https://doi.org/10.59851/jk.80.02.4
Az elmúlt másfél évtized egyik legégetőbb társadalmi problémája a túlnyomórészt 2004 és 2010 között megkötött devizaalapú fogyasztóikölcsön-szerződésekből eredő eladósodás, a nehéz helyzetbe került adósok helyzetének kezelése. A szerződéskötés időszakát csaknem azonnal követte a "devizahiteles perek" megjelenése, majd e peres eljárások robbanásszerű növekedése a rendes bírósági szervezetben. A jogalkotó 2010-től célját tekintve részleges és átmeneti, majd 2014-től teljes és végleges jellegű szabályozással kívánta orvosolni a lakossági eladósodást és az abból eredő problémákat. A 2014-es törvényalkotási hullám és ennek keretében a devizaalapú kölcsönök 2015-ös piaci kivezetése ellenére a devizahiteles perek - a korábbi időszakhoz képest csökkenő volumenben, de - továbbra is a polgári peres eljárások integráns részét képezik. Az eltelt időre és a perek folytatódására tekintettel felvetődik a kérdés, hogy van-e összefüggés a devizahiteles jogalkotás és a folytatódó peres eljárások között.
Tárgyszavak: devizaalapú fogyasztóikölcsön-szerződések, devizahiteles perek, devizahiteles jogalkotás, Európai Unió Bírósága
One of the most pressing social problems of the last decade and a half has been the indebtedness arising from foreign currency loan contracts, mainly concluded between 2004 and 2010, and the management of the situation of debtors in difficult situations. The period of contracting was almost immediately followed by the emergence of "foreign currency loan litigation" and the explosion of this litigation in the regular court system. From 2010 onwards, the legislator attempted to address housing debt and the resulting problems with partial and temporary regulations, and then with complete and final regulations from 2014 onwards. Despite the wave of legislation in 2014 and the introduction of foreign currency loans to the market in 2015, foreign currency loan litigation remains an integral part of civil litigation, albeit in a decreasing volume compared to the previous period. Given the time that has elapsed and the continuation of litigation, the question arises as to whether there is a link between the legislation on foreign currency loans has indeed reached its aim.
Keywords: foreign currency loan contracts, foreign currency loan litigation, legislation on loans
A 2010-2014-es parlamenti ciklus Országgyűlése a 21/2012. (III. 20.) OGY határozatban fogadta el a 2002-2010 közötti lakossági devizaeladósodás okainak feltárásáról, valamint az esetleges kormányzati felelősség vizsgálatáról szóló jelentést (a továbbiakban: bizottsági jelentés).[1] A bizottsági jelentést az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága készítette, a 60-61. oldal az alábbi általános megállapításokat tartalmazta:
"A felelősségi kérdéskör sommás összefoglalása talán az alábbiak szerint fogalmazható meg:
- az országot a gazdaság érdekeit több oldalról megvizsgált és a körülményeket is figyelembe vevő gazdaságpolitikai környezetbe és ehhez szolgáló eszközökkel kell képviselni és nem feltétlenül a hatalomgyakorlás megtartásának eszközeként kell ezekre az instrumentumokra tekinteni, (kormányzati felelősség)
- a létező jogszabályokat be kell tartatni, illetve szükség esetén fejleszteni kell azokat, viszont nem lenne szabad hamis illúziókba ringatni a választókat. (a magyar állam és önálló jogosítványokkal rendelkező független szervezetek felelőssége).
- tisztességes szerződéseket kell kötni, és az elemi szakmai szabályokat be kellene tartani (bankrendszer és Felügyelet felelőssége);
- megkötött szerződéseket be kell tartani, és felnőtt emberként felelősséget kell vállalnunk a korábbi, időközben tévesnek bizonyult döntéseinkért (adósok felelőssége);"
A Kúria 2023. október 19-én megjelent sajtóközleményében tájékoztatta a jogkeresőket, hogy a Gfv.VI.30.204/2023. számú egyedi ügyben előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bíróságánál (a továbbiakban: EUB). Az EUB AxFina Hungary[2] és Bank M.[3] ítéleteit követően az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő kikötés tisztességtelensége miatt érvénytelennek minősített, a DH törvények hatálya alá tartozó fogyasztóikölcsön-szerződések (lízingszerződések) ügyében követendő joggyakorlatának továbbfejlesztése érdekében. Az eljárásnak szintén célja az uniós joggal összhangban álló elszámolás elveinek tisztázása. Az előze-
- 84/85 -
tes döntéshozatali eljárás jelenleg - 2025 februárjában - folyamatban van C-630/23. számon. A kúriai sajtóközleményben hivatkozott "DH törvények" terminus technicus összefoglaló elnevezése három, 2014-ben elfogadott és hatályba lépett törvénynek: a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvénynek (a továbbiakban: DH1 tv.), a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződések erre vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezéseiről szóló 2014. évi XL. törvénynek (a továbbiakban: DH2 tv.), valamint az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvénynek (a továbbiakban: DH3 tv.).
A bizottsági jelentés elfogadása és a kúriai sajtóközlemény megjelenése között évtizednél is több idő telt el, az idő múlása azonban nem változtatott azon - a 2010-es évek kezdete óta fennálló - tényen, hogy a devizahiteles perek a rendes bírósági szervezet polgári peres eljárásainak meghatározó részét képezik. E bő évtized első évéhez, 2012-höz képest alapvetően változtak meg az e perek elbírálására nézve irányadó jogalkotási és jogalkalmazási keretek, de ezek legfeljebb az ügyvolument csökkentő, e pertípust azonban meg nem szüntető hatással bírtak.
Devizahiteles per alatt a Kúria 6/2013. számú PJE határozata (a továbbiakban: 6/2013. PJE) rendelkező része 1. pontjában[4] és az ahhoz tartozó indokolásban meghatározott tartalmú szerződésekkel kapcsolatos perek közül a fogyasztók részéről a pénzügyi intézményekkel szemben indított - döntően a szerződés részbeni vagy teljes érvénytelenségének és/vagy létre nem jöttének megállapítására irányuló - pereket értjük, ideértve a végrehajtás korlátozása és megszüntetése iránti perekben előterjesztett kereseteken alapuló ügyeket is. E fogalommeghatározás alapja nem dogmatikai, hanem statisztikai: amint azt a tanulmány II. fejezetében ismertetjük, az e pertípusra vonatkozó statisztikai adatgyűjtés nem terjedt ki a pénzügyi intézmények fogyasztókkal szemben indított, a fogyasztói tartozás megfizetésére irányuló kereseteken alapuló perekre, amelyekben a fogyasztók védekezésük részeként érvénytelenségi kifogást terjeszthettek elő, esetlegesen viszontkeresetet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
