Az Európai Unióban kialakult mára egy olyan jogászréteg, akinek írásai és vitái nem korlátozódnak saját nemzeti jogukra, hanem a jövő európai jogával foglalkoznak.1 Ennek a jogászrétegnek rendkívül aktív szerepe van az európai magánjog harmonizációjában és europaizálásában, bár az egyes csoportok nem egységesek a tagállami jogok közelítésének eszméjét illetően.2 A cikk a közös európai magánjogról, az európai magánjogi harmonizációról folyó vita során létrejött ún. magánharmonizációs vállalkozásokról kíván összefoglalót nyújtani.
A jogi magánharmonizáció olyan tevékenységet jelent, mely a törvényhozó bevonása nélkül, az állami jogalkotói monopóliumon kívül zajlik.3 Magánjogi magánharmonizációs vállalkozásoknak nevezhetjük tehát azokat a nemzetközi, jogászi kezdeményezéseket Európában, melyek a magánjognak döntően az üzleti életben meghatározó szerepet játszó szabályait érintik (elsősorban szerződések joga), és céljuk az, hogy megpróbáljanak kialakítani egy olyan normarendszert, ill. egy olyan szemléletet, melynek segítségével az Európai Unió kereskedelmi élete megkönnyíthető, hatékonyabbá tehető.4 E vállalkozások eredményeképp létrejött munkák, mintaszabályzatok nem bírnak sem nemzeti, sem közösségi jogi kötőerővel, és többnyire a jogtudomány ambícióinak köszönhetik létüket.5 A bemutatott magánharmonizációs vállalkozások közös vonása tehát, hogy függetlenek mind a nemzetállamoktól, mind a közösségi szervektől.
A Commission on European Contract Law6 (Európai Szerződési Jogi Bizottság) vagy más néven Lando Commission7 talán a legismertebb a tudóscsoportok közül.8 Ole Lando az elsők között volt, akik megfogalmazták, hogy az Európai Közösségen belüli tagállami magánjogi szabályok különfélesége a közösségen belül megvalósítani szándékozott mobilitást akadályozza9. Mivel elsősorban a szerződési jogot, ill. a kötelmi jogot tekinthetjük a forgalom, az üzleti élet "jogi infrastruktúrájának", a gátló hatás ezeken a területeken vált nyilvánvalóvá, és a harmonizációs törekvések is okszerűen először a jognak erre a szeletére irányultak.
Az Európai Közösség fennállása alatt számos egységes vagy harmonizált joganyag született ugyan - elsősorban nemzetközi egyezmények formájában -, de ezek - ellentétben a Lando Commission-nel - egyike sem tűzte ki célul és nem is volt képes megteremteni közös jogi koncepciók létrehozását. Ole Lando és követői azonban úgy gondolták, hogy Európában szükség van a szerződési jog általános szabályainak egységesítésére, és hogy egy egységes kötelmi jogi kódex a közösségen belüli kereskedelmi és más kapcsolatokra ter-mékenyítően hatna.
A probléma nem egyszerűen az, hogy a különféle nyelvek miatt nehéz megérteni egy másik nemzeti jogot, hanem, hogy az egyes nemzeti szabályok ténylegesen eltérőek. Sokáig az volt azonban az ezzel kapcsolatos uralkodó álláspont, hogy Európában a gazdasági és politikai integráció nem áll olyan szinten, hogy az európai szerződési jogi harmonizáció kivitelezhető lehetne, továbbá a jogászi szakma és az üzletemberek nincsenek felkészülve újfajta jogi koncepciók bevezetésére és az Unió állampolgáraiból is hiányzik az ún. "közösségi érzés".
Mindennek ellenére 1980-ban Ole Lando vezetésével megalakult az első szerződési jogi bizottság azzal a céllal, hogy az EK tagállamai számára kidolgozza a szerződési jog általános alapelveit. A Lando-féle törekvéseket erősítette, hogy 1987-ben a tagállamok elfogadták a Single European Act-et, mely célul tűzte ki 1992 végére az egységes piac létrehozását, és ezáltal a gazdasági integráció erősítését, valamint 1991-ben a Maastrichti Szerződés elfogadásával az Európai Közösség politikai unióvá vált.
A Lando Bizottság végül 1995-ben tette közzé az Európai Szerződési Jog Alapelvei (Principles of European Contract Law; a továbbiakban: PECL) I. részét, mely a teljesítéssel, a nem teljesítéssel és a jogorvoslatokkal foglalkozik.10 1992-ben egy második bizottság kezdett el dolgozni a szerződés létrehozatala, érvényessége, értelmezése és tartalma témakörön, melynek eredményeképpen 2000-ben kiadták a PECL módosított I. részét és a II. részét.11 2001-ben egy harmadik bizottság fejezte be munkáját a szerződések, a szerződésen kívüli felelősség és a jogalap nélküli gazdagodás témájában.
Ezeket a törekvéseket kívánja folytatni - a később részletesen bemutatandó - a Study Group on a European Civil Code, mely Christian von Bar professzor vezetésével működik. E tudóscsoport célja a szerződések joga PECL-ben foglalt általános alapelveinek beépítése az általuk kidolgozni szándékozott európai polgári törvénykönyvbe, mely a kötelmekről fog szólni, de érint ingók tulajdonjogával kapcsolatos és más kérdéseket is.
A Lando Bizottság tagjai különböző nemzetiségű, az Európai Közösség tagállamaiból kikerült tudósok voltak, akik jó része praktizáló jogász is egyben, és egyikük sem képviselt politikai vagy kormányérdekeket. Sem a nemzeti kormányoktól, sem a közösségi intézményektől nem kértek és kaptak instrukciókat, törekvésük az volt, hogy megtalálják, vagy kitalálják a lehető legjobb szabályokat Európa számára. Ennek következtében a PECL nem hivatalos jogforrás, hanem ún. magánkodifikáció, vagy mintaszabályzat (restatements), melynek jelentőségét nem imperatív jellege, hanem ésszerűsége, meggyőző ereje adja.12
A bizottság hangsúlyozza, hogy összehasonlító jogi alapon azokat az elveket igyekezett rögzíteni, melyeket Európa számára a lehető legjobbnak vélt. Európában különféle jogrendszerek élnek egymás mellett, melyek közül a Lando Bizottság egyiket sem tekintette bázisnak. Figyelembe vettek minden tagállami jogot, de nem mindegyik gyakorolt befolyást minden kérdésre, illetve tekintetbe vettek külső jogrendszereket, valamint nemzetközi jellegű jogforrásokat is, amilyen pl. a CISG13. Alkalmaztak továbbá olyan megoldásokat, melyek egyik állam jogában sem érvényesülnek, vagyis a bizottság nem pusztán szintetizálta a meglévő jogot, hanem újat is alkotott.
A szabályokat, ill. elveket cikkelyként (article) fogalmazták meg, melyeket magyarázatok (comment) követnek, arról, hogy mi a célja a szabálynak és hogyan kapcsolódik más szabályokhoz. Az elvek működését példákkal is illusztrálták (illustrations), ill. a szakaszokhoz tartozik egy kimutatás (note) arról, hogy az egyes kérdéseket a tagállami jogok hogyan kezelik. A szövegezés során rövid és általános megfogalmazásokkal éltek, hogy az alapelvek könnyen érthetőek legyenek a felhasználók - elsősorban praktizáló jogászok és üzletemberek - számára.
A PECL elsődleges célja az, hogy megteremtse az alapját egy európai szerződési jogi kódexnek, e folyamatban a PECL tehát az első megtett lépésnek számít. A preambulumban a szerzők kinyilvánítják azt a hitüket, hogy az alapelvek egy majdani európai polgári törvénykönyv részét képeznék. Ugyanakkor a PECL számos más szempontból is hasznosnak bizonyul.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
