A 19. század kiemelkedő filozófusa, John Stuart Mill, a klasszikus liberalizmusnak, a szocialista eszmék térnyerésének, a szociálliberalizmus kibontakozásának, illetve az individualizmus és a kollektivizmus közötti súlyeltolódás (ez utóbbi javára) folyamatának szemtanúja, és mindezekkel párhuzamosan a választójog kiterjesztésének, a demokratikus részvételnek, a politikai képviseletnek elkötelezett híve. A "jó " kormány a képviseleti kormány, amely csak demokratikus keretek között hozható létre, de nem veszélymentesen, ugyanis a társadalom "középszerű" alsóbb rétegeinek a politikába való beemelése mennyiségi fölényből származó többségi zsarnokságba torkollhat. Ez, a maga során, nem az erény és az intelligencia növeléséhez, és ezzel a társadalom fejlődéséhez járul hozzá - hangsúlyozza Mill -, hanem ellenkezőleg, a tudatlanság győzelmét hozhatja el a tudás fölött, a hatalmi túlkapásokon nyugvó kormányzást teremtheti meg az alkotó gondolkodású egyének szabad és fejlődő társadalma helyett. A demokratikus kormányzásra való fokozatos áttérésnek ezért elővigyázatos lépések és megfontolt intézkedések mellett kell megtörténnie. A többségi képviselet kapcsán tehát egyfelől vigyázni kell arra, hogy a tényleges többség, és ne a kisebbséget jelentő "többség többsége " legyen képviselve, másfelől viszont minden lehetséges óvintézkedéssel elejét kell venni a többség túlzott dominanciájának, a többségi zsarnokság kialakulásának.
A demokráciához való közeledés megköveteli a társadalom tagjainak "felvilágosítását ", általános oktatás révén a "középszerű " átlagember szellemi felemelkedését. Mill szerint ezek az óvintézkedések és lépések szükséges előfeltételei a demokratikus képviseletnek, illetve a demokratikus kormányzásnak. Nagyívű üzenete ma is helytálló és időszerű a demokrácia hívei, a politikaelmélettel foglalkozó gondolkodók számára is.
A 19. század Egyesült Királyságában a jelentősebb politikai változások közé sorolható az individualizmus és a kollektivizmus párharcában tapasztalható súlyeltolódás, ez utóbbi javára,[1] illetve a 20. századba is átnyúló demokratizálódási folya-
- 49/50 -
mat, amely a választójog kiterjesztésére irányuló választási reformokban öltött testet. Természetesen, a század kiemelkedő angol politikai gondolkodóját, John Stuart Millt érintették és befolyásolták e folyamatok, nem véletlen, hogy az egyén-közösség viszonylatában az egyéni szabadság került filozófiájának középpontjába, nyomatékosítva ezzel (is) a liberalizmus melletti elköteleződését. Ha tehát az egyéni szabadság képezte az egyik legfontosabb politikai értéket számára, akkor nem meglepő, hogy több írásában[2] a "többség zsarnoksága" jelentette Mill aggodalmának egyik alapvető forrását. Ennek magyarázata talán abban keresendő, hogy Mill szerint a többség (akár társadalmi, akár politikai) túlzott hatalma közvetlenül veszélyezteti a szabadság létét,[3] aláássa a jó kormányzást, illetve megakasztja a társadalmi fejlődést.[4]
Az egyéni szabadság, a kisebbség védelme, illetve a többségi zsarnokság problémájának együttes elemzéséből többek között az a mélyreható üzenet olvasható ki, hogy nem szabad összemosni a liberális értékeket (egyéni szabadság, egyéni és kisebbségi jogok tisztelete, polgári jogok stb.) és a demokrácia alapértékeit (szavazati jog, képviselet, többségi döntés stb.), még ha a két értékrend között jelentős átfedések is tapasztalhatók.
Mill figyelmét azonban nemcsak a többség hatalmi túlkapásainak potenciális veszélyei, és e veszélyek megfékezésére irányuló intézkedések kötötték le, hanem a kor fejleményeivel összhangban a társadalom beleszólása a hatalmat gyakorlók kiválasztásába,[5] az ebből adódó képviselet jellege, a képviseleti kormány mikéntje, a
- 50/51 -
többségi képviselet, illetve az általános választójog megadásának alapvető dilemmái is komolyan foglakoztatták a filozófust. A tanulmány célja így elsősorban nem a demokráciaelméletek nyomon követése, hanem a fentebb kiemelt fogalmak, és az ezek között fennálló összefüggések milli értelmezésének rövid bemutatása.
A képviselet és a képviseleti kormány elsőbbségének jobb megértéséhez fontosnak vélem a milli szabadságértelmezés rövid ismertetését. Ennek érdekében talán a véleménynyilvánítás szabadságának elsődlegességéből indulhatunk ki.[6] Ez persze nem jelenti, hogy az ember tévedhetetlen, és azt sem, hogy bárkinek is vakon kell(ene) hinnie önnön véleményének tökéletességében. A szabadon megfogalmazott vélemények elfojtása azonban az igazság sérülését eredményezheti. A vélemények terén nincs és nem is lehet teljes bizonyosság, emeli ki Mill, de olyan bizonyosságnak lennie kell, hogy a hatalom törekszik az emberi célok elérésére. Ehhez viszont az emberek szabad véleménykinyilvánítására, az egymástól eltérő vélemények ütköztetésére, illetve a vita során a "leginkább helytelen vélekedések" és a rossz gyakorlatok kiszorítására van mindenekelőtt szükség.
Az ember nem csalhatatlan, de észszerű lény lévén, képes kijavítani hibáit, ezért (is) engedni kell az embereket véleményeik szabad megfogalmazására. A tapasztalat önmagában nem elég, vita kell melléje, ugyanis, a megtapasztalt tények és viták együtt szoríthatják ki leginkább a helytelen vélekedéseket.[7] Csak ilyen körülmények között teremthető meg a gondolkodás szabadsága, annak lehetősége, hogy mindenki érhesse el azt a szellemi állapotot, amelynek elérésére képes. Ennek hiányában, hangsúlyozza Mill, nem alakulhat ki intellektuálisan eleven nép, nem jöhet létre élénk szellemi élet, és nem beszélhetünk olyan társadalomról, amely ösztönözné tagjait az alkotó gondolkodásra.
A szabadság alfája és ómegája tehát az alkotó gondolkodás, amely értelemszerűen kizárja a túlzott utánzásra való törekvést: legyen az a szokásokhoz való fokozott alkalmazkodás[8] vagy a mások által számunkra választott életterv. Az embernek magának kell életcélt választania, mert csak úgy tudja működtetni sajátos képességeit. Ez azért is indokolt, mert "Az ember nem minta után készült gép, me-
- 51/52 -
lyet úgy lehet működtetni, ahogy előírják neki, hanem olyan fa, amely az őt élővé tevő belső ösztönzéseknek megfelelően akarja koronáját minden irányba növelni és fejleszteni".[9]
Kiválóságának köszönhetően az embernek nem szabad lekoptatni magáról egyéni vonásait azért, hogy hasonló legyen másokhoz. Az emberi elmélkedés azt jelenti, hangsúlyozza Mill, hogy mások jogai által szabott korlátok között az ember ápolja és fejleszti egyéniségét, mert csak ennek révén válhat az emberi élet változatossá, gazdaggá. Az egyéniség fejlesztésével minden ember értékesebbé válik önmaga számára (is). Minél változatosabb, serkentőbb, színesebb és élettelibb az emberek létezése, annál több élet, színesség van az egységekből álló összességben is.[10]
Az embernek szabadnak kell tehát lennie. Szabad véleményének érdemben történő kinyilvánításáról, egyéniségének kibontakozásáról és kiműveléséről, és ezáltal a "jóléthez" szükséges fejlett ember létrehozásáról aligha beszélhetünk, ha sorsának alakulásába nem szólhat bele az ember közösségi (hatalmi) szinten. Nem véletlen tehát, hogy a klasszikus utilitarizmus jeles képviselőjeként Mill a képviselet fogalmát a középpontba helyezi és, hogy a képviseleti kormányt tartja a legkívánatosabb kormányformának.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
