Az 1928. évi XXI. törvényben:
2. § Ipari záloglevelek kibocsátásának alapjául a kibocsátó intézetnek csak elsőhelyű telekkönyvi bekebelezéssel biztosított olyan kölcsönkövetelése szolgálhat, amely feltételtől nem függ, lejárata a telekkönyvi bejegyzés idejétől kezdve legalább tíz évre szól és a jelzáloggal teljesen fedezve van.
10. § ...csak a központi telekkönyvbe bejegyzéssel lehet oly dologi jogot szerezni, amely az ipari vállalatnak a központi telekkönyvbe felvett ingatlan vagyonát terheli. Végrehajtás esetén kívül e vagyonra jelzálogjogot csak első helyen és csak az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet javára lehet bejegyezni.
Vagyis a rangsor kérdésében nem enged az 1928-as törvény kivételt, kizárólag első helyre lehet bejegyezni a zálogjogot és csak a záloglevelet kibocsátó intézet javára lehet alapítani. A telekkönyvben fel kell tüntetni, hogy a zálogjog nemcsak az ingatlanokra és azok tartozékaira, hanem minden e törvény értelmében a záloglevél hatálya alá tartozó dologra kiterjed.
Közös megegyezés alapján a vállalkozás vagyonát terhelő zálogjog alól ki lehetett venni egyes vagyontárgyakat, melyeket így az ipari jelzáloglevél lététől függetlenül lehetett megterhelni további zálogjog(ok)kal. Ezen tárgyak tekintetében a későbbi végrehajtás sem jelentett gondot; bárki is volt az azokat terhelő zálogjog jogosultja, az 1927. évi XXXV. törvénycikk alapján vezethetett végrehajtást. A telekkönyvi bejegyzés során a kivételeket kifejezetten el kellett tüntetni, hisz a közhitelesség elvének megfelelően harmadik jóhiszemű szerzővel szemben csak ekkor volt hatálya.
További zálogjogok alapítása az ipari záloglevéllel terhelt vagyontárgyak esetében
5. § A jelen törvény értelmében alapított jelzálogjog a jelzálogadóst nem gátolja ingó vagyontárgyainak elidegenítésében és jogügylettel más hitelező javára elzálogosításában, az ipari üzem folytatásában s az üzem fogytatásával kapcsolatos jogügyletek létesítésében; köteles azonban üzemét a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően folytatni, a zálogfedezet fennmaradásáról gondoskodni, s általában mindentől tartózkodni, ami a jelzálogos hitelező kielégítési jogát veszélyeztetné vagy csorbítaná.
Az ipari záloglevéllel terhelt vagyontárgyakat további zálogjogokkal meg lehet terhelni, ennek korlátja kizárólag a fedezet fennmaradása és a kielégítési jog veszélyeztetése vagy csorbítása volt.
5. § ...ingatlant csak az ipari zálogleveleket kibocsátó intézetnek írásbeli hozzájárulásával és csak úgy lehet elidegeníteni vagy további jelzálogjoggal terhelni, hogy az a zálogfedezet jogi egységének kötelékéből kikerüljön.
Az ingatlanok nagyobb értékére tekintettel azok nem maradhattak záloglevél hatálya alatt, azokat külön megállapodással ki kellett vonni. Lásd előbb.
A vagyont terhelő zálogjog hatálya alatt álló dolgok további megterhelését illetően a mai szabályozás nagyon hasonlatos ehhez, kisebb-nagyobb eltérésekkel.
Mivel a vagyont terhelő zálogjogot a vagyon egészére, vagy annak csak egy részére is lehet alapítani, előfordulhat, hogy ugyanazon vállalkozás vagyonára több ilyen zálogjogot is alapítanak anélkül, hogy az esetleges későbbi kielégítést veszélyeztetnék. (Jelen esetben a több kisebb értékű vagyont terhelő zálogjogra gondolok, nem pedig a rosszhiszeműen többször különböző neveken ugyanazon vagyont elzálogosító kötelezettekre.)
Kövessük nyomon az egymást követő zálogszerződések megkötésének mechanizmusát:
Az egyes zálogszerződések megkötése előtt a közjegyző tájékozódik a nyilvántartásból lekérdezés útján, hogy a zálogkötelezett vagyonára nézve az tartalmaz-e bejegyzést. A felek így pontosan felmérhetik a kölcsönnyújtás biztosítékait, mérlegelhetik, hogy megfelel-e nekik a második, esetleg harmadik ranghelyre bejegyzett zálogjog.
Tudjuk, hogy egy-egy zálogszerződés megkötése hosszabb folyamat - akár pár nap is eltelhet az előzetes egyeztetéstől a végső aláírásig. Ezért a nyilvántartás technikája lehetőséget biztosít arra, hogy a közjegyző mintegy "előzetesen lefoglalja" a ranghelyet ügyfelei számára a szerződés véglegesítéséig. Ezzel elkerülhető, hogy míg az egyik közjegyzőnél folyamatban van a szerződés megkötése, a másik közjegyzőnél sebtiben elkészített másik szerződés megelőzze azt.
A végleges közjegyzői okiratokban a ranghely pontos megjelölése általános megfogalmazásban így hangzik: "A jelen szerződéssel zálogul lekötött kötelezetti vagyont első zálogjogi ranghelyen az A javára X forintra, második ranghelyen a B javára Y forintra bejegyzett vagyont terhelő zálogjog terheli."
A szerződés elkészültével a közjegyző az okiratnak megfelelő tartalommal bejegyzi azt a nyilvántartásba. Az egyes ranghelyek elfoglalásánál elsődlegesen a szerződések megkötésének az időpontja az irányadó.
A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett ranghelyeknek "vagyoni értékük" van. Nem véletlenül biztosítja a jogalkotó a zálogjog megszűnésének szabályai között, hogy ha egy ranghelyen törlik a zálogjogot, ott a tulajdonos annak terjedelmében új jelzálogjogot alapíthat, vagy a törölt bejegyzés ranghelyét egy év tartamára fenntarthatja. A kötelezett erről a jogáról csak harmadik személy javára mondhat le, a hitelező javára nem. Erre azért van szükség, mert egy újabb hitelfelvételnél kedvezőbb elbírálásban részesülhet a kötelezett, ha egy első, esetleg második ranghelyet kínál fel a hitelezőnek. Itt tehát azzal, hogy egy későbbi szerződés is kerülhet előrébb a rangsorban, a Ptk. áttöri azt az elvet, hogy a zálogszerződések megkötésének időpontja az irányadó a bejegyzésnél. A sorban hátrébb állók érdekeit ez nem sérti, mivel csak ugyanabban a mértékben terhelheti meg a vagyont a kötelezett, mint az előző szerződésben. Ha a vállalkozás nem él ezzel a jogával, a sorban hátrébb álló hitelezők eggyel előbbre lépnek (mozgó ranghely elve), s így zálogjoguk is biztosabbá válik.
Az 1928-as szabályozás nem ismeri a zálogjog "rögzítését - kikristályosodását".
4. § A jelen törvény értelmében alapított jelzálogjoggal terhelt vagyonra végrehajtást csak mint jogegységre lehet vezetni.
Az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet vagy írásbeli hozzájárulásával más hitelező egyes vagyontárgyakra külön is vezethet végrehajtást. Más hitelezőtől vezetett ily részleges végrehajtás esetében is érintetlenül maradnak az intézetnek, illetőleg a záloglevélbirtokosoknak jogai a jelzálog tárgyaiból való kielégítés tekintetében, hacsak a záloglevélkibocsátó intézet az elsőbbségről külön le nem mond.
Vagyis nem létezett a mai " kikristályosodás", a záloglevél kibocsátója nem mondhatta meg, hogy mely tárgyakat választ a vagyon egészéből kielégítés és végrehajtás gyanánt. Csakis a vagyon egésze volt végrehajtás alá vonható. Ez természetesen azt feltételezte, hogy a zálogkötelezett gazdálkodása oly mértékben volt sikertelen, hogy már csak az egész vagyona szolgálhatott adóssága fedezetéül.
A mai szabályozás ennél rugalmasabb, hiszen a vagyont terhelő zálogjog egyes dolgokat terhelő zálogjoggá átalakításakor, azok végrehajtás alá vonása nélkül továbbra is lehetősége van a vállalkozásnak a további működésre, termelésre. Ha továbbra is veszteséges a vállalkozás, végrehajtás alá kerül a vagyon, az azt alkotó dolgokat értékesítik, s ennek összegéből nyer kielégítést a hitelező. A gazdasági életben felmerült azonban az igény, hogy a végrehajtás során a vállalkozás vagyonának önálló gazdasági egységként való működésre alkalmas részét, mint egészet lehessen értékesíteni1 - vagyonfelügyelő kinevezése mellett. Ehhez mindenekelőtt a "vagyontömeg önálló működésre alkalmas része" fogalmat kell pontosan definiálni azzal a megkötéssel, hogy ez csak nagyobb vagyontömeg-egységekre (gyártelep stb.) érvényes. Ez megfelelne a vagyont terhelő zálogjog alapkoncepciójának is - hiszen a termelés fenntartása, a további működés immár az új tulajdonos irányítása alatt, (ha lehetséges) lenne az adós, a hitelező, a vásárló és a foglalkoztatottak érdeke is.
Véleményem szerint ezt a döntést - a lex commissoria tilalmának fenntartásával - a zálogjogosultra lehetne bízni.
Az ipari záloglevél hatályának ütközése más zálogjogokkal:
A záloglevél hatálya alatt lévő más jogosultat megillető zálogjog tekintetében igen pontos szabályozást ad az 1928-as törvény. Az ipari záloglevelet kibocsátó intézet első ranghelye mindvégig megmarad, a más jogosult által vezetett részleges végrehajtáshoz az intézet engedélye volt szükséges - ez a procedúra semmilyen formában nem érintette az intézet kielégítési jogait, hacsak nem mondott le kifejezetten elsőbbségéről. Az egyes zálogtárgyakra vezetett végrehajtás tekintetében fent említett engedélyezéssel kapcsolatban felmerülhetnek kételyeink, de ne felejtsük el, hogy a vállalati vagyon értékének legalább háromszorosának kellett lennie a kölcsön tőkéjének. Vagyis, ha a záloglevelet kibocsátó intézet engedélyezi az egyes vagyontárgy végrehajtás alá vonását, valószínűleg marad annyi vagyona a vállalatnak, mely kielégítési jogát nem veszélyezteti.
Külön megemlíti a törvény 20. §-ban, hogy: a kölcsöntartozásokra az adós részéről az intézethez befizetett tőkéket, kamatot és törlesztési részleteket külön kell kezelni és azok az egyazon kibocsátású záloglevelek összességének javára vannak lekötve. Az ezen a címen az intézethez befolyt értékekre más hitelezők sem végrehajtás útján, sem más módon jogokat nem szerezhetnek és azokat közadók fejében sem lehet lefoglalni.
Vagyis az intézet első ranghelye abszolút; a vagyontárgy értékesítéséből befolyt összegre sem szerezhet más hitelező, jogokat, még az állam sem.
A vagyont terhelő zálogjog átalakításának, rögzítésének két esete van: a kielégítési jog megnyílta előtt, ha a vagyon a kielégítést veszélyeztető mértékben csökken, illetőleg a követelés lejártakor, ha az adós kötelezettségét nem teljesíti - és csak akkor, ha ingó jelzáloggá alakítják át. Az átalakítást minden esetben be kell vezetni Zálogszerződések Országos Nyilvántartásába. A 7/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 7. § (4) bekezdése szerint a közjegyző az átalakítást mind a vagyont terhelő zálogjog adataihoz, mind pedig az így létrejött ingó dolgot terhelő zálogjogot bejegyzi. Ha ingatlan jelzáloggá alakítják át a vagyont terhelő zálogjogot, az ingatlan-nyilvántartásba kell azt bejegyezni, csak úgy mint a lajstromozott légijárművek, hajók, iparjogvédelmi jogok esetében az azokat nyilvántartó lajstromba. Ez így elég egyszerűnek tűnik, ám a gyakorlat számos problémát és kérdést vet fel.
Miszerint:
1. Ha több vagyont terhelő zálogjog alapíttatott egy ugyanazon vagyonra
a) és azok átalakítása az eredeti ranghelyeknek megfelelő sorrendben történik; az átalakított szerződések az eredeti sorrendnek megfelelően kerülnek bejegyzésre a nyilvántartásba. Ez leginkább akkor fordulhat elő, ha ugyanazon jogosult nyújtott többszöri hitelt, és nem az eredeti szerződés módosítását, kiterjesztését választották, hanem újabb szerződés kötését. Így önmagával nem áll érdekellentétben a jogosult. Több különböző jogosult esetében nehezebb lehet ugyanezt véghezvinni, valószínűbb, hogy a következő pontban tárgyalt eset következik be
b) és ha az időben később alapított vagyont terhelő zálogjog jogosultja dönt úgy, hogy kielégítési jogát veszélyben érezvén - vagy csak egyszerűen előbb jár le a követelése - átalakítja azt konkrét dolgot terhelő zálogjoggá, esetleg végrehajtást vezettet rá.
Felmerül az igen éles kérdés, hogy ilyenkor melyik szerződés létrejöttének az időpontja irányadó a nyilvántartásba való bejegyzéskor. Hiszen a közjegyző a rögzítés bejegyzésekor a nyilvántartásban csak azt látja, hogy a konkrét vagyontárgyra nézve még nincs jelzálogjog alapítva, így nyugodt szívvel jegyzi azt be az első helyen. Így, aki rögzíti a zálogjogot, az az eredeti vagyont terhelő jogviszonyban csak a második ranghelyet szerezte meg, de a rögzítéssel a konkrét vagyontárgyat illetően az elsőt (?).
2. A vagyont terhelő zálogjog esetében az egyes vagyontárgyakra további zálogjogot lehet alapítani (amennyiben ezt a lehetőséget a jogosult és a kötelezett a zálogszerződésben nem zárta ki - lásd előbb), s így ismét az 1/b) pontban tárgyalt kérdésbe ütközünk.
Különösen jelentős a kérdés, mivel a zálogjog más hitelezőket megelőző kielégítési jogot biztosít, s így igen nagy biztonságot nyújt a hitelezőknek. Emiatt a bizonytalanság miatt több támadás is érte a vagyont terhelő zálogjog intézményét, egészen odáig menve, hogy megszüntetését, konkrét dolgokat terhelő zálogjoggá való átalakítását és akként való kezelését javasolták. A probléma megoldására több elméleti megoldás is született.
Mivel az angol jogban létező "floating charge" is mintául szolgált a vagyont terhelő zálogjog szabályozásánál, érdemes röviden áttekinteni azt.
Az Egyesült Királyságban a floating charge a konkrét vagyontárgyra alapított zálogjog után nyerhet kielégítést, kivéve, ha előbb kristályosították, mint az újabb fixed zálogjog létrejött volna. Törvény azonban megállapíthatja azokat az eseteket, amikor további követelések is megelőzik azt - például az adó- és köztartozások stb. A floating charge-ot alapító okiratban a felek megállapodhatnak abban, vagy megtilthatják a kötelezettnek, hogy a létrejött floating charge felett prioritást biztosító egyes dolgokat terhelő jelzálogjogot létesítsenek. Csak akkor élvez elsőbbséget a kielégítés során a floating charge, ha a lebegő zálogjogot létrehozó szerződés ilyesfajta megkötést tartalmaz, és erről a tiltásról a harmadik zálogjogosultnak tudomása van. A lebegő zálogjog érvényesítéséhez átalakító nyilatkozat szükséges, nem válik automatikusan konkrét dolgot terhelő zálogjoggá a kielégítési jog megnyíltával.
A fenti tételeket a következő bírósági döntések is bizonyítják:
Governments Stock and other Securities Investment Co. v. Manila Rail Co. a floating charge alapítása után három hónappal esedékessé vált, de a jogosultak nem tettek lépést annak érvényesítésére. A cég ezt követően jelzálogjoggal terhelte meg egyes vagyontárgyait. A döntés értelmében az egyes dolgokat terhelő zálogjognak elsőbbsége van, mivel a floating charge a lebegés állapotában maradt mindaddig, míg jogosultjai nem tettek lépéseket annak érvényesítésére.
A floating charge jogosultjának csak akkor van elsőbbsége a többi zálogjogosulttal szemben, ha az azt létrehozó szerződés kifejezett tiltást tartalmaz további prioritást biztosító zálogjogok alapítására, és erről a tiltásról az újabb zálogjogosultnak kifejezett tudomása van.
Valletort Sanitary Steam Laundry Co., Ltd, Ward v. Valletort Sanitary Steam Laundry Co., Ltd: a cég floating charge-ot alapított vagyonán, azzal a megkötéssel, hogy nem létesít újabb, prioritást biztosító zálogjogot. Az igazgató elfelejtette ezt, és a bankkal újabb konkrét dolgot terhelő zálogjogi szerződést kötött. A bank birtokában volt a floating charge-ot alapító záloglevelek egy részének, melyet a jogosult helyezett letétbe nála. Döntés: a banknak vélelmezhetően nem volt tudomása a záloglevélről, következésképpen elsőbbséget élvez a floating charge-al szemben. Ha tudomása lett volna róla, nem élvezhetett volna elsőbbséget.
Ha a floating charge-ot alapító szerződés nem tartalmaz megkötést további zálogjogok alapítására vonatkozóan, az újabb zálogjog jogosultjának prioritása lesz a floating charge felett, függetlenül attól, hogy tudott-e róla vagy sem.
Nagy különbséget jelent a hazai szabályozással szemben, hogy a floating charge alapításával a hitelező rendelkezési jogot szerez a vállalkozás felett a zálogjog rögzítésekor. Talán ezzel próbálták meg ellentételezni, hogy a floating charge kevesebb jogosultságot biztosít a kielégítésnél a többi zálogjoggal szemben.
A kanadai floating hypothec/hypothèque ouverte2 (lebegő/nyitott zálogjog) hasonlatos leginkább a magyarországi szabályozáshoz a zálogjog tárgyát, rendszerét illetően. Legfontosabb eleme, hogy a floating hypotec egy úgynevezett "gyengébb zálogjog", vagyis hiába kötötték meg a szerződést és hiába jegyezték azt be a nyilvántartásba, mindaddig nem "igazi, valódi" zálogjog, amíg nem rögzítik.
Az 1985-ös Társasági Törvényben3 találunk egy igen érdekes rendelkezést a skót floating charge-okra vonatkozóan, mégpedig a pari-passu ranghelyű zálogjogot. Ez azt jelenti, hogy ha a zálogjogi nyilvántartás ugyanazon napon, ugyanazon postával, ugyanarra a dologra/vállalkozás vagyonára alapított két különböző zálogjogi okiratot kap, azokat párhuzamos, egymással egyenlő ranghelyre jegyzi be.
A) Az átalakítás során a kielégítési elsőbbség az eredeti, a vagyont terhelő zálogjog alapításának időpontjához kötődjön.
Ez rendkívül előnyös a vagyont terhelő zálogjog első ranghelyén bejegyzett jogosultjának, hiszen az őt követő ranghelyjogosultak kötelesek tűrni zálogjogának kielégítését, a végrehajtás során befolyt vételáraknál mindenképpen őt illeti meg az elsőbbség.
A jogirodalmi álláspont hivatkozási alapja az, hogy a vagyont terhelő zálogjog önmagában nem újfajta, külön zálogjog4 hiába tárgyalja azt a Ptk. külön cím alatt. Álláspontjuk szerint a vagyont terhelő zálogjog a felek szerződéses szabadságának eredményeként a zálogjogi rendszerben lehetőségként meglévő elemek felhasználásával létrehozható. Azaz a Ptk. csak figyelemfelkeltésként tárgyalja külön ezeket a szabályokat, azok valójában nem tartalmaznak újdonságot. Ennek alátámasztásául hivatkoznak a zálogjogi általános rendelkezésekre, mely szerint a jelzálogjog eleve kiterjedhet jövőben megszerzendő dolgokra és jogokra (amik jelen esetben a vagyont gyarapítanák), illetőleg a zálogjog megszűnésének esetei alkalmazandók a vagyonból kikerülő zálogtárgyakra (266-268. §-ok). Így nincs szükség a vagyont terhelő zálogjog rögzítéséhez, hiszen bármikor meg lehet határozni azokat a vagyontárgyakat, melyek a zálog hatálya alá tartoznak. Véleményük szerint így nem is igazán van szükség a vagyont terhelő zálogjog egyedi szabályozására; ám ha ez mégis így maradna, akkor a "rögzítést" nem új zálogszerződés keletkezéseként, hanem a vagyont terhelő zálogjog módosításának kellene tekinteni. Ehhez a törvényben meg kellene teremteni az egyes zálogjogok egymásba való átalakíthatóságát a felek megállapodása vagy a zálogjogosult egyoldalú rendelkezése alapján. Így - az eredeti zálogszerződés nem szűnne meg, csak módosulna - s így a bejegyzésnél továbbra is annak megkötése lenne az irányadó. Az álláspont kritikusai szerint azonban ez a zálogjog már nem is vagyont terhelő zálogjog, hanem valami egészen más, ingó jelzálogjoggal keverve.5
Ugyanezen megoldáshoz vezet, egy másik álláspont is, mely a "kikristályosítást" nem új zálogjog létrejöttének, hanem az eredeti vagyont terhelő zálogjog igényérvényesítési módjának tekinti6.
Mindkét esetben megmarad az eredeti sorrend és ha a rangsorban hátrább álló jogosult érvényesíti igényét, nem veszélyeztetheti az előtte álló(k) kielégítési jogát. Ez felveti azt a további kérdést, hogy vajon a rangsorban előtte állók kívánják-e érvényesíteni zálogjogukat. Ehhez mindenekelőtt tudniuk kell a mögöttük álló igényéről. Értesítési kötelezettsége azonban sem a bírónak a végrehajtási eljárás során, sem a közjegyzőnek nincs; így az leginkább a zálogkötelezett jóhiszeműségére van bízva, különösen, hogy a vagyon kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenéséről köteles értesíteni a jogosultat. Ha tudomást szereznek az igényről, a vállalkozás vagyonának és prosperitásának függvényében dönthetnek, hogy hozzájárulnak-e a hátrább álló jogosult kielégítéséhez vagy sem. (Ez az engedélyezés hasonló lehet az 1928-as szabályozásban foglaltakhoz, ám ne feledjük, hogy ma már nem kell a kölcsönösszeg háromszorosával fedezettnek lennie a zálogszerződésnek.)
Ugyanezen vélemények szerint a még nem rögzített vagyont terhelő zálogjognak elsőbbséget kell biztosítani az ingó jelzálogjog jogosultjával szemben, hiszen ha minden nagyobb vagyontárgyra később jelzálogjogot alapítanak, mi marad a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának a kielégítéskor? Ezt alátámasztani látszik az is, hogy aki később köt egy nagyobb vállalkozás vagyonába tartozó ingóságra jelzálogjogot, a nyilvántartásból tájékoztatást kaphat arra nézve, hogy a vagyon, vagy annak egy része már terhelés alatt van. Így megfontolhatja, hogy elegendő biztosítéknak tartja-e a felkínált ingóságot. Fordított esetben (és ha a kötelezett nem értesíti a jogosultat) a vagyont terhelő zálogjog jogosultja nem értesül arról, hogy az ő jogosultságát érintően újabb jelzálogjogot alapítottak valamely vagyontárgyra; s irreális elvárás volna tőle, hogy havonként - kéthavonként a nyilvántartást ellenőrizze.
A fentiekkel ellentétes vélemények szerint a konkrét dologra rögzített vagyont terhelő zálogjognak és a jelzálogjognak elsőbbséget kell élveznie a még nem rögzített vagyont terhelő zálogjoggal szemben.7
Legfőbb hivatkozásuk és érvük a Ptk. 254. § (2) bek.-e, mely szerint pedig: a kielégítési jog megnyíltával a vagyont terhelő zálogjog a zálogjogosult által a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozatban meghatározott vagyontárgyat terhelő zálogjoggá alakul át. E vagyontárgyakra jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben a zálogjogban bekövetkezett változás csak akkor hatályos, ha azt a a nyilvántartásba bejegyezték. Vagyis a jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző alatt a zálogjogot szerző harmadik szelmélyt is érteni kell.
Például: "A" vagyont terhelő zálogszerződést köt X vagyonára, s később "B" is ugyanezt teszi; majd "B" "A"-t megelőzően átalakítja azt konkrét dolgokat terhelő zálogjoggá. A fenti paragrafus azon mondata, hogy a "jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személy" jelen esetben "A"-ra vonatkozik, akivel szemben az átalakítás hatályos lesz, ha azt a nyilvántartásba bejegyzik. Azaz bárki is az, aki rögzíti a vagyont terhelő zálogjogát, és jegyzi azt a nyilvántartásban, az összes többi "jóhiszeműen és ellenérték fejében (zálog)jogot szerző személlyel" szemben elsőbbséget élvez. A konkrét dologra nézve "B" lesz az, akit elsőként jegyeznek be a nyilvántartásba; az ő rögzítését követő "A" csak második lesz - az eredeti zálogszerződés megkötésének időpontjára tekintet nélkül.
Teljesen megnyugtató akkor lenne ez a megoldás, ha ilyenkor "A" is tudomást szerezne az átalakításról, s ennek tudatában döntene ő is az esetleges átalakításról. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a rangsorban hátrább álló hitelezők úgymond "kiürítik" a vagyont, mielőtt abból az első ranghelyen bejegyzett jogosult kielégítést nyerhetett volna. Ez ellen védelmet nyújt az, hogy a kötelezettnek a vagyon kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenéséről értesítenie kell a kötelezettet8, továbbá hogy a jogosult folyamatosan és együttműködve ellenőrizheti a kötelezett gazdálkodását és vagyonának alakulását. Még biztosabb lenne, ha "A" még "B" rögzítése előtt tudomást szerezne "B" szándékáról, és őt megelőzően "kikristályosíthatná" zálogjogát. Vagyis "X"-nek nem a vagyon kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenéséről, hanem már az ilyen mértékű csökkenés veszélyéről, eshetőségéről értesítenie kellene "A"-t. Ez azért is lenne kívánatos, mert "B" a zálogszerződés megkötésekor már tudott arról, hogy "A" őt megelőzi a rangsorban, és később esetleg tűrnie kell majd "A" kielégítési jogának gyakorlását, s ennek tudatában vállalta a kölcsön folyósítását - míg fordítva ugyanez nem áll fenn. Ugyanakkor a vagyont terhelő zálogjog intézményének lényegével ellentétesnek érzem azt, hogy míg "A" hagyja tovább folyni a termelést, a vállalkozás működését, addig "B" az egyes dologra vezetett végrehajtással komolyabban veszélyeztetheti azt. Nagyon lényegesek ezek a kérdések, mert harmadik személlyel szemben a zálogjog bejegyzésének időpontja jelenti a hatályosság kezdetét; és a hivatkozás alapját.
Dr. Bókai Judit9 ezt az esetet "láthatatlan zálogjog"-nak nevezi, hiszen bármikor felbukkanhat egy olyan vagyont terhelő zálogjog jogosultja, aki a többi zálogjogosulttal szemben az első helyre tart igényt. Így a zálogjogi nyilvántartás elvesztené értelmét, ha annak adataiban nem lehetne megbízni.
Másik igen erős érvelés10 szerint az átalakító nyilatkozat nem lehet visszaható hatályú, mivel a korábbi vagyont terhelő zálogjogot létrehozó szerződés nem egyezik meg az átalakító nyilatkozatot tartalmazó okirattal - mint azt elnevezésük is mutatja. Tehát két különálló zálogjogi szerződéssel állunk szemben, amelyeknek megkötési időpontja lesz az irányadó a nyilvántartásba való bejegyzésnél. Logikailag is megtámadható az átalakító nyilatkozat visszaható hatálya, mert ha valóban visszamenőleges hatályú lenne, akkor a korábbi vagyont terhelő zálogjog (ami így már konkrét dolgokat terhelő zálogjoggá válna) hatálya alatti időben a kötelezett nem értékesíthetné szabadon a zálogjoggal terhelt vagyontárgyakat - s így ellentétben állna mind a Ptk. szabályaival, mind a vagyont terhelő zálogjog értelmével és lényegével. A zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzésnél sem megoldható, hogy például egy első ranghelyű konkrét dolgot terhelő zálogjog elé, mondjuk a nulladik, vagy mínusz egyedik helyre jegyezzenek be egy átalakított vagyont terhelő zálogjogot.
Külön megfontolást igényel, hogy érdemes-e hagyni ilyen helyzet kialakulását, vagy a visszás helyzet megelőzése a cél? Lehetőség van a zálogszerződés megkötésekor különböző tilalmakat és megkötéseket tenni, mint például: a vagyon újabb megterhelése, vagy az abba tartozó vagyontárgyakra újabb zálogjogok alapítása tilalmazott - vagy hogy a kötelezett ilyen szándékáról köteles értesíteni a jogosultat, aki így élhet rögzítési jogával. Ennek következő megfogalmazása lehetséges a közjegyzői okiratban: A felek abban állapodnak meg, hogy a zálogkötelezett a zálogjogosult javára ezennel lemond arról a jogáról, hogy az e szerződés szerinti zálogjog fennállása alatt a jelen szerződéssel zálogul lekötött vagyonra az e szerződés szerinti zálogjog ranghelyét megelőző ranghelyen újabb vagyont terhelő zálogjogot alapítson. Eddig 53 ranghelyről való lemondást jegyeztek be a nyilvántartásba11. Dr. Zámbó Tamás javaslata szerint "biztos megoldást jelenthetne, ha ilyenkor a szerződés alapján a közjegyző joga és kötelessége lenne a jogosult tájékoztatása", vagy olyan megkötés beépítése a szerződésbe, mely szerint a kötelezett kötelessége értesíteni a jogosultat.
Ugyanehhez a megoldáshoz vezet, ha a vagyont terhelő zálogjog hatálya alá tartozó dologra kötött újabb zálogjog elsőbbséget élvezne.
Vagyis az e vagyontárgyra nézve - nem a vagyont terhelő zálogjog általános terhe jelenti a bejegyzés időpontját, hanem a kikristályosítása12. Ezt a megoldást leginkább az indokolja, hogy a vagyont terhelő zálogjog az átalakítás előtt még csak "készenléti stádiumban" van, azaz a jogosultja még nem kívánja érvényesíteni a jogát, annak nincs még konkrét tárgya. A meghatározott dologra kötött zálogjognál viszont hasonlóan az előző pontban tárgyaltakhoz, Dr. Zámbó Tamás itt is az ellenérték fejében jogot szerző harmadik személyen, a zálogjogot szerzőt is érti. Így a konkrét tárgyra zálogjogot kötő lesz az első, s csak őt követően kerülhet bejegyzésre a vagyont terhelő zálogjogát rögzítő jogosult, feltéve, hogy egyikük sem kézi- vagy jelzáloggá alakítja át azt. Ebben az esetben ugyanis ennek a zálogjognak a jogosultja élvezhet elsőbbséget. Fontos, hogy amennyiben kézizáloggá alakítják át a vagyont terhelő zálogjogot, azt csak olyan tárgyra tehetik meg, amely teljes tulajdoni egészében a kötelezett tulajdonában van - résztulajdon esetén ez nem lehetséges.
Ez az elképzelés teljesen római jogi13 alapokon nyugszik, ahol is ha ugyanazon zálogtárgyra több zálogot létesítettek, az actio Publiciana elvei érvényesültek. Így, aki erősebb jogelődtől szerzett (tulajdonostól), annak volt elsőbbsége, illetve, ha azonos jogú jogelődtől szereztek mind a ketten, a birtokló helyzete volt erősebb. Ha egymás után keletkeztek a zálogjogok, akkor az, "aki előbb van időben, erősebb a jogot illetően" elv érvényesült (qui prior tempore, potior iure). Csak az ún. privilegizált zálogjogok jelentettek ez alól kivételt: minden más követelést megelőzően nyert kielégítést például a feleség hozománykövetelése, vagy a fiscus, a kincstár követelése.
Ma a Ptk. 263. § (2) bekezdésének "törvény eltérő rendelkezésének hiányában" fordulata teszi lehetővé az akkorihoz hasonló kivételek létesítését. Ilyenek például: a közraktár minden más zálogjogosultat megelőző zálogjoga a meg nem fizetett közraktári és egyéb szolgáltatások díja esetén14, vagy a fuvarozónak biztosított jog a fuvarozással kapcsolatban birtokába került dologra15.
Ezen álláspont kritikusai szerint ily módon teljesen "kiüríthető" a vagyont terhelő zálogjog, s jogosan teszik fel a kérdést, hogy ebben az esetben van-e más lehetősége követelése behajtására.
A) Ha a vállalkozás egész vagyonát ily módon elorozzák előle, kérheti a bírósági végrehajtást, ahol is a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. szerint a zálogjogosult mindenkivel szemben elsőbbséget élvez. No de melyik? A vagyont terhelő zálogjog jogosultja, vagy a konkrét dolgot terhelő jelzálogjog jogosultja? Az eljárásban a végrehajtó lefoglalja a vagyontárgyakat, majd felhívja a zálogjogosultat hogy igényét 8 napon belül jelentse be. Az ingó dolgok értékesítése után a befolyt összeget elsősorban a zálogjogosultak kielégítésére kell fordítani, több követelés esetén a ranghelynek megfelelően (Vht. 169-170. §-ok). Még az adó- és köztartozások is hátrébb szorulnak, de a végrehajtási eljárás költségei megelőzik követelését. Az 1991. évi IL. törvény a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról 57. §-ában szabályozza, hogy - a felszámolási díjakat követően - a zálogjogosult nyer elsőként kielégítést, feltéve hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal kikötötték16. Ez a rendelkezés azonban továbbra sem oldja meg, hogy melyik zálogjogosult legyen az első. A BH 1999. 83 szerint a felszámolási eljárásban is követni kell a Vht.-ban meghatározott sorrendet.
B) Ha csak a vállalkozás vagyonának egy része felett lebegett a jogosult zálogjoga, természetszerűleg adódna a válasz, hogy a vállalkozás más vagyontárgyaiból keressen kielégítést. Erre azonban a 7/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 7. § (4) bekezdése szerint jelenleg nincs lehetőség - mert a közjegyző nem jegyezheti be a változást (rögzítést) a nyilvántartásba, ha az abban foglalt jognyilatkozat ellentétben áll az eredeti vagyont terhelő okirat tartalmával.
Megoldást jelenthet az is - ismét a konszenzus és megegyezés elvét előtérbe helyezvén - ha a zálogjogosultak, mindannyiuk beleegyezésével módosítják a ranghelyeket. Erre a lehetőséget a Korm. rendelet 7. § (6) bekezdése adja meg. Ranghely módosítására eddig mindösszesen 67 esetben került sor.17
A római jogban ezt a "ius offerendi" engedte meg: a sorban hátrébb álló zálogjogosult felajánlhatta az előtte álló kielégítését, s ezzel megszerezhette annak ranghelyét. Ha ezt nem fogadta volna el az előtte álló, bírói letétbe helyezéssel is teljesíthetett. Erre azért volt szükség, mert csak az első helyen álló jogosult rendelkezhetett a zálog tárgyával a kielégítést, értékesítést illetően, s nem biztos, hogy a legkedvezőbb feltételekkel valósította volna meg azt. Így, aki a sorban hátrébb állt, jobban rá volt kényszerítve arra, hogy a zálogtárgyat a lehető legmagasabb áron adja el, s így jusson az ő igényének kielégítésére is.
Teljességgel megnyugtató megoldást a római jog sem ismert az egymással konkuráló zálogjogok sorrendiségére. Próbálták a nyilvánosság előtt kötött zálogjog elsőbbségét biztosítani a nyilvánosság kizárásával kötött zálogjog előtt, vagy büntetést helyeztek kilátásba azzal szemben, aki a hitelezőit megtévesztvén ugyanazt a dolgot többször zálogosította el. De a zálogjog mindaddig nem szűnt meg, amíg a hitelezők nem nyertek kielégítést.
A fenti problémák hívták életre a T/2947. törvényjavaslatot a zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról, mely leginkább a két álláspont vegyítésével jött létre. A javaslat pontos meghatározását adja a vagyont terhelő zálogjog és az egyéb zálogjogok kapcsolatának, miszerint:
266. § (2) A vagyont terhelő zálogjog jogosultja a kielégítési jogának megnyíltával a vagyont terhelő zálogjogot a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal az abban meghatározott vagyontárgyakat egyedi meghatározással terhelő zálogjoggá alakíthatja át. Az átalakítással egyidejűleg a vagyont terhelő zálogjog megszűnik, annak jogosultja azonban - a (3) bekezdésben foglaltak szerint - kielégítési jogát gyakorolhatja. Az átalakító jognyilatkozat az általa létesítendő zálogjogok létrejöttéhez a zálogszerződésen felül szükséges további feltételeket nem pótolja.
(3) A vagyont terhelő zálogjog jogosultja más zálogjogosultakat megelőző rangsorban kereshet kielégítést a (2) bekezdés szerinti jognyilatkozatában meghatározott vagyontárgyakból. E jogára nem hivatkozhat azzal szemben, aki a vagyont terhelő zálogjog fennállása alatt a vagyonba tartozó valamely vagyontárgyon
a) annak a vagyonba kerülését megelőzően zálogjogot,
b) a zálogjogi nyilvántartáson kívüli más nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogot,
c) kereskedelmi forgalomban kézizálogjogot, illetve jogot vagy követelést terhelő zálogjogot szerzett.
Tehát a vagyont terhelő zálogjog jogosultja mindenki mást megelőzően nyer kielégítést - kivéve a)-c) bekezdések. Így, ha a vagyont terhelő zálogjog hatálya alá tartozó vagyontárgyra kívánnak újabb zálogjogot létesíteni, mindenképpen tájékozódni kell a Zálogszerződések Országos Nyilvántartásában arról, hogy a leendő kötelezettnek nincs-e a vagyonára zálogszerződés alapítva. Ez azért is könnyű, mivel a nyilvántartás a personal folium elvén alapszik.
Kivételek:
A 266. § (3) bek. a) pontja biztosítja, hogy a jelzálogjog jogosultjának zálogjoga ne szűnjön meg pusztán azért, mert a zálogtárgy kikerült az eredeti kötelezett tulajdonából. Ilyenkor a vállalkozás, mely vagyonára vagyont terhelő zálogjogot alapítottak egy másik kedvezményezettel, eleve jelzálogjoggal terhelt tulajdont szerez. Erről a nyilvántartás közhitelessége és nyilvánossága miatt tudnia kell, illetve a Ptk. 370. § (1)-(4) bekezdéseinek megfelelően járhat el.
A vagyont terhelő zálogjog hatálya alá tartozhatnak olyan dolgok is, melyekre ha zálogjogot alapítanak, azt más, erre külön rendszeresített nyilvántartásba is be kell jegyeztetni (ingatlan, hajó, légijárművek). A 266. § (3) bek. b) pontja ezeket a külön nyilvántartásokat úgymond prioritásokkal ruházza fel, mikor kimondja, hogy az ezekben nyilvántartott zálogjogosultakkal szemben nem élvez elsőbbséget a vagyont terhelő zálogjog jogosultja.
A bekezdés c) pontja pedig szokásosan a kereskedelmi forgalom biztonságát védi.
Lényeges új rendelkezés a javaslat 266. § (2) bekezdésének második szakasza, miszerint az átalakítással egyidejűleg a vagyont terhelő zálogjog megszűnik. Ez biztosítja azt, hogy - a kidolgozáskor felmerült más javaslatokkal ellentétben - a zálogjogosult csakis egyszer érvényesítse, rögzítési jogát, s ne érvényesítse azokat az átalakítás után vagyonba került dolgokra. Erre csakis új, konkrét dolgokat terhelő zálogszerződés útján van lehetőség.
A fenti rendelkezésekkel, mindamellett, hogy megőrizték a vagyont terhelő zálogjog sajátos szerkezetét és az ezzel járó előnyöket, valódi dologi jogias vonásokkal ruházták fel, remélhetőleg elősegítve minél szélesebb körű alkalmazását.
A zálogjogi szabályozás történetében egy lépcsőfokot jelentett a bankhitelt biztosító zálogjog intézménye, melyet a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 9. §-a szabályozott:
(1) A bankkölcsön visszafizetése vagyontárgyaknak a lekötésével (zálogjog), kezességgel, valamint óvadékkal, ezenkívül követelés és egyéb jog engedélyezésével is biztosítható.
(2) Ha a bankkölcsön biztosítékául lekötött zálogtárgy a pénzintézet birtokába jut, a kölcsönnyújtásból eredő követelését a pénzintézet a zálogtárgyból bírósági eljárás nélkül is kielégítheti.
A rendelkezéseket az 1996-os zálogjogi novella megalkotása után helyezték hatályon kívül, azonban az 1997. április 30-át megelőzően létrejött bankhitelt biztosító zálogjogokra továbbra alkalmazni kell. Jelen esetben azért lényeges, mert a törvényjavaslat 4. §-a szerint három hónapon belül regisztráltatni kell ezeket a szerződéseket a zálogjogi nyilvántartásba. Amennyiben ezt a jogosult elmulasztja, kielégítési elsőbbségére a nyilvántartásba bejegyzett más jogosultakkal szemben nem hivatkozhat - ez azonban nem érinti magát a bankhitelt biztosító zálogjogot, csupán az érvényesítését. Ez azért is érdekes, mert eddig a zálogszerződések keletkezésének időpontjára hivatkozással a bankhitelt biztosító zálogjogot részesítették előnyben az 1997. május 1-je után keletkezett és bejegyzett zálogjogokkal szemben. Most azonban ezek a régebbi szerződések a nyilvántartásba való bejegyzéssel csak további későbbi ranghelyre jegyezhetők be.
Mivel elég sok bizonytalansági tényezővel találkozhatunk a vagyont terhelő zálogjoggal kapcsolatban (bizalom, kielégítést veszélyeztető mérték), felmerül a kérdés, hogy a hitelezőnek miért éri meg vagyont terhelő zálogjoggal biztosítani követelését. Talán azért, mert a közjegyzői okirati kényszer és a Zálogszerződések Országos Nyilvántartása bizonyos mértékig ellensúlyként biztosítékot nyújt. Így ma már nincs szükség a zálogjogi szabályozáson belül a büntetőjogi felelősség meghatározására, mint azt 1928-ban tették.
1928:XXI. tc. 22. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és három évig terjedő fogházzal büntetendő az ipari vállalat igazgatóságának tagja, vagy alkalmazottja, ha abból a célból, hogy a jelzálogos hitelezőt megkárosítja, a vállalatnak olyan tartozékát, amelyre a vállalatot terhelő jelzálogjog hatálya a jelen törvény szabályai értelmében kiterjed, törvényellenesen elidegeníti, a hitelező előtt eltagadja, eltitkolja, vagy a hitelező elől egyébként elvonja és ily cselekményével a hitelezőknek kárt okoz.
A bűnvádi eljárást csak a sértett fél indítványára lehet megindítani.
Az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet igazgatóságának vagy felügyelőbizottságának tagja, alkalmazottja vagy szakértője, aki valamely ipari vállalatnak a kölcsönnyújtással vagy a vállalat ellenőrzésével kapcsolatban tudomására jutott üzleti avagy üzemi adatát a maga vagy más javára felhasználja, amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - vétséget követ el és a sértett fél indítványára három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
Az újonnan megalkotott vagyont terhelő zálogjog intézménye jelentős helyet foglal el országunk gazdasági és hiteléletében. Elősegíti a kis-, közép- és nagyvállalkozások, vállalatok működését, a hitelfelvétel melletti folyamatos működését. Rendszere biztos történelmi és megalapozott polgári jogi szabályozáson nyugszik, s egyben előrevetíti egy fellendülő ipari és mezőgazdasági termelés lehetőségét. ■
FELHASZNÁLT IRODALOM
Dr. Anka Tibor - Dr. Bókai Judit: A kabát újragombolása, avagy egy újabb zálogjogi reform elé? (Magyar Jog 1998. 10. szám).
Dr. Bacher Gusztáv: A vagyont terhelő zálogjog és más zálogjogok ütközése (Magyar Jog 1999. 9. szám).
Dr. Bókai Judit: Követelések biztosítékai, különös tekintettel a jelzálogjogra (Gazdaság és Jog 1998. 1. szám).
Brósz-Pólay: Római Jog (1974).
Dr. Chris Norbert: A zálogjog egyes kérdései; a szindikált kölcsönszerződés zálogjoggal történő biztosítása (Közjegyzők Közlönye 2000. 4. szám).
Ferrari, Emanuele: Floating charges (Közjegyzői Füzetek, A zálogjog új szabályai 1996) Companies Act 1985.
Dr. Füredi Katalin - Dr. Gárdos István: Javaslatok a Polgári Törvénykönyv zálogjogi szabályainak módosítására (Gazdaság és Jog, 1999. 7-8. szám).
Hypoteka Kft. statisztikai adatai (megjelenik évente a Közjegyzők Közlönyében).
Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében: törvények, rendeletek, szokásjog (Grill, 1905) II. kötet, Meszlényi Artúr közreműködésével Magyar Magánjog mai érvényében II. kötet, szerk.: Dr. Nizsalovszky Endre (Grill).
Dr. Szladits Károly, Dr. Fürst László: A magyar bírói gyakorlat (Grill, 1935).
Dr. Wenczel Gusztáv: A mai magyar magánjog rendszere (Athenaeum 1874).
Dr. Zámbó Tamás: A vagyont-, és az ingó dolgokat terhelő zálogjogról (Közjegyzők Közlönye 1997. 11. szám).
Dr. Zámbó Tamás: Még mindig zálogjog (Közjegyzők Közlönye 1997. 5. szám).
JEGYZETEK
1 Dr. Füredi Katalin-Dr. Gárdos István: Javaslatok a Polgári Törvénykönyv zálogjogi szabályainak módosítására; Gazdaság és Jog, 1999. 7-8. szám. 7. pont
2 Emanuele Ferrari: Floating charges, Közjegyzői Füzetek, A zálogjog új szabályai 1996. 171-176. o.
3 Companies Act 1985.
4 Dr. Füredi Katalin-Dr. Gárdos István: Javaslatok a Polgári Törvénykönyv zálogjogi szabályainak módosítására, Gazdaság és Jog, 1999. 7-8. szám.
5 Dr. Anka Tibor-Dr. Bókai Judit: A kabát újragombolása, avagy egy újabb zálogjogi reform elé?, Magyar Jog 1998. 10. szám.
6 Dr. Bacher Gusztáv: A vagyont terhelő zálogjog és más zálogjogok ütközése, Magyar Jog, 1999. 9. szám
7 Dr. Zámbó Tamás: A vagyont-, és az ingó dolgokat terhelő zálogjogról, Közjegyzők Közlönye 1997. 11. szám.
8 Lásd 26. oldal.
9 Dr. Bókai Judit: Követelések biztosítékai, különös tekintettel a jelzálogjogra, Gazdaság és Jog, 1998. 1. szám.
10 Dr. Christ Norbert: A zálogjog egyes kérdései; a szindikált kölcsönszerződés zálogjoggal történő biztosítása, Közjegyzők Közlönye 2000. 4. szám.
11 Forrás: Hypoteka Kft., 2000. augusztus 31-i állapot.
12 Dr. Zámbó Tamás: Még mindig zálogjog, Közjegyzők Közlönye, 1997. 5. szám.
13 Brósz-Pólay: Római Jog, 1974. 366-368. o.
14 1996. évi XLVIII. tv. 20. § (5).
15 Ptk. 499. § (2).
16 A hat hónappal előre való bejelentést a zálogjogi novella újraszabályozása megszüntetni tervezi.
17 Forrás: Hypoteka Kft., 2000. augusztus 31-i állapot.
Visszaugrás
