A házastársak lakáshasználatát a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31/A-31/E. §-ai rendezik. A jogintézmény célja, hogy a házasság felbontása esetére a házasfelek részére osztott vagy az egyik házasfél részére kizárólagos lakáshasználati jogot biztosítson a közös lakás tekintetében, nem kivétel nélkül, de többnyire és hangsúlyosan a közös kiskorú gyermek elhelyezésével összefüggésben.
Közös lakásnak a házastársak közös vagy egyikük külön tulajdonával, bérleti jogával, továbbá (az ítélkezési gyakorlat alkotó jellegű jogértelmezése1 folytán) más, nem szívességi használati jogosultságával, tipikusan haszonélvezetével érintett lakás tekinthető.
A döntést leggyakrabban a házassági bontóperben vagy a lakáshasználat utólagos rendezése2 iránti perben eljáró bíróság hozza, de a Csjt. 31/A. § (1) bekezdése alapján a házasulok a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a házasság felbontása esetére közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalt szerződésben is megállapodhatnak a közös lakás további használatáról, így akár arról, hogy az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja. A bíróság azonban még e megállapodástól is eltérhet ítéletében a "kiskorú gyermek lakáshasználati jogára figyelemmel"3. A házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználati jogát általában (lakáshasználatról szóló szerződés hiányában vagy az abban rögzítettek ellenére is) a volt közös lakásban kell biztosítani, ráadásul "nem osztható meg a lakás használata, ha a házastárs korábbi magatartására figyelemmel a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár"4.
Mindezek alapján nem lehet vitás, hogy a házastársi lakáshasználati jog családjogi érdekek, elsősorban a közös kiskorú gyermek (az őt nevelő szülő) érdekeinek védelmére szolgáló jogosultságnak minősíthető.
A házastársi lakáshasználati jog ugyanakkor az ingatlan feletti rendelkezési joghoz szorosan kötődő vagyoni értékű jog is egyben, hiszen a Csjt. 31/B. §-ának (3) bekezdése szerint ha a közös lakás valamelyik házastárs különvagyona vagy önálló bérlete, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg, és a bíróság a másik házastársat kivételesen, és csak abban az esetben jogosíthatja fel a lakás megosztott vagy kizárólagos használatára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek nála van elhelyezve. Továbbá a kizárólagos lakáshasználati jog megállapítása esetén a lakásból távozó házastárs a Csjt. 31/C. §-ának (1) bekezdése alapján a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére jogosult, amellyel a Csjt. 31/C. § (4) bekezdése alapján akár a házastársi közös vagyon lakásban maradó házastársra eső részét is csökkenteni kell. A házastársi lakáshasználati jog vagyoni értékű jog mivolta a Legfelsőbb Bíróság BH 2001/279-es számú eseti döntésből is kitűnik: "ha a lakáshasználati jog ellenértékének kifizetése és a közös tulajdon megszüntetése között hosszabb idő telik el, és az ingatlan értéke jelentős mértékben megnövekedett, úgy a lakáshasználati jog ezen értékét arányosan megemelve kell beszámítani (Csjt. 31/C. §)"
A házastársi lakáshasználati jog e kettős természete komoly problémák forrásává válhat, és e veszély a rendszerváltozás után, a piacgazdasági viszonyok kialakulásával, a lakáspiac átalakulásával, az életviszonyok összetettebbé válásával, az önkormányzati bérlemények számának csökkenésével mindenképpen növekedett.
Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája5 a lakáshoz, illetve a megfizethető bérlakáshoz jutás rendkívüli nehézségei miatt - különösen jogi eszközökkel - még hosszú ideig fel nem oldható "kényszerhelyzet" által szült szabályoknak nevezi a sok külföldi családjogban nem is létező jogintézményt. A "jogalkotónak és a jogalkalmazónak is sajnos csak a rossz megoldás és a valamivel kevésbé rossz megoldás között van választási lehetősége", különös tekintettel arra az esetre, amikor a bíróság a megosztott lakáshasználat elrendelésével a házastársakat "a házasság felbontása esetére egy lakásban maradásra ítéli"6.
A házastársak lakáshasználati jogait ezért a Polgári Törvénykönyvbe integrált családjog sem akarja eltörölni, és e törekvés, csakúgy mint a kiskorú gyermek érdekeinek a tulajdonhoz való joghoz és az abból folyó rendelkezési jogokhoz képest elfogadott elsődlegességét szavatoló szabályozási keretek változatlanul hagyása mindenképpen helyeselhető.
A fenti alapvetéseket követően írásom egy olyan problémát, a lakáshasználati jog ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhetőségét szeretné körbejárni, amely rendezetlenségével hatalmas, bár talán nem túl gyakori veszélyeket rejt magában, és amelynek gyökerei a tárgyalt jogintézmény kettős, azaz családjogi és vagyonjogi sajátosságaiból adódó ellentmondásokhoz nyúlnak vissza.
Az első elvi jelentőségű eldöntendő kérdés, hogy a házastársi lakáshasználati jog a Polgári Törvénykönyv7 (Ptk.) 165. §-a szerinti használati jog fogalmi körébe esik-e, vajon annak "alfaja" vagy sem. A válasz azért nem pusztán jogelméleti fontossággal bír, mert az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény8 (Inytv.) 16. §-ának d) pontja szerint9 "a haszonélvezeti jog és a használat jogának jogosultja az ingatlan-nyilvántartásba bej egyezhető", sőt amennyiben bírósági ítélet, bíróság által jóváhagyott egyezség állapította meg a használati (s ha a házastársi lakáshasználati jogot is használati jognak tekintjük, a házastársi lakáshasználati) jogot, akkor be is kell jegyezni azt, hiszen az Inytv. 26. §-ának (7) bekezdése10 a földhivatal kötelező bírósági megkeresését írja elő a bejegyzés végett.11
E kérdésről egyetlen jogegységi határozat, irányelv, elvi döntés, polgári kollégiumi állásfoglalás vagy legfelsőbb bírósági eseti döntés sem tartalmaz iránymutatást, és a jogirodalom is hallgatásba burkolózik. A hallgatást lehet úgy értelmezni, hogy a bírói gyakorlat alapján fel sem merülhet semmilyen kapcsolat a Ptk. 165. §-a szerinti használati jog és a Csjt. szerinti lakáshasználati jog között, és e nézetet látszik igazolni az a tény is, hogy egyetlen kommentár12 sem szól sem a Ptk. 165. §-a, sem a Csjt. 31/A-31/E. §-aival kapcsolatban ilyen összefüggésről, illetőleg olyan jogesetet sem említ e jogszabályhelyeknél, amelyek rendelkező részében előfordulna a másik jogszabályi rendelkezés. Tapasztalataim szerint a bontóperben, esetleg a lakáshasználat újrarendezése iránti perekben eljáró bíróságok sem keresik meg hivatalból az illetékes földhivatalt a lakáshasználati jog bejegyzése érdekében, pedig a használat jogát a bejegyzés keletkezteti13.
Jómagam azonban úgy vélem, hogy a Csjt. 31/A-31/E. §-a szerinti lakáshasználati jog a Ptk. 165. §-a szerinti használati jog egyik fajtája és ezért az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető, sőt hivatalbóli bírósági megkeresés alapján kötelezően bejegyzendő az Inytv. 26. §-ának (7) bekezdése alapján.
A családi jog és a polgári jog viszonyát illetően sok a tisztázatlan kérdés, a magyar jogirodalomban egymástól eltérő álláspontok jelentek meg a Családjogi Könyv Polgári Törvénykönyvbe illesztése vonatkozásában, azzal azonban a Csjt. és a családjog relatív önállósága megőrzésének hívei14 is egyetértettek, hogy eltérő családjogi rendelkezés hiányában a Ptk. családjogi alapelvekkel nem ellentétes anyagi jogi szabályait családjogi ügyekben is alkalmazni kell. A Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése és a bírói gyakorlat (BH 1984. 356., BH 1994. 368.) szerint a házastársak közötti vagyoni viszonyokra (házassági vagyonjogi szerződés, a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó egyezség, a közös lakás használatában történő megállapodás stb.) a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell. A megfelelő alkalmazás követelménye persze a polgári anyagi jogi rendelkezéseknek a családjogi viszonyok jellegzetességeire, a "családjogi normák fokozott erkölcsi tartalmára"15 figyelemmel történő alkalmazását jelenti16.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
