A bírói kezdeményezést a magyar jogrendszerbe az 1989. évi XXXI. törvénnyel történő alkotmánymódosítás nyomán meghozott, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) 38. §-a vezette be.
Szemben más államokkal, a bírói hatáskört - és egyben eljárási szabályt - nem az Alkotmány, hanem törvényi szint rendezte. Másrészt kiemelendő, hogy magában a régi Abtv.-ben sem önállóan, hanem az actio popularis, a bárki által kezdeményezhető utólagos normakontroll hatáskörbe ágyazva jelent meg.
Mégis azt mondhatjuk, hogy a jogállamiság és az Alkotmány érvényre juttatásának egyik jelentős eleme, hogy az ítélkező bíró nem köteles minden jogszabályt "szolgai módon" alkalmazni. Ha a bíró meggyőződése szerint az általa alkalmazni rendelt jogszabály alkotmányellenes, kérheti annak vizsgálatát az Alkotmánybíróságtól úgy, hogy az előtte folyamatban lévő per tárgyalását az Alkotmánybíróság döntéséig felfüggeszti. Ezáltal kézzelfoghatóvá vált a bíró ítélkező tevékenységére irányadó az az elv, hogy csak az Alkotmánnyal összhangban lévő törvénynek van alárendelve. Az Alkotmánybíróság a 2011-es évben, mintegy az Alkotmány alapján folytatott ítélkezés zárásaként, fontosnak tartotta határozati rendelkező részébe foglalni az alábbiakat:
"Az Alkotmánybíróság megállapítja: alkotmányos követelmény, hogy a bíró az elé tárt jogvitát alkotmányos jogszabály alapján döntse el. Amennyiben a bíró az előtte folyamatban lévő perben alkalmazandó jog alkotmányellenességét észleli - az alkotmányellenes jogszabály mellőzésére vonatkozó hatásköre hiányában -, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján köteles az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni.
[...]
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy amennyiben a bíró - az eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján, akkor alkotmányos követelmény, hogy az Alkotmánybíróságnak címzett bírói kezdeményezés közvetlenül, más bírói fórumok eljárása nélkül jusson el az annak elbírálására hatáskörrel rendelkező Alkotmánybíróság elé.[2]"
Mindez azt jelenti, hogy a bírói kezdeményezés alapvető célja, hogy a perbe vitt jogviták eldöntése kapcsán értelmezett/alkalmazott jogszabály jogrendszerbe illeszkedését, alkotmányos minőségét értékelje egy másik, az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó, az alkotmány védelmére hivatott alkotmányos szerv, amely értékelés alapvetően determinálja a bírói jogértelmezést és ezzel a jogvita eldöntését.
1. Az Alaptörvény hatálybalépésével a jogintézmény helyzete alapvetően megváltozott. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja az Alkotmánybíróság felsorolt hét hatáskörének egyikeként rendelkezik a bírói kezdeményezésről. A rendelkezés értelmében "[a] bírói kezdeményezésre soron kívül, de legkésőbb kilencven napon belül felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját".
Az Alaptörvény alkotmánybírósági hatásköri szabályként rögzíti a bírói kezdeményezésen alapuló döntést. E rendelkezésből következik, hogy - az "egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály" Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata kapcsán - alaptörvényi védelem alá került az általános hatáskörű bíró ezen hatásköre is. Az Alaptörvény emellett rögzíti a kezdeményezőt, az alkotmánybírósági eljárás tárgyát és az indítvány "egyedi ügyhöz" kötöttségét.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése szerint az Alkotmánybíróságnak a bírói kezdeményezést soron kívül, de legkésőbb kilencven napon belül meg kell vizsgálnia. Az Alaptörvény szövegébe a határidőt a negyedik (ekkor még harmincnapos határidővel) majd az ötödik módosítás (már csupán háromhavi eljárási tartammal) iktatta be. Tehát az Alaptörvény negyedik módosításától - 2013. március 25-től - kezdődően a
- 83/84 -
bírói kezdeményezés alapján folyamatban lévő alkotmánybírósági eljárás határidőhöz kötött. A határidő előírása a bírói ítélkezés szempontjából előnyös, hiszen ha a bíró az Alkotmánybírósághoz fordulást fontolgatja, a korábbi tapasztalatokkal ellentétben, alappal számíthat arra, hogy kezdeményezése belátható időn belül elbírálást nyer. Ez is azt indokolja a bíró számára, hogy kétség esetén inkább az Alkotmánybírósághoz fordulás mellett indokolt dönteni.
Utalni kell ebben az összefüggésben arra is, hogy bírói kezdeményezés a konkrét normakontroll egyik formája[3], feltételezi, hogy az adott jogszabályt az egyedi ügyben alkalmazni kell. Ebben a vonatkozásban - legalábbis az alkotmánybírósági eljárás szempontjából - hasonlít az alkotmányjogi panaszra. A két hatáskör mintegy feltételezi is egymást: ha a fél az eljárás során jelzi a bírónak, hogy az ügyében alkalmazott (alkalmazni szándékozott) norma alkotmányellenes, de a bíró nem osztja ezt a véleményt, akkor a félnek a jogerős döntést követő hatvan napon belül megnyíló alkotmányjogi panaszeljárás keretében nyílik lehetősége az alkotmányossági vizsgálat kezdeményezésére (normakontrollra irányuló alkotmányjogi panasz).
Az alkotmánybírósági határozatokat áttekintve találunk olyan döntéseket, amelyekben a normakontroll tárgyának azonossága miatt egyesítve került elbírálásra a bírói kezdeményezés és alkotmányjogi panasz.[4] Ilyen esetben egybeesik a bírónak az alkalmazandó norma alkotmányellenességére vonatkozó meggyőződése és egy másik, de tényállásában hasonló ügyben - az eljárt bíró által fel nem ismert -, a peres fél álláspontja a perében alkalmazott jogszabály alkotmányellenessége kapcsán. Mivel a sikeres alkotmányjogi panasz jogkövetkezménye a bírói döntés megsemmisítése, ezért célszerű ezt megelőzendő a kétséges helyzetekben inkább az Alkotmánybírósághoz fordulni.
Utalni kell továbbá már ezen a ponton is arra, hogy a bírói kezdeményezés és az alkotmányjogi panasz jogkövetkezményei hasonlóak abban is, hogy amikor mindkettő hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálatára irányul, az alkotmányellenesség megállapítása a normán túl, az egyedi ügyre is kihat az alkalmazási tilalom elrendelése révén.
2. A jogintézménnyel kapcsolatos további szabályokat tartalmaz az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.). Az Abtv. 25. § (1) bekezdése értelmében "[h]a a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását".
Az Abtv. 37. § (2) bekezdése a bírói indítvány tárgyát egészíti ki az alábbiakkal: "[a]z Alkotmánybíróság [...] bírói kezdeményezés alapján folytatott egyedi normakontroll eljárásban [...] felülvizsgálja a közjogi szervezetszabályozó eszközöknek, valamint az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott jogegységi határozatoknak az Alaptörvénnyel, illetve nemzetközi szerződéssel való összhangját. Az indítványozókra, az eljárásra és a jogkövetkezményekre a jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
