Lehet-e egy választottbíró "elfogult" egy jogi kérdésben? A nemzetközi választottbírósági gyakorlat és jogirodalom egy része szerint bizonyos esetben igen, ez az ún. issue conflict problémaköre. A tanulmány célja kritikai perspektívában bemutatni a téma gyakorlati és elméleti jelentőségét, valamint lehetséges megoldási javaslatokat megfogalmazni, különös tekintettel az elmúlt évek nemzetközi jogalkotási folyamataira. A tárgyi befolyásoltság problémájának - első látásra csekélynek tűnő - jelentősége abban is megfigyelhető, hogy napjainkra a nemzetközi beruházásvédelmi választottbíráskodásban feltűnő reformtörekvések egyik kiemelkedő mozgatórugója lett. A kérdés csak az, hogy a nemzetközi szabályozók a joggyakorlat organikus fejlődését fogják-e megszilárdítani, vagy alapjaiban írják-e át a nemzetközi választottbíráskodásban ismert függetlenség és pártatlanság követelményének jelenlegi rendszerét.
Can an arbitrator be 'biased' regarding a legal issue? According to international arbitration practice and literature, in some cases yes, this is the so-called "issue conflict" problem. The aim of the paper is to present, from a critical perspective, the practical and theoretical significance of the issue and to formulate possible solutions, with particular reference to international legislative developments in recent years. The importance of the issue conflict problem, which, at first sight, may seem minor, can also be observed in the fact that it is now a prominent driving force behind reform efforts in international investment arbitration. The question is whether international regulators will cement the organic development of established case law or fundamentally rewrite the existing system of the requirement of independence and impartiality in international arbitration.
Tárgyszavak: nemzetközi választottbíráskodás, beruházásvédelem, függetlenség és pártatlanság, issue conflict
A választottbírósági eljárásban kiemelkedő jelentőséggel bír a felek magánautonómiája. Mégis, a választottbíróval mint döntéshozóval szemben észszerű elvárása a társadalomnak, a jognak, valamint az adott eljárásban résztvevő feleknek, hogy kizárólag az adott ügyben felmerülő ténybeli és jogi körülmények alapján hozza meg döntését. A függetlenség és pártatlanság követelménye a nemzetközi választottbíráskodás terén a választottbírák egyik legfontosabb etikai kötelezettsége.[1] E követelmény elengedhetetlen a nemzetközi választottbíráskodásba vetett bizalom fenntartásához, a meghozott döntések elfogadásához. Emellett magának a választottbírósági eljárásnak, különösen a kizárásnak, illetve a választottbírósági ítéletek elismerésének és végrehajtásának kapcsán is jelentőséggel bír e jogintézmény, hiszen adott esetben az egész eljárás létjogosultságát veszélyeztetheti egy elfogult választottbíró.
A függetlenség és pártatlanság kérdése etikai és pszichológiai kérdéseket is felvet, ugyanakkor a választottbíró szubjektív, tudati állapota nem mérhető, így nem bizonyítható az elfogultság fennállása.[2] A jogi szabályozásnak is evidenciaként kell kezelnie azt, hogy a választottbírák is emberek, ugyanakkor jellemzően magasan képzett szakemberek is. Erre tekintettel biztosítani kell a felek bízni tudjanak az eljárás integritásában, a választottbírák pedig függetlenül és felesleges kötöttségektől mentesen végezhessék az ítélkezési tevékenységüket.
Egy angol felsőbírósági ítélet szerint a függetlenség és pártatlanság követelménye alapján az ítélkezési funkciót ellátó személyek kötelesek az adott ügyben a jogot kegy, érzelem és rosszakarat, vagyis elfogultság és előítélet nélkül alkalmazni.[3] Ez az értelmezés mára már meghaladottnak tekinthető, mivel hosszú ideje konszenzus áll fenn abban, hogy a választottbírák döntéseit is számos tudati (és tudatalatti) folyamat befolyásolhatja.[4] Teljes pártatlanság ugyanis csak nem emberi folyamatoknál, így például algoritmusok esetében állhat fenn.[5] "A puszta kitettség egy másik személynek még abban az esetben is hozzájárul a másik személy megkedveléséhez, ha csak kevés interakcióra kerül sor, vagy semmilyen interakció nem történik."[6] Ez természetesen az ellenkezőjére is igaz.
Ugyan a pszichológia tudományának eredményei alapján ma már a benyomások, előítéletek mérhetőségét számos kutatás bizonyította,[7] ezek megbízhatósága kérdéses.[8] Eljárásjogi szempontból pedig - a nyilvánvaló elfogultság eseteit leszámítva - egy választottbíró elfogultsá-
- 113/114 -
gának bizonyítása különösen nehéz.[9] A szabályozási tárgy ezen nehézségét ugyanakkor a jog is érzékeli, és egyfajta "látszatalapú" módszerrel, azaz a sztenderdek objektivizálásával igyekszik kezelni.
A jogirodalomban kialakult meghatározó álláspont szerint a pártatlanság azt jelenti, hogy a választottbíró egyik felet sem részesíti előnyben a másikhoz képest, és nem rendelkezik egy előzetes, határozott elképzeléssel az ügy kimenetelére nézve; míg a függetlenség akkor teljesül, ha a választottbíró független a felek bármilyen természetű irányításától, befolyásától, és nem fűződik az ügy kimeneteléhez semmiféle pénzügyi, gazdasági érdeke.[10] A fogalmi határok ugyanakkor nem mindig érvényesülnek tisztán. Olykor a "két fogalmat többé-kevésbé felcserélhető módon használják a gyakorlatban, és a valódi jelentésük inkább az alkalmazásukban, mint a kifejezésmódjukban rejlik".[11] A függetlenség és a pártatlanság elhatárolása tagadhatatlanul tetten érhető a kizárási eljárások gyakorlatában.[12] Az viszont nyilvánvaló, hogy a függetlenség kapcsán is végső soron az az elbírálandó kérdés, hogy az adott a felek és a választottbíró közti materiális jellegű kapcsolat elegendő-e ahhoz, hogy egy észszerű harmadik fél szemszögéből a kétségeknek az adott szintjét elérje.
A függetlenség és pártatlanság követelményének megfelelő érvényesüléséhez a választottbírósági szabályzatok további kötelezettségeket telepítenek a választottbírákra, amelyek e követelményekből eredő részkötelezettségekként is értelmezhetők. Ezek közül az egyik legfontosabb a feltárási kötelezettség. Mivel a választottbírák első körben maguk mérlegelik saját függetlenségüket és pártatlanságukat amikor elvállalják az adott jelölést, illetve megteszik a függetlenségi és pártatlansági nyilatkozatot,[13] a kizárás lehetősége elengedhetetlen, hiszen ez biztosítja a függetlenség és pártatlanság kikényszeríthetőségét.[14] A kizárást a felek kezdeményezhetik, ezáltal ellenőrzést gyakorolva a másik fél által jelölt választottbíró személye felett. Ahhoz viszont, hogy a felek ténylegesen élhessenek ezzel az eszközzel, szükséges, hogy kellő mennyiségű és minőségű információval rendelkezzenek a választottbírákról.[15] A feltárási kötelezettség különös jelentőséggel bír a tárgyi befolyásoltság felderítése és értékelése kapcsán is, hiszen mindig az adott választottbíró rendelkezik a legtöbb információval a korábbi tudományos tevékenységéről és korábbi (sokszor bizalmas) eljárásairól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
