett meg, hogy külföldről importált embrionális őssejteken végezhettek olyan kísérleteket, amelyeket a német jog tiltott. Ezt a visszás helyzetet szüntette meg 2002-ben az StzG, amikor betiltotta az őssejtvonalak külföldről történő behozatalát.[3] Az általános tilalom alól a szakhatóságok kutatási engedélye adhat felmentést a 2002. január 1-je előtt importált, az exportáló államban legálisan nyert sejtvonalak esetében.
Az ESchG 2. § értelmében büntetendő, aki embriót elidegenít, vagy nem az embrió fennmaradását szolgáló célra átad, megszerez vagy felhasznál. A legvitatottabb kitétel természetesen a "nem az embrió fennmaradását szolgáló cél", amely rendkívül szűkre szabja a kutatások lehetőségeit. Tekintettel arra, hogy az őssejtek kinyerésénél maga az embrió is megsemmisül, az őssejtkutatás Németországban jelenleg bűncselekmény. Hasonló a megítélése a mesterséges megtermékenyítés során létrejövő - az anyaméhbe be nem ültetett - ún. "számfeletti" vagy "felesleges" embriókon végzett kísérleteknek is. A terápiás célú klónozás szintén tiltott, hiszen az őssejt eltávolításával a blasztocisztából az embriót szintén nem saját fennmaradását szolgáló célra használják fel.
A klónok létrehozásának általános tilalmát - tekintet nélkül a terápiás vagy reprodukciós célra - az ESchG 6. § explicite is tartalmazza.
Hasonló indokok alapján nem megengedett a praeimplantációs diagnosztika (PID), mivel a vizsgálatot az embrióból nyert totipotens sejteken végzik, amelyek a törvény értelmében - mint láthattuk - szintén védendőnek minősülnek.[4] A PID büntetendősége a jogirodalomban azonban erősen vitatott. Az ellentétes előjelű argumentáció szerint a genetikai diagnosztika nem értékelhető az embrió "felhasználásának", továbbá az orvosnak nem a károsodott embriók eliminálására irányul a szándéka, hanem arra, hogy öröklődő betegségeket szűrjön ki a veszélyeztetett szülők gyermekeinél. Dogmatikai értelemben az a magatartás, hogy az orvos a károsodott embriót nem ülteti be az anyaméhbe, és ezáltal pusztulásukat okozza, kétségtelenül mulasztásnak, és nem tettnek minősül. A kisebbségi jogirodalmi vélemény értelmében ebben az esetben az orvost nem terheli eredmény-elhárítási kötelezettség, így nem felel az eredményért, a fel nem használt embriók megsemmisüléséért.[5]
Ahogy már utaltunk rá, az embrionális életvédelem abszolutizálása ellentmondásban áll az abortusz szabályozásával. A büntetőkódex 218. §-a határidőt és az indikációs modell vegyülékének tekinthető bonyolult "tanácsadási szisztémát"[6] állít fel, amely kifejezetten liberális abortuszjogot biztosít. Ennek fényében nem különösebben meglepő, hogy az StGB 218. § (1) bekezdése értelmében nem minősülnek terhesség-megszakításnak, és így természetesen nem büntetendőek a fogamzásgátlásnak mindazon módszerei, amelyek a nidációt gátolják (pl. "esemény utáni" tabletta). A jogirodalom szemében elfogadhatatlan következetlenség, hogy a testen kívül megtermékenyített petesejt elpusztítása súlyos büntetési tétellel sújtott bűncselekmény, míg ugyanazon petesejt anyaméhbe történő beágyazódásának megakadályozása büntetlen marad.[7] Hasonlóan restriktív megoldást az embrióvédelemre Európában csak Írországban és Ausztriában találhatunk.
A humán reprodukció büntetőjogi kérdéseit szintén az ESchG szabályozza. Alapelvnek számít, hogy a petesejt megtermékenyítése nem történhet más céllal, mint azon nő terhességének támogatása, akitől a petesejt származik. Az ESchG egyébként ezen a ponton áttöri az embrionális élet abszolút védelmének elvét, amennyiben engedélyezi, hogy az in-vitro-fertilizáció (IVF) során - a nagyobb hatékonyság érdekében - egy cikluson belül három petesejt kerüljön megtermékenyítésre. Ezzel a jogalkotó természetesen számításba veszi, hogy az eljárásban a "számfeletti" embriók megsemmisülhetnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
