A Munka Törvénykönyvét - az Alkotmánybíróság határozata alapján - az 1999. évi LVI. törvény módosította jelentősebben 1999 júniusában. E módosítással a Gazdaság és Jog 1999/9. számában foglalkoztunk.
Azóta az év végén került sor néhány kisebb módosításra, így az Érdekegyeztető Tanács helyett az Országos Munkaügyi Tanács ügykörének megállapítására, november 1. napjának munkaszüneti nappá minősítésére, végül betegszabadság esetén a keresőképtelenség igazolása alóli kivétel törlésére.
Azóta újabb módosítást a 2000. évi XXXIII. törvény hajtott végre, amelynek rendelkezései 2000. május 25-én léptek hatályba. A törvény rendelkezései főleg az 1999. évi LVI. törvénnyel végrehajtott módosítások egyes rendelkezéseit érintik.
Az említett korábbi törvény ugyanis nemcsak a munkaviszony munkáltatói jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit szabályozó, az Alkotmánybíróság határozatával megsemmisített rendelkezések helyébe iktatott új szabályokat, hanem egyes azoktól független rendelkezéseket is módosított. Ezek körébe tartozott a nyugdíjra jogosultak körét meghatározó rendelkezés (Mt. 87/A. §), azzal összefüggésben a rendes felmondás kötelező indokolása alóli kivételt megállapító szabály, valamint a felmondási tilalmak alóli kivételt rendelő rendelkezés, továbbá a felmondási korlátozás újbóli megállapítása és egyes ezzel összefüggő előírások.
A módosítás alapvető rendelkezése a nyugdíjra jogosultak, illetve a módosító törvény szóhasználatával: a nyugdíjasok körének újból történt meghatározása. Ez tartalmilag kettős jelegű változtatásban áll.
Az egyik változtatás azt a korábbi rendelkezést érinti, amely szerint nyugdíjra jogosultnak mindenekelőtt az öregségi nyugdíjra jogosult személy (munkavállaló) minősült, tartalmilag tehát az, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik. Minthogy a társadalombiztosítási jogszabályok nemcsak a betöltött munkakör alapján, hanem a hosszabb szolgálati idő alapján is biztosítanak még hozzá a férfiak, illetve a nők számára nem azonos korhatárral kedvezményt az öregségi nyugdíjra való jogosultság szempontjából, ez a társadalombiztosítási kedvezmény a szabályozás folytán a munkajogi rendelkezés alkalmazása során hátrányt jelenthetett. Ennek megszüntetésével az új rendelkezés az öregségi nyugdíjra jogosult munkavállalók körét - az esetleges társadalombiztosítási kedvezményekre tekintet nélkül - egységesen a 62. életév betöltésével határozza meg, az eddigi "a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár" helyett tehát "a hatvankettedik életév" betöltését kívánja meg, érintetlenül hagyva a másik szükséges feltételt, amely szerint a korhatár mellett az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel is rendelkezni kell.
Ezen túlmenően az új törvény a nyugdíjban részesülés alapján nyugdíjasnak tekintendők körének meghatározásánál kisebb változtatásokat és pontosításokat tesz. Ugyanis az eddig idetartozó eseteket (előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, szolgálati nyugdíjban, illetőleg rokkantsági nyugdíjban részesülőt) meghaladóan kifejezetten nyugdíjasnak minősíti
- a hatvankettedik életév betöltése előtt öregségi nyugdíjban,
- korkedvezményes öregségi nyugdíjban, illetve
- más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső más nyugellátásban részesülőt is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
