A személyi jövedelemadó törvény a különböző megtakarítási formákból, az értékpapír konstrukciókból és az értékpapír konstrukciókból származó jövedelmekhez hasonló vagyoni betétekből származó jövedelmeket, "tőkejövedelmek" címszó alatt önálló fejezetben szabályozza. E bevételek talán egyetlen igazán közös jellemzője, hogy valamennyi esetben a bevétel egésze számít adózási szempontból jövedelemnek. Egyébként az idesorolt jövedelemtípusok mindegyikére, ha nem is alapvetően, de más és más adóztatási szabály vonatkozik. Különösen kiugró a különbség abban a tőkejövedelmi kategóriában, amelyet a törvény kamatból származó jövedelemnek minősít.
A hatályos szabályozás egyébként a tőkejövedelmek fejezetén belül hat, viszonylag elkülöníthető alváltozatot különböztet meg. Ezek a következők: a kamatból származó jövedelmek; az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem; az osztalékból származó jövedelem; az árfolyamnyereségből származó jövedelem; a tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem és a vállalkozásból kivont jövedelem.
A kamatjövedelmek kiugró különbsége alapvetően abban jelentkezik, hogy bár a kamatjövedelmek szerzése is keletkeztet adójogviszonyokat, a jövedelemszerzőnek tényleges adófizetési kötelezettsége nem keletkezik, mivel a kamat egésze ugyan jövedelemnek számít, de az adó mértéke jelenleg 0%.
A kamatból származó jövedelmek kategóriájába, az Szja. alkalmazásában - némi rövidített egyszerűsítéssel - a következő jövedelmek tartoznak:
- a takarékbetét, a takaréklevél, a devizabetét kamata;
- a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír hozadéka;
- a nyilvánosan forgalomba hozott befektetési jegynek a hozama;
- a magánszemély által nyújtott kölcsön kamata;
- az értékpapírnak zárt kibocsátású szervezése esetén, vagy zárt forgalmazása esetén elért kamata, ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is;
- a kifizető által a magánszemélyektől felvett kölcsön után kifizetett kamat;
- a tőkeérték-növelő, nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír tőkeérték-növekménye;
- a törvényben meghatározott esetekben a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír névértéknél alacsonyabb jegyzési ára és a névértéke közötti bevétel;
- a biztosítási szerződésekhez fűződő maradékjogból származó jövedelem.
A felsorolásból is láthatóan a törvény relációjában a kamatjövedelem egyfajta fikció, és nincs jelentősége annak, hogy az azok között szereplők a polgári jog értelmében is "kamatnak" tekinthetőek-e (mint például a betéti kamat), vagy sem (mint mondjuk a maradékjogból származó jövedelem).
A kamatjövedelmek ismertetett felsorolása egyébként klasszikusan taxációs jellegű, amelynek lényege, hogy a kimerítő felsorolásban nem nevesített változatok, akár a polgári jog szerint egyértelműen kamatnak tekinthetőek, akár csak azokhoz hasonlíthatóak, nem élvezhetik a kamatjövedelmek adózási privilégiumait.
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények 2003. évi módosításával foglalkozó elképzelések, módosítási tervezetek, javaslatok (a továbbiakban: módosítási tervezetek) egyik jelentős megoldása éppen e kategória taxatívan felsorolt változatainak bővítése lenne, mégpedig oly módon, hogy a jövőben a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén kötött tőzsdei ügylet keretében megszerzett bevétel is kamatnak minősülne az Szja. alkalmazásában, azaz az ilyen természetű jövedelmek után sem kellene ténylegesen jövedelemadót fizetni, azáltal, hogy ezekre az esetekre is kiterjedne a 0%-os adómérték alkalmazása. Más szóval a taxációs körön belül - legalábbis részben - növekedne a fikciós változatok száma. (Mégpedig azon tőzsdei ügyletekből származó jövedelmekkel, amelyek ez ideig nem minősültek a törvényi fikció szerint sem kamatjövedelmeknek.)
Ennek a változtatási elképzelésnek az az alapvető indoka, hogy gazdaságpolitikai szempontokból szükséges a tőzsde fejlesztése, a tőzsdei forgalom élénkítése, és ezt mozdíthatná elő az, ha a tőzsdei ügyleteket kötő befektetők is megkapnák azokat a kedvezményeket, amelyeket - többek között - a takarékoskodás biztosítása érdekében, azok a magánszemélyek kaptak, akik megtakarításaikat takarékbetétben, számlabetétben, devizabetétben helyezték el.
A tőzsde fejlesztése, a tőzsdei forgalom élénkítése és ennek gazdasági eszközökkel való ösztönzése valóban helyeselhető hazai célkitűzés, annak ellenére is, hogy a nyugati, különösképpen a fejlett nyugati trend ma már sokkal inkább az, hogy az efféle ügyletekből származó jövedelmek adóztatása ne kapjon az általánostól eltérő preferenciákat. A magyarországi tőzsdék jelenlegi helyzete ugyanis egyelőre megér egy bizonyos adózáspolitikai támogatást.
Éppen az imént jelzettekből következően azzal már nehezebb egyetérteni, hogy a tőzsdék ilyen eszközökkel történő támogatása ne egyformán vonatkozzék a jelenleg létező mindkét tőzsdére. Ha ugyanis elfogadható az az érv, hogy a tőzsde fejlesztése, a tőzsdei forgalom élénkítése érdekében van szükség rásegítő eszközök alkalmazására, akkor erősen megkérdőjelezhető egy olyan megoldás, amely az árutőzsde fejlesztését, az árutőzsdei forgalom élénkítését nem ugyanolyan mértékben kívánja előmozdítani.
A módosítási tervezetek előbbiek ellenére lényeges különbségeket kívánnak e téren tenni. Az alapszabály szerint az Szja. kamatjövedelmeket érintő része akként módosulna, hogy e törvény alkalmazásában a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén kötött ügylet keretében megszerzett bevétel is kamatnak minősülne, de egy kivétel szabály is található, amely akként kíván rendelkezni, hogy az árut átruházó magánszemély által a tőzsdei ügylet révén megszerzett bevétel adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelmekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a tőzsdei ügylet (részügylet) áruval történő teljesítéssel szűnik meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
