2008 október hatodikán a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa, illetve az Emberi Jogi Információs és Dokumentációs Központ közös konferenciát szervezett a gyűlöletbeszédről. A rendezvény két fő részből épült fel. Az első modulban a Fundamentum 2008/2 számának szerzői játszották a főszerepet. A kerekasztal-beszélgetésen Szajbély Katalin az Ombudsmani Hivatal (OBH) munkatársa, Gadó Gábor az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkára, Kádár András Kristóf a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) társelnöke, Maj-tényi László az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke, Polyák Gábor a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi adjunktusa, valamint Szabó Máté Dániel az Eötvös Károly Intézet (EKINT) igazgatója vettek részt; a vitát Halmai Gábor vezette..
Kállai Ernő országgyűlési biztos megnyitójában a két legalapvetőbb kérdést tette fel, ami a téma vizsgálatakor felmerülhet: beszélhetünk-e ma Magyarországon gyűlöletbeszédről, létezik-e egyáltalán ez a jelenség, illetve szükség van-e a kérdés jogi szabályozásra vagy sem?
Elsőként Polyák Gábor szólalt fel, aki előadásában a média és a gyűlöletbeszéd kapcsolatát tárta fel. Kiemelte, hogy a hazai médiajogi szabályozás (különösképp annak szankciós rendelkezései) miként lehetnek hatásosak e jelenséggel szembeni küzdelemben, miként foglalt állást ebben a kérdésben az Alkotmánybíróság (AB), és hogyan alakul más országok médiajogi szabályozása és gyakorlata.
Szajbély Katalin az országgyűlési biztoshoz érkezett panaszokból nyert tapasztalatokat felhasználva elengedhetetlenül fontosnak tartotta annak meghatározását, hogy mi a lényege a gyűlöletbeszédnek, mely csoportokat érinti elsősorban, kit sért: azt, aki ellen irányul, vagy azt, aki hallja? A feladat adott: az alkotmányos jogok egyensúlyát helyre kell állítani. A szabályozási módok nem egyértelműek, hiszen annak Polgári Törvénykönyvbeli (Ptk.) vagy Büntető Törvénykönyvbeli szabályozása nagyon eltérő szankciókat vonna maga után. Az OBH álláspontja szerint nem feltétlenül az új szabályok jelentenének megoldást, mivel a meglevő szabályok új szankciókkal történő felruházása is elegendő lehet. Szajbély véleménye szerint a gyűlöletbeszédet nem csak polgári, illetve büntetőjogi eszközökkel lehet szabályozni, hanem az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény korlátozottan ugyan, de lehetőséget ad a gyűlöletbeszéd elleni fellépésre. Ez a megoldás szerintük megfelel az AB gyakorlatának is, mivel nem új korlátot alkot, hanem a meglevő korlátokhoz új szankciót rendel hozzá.
Az eljárásjogi kérdésekről az MHB társelnöke, Kádár András Kristóf tett említést. Az MHB és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) közös javaslata a Ptk. módosítása mellett a Polgári Perrendtartás kisebb módosítását is szükségesnek tartja. Ki indíthat pert gyűlöletbeszéd esetén, csak a sértett vagy a közösség bármely tagja? Ezt továbbgondolva lehet tisztázni, hogy beszélhetünk-e egyáltalán egy közösség méltóságáról. Újabb problémakörök, hogy egy ilyen perben kik lesznek a felek, megítélhet-e az eljáró bíróság kártérítést az ilyen ügyben? Ha pedig megállapíthat kártérítést, akkor milyen korlátokat lehet felállítani, hogy adott esetben a felperest ne a kártérítés összege motiválja?
Majtényi László előadásában is felmerült a médiajogi szabályozás, közelebbről az ORTT feladatköre illetve jogosítványainak kérdése, tekintve, hogy az ORTT olyan eszközrendszer birtokosa, amely sokkal komolyabb szankciók kiszabását teszi lehetővé, mint a médiajogi szankciók. Az ORTT jelentősége abban áll, hogy jogsértések esetén, mint "kvázi-ombuds-man" felléphet a műsorszolgáltatokkal szemben. Gadó Gábor ezeket az eszközöket tartotta szinte túlzottnak, amelyek véleménye szerint az alkotmánysértés határán táncolnak. Szabó Máté Dániel szerint az a várakozás, hogy a vélemények versenye során a társadalom kilöki magából a szélsőséges véleményeket, nem következett be, mivel a társadalom nem nőtt fel még ehhez a feladathoz.
A kerekasztal-beszélgetés végén megállapítást nyert, hogy 2008-ra a gyűlöletbeszéd valódi probléma hazánkban, sőt már nem csak beszédről van szó, hanem - ehhez kapcsolódó - tettekről is. A jogi megoldások kizárólagosságát nem lehet deklarálni, hiszen az állam azzal is nyomást tud gyakorolni, hogy civil szervezetek által meghirdetett kampányokat támogat. A kampányoknak, szabályozásoknak célja a visszatartás a gyűlöletbeszédtől, a sérelmet elszenvedettek támogatása, valamint a jogi eszköz biztosítása azok számára, akik a bíróság előtt kívánják felelősségre vonni megsértőjüket.
A vita során Tóth Judit, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi docense az internet kérdéskörére hívta fel a figyelmet.
- 247/248 -
Hiszen - érvelt - míg a televízió és a rádió felügyeletét viszonylag könnyen meg lehet oldani, addig az internetnél ez szinte lehetetlen. Nem igaz ugyan, hogy az internet szabályozatlan lenne, de a teljes ellenőrzés elképzelhetetlen. Természetes szűrőként funkcionál azonban az a tény, hogy, aki nem nyitott bizonyos szélsőséges véleményekre, ahhoz nagy valószínűség szerint nem is jut el, hiszen nem látogat olyan portálokat, ahol ezt ráerőszakolnák. Tóth Judit felvetette azt is, hogy nem csupán a jogi szabályozással, hanem a jogalkalmazói - közelebbről: bírósági - gyakorlattal is érdemes lenne behatóbban foglalkozni. Álláspontja szerint ugyanis e területen is tapasztalhatóak hiányosságok.
A második modulban politikusok vettek részt, a beszélgetés moderátorának szerepkörét Kállai Ernő kisebbségi ombudsman vette át. A Magyar Szocialista Párt frakcióját Bárándy Gergely képviselte, a Fidesz frakcióból Répássy Róbert, a Magyar Demokrata Fórum részéről Kajdi József szakértő vállalták a beszélgetést. Kállai Ernő első kérdése feléjük is az volt, hogy a politikai pártok szerint van-e ma Magyarországon gyűlöletbeszéd, és szükségesnek látják ennek szabályozását, akkor azt polgári jogi vagy büntetőjogi eszközökkel szeretnék megvalósítani?
A válasz ebben a panelban is egyértelmű volt: van gyűlöletbeszéd és természetesen szabályozni kell. Az MSZP álláspontja szerint büntetőjogi szankciókra lenne szükség, mivel a gyűlöletbeszéd jelentősége ezt kívánja meg. Répássy Róbert és Kajdi József a Büntető Törvénykönyvbeli szabályozást nem tartották célravezetőnek, ők inkább a polgári jogi megoldásban gondolkodtak. A megjelentek abban egyetértettek, hogy ha a gyűlöletbeszéddel szemben nem lépnek fel a közeljövőben, a helyzet kritikusabbá válhat. Felmerült a jogalkalmazók esetleges hiányossága, hiszen a jelenlévők jó része úgy vélte, hogy a jogalkalmazók helyes gyakorlatot tudnának kialakítani és ezzel a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos problémák egy része megszűnne. A civil szervezetek képviselői és a politikusok között egyes kérdésekben élénk vita alakult ki, ami igazán színessé és termékennyé tette a diskurzust.
A konferenciáról összességében elmondható, hogy színvonalas volt, az előadók illetve a kerekasztal részvevői szerteágazó megoldási lehetőségeket vetettek fel a gyűlöletbeszéd szabályozásával kapcsolatban. A szakma mindent megtesz, hogy a jogalkotó elé több választási lehetőség kerüljön, melyek kidolgozottságához, végiggondoltságához nem férhet kétség.
Remélhetőleg a közeljövőben konszenzusra jutnak egymással az érintettek, és a gyűlöletbeszéd ellen sikeresen lépnek fel, hiszen abban mindenki egyetért, hogy a fejlett jogállamban megengedhetetlen a gyűlölködés ilyesfajta térnyerése.■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző joghallgató.
[2] A szerző joghallgató.
Visszaugrás
