Több mint tíz éves hatósági jogalkalmazói tapasztalatom alapján úgy gondolom, hogy a magánszemélyek által telepített és működtetett kamerarendszerekkel kapcsolatos szomszédkonfliktusok megoldása sokkal hatékonyabb adatvédelmi hatósági eljárásban a jegyzői birtokvédelmi eljáráshoz képest; elsősorban az adott eljárásokra jellemző anyagi jogi és eljárásjogi szabályok, továbbá a lehetséges döntések speciális és generális prevenciós hatása miatt. Kíváncsi voltam ugyanakkor, hogy mi erről a NAIH véleménye, és ez vajon megjelenik-e valamilyen kommunikált formában a nyilvánosság előtt.
Tegyünk meg néhány alapvetést! A jegyzői birtokvédelmi eljáráshoz szükséges kérelemnek olyan kötelező elemeket kell tartalmaznia, melyek hiányában az eljárás meg sem indulhat (természetesen egy újabb, ismételten benyújtott és teljes kérelem alapján annak már nincs akadálya, mert az elutasító döntés nem hoz létre "közigazgatási res iudicatat"). A kérelmezőnek olyan információkkal kellene rendelkeznie a birtokvédelmi ügyhöz, amelyeket a NAIH saját eljárásában is magától az adatkezelőtől kér be, illetve a jegyző kifejezett döntésére irányuló kérelempontban olyan tartalmat kellene megjelölnie a kérelmezőnek, amelyhez minimálisan ismerni kellene a telepített kamerarendszert (ehhez időnként az adatvédelmi hatósági eljárásban is komoly informatikai háttértudás szükséges, illetve az adatkezeléssel kapcsolatos büntetőjogi tényállások miatt indult büntetőeljárásokban a nyomozó hatóság is kifejezetten sokszor rendel ki igazságügyi informatikus szakértőt a kérdéshez).
A jegyzőhöz érkező kérelmek viszont jellemzően ennyit szoktak tartalmazni: "a szomszéd kamerát szerelt fel, ami rám néz, vetessék le vele". Hogy a kamerarendszer álkamera-e vagy valóságosan működik, háztartási adatkezelést valósít meg vagy valóban megfigyelik vele a környező lakóközösséget is (ami eldönti a GDPR alkalmazhatóságát is a tevékenységre), mi a hatóköre, pusztán valós idejű megfigyelést tesz lehetővé egy képernyőn vagy adatot is rögzít, tárol, esetleg továbbít; mind olyan tisztázandó részletkérdés, amely kiderítésére a kérelmezőnek nincs lehetősége a jegyzői birtokvédelmi eljárásban, a jegyzőtől pedig nem várhatja el ezek tisztázását, hiszen a jegyző ezen eljárásokban nem bizonyít, csak összegyűjti a bizonyítékokat és azok alapján dönt. Mondhatjuk, hogy ezek a részletkérdések az adatvédelmi hatósági eljáráshoz szükségesek, ugyanakkor a birtokvédelmi ügyekben többek között például a "tilos önhatalom", "eredeti állapot", "jegyző döntésére vonatkozó kifejezett kérelem" definícióinak tartalommal való kitöltéséhez is elengedhetetlenek, de az eljárás természeténél fogva ezt a kérelmező nem tudja teljesíteni.
Véleményem szerint egyébként a kiindulópont világos: a magánszféra megsértése, a képmás élőképes követése, rögzítése vagy továbbítása nem a tulajdonjog részjogosítványaként ismert birtoklás jogát csorbítja, hanem a személyes adatok jogszerűtlen kezelését is jelenti, mellyel kapcsolatban egyrészt a NAIH-nak van hatásköre eljárni, másrészt beleérthetjük a személyiségi jogok sérelmébe, így bírósághoz fordulhat az érintett a probléma orvoslása érdekében. Amennyiben igen-igen erőltetett jogalkalmazással mégis beleérti valaki az ingatlan fölötti birtoklás (tehát az ingatlan fölötti tényleges hatalomgyakorlás) jogának csorbításába a szomszéd által telepített és használt kamerarendszer jelenlétét, feltétlenül vizsgálandó, hogy van-e lehetőség párhuzamos eljárásra (tehát adatvédelmi hatósági és jegyzői birtokvédelmi eljárásra egyidejűleg) és ebben az esetben mi a jelentősége annak, hogy konkrét megfigyelés történik-e, vagy csak a megfigyeltség érzetéről beszélhetünk például álkamera esetén. Itt az az érdekes kérdés is felmerülhet, hogy a megfigyeltség érzete megalapozhat-e birtokvédelmet és nem volna-e célszerűbb összevetni a másik fél biztonságérzetével, amely mérlegelésére viszont csak szomszédjogi perben van lehetőség.
A NAIH álláspontja elég világos, bár érzékelhetően finomodott az általam felvetett kérdés kapcsán az elmúlt években.
Mind a hatóságok közötti kommunikációjában, mind a honlapján elérhető dokumentumokban (elsősorban az éves beszámolókban) azt olvashatjuk, hogy magánszemély által végzett kamerarendszer-telepítés esetén helye van jegyzői birtokvé-
- 19/20 -
delmi eljárásnak, illetve megjegyzik, hogy kamerás ügyeik többsége a jegyzők "átirányítása" (azaz: hatáskörük hiányának megállapítása) után keletkezik a NAIH-nál.[1] A hatóságok közötti kommunikációjukban pedig leírják, hogy országos illetékességű közigazgatási szervként nincs kapacitásuk az összes kamerás bejelentést kivizsgálni, így "jó lenne", ha a települési jegyző eljárna birtokvédelmi eljárásban.
A NAIH honlapján található dokumentumok - elsősorban az éves beszámolók - kapcsán végigkövethető az a fejlődési ív, ahogyan a magánszemélyek által telepített és használt kamerarendszerek jegyzői birtokvédelmi eljárás keretében való kivizsgálhatóságáról gondolkodnak. A 2014-es beszámoló 74. oldalán például ugyan kapacitáshiányuk orvoslására még a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (továbbiakban: társasházi törvény) akkori módosítására hívják fel a figyelmet, amely a jegyzőknek törvényességi felügyeleti feladatokat adott a társasház szervei és azok működése tekintetében, de ez a hatás- és feladatkör nyilvánvalóan ugyanúgy nem alkalmas a magánszféra védelmére, ahogyan a jegyzői birtokvédelmi eljárás sem. A jegyzői törvényességi felügyeleti feladat tartalommal való megtöltése egyébként több éves (további jogszabály-módosítással is együtt járó) folyamat volt, ahol körvonalazódott, hogy a jegyző gyakorlatilag csak a társasház jogszerű létrehozása és működtetése kapcsán rendelkezik beavatkozási lehetőségekkel, de sem a közös képviselő feladatellátásával kapcsolatos kifogások, sem más, napi szintű probléma megoldása érdekében nem élhet például törvényességi eszközökkel - így a jogszerűtlenül használt kamerarendszerek kapcsán sem.
Ahogyan egy konfliktus létrejöttéig sokakat nem érdekel személyes adataik jogszerű kezelése, és csak a konfliktus kapcsán keresik meg a NAIH-ot (jellemzően például: volt munkavállalók indítanak eljárást munkáltatójuk ellen, illetve más hasonló viszonyrendszerben létező felek), úgy többek között például a jegyzői birtokvédelmi eljárások és a jegyzői társasházi törvényességi felügyeleti hatáskör gyakorlásának is fő ismérve, hogy az ügyek többsége nem a megjelölt alapprobléma megoldása érdekében indul, hanem puszta bosszú a vélt vagy valós sérelmekért. Remek szakirodalma van a paranoia egyik ágának, a kverulátoros (perlekedési) tébolynak, az ebben szenvedők ezrei keresik meg évről évre a hatóságokat ilyen ügyekkel, és amikor vélt vagy valós sérelmükkel kapcsolatban "nem történik semmi" (vagyis egy lefolytatott eljárás végén - az adott bizonyítékok mérlegelése után - nem hozható számukra pozitívnak megélhető döntés), úgy az adott hatóságot is bepanaszolják felettesénél vagy feljelentést tesznek a rendőrségen visszaélés miatt. Nincs ez másképp a kamerás szomszédkonfliktusoknál sem.[2] A NAIH kifejezetten ilyen ügyek vonatkozásában statisztikát nem vezet, megkeresésemre az alábbi hat esetet ajánlotta figyelmembe.[3] A NAIH-903/2022. számú ügyben a beadványozó azzal fordult a hatósághoz, hogy egészségügyi szolgáltató munkáltatója a telephelyein jogosulatlanul figyeli meg munkavállalóit, továbbá az ellátásra érkező betegeket. Az eljárás lefolytatása során a területileg illetékes kormányhivatal arról értesítette a NAIH-ot, hogy a beadványozó a munkáltatója jogsértő tevékenységével kapcsolatban bejelentést tett, így világossá vált, hogy a beadványozónak elsődlegesen a munkaviszony nem megfelelő teljesítésével összefüggésben áll fenn jogsérelme. A NAIH-2660/2022. számú ügyben a panaszos a szomszédja által a saját tulajdonára felszerelt kamerákat panaszolta, azonban az eljárás során a NAIH tudomást szerzett arról, hogy a panaszos folyamatosan zaklatja különböző magatartásokkal (szemét, valamint galambtetemek átdobálása más tulajdonára, kerítés megrongálása) szomszédjait, köztük azt is, aki a kamerákat az ingatlanjára felszerelte. A NAIH-3722/2022. számú ügyben osztatlan közös tulajdonú területre került kamera, amely üzemeltetésének célja a panaszos szerint az ő személyének, valamint családjának megfigyelése volt. A NAIH az eljárás során tudomást szerzett arról, hogy a panaszos és a panaszolt között közel húsz éve folyamatos családi viták állnak fenn. A NAIH-4831/2022. számú ügyben a panaszos azért kérte a NAIH eljárását, mert a telke határán lévő kutat - szomszédja álláspontja szerint - jogosulatlanul figyeli meg. Az eljárás során a NAIH feltárta, hogy a kutat mind a panaszos, mind a panaszolt megfigyeli kamerával, a háttérben egy régóta elhúzódó szomszédjogi vita áll. A NAIH-5480/2022. számú ügyben a panaszos azért tett bejelentést a rendőrséghez, mert állítása szerint szomszédja az osztatlan közös tulajdont képező kertrészt jogosulatlanul kamerával megfigyeli. Az eljárás során fény derült arra, hogy a kamera felszerelésére azért volt szükség, mert a panaszos szomszéd több módon is rongálta panaszolt tulajdonát, értéktárgyait, valamint több ízben veszélyeztette testi épségét. A NAIH-7173/2022. számú ügyben panaszos állítása szerint több, a szomszédjai házán elhelyezett kamerával készült videófelvételt (amelyen hang is
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
