A magyar fenyítőházak (amúgy nem túl hosszú) története egy gáláns adománnyal vette kezdetét. 1770. augusztus 20-án kelt levelében gróf Eszterházy Ferenc kancellár szempci birtokain található telkét és épületeit ajánlotta fel egy országos fenyítő intézet alapításához. Mint ismeretes, Eszterházy további intézeteket is alapított, így tallósi kastélyában és hozzá tartozó épületeiben és kertjeiben árvaházat, a szempci "kis Stift"-nek nevezett várkastélyában pedig a piaristák felügyelete alá rendelt oktató és nevelő intézetet nemes ifjak számára - mindkettőt 1763-ban. Eszterházy Ferenc tevékenysége nem véletlenül emlékeztet a német felvilágosult fejedelmi paternalizmus jótékony alapító tevékenységére. a nagyműveltségű, széles látókörű, olvasott államférfi tekintélyes könyvtár birtokosa, a felvilágosodott abszolutizmus úrbéri rendeletének és a tanügyi reformcsomagnak egyik gazdája volt, s egyben a l'Orion szabadkőműves páholy nagymestere. Nem állt tehát messze tőle a német fejedelemi abszolutizmusok uralkodóinak jótékony paternalista gondoskodása népeikről, amely szerte a német birodalomban számtalan egyetem, árvaház, szegényház, fenyítőház, tébolyda és ispotály megalapításához vezetett.[1]
a Domus Correctoria megszületése egyben jelezte azt a tendenciát, amely a fenyítőházi mozgalom (dél)német és osztrák intézeti mintáit alakították. a fejedelmi akaratból született intézmények ugyanis az aktuális hatalmi és főleg financiális megfontolásoknak meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben voltak kénytelenek működni. Kiválóan jellemzi ezt a szempci fenyítőház útja a roskatag tallósi kastélyon át a szegedi vár kazamatáiba, amelyet az uralkodó éppen olyan alkalmasnak vélt feladatai ellátására, mint az eredeti épületet.[2] Fenyítő-házból így lett tömlöc.
- 27/28 -
Az átalakulás folyamata persze ennél jóval bonyolultabb. A büntetés-végrehajtásnak a fenyítőháztól a börtönig tartó hosszú útja nem a környezeti (architekturális) feltételek nyomása alatt alakult, hanem az igazságügyi politika, kriminalizálódott társadalom és a büntető igazságszolgáltatás hármas szorításán ban. Az osztrák birodalomban (s így a kormányzati politika befolyása alatt álló Magyarországon is) a metamorfózist erősítette az osztrák felvilágosult abszoluttizmus néhány elgondolása a büntetés-végrehajtásról és a büntetés-végrehajtást szolgáló épületekről. A szempci kísérlet ugyanis tökéletesen igazodott az osztrák központi intézkedések sorozatába.
A felvilágosult abszolutizmus Európa-szerte egyik fő feladatának tartotta a "hullámzó lakosság" megrendszabályozását. Ennélfogva az osztrák birodalomban is sorra alapították a tartományi központokban a fenyítőházakat. Hoegel felsorolása szerint a bécsi intézet létesítését követően, 1725-ben Linzben létesült Zuchthaus, 1728-ban Linz mellett alapítottak Zucht- und Arbeitshaust, 1732-ben pedig Grazban 1754-ben Klagenfurtban és Laibachban. Prága fenyítőházat 1735-ben kapott, Olmütz 1737-ben.[3] Stekl megemlíti még Boroszlót (Breslau) (1668), Innsbruckot (1725), Troppaut (1753), Triesztet (1762), Altbreisachot (1762), Gentet és Vilvoordet (1772), valamint Görzöt (1779).[4 ]Amikor tehát Magyarországon megnyitották a Domus Correctortiát, az osztrák tartományokban már tucatnyi fenyítőház üzemelt. Az első alapításokat, Bécset és Boroszlót[5] tekintve ekkor tehát már százesztendős tapasztalatok álltak az osztrák kormányzati szervek rendelkezésére. Az új házak létesítésénél, azok szervezeti, működési elvei, koncepciója és a rezsimre vonatkozó előírások már készen álltak az osztrák praxisban. Nem véletlen, hogy a magyar kísérletben jelentős osztrák hatást érzékelhetünk.
Az osztrák birodalommal határos német fejedelemségekben a XVII-XVIII. századot a fenyítőházak modelljének viharos terjedése jellemezte. Ekkor már a Német-római Birodalom (és Svájc) területén százával működtek fenyítőházak. Köztük a legjelentősebb új alapítások: Bern (1615), Basel (1667),[6] Nürnberg (1670), Lipcse (Leipzig, 1671), Braunschweig (1678), Frankfurt am Main (1679), München (1682),[7] Spandau, Magdeburg (1687),[8] és Königsberg (1691)[9]
- 28/29 -
alapításai után következtek a nagy 18. századi létesítések: Berlin (1712),[10 ]Waldheim (1716), Pforzheim (1718), Buchloz (1722), Ravensburg (1725), Ludwigsburg (1736), Hüflingen (1758) és Oberdischingen (1788)[11] intézetei voltak. Az újabb német fenyítőházak, melyek (szemben a németalföldi és a Hanza-alapításokkal a Német-római Birodalom belső területein jöttek létre, lényeges vonásokban különböztek az eredeti modellt kínáló észak-német megoldásoktól. Alapításukat nem inspirálta sem a tengeri kereskedelem, sem a kezdeti tőkefelhalmozás. El voltak szigetelve azoktól a gazdasági kihívásoktól, melyek életre hívták a kapitalizálódó Németalföld, majd a Hanza fenyítőházait. Hiányzott belőlük az északi alapítások vállalkozói tartalma. A házak egy része nem is városi intézményként, hanem fejedelmi akaratból kialakított tartományi fenyítőházként működött, a kriminális problémák megoldására. A katolikus fejedelemségekben nem törte, nem törhette át a fenyítőház büntető jellegét az eredeti protestáns - amszterdami - gondolat (maguk az északabbra kiüresedett kolostorok és zárdák, mint épületek sem álltak rendelkezésre e tájon). Felerősödtek a gazdaságossági megfontolások, ami a munkaszervezést alárendelte a merkantilista szempontoknak. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az epicentrumtól távolodva a fenyítőházi teória is gyengülni kezdett. Még megmaradtak egyes, elsősorban a neveléssel kapcsolatos elemei, de felerősödtek a diszfunkcionális jeleket eredményező kriminális elvárások is. Az osztrák hatóságok tehát már ezt a mintát vették át, s alkalmazták tartományaikban.
A délnémet (vagy mondhatjuk: belső német) házlétesítések sorozatába tartozott az első osztrák fenyítőházak (Zuchthaus) felállítása is. Az 1671. évi alapító rendelet szerint a bécsi fenyítőház célja a koldusok, egyéb munkakerülők és rendetlen cselédek befogadása és nevelése volt.[12] Vagyis formálisan megegyezett a németalföldi és északnémet célokkal. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a házat 1723-ban már feltöltötték a Landgericht által elítélt bűnözőkkel.[13] Nem véletlen, hogy néhány évre rá kiemelték a fogvatartottak közül a koldusokat és csavargókat, akik számára 1726-ban külön dologházat nyitottak (Arbeitshaus).[14] A fenyítőházak alapgondolata jut tehát érvényre ebben a folyamatban: a munkanélküli, csavargó, haszontalan elemek ellenőrzött keretek közé terelése és reszocializációjuk megszervezése. A dologtalan társadalmi csoportok kezelését a szociális gondoskodás és a büntető igazságszolgáltatás határáról a büntető politika a kriminalizálódás irányába, a szegénypolitika pedig a szegénygondozás és segélyezés terrénumába igyekezett vonni. Mire hazánkban felállították a szempci
- 29/30 -
Domus Correctoriát, az osztrák javítóházügy területén jobbára eldőlt a küzdelem, mégpedig a büntető igazságszolgáltatás javára. A bécsi fenyítőház esetében rövid idő alatt lezajlott a ház bűnözőkkel történő feltöltése. A messzemenő elkriminalizálódás máshol is végbement, ugyanezt tapasztaljuk Linz esetében is. Igaz, hogy Graz egy külön börtönt tartott fenn kifejezetten a nagyobb bűnökért elítéltek számára, ám ennek ellenére a Gries elővárosban alapított fenyítőház sem tudta megóvni magát a munkakerülők mellé benyomuló bűnözői csoportoktól. A kriminalizálódás Ausztria-szerte olyan intenzív volt, hogy 1762-ben már jogszabályban volt szükséges rögzíteni: a Fenyítő- és fonóházak (Zucht- und Spinnhäuser) nem becstelenítő hatásúak, hanem tiszta profilú, nyilvános dologházaknak (Arbeitshäuser) kell tekinteni őket.[15] Mindezzel együtt sem tudott a jogpolitika letenni a kriminális ház gondolatáról, hiszen Prága esetében látjuk, hogy az óváros egykori fegyház (Korrigendenhaus) helyén létesített Zucht- und Arbeitshaus (Spinnahus) a régi ház fegyenceinek, a csavargóknak és hanyag személyeknek a felvétele mellett egyben büntető intézetnek is tekintetik, a halálbüntetéssel fenyegetett cselekmények elkövetőinek befogadására is szolgált.[16] Ettől nem óvta meg az újvárosi városházán működő földalatti tömlöc sem.[17] Hasonlóképpen definiálták Olmütz fenyítőházának alapelveit 1739-ben.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
