A nyelv változásában és változataiban él. A nyelvi változások legjobban észrevehető szintje a szavaké. Nap mint nap születnek új szavak, mivel az élő nyelv így tudja betölteni a funkcióját (pl.: szelfi, zajszmog, okoshűtő stb.). A változás tehát a szókincsben jelentkezik elsősorban, az ehhez való viszonyulás időnként ellenálló és kritizáló. Másrészt a nyelv változataiban létezik, alapvetően a dialektusokat (nyelvjárásokat) és a regisztereket, szociolektusokat (szaknyelvet, ifjúsági nyelvet, zsargont stb.) különböztetjük meg, és ezek a változatok gazdagítják a nyelvet. A nyelvi változatok sokszínűségének azonban van egy fontos korlátja: a közérthetőség. Természetesen nem szükséges mindig, minden helyzetben mindenkinek értenie a leírt vagy elhangzó közléseket, de vannak olyan kitüntetett területei a kommunikációnak, ahol a közérthetőség fontos elvárás.
A jelen írás szerzői, egy nyelvész és egy jogász közösen igyekeznek felhívni a figyelmet a jogi nyelv közérthetőségének fontosságára, hiszen a jog a mindennapi életünket és annak egyre több szegmensét és egyre részletesebben szabályozza. A jog egy olyan normarendszer, melynek előírásai nem kerülhetőek meg, a jogalkotó azzal az igénnyel szabályozza életviszonyainkat, hogy a valóság ahhoz igazodjon - ahogy Searle fogalmaz: ezek olyan kijelentések, melyek megfeleltetési iránya a "világ a szóhoz", tehát arra irányulnak, hogy a világ "hozzájuk igazodjon", azaz a kijelentésnek megfelelő változások álljanak elő a világban (Searle 2000: 104-105). Egy szaknyelvben természetszerűleg vannak szakkifejezések, terminus technicusok, melyeket nehéz és nem is szükséges minden esetben feltétlen kikerülni, például a szakemberek egymás közti kommunikációjában. Izgalmasabb terület azonban a jogászok és a laikusok beszédhelyzeteit vizsgálni, ebben az esetben ugyanis szükség van a regiszterváltásra. Fontos kérdés tehát a "Kihez szólunk?" Egymás között tárgyalnak a szakemberek, vagy a nagyközönséghez, állampolgárhoz szólnak? Az átlagember részéről ugyanis jogos igény, hogy a magatartásait közvetlenül befolyásolni kívánó általános és egyedi normákat (jogszabályokat, ítéleteket, határozatokat) valóban megértse. A jogi szaknyelv művelőinek tehát meg kell találniuk az arany középutat, azt a szóhasználatot és megfogalmazásmódot, amit a laikusok megértenek, de nem megy a szakszerűség rovására.
A közös tanulmány apropóját az adta, hogy 2017 a közérthetőség éve volt a magyar bíróságokon, melynek részeként "Közérthetőség és szakszerűség a bírósági jogalkalmazásban" címmel kötelező képzés folyt az ország összes bíróságán valamennyi ügyszakban. A jelen tanulmány szerzői előadóként voltak részesei ennek a képzésnek és az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat osztják meg most az olvasókkal.
A 2017-es kötelező bírósági képzés előzményeként említhetjük két joggyakorlat-elemző csoport által megfogalmazott javaslatokat. A Kúria elnöke 2013. január 17-én a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 29. § (1) bekezdése alapján a "Határozatszerkesztés" tárgykör vizsgálatára joggyakorlat-elemző csoportot hozott létre.[1] Más csoportokhoz képest speciális volt ennek a csoportnak a tevékenysége, egyrészt mert a joggyakorlat-elemzésnek nem egy konkrét jogkérdés vizsgálata volt a célja, másrészt mert a vizsgálat több tudományágat is érintő interdiszciplináris jellege miatt a jogtudomány mellett a nyelvészet, a retorika és a jogi informatika képviselőit is bevonták a vizsgálatba. Az összefoglaló véleményt[2] (Orosz 2014) a Kúria teljes ülése 2014-ben ajánlási jelleggel elfogadta, és 2014 februárjában a Kúria honlapján is nyilvánosságra hozták, melyben a munkacsoport a határozatszerkesztéssel kapcsolatban többféle módosítást, főként nyelvi és formai változtatásokat javasolt. Az összefoglaló vélemény részeként elkészült egy Stíluskönyv is, ez azonban a nyilvánosság számára közzétett anyagból már hiányzott, feltételezhetően amiatt, mert az ebben foglaltak bevezetését a Kúria teljes ülése nem támogatta egyöntetűen.
A munkacsoport kizárólag a Kúria (ügydöntő) határozatait vizsgálva, a Polgári Perrendtartás (Pp.) hatálya alá, a közigazgatási és a polgári szakágba tartozó hatá-
- 13/14 -
rozatok szerkesztési elveinek egységesítésére nézve tett javaslatokat annak érdekében, hogy "támpontot nyújtson azoknak a szempontrendszereknek a kialakításához, amelyek keretében biztosítani lehet a Kúriának az ítéleteken (határozatokon) keresztüli egységes megjelenítését[3], és azt, hogy a határozatokban megjelenő döntések nyilvánosság számára való közvetítése megfeleljen a társadalmi elvárásoknak." Távolabbi célként azt fogalmazták meg, hogy "az érdemi határozatok a felek és a szélesebb jogi közönség számára is érthetőbbek és elfogadhatóbbak [...] legyenek", hiszen "[a] bírósági határozatokkal szemben - valamennyi szinten - alapvető követelmény, hogy azokat gördülékeny, igényes, egyúttal közérthető stílusban fogalmazzák meg, a határozatok ne tartalmazzanak nyelvhelyességi hibákat." A határozatok szerkezeti és nyelvészeti vizsgálata során szerzett tapasztalatok alapján a munkacsoport megállapítja, hogy "[b]ár vannak kifogástalanul szerkesztett, arányosan felépített, és nyelvtanilag szinte hibátlan határozatok, mégis gyakoribb és jellemzőbb a nehézkes, körülményes mondatszerkesztés, a rossz szóhasználat, a nyelvhelyességi, egyeztetési hiba. Mindezek miatt sokszor a határozatban szereplő okfejtés érthetetlenné, követhetetlenné vagy esetleg félreérthetővé válik" (Orosz 2014: 169-170).
A második joggyakorlat-elemző csoportot a büntetőügyekben hozott határozatok vizsgálatára hozták létre az első vélemény kiegészítése érdekében abban a reményben, hogy a polgári és a büntető jogterületen végzett "elemző munka szintézise lehet a szerkesztési elvek, a stílus, a képi megjelenítés tekintetében az eddiginél egységesebb határozatszerkesztési követelményrendszer kidolgozása". Ez a csoport már alsóbb szintű bíróságok határozatait is vizsgálta, így "feltárhatta az alsóbb bírósági szintű határozatok szerkesztési, és a döntés érdemét nem érintő tartalmi hibáit, ezzel elősegítve az első fokon eljáró bíróságok tárgykör szerinti gyakorlatának egységesítését" (Belegi 2015).
Mindkét összefoglaló vélemény utal a nemzetközi sztenderdekre, elvárásokra is, melyek egy részét A Bírák Magna Chartája (Alapelvek) című dokumentumban találhatjuk.[4] A 16. pont a következőt tartalmazza: "A bírósági iratokat és a bírósági határozatokat érthető, egyszerű és világos nyelvezettel kell megfogalmazni." A másik hivatkozott forrás az ún. Vilniusi nyilatkozat,[5] melynek 7. pontjában szerepel, hogy "[a]z igazságszolgáltatásoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy erősödjön a bíróságokba vetett közbizalom. […] Az ítéletek és más bírósági határozatok világos és érthető nyelvezettel történő megfogalmazása mind elengedhetetlen e cél elérése érdekében."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
