A tanulmány azt vizsgálja, hogy mi az uniós jog státusza a hazai jogrendszerben, illetve az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Az uniós jog jellegének rövid vizsgálatát követően, a tanulmány először az Alkotmánybíróságnak az uniós joghoz fűződő ún. domináns viszonyát próbálja meg beazonosítani, és azt vizsgálja, hogy az egyes esetek mennyiben támasztják alá, vagy éppen árnyalják a főszabályként kinyilatkoztatott attitűdöt. A következő rész a panaszeljárásban felmerülő uniós kérdéseket tekinti át. Általános következtetésként az vonható le, hogy néhány kivételtől eltekintve az Alkotmánybíróság uniós joggal kapcsolatos attitűdjét alapvetően a visszafogottság és az elzárkózás jellemzi. Ebben a tekintetben hozott változást a négy felfüggesztő végzés, amelyek eltértek a korábbi gyakorlattól, így paradigmaváltásként értékelhetőek. Az újabb döntések közül egy másik jelentős döntésnek a 22/2016. (XII. 5.) AB határozat tekinthető, amely a kontrolltesztek megfogalmazásával és az identitás diskurzusba való bekapcsolódással integrációkritikus pozícióba helyezte az Alkotmánybíróságot. E határozat ugyanakkor alapvetően szimbolikus döntésnek tekinthető, és belőle, következő lépésként leginkább a dialógusba bocsátkozás elkerülhetetlensége rajzolódik ki.
Kulcsszavak: uniós jog, előzetes döntéshozatal iránti kérelem, alkotmányos párbeszéd, alkotmányos identitás
Az Alkotmánybíróság előtt számos ügyben merült fel uniós jogi aspektus. Ezeket több szempontból meg lehet közelíteni, így például kronologikusan,[1] vagy a korábbi Alkotmány és az Alaptörvény hatálya alatt született döntések csoportosításaként, vagy az elsődleges és a másodlagos uniós jogi aktusok szemszögéből.[2] A témát meg lehet közelíteni ugyanakkor hatáskörök mentén is, hiszen 2012-ig jellemzően absztrakt utólagos normakontroll eljárásokban találkozhattunk uniós jogi kérdésekkel.[3] 2012-től kezdve azonban az Alkotmánybíróság jellegadó hatáskörévé az alkotmányjogi panasz vált, amelynek típusai közül külön is kiemelkedik az ún. valódi alkotmányjogi panasz eljárás.[4] Ezenkívül érdekes módon külön kiemelendő hatáskör az ún. absztrakt alkotmányértelmezés, amelynek keretében 2012 után három olyan határozat is született, amelyek meghozatalára az uniós joggal összefüggésben került sor.[5]
Nem teljesen elszakadva a klasszikus szempontoktól,[6] jelen dolgozat egy tematikus csoportosítást[7] kísérel elvégezni. Így az uniós jog jellegének rövid vizsgálatát követően, a tanulmány először az Alkotmánybíróságnak az uniós joghoz fűződő ún. domináns viszonyát kísérli meg beazonosítani, és azt vizsgálja, hogy egyes esetek mennyiben támasztják alá, vagy éppen árnyalják a főszabályként kinyilatkoztatott attitűdöt. A következő rész a panaszeljárásban felmerülő uniós kérdéseket tekinti át. Ezt követi az ún. identitás diskurzus, amit az Alkotmánybíróság 2016. decemberi döntése indokol. Azért neveztem diskurzusnak, mivel legalább részben egy szakirodalmi vita lecsapódásaként is értékelhető az identitásvita,[8] amely maga is az ún. alkotmányos párbeszéd szükségességét hangsúlyozza, vagyis a diszkurzivitást. Végül, a téma körbejárása jövőre vonatkozó nyitott kérdésekkel zárul.
Az Alaptörvény E) cikke értelmében Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és bizton-
- 36/37 -
ságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében. A második bekezdés rögzíti, hogy Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az Alaptörvény hetedik módosítása pedig e bekezdést kiegészítette azzal, hogy a közös hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
Az Alaptörvény E) cikke lex specialis a nemzetközi jogra vonatkozó Q) cikkhez képest. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság gyakorlata nem is tekinti nemzetközi jognak az uniós jogot, hiszen ha annak tekintené, akkor nem is lenne szükség külön az Alaptörvény E) cikkére. Habár az Alkotmánybíróságnak volt olyan döntése, amelyik az alapító szerződések nemzetközi jogi eredetét hangsúlyozta,[9] a helyzet érdekessége, hogy hatásköre szempontjából, tárgyukra tekintettel, még az alapító szerződéseket sem tekinti nemzetközi jognak az Alkotmánybíróság,[10] annak ellenére, hogy az E) cikk megfogalmazása is utal azok nemzetközi jogi jellegére. A Q) cikktől való eltérést jelzi az Alaptörvény E) cikk (4) bekezdése is, amely az alapító szerződések kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazást az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatához, vagyis alkotmányozó többséghez köti.
Az Alaptörvény E) cikke tehát egy különálló alkotmányos parancs, amelynek funkciója, hogy megnyitja a jogrendszert az uniós jog irányába és folyamatosan jogalapot szolgáltat az uniós jog belső jogként való érvényesüléséhez.[11] Az EU jog mint belső jog ugyanakkor nem illeszkedik a magyar jogforrási hierarchiába, amit jelez, hogy a magyar jogszabályokat - mint általánosan kötelező magatartási szabályokat rögzítő normatípusokat - az Alaptörvény T) cikke sorolja fel. Ehhez képest az Alaptörvény E) cikk (3) bekezdése, mint a T) cikkhez képest lex specialis rögzíti azt, hogy az Európai Unió joga megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt. A két jogi korpusz párhuzamosságát[12] mutatja az is, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre az E) cikk (3) bekezdés szerinti általánosan kötelező magatartási szabályok megsemmisítésére, hiszen az Alkotmánybíróság vizsgálódásának tárgyai a T) cikk szerinti jogszabályok lehetnek.
A T) cikk szerinti jogszabályok alapja az Alaptörvény; az E) cikk (3) bekezdése szerinti uniós jogforrások konkrét jogalapja az uniós alapító szerződésekben található, amelynek általános érvényességét az egyes tagállamok alkotmányos rangú szabályai - így Magyarországon korábban az Alkotmány 2/A. §-a, illetve jelenleg az Alaptörvény E) cikke - biztosítják.[13]
A párhuzamos jogi rezsimek alapdokumentumait két eltérő bíróság hivatott védeni, illetve autentikusan értelmezni: az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) az uniós szerződéseket, míg az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt. Ez alapján egy hazai jogszabálynak is két mércének kell megfelelnie, az Alaptörvénynek és az uniós jognak. Utóbbinak való meg nem felelés azonban valójában Alaptörvénybe ütközést is jelent, hiszen végső soron minden uniós joggal való ellentét az Alaptörvény E) cikkének sérelmét is jelenti. Elméletileg azonban négy eltérő szcenárió vázolható fel. Az első - amit Vincze Attila "normális helyzetnek" nevez - az, amikor a jogszabály megfelel mind az uniós jognak, mind pedig az Alaptörvény követelményeinek.[14] A második lehetőség ennek tükörképe, vagyis az, amikor egyik rezsimnek sem felel meg a jogszabály. A harmadik és a negyedik elméleti lehetőség pedig az, amikor egy jogszabály alaptörvény-konform, de uniós jogba ütközik, vagy fordítva: alaptörvény-ellenes, de megfelel az uniós jognak. E két utolsó lehetőséget hivatott feloldani az alkotmányos párbeszéd gondolata, amelynek formális módozatát, az alkotmánybíróságok előzetes döntéshozatali kérelmet előterjesztő lehetőségét Vincze Attila az Alkotmánybírósági Szemle korábbi számában értékelte.[15] A harmadik és a negyedik elméleti lehetőség közül az előbbi a problematikusabb, hiszen attól még, hogy egy nemzeti jogszabály nem jelenti az uniós jog megsértését, az adott jogszabály lehet alkotmányellenes; ugyanakkor az E) cikkben foglalt alkotmányos parancs alapján azt el kell kerülni, hogy egy uniós jogba ütköző magyar jogszabályt alkotmányosnak nyilvánítson az Alkotmánybíróság, hiszen az legalább az Alaptörvény E) cikkét bizonyosan sérti. Lényegében ebben a keretben értelmezhetők az Alkotmánybíróság felfüggesztő végzései,[16] amelyek kvázi előzetes döntéshozatali kérelemként funkcionálnak akkor, amikor az Alkotmánybí-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
