Minden fizetésképtelenségi törvénynek központi kérdése a fizetésképtelenség fogalmának definiálása. Így volt ez a közelmúlt jogalkotási kísérletei során 2003/2004-ben és 2018-ban is. Miután 2006-ben bevezették a vezetői felelősséget a magyar csődjogba, amelynek központi kérdése a fenyegető fizetésképtelenség fogalma, így már elhatárolási kérdésekkel is foglalkozni kell. Gyakran keresnek a jogalkotók külföldi példákat, ezúttal is azt kell azonban mondani, hogy a hazai jog fejlődése következtében nem kell külföldi példákhoz nyúlnunk.
A fizetésképtelenség fogalmának meghatározása során megkerülhetetlen Apáthy István fogalom-meghatározása, amely a mai napig érvényes megállapításokat tartalmaz, idézem:
"Az adós abba a helyzetbe, a melyben minden kötelezettségének eleget nem tehet, vagy azért jut, mert tartozásai tényleges vagyonát meghaladják, vagy azért, mert bizonyos időben minden hitelezőjét kielégíteni nem képes. Az adós ez állapotát csődnek nevezzük, melyet az első esetben vagyonhiány, az utóbbiban, pedig fizetési tehetetlenség von maga után. Habár ez állapotnak kétségtelen jogi hatásai vannak, a szó tulajdonképpeni értelmében csődnek azt a jogi állapotot kell tekintenünk, amelyben a kétségen kívül helyezett vagyonhiány, vagy fizetési tehetetlenség alapján az adós vagyona bírói határozattal folyamatba tett eljárás
- 10/11 -
mellett és bizonyos szabályok szerint készpénzzé téve, a hitelezők kielégítésére fordíttatik. A csőd ez értelemben csődeljárásnak vagy csődpernek szokott neveztetni."
A fenti meghatározásból több következtetés vonható le, az első és legfontosabb az, hogy a fizetésképtelenség nem közgazdasági fogalom a csődjogban, hanem jogi állapot. Ekként kezelte az 1881. évi csődtörvényünk is, de a későbbi jogfejlődésünkben kísérlet történt más megközelítésre.
A másik fontos következtetés az, hogy a fizetésképtelenség két okból következhet be, okozhatja
- vagyonhiány, illetve
- fizetési tehetetlenség.
A legtöbb fizetésképtelenségi törvény valamelyik vagy mindkét okot nevesíti. Az 1881. évi törvény kétfajta eljárást szabályozott, a közönséges és a kereskedelmi csődöt. Míg a közönséges csőd esetében csak a vagyonhiány alapozta meg az eljárás megindítását, a kereskedelmi csődeljárás megindítását mindkét okra lehetett alapozni.
Az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) megalkotói szakítottak az 1881. évi csődtörvény koncepciójával és az alábbi fogalom meghatározást adták.
7. § (1) A felszámolási eljárás akkor folytatható le, ha:
a) a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnéséről a külön jogszabályok szerint határozatot hoztak, vagy
b) a gazdálkodó szervezet tartósan fizetésképtelen.
(2) Tartósan fizetésképtelennek minősül a gazdálkodó szervezet különösen akkor, ha hosszabb időn át
a) tartozásai meghaladják a vagyonát, vagy
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
