Szabó Klára: A semmisségi okok vizsgálatának sorrendje a fogyasztói kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapítására irányuló perekben (CH, 2014/11., 9-11. o.)

Az utóbbi időben az országban, így a fővárosban is rengeteg per indult a fogyasztókkal kötött deviza alapú kölcsönszerződések érvénytelenségével kapcsolatban. Ezen ügyekben nehézséget jelent, hogy a keresetlevélben a fogyasztó felperes számos érvénytelenségi okra hivatkozik, e kérelmek általában látszólagos keresethalmazatot alkotnak. A fogyasztók egyrészt az egész szerződés érvényességét vitatják (jogszabályba ütközés, uzsora, jóerkölcsbe ütközés), másrészt egyes általános vagy egyedileg meg nem tárgyalt, előre meghatározott egyéb szerződési feltételek tisztességtelenségét állítva hivatkoznak a kikötések semmisségére.

A Kúria a 6/2013. PJE jogegységi határozatának 2. pontja már tisztázta, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés mint szerződéstípus önmagában amiatt, hogy a kedvezőbb kamatmérték ellenében az árfolyam­kockázat az adósnál jelentkezik, nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. Erre tekintettel egyre inkább előtérbe kerül az ilyen szerződések tisztességtelen feltételeire való hivatkozás, a szerződés részleges érvénytelenségének állítása vagy a teljes érvénytelenségre utalás azon okból, hogy a fogyasztói szerződés a tisztességtelen feltétel nélkül nem teljesíthető. Az ilyen típusú perek számos jogalkalmazási problémát vetettek fel a bíróságok ítélkezési gyakorlatában is. Így pl. nehézséget jelentett annak eldöntése, hogy amennyiben a fél több érvénytelenségi okra - köztük szerződéses kikötések tisztességtelenségére is - hivatkozik a fogyasztói kölcsönszerződés érvénytelensége iránti perben, mi legyen az elbírálás sorrendje.

Általában az érvénytelenségi perekben követendő eljárásra iránymutatással szolgál a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény. Ennek 6. a) pontjának második fordulata szerint a semmisségre alapított érvénytelenségi keresetben a fél által felhozott különböző semmisségi okok sorrendje a bíróságot nem köti. A bíróság először a szerződés létrejöttével vagy létre nem jöttével kapcsolatban felmerült kérdésekről határoz, illetve elsőként vizsgálhatja a hivatalból észlelt semmisségi ok fennállását. A vélemény indokolása szerint a bíróság

- 9/10 -

a bizonyítási eljárás nélkül is egyértelműen megállapítható semmisségi ok fennállását hivatalból elsőként megállapíthatja. Tekintettel arra, hogy pl. a szerződés jogszabályba ütközését és valamely szerződési feltétel jogkérdésként vizsgálandó tisztességtelenségét is a Ptk. a hivatalból észlelhető semmisséggel szankcionálja, e két érvénytelenségi ok között a nemzeti jog sorrendet nem állít fel. A deviza alapú kölcsönszerződések esetében azonban többségében fogyasztói szerződésekről van szó, ezért a 93/13/EGK Irányelv és az Európai Unió Bírósága - a továbbiakban Bíróság - ezzel összefüggő gyakorlatának figyelembevétele e kérdéskörnél sem mellőzhető.

Az Irányelv 21. preambulum-bekezdése célként rögzíti: a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy ne alkalmazzanak tisztességtelen feltételeket az eladó vagy a szolgáltató fogyasztóval kötött szerződéseiben, de ha a szerződés mégis tartalmaz ilyen feltételeket, akkor azok ne legyenek kötelező érvényűek a fogyasztóra nézve: ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is kötelezi a feleket. A 24. preambulumbekezdés értelmében a tagállamok bíróságainak megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását. A fogyasztóvédelmi célok elérése érdekében az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése önálló jogkövetkezményként írja elő, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

A C-618/10. számú (Banco Español-ügy) határozatában a Bíróság leszögezte: a nemzeti bíróságok csak arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák. A szerződésnek ugyanis főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat (65. pont). Ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné az Irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében (69. pont). A szerződés kiegészítésének lehetősége nem tudna önmagában a fogyasztók számára olyan hatékony védelmet biztosítani, mint amelyet a tisztességtelen feltételek alkalmazhatatlansága eredményez (70. pont). Az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ezért ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy a feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén a szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse (73. pont).

A C-243/08. számú (Pannon GSM-ügy) határozat rendelkező részének 1. pontjában a Bíróság az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy értelmezi, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve és e tekintetben nem szükséges, hogy a fogyasztó az ilyen feltételt előzetesen eredményesen megtámadja. Vagyis a fogyasztót a tisztességtelen feltétel semmiképpen sem kötheti, a nemzeti bíróság a tisztességtelen feltétel alkalmazását köteles mellőzni (ezt erősíti az ítélet rendelkező részének 2. pontja).

A C-26/13. számú (Kásler-ügyben) ugyanakkor a Bíróság kimondta: az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes, hogy a nemzeti bíróság a szerződési jog elveit alkalmazva a tisztességtelen feltételt - a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítve azt - elhagyja (80. pont). A tisztességtelen feltétel ilyen, az Irányelv 13. preambulumbekezdése értelmében tisztességtelen feltételeket feltehetőleg nem tartalmazó rendelkezéssel való helyettesítését teljes mértékben igazolják az Irányelv célkitűzései, mivel az azt eredményezi, hogy a szerződés a kikötés elhagyása ellenére továbbra is fennmaradhat és továbbra is kötelező lehet a felekre nézve (81. pont).