"Uralkodó: Hatalmas zavar támadt az Erőben.
Darth Vader: Érzem, felség."
A Birodalom visszavág
Az idei év egyik legfontosabb alkotmánybírósági határozata - a 9/2018. (VII. 9.) AB határozat - az alkotmányjogtól általában igen távol eső területen, a szabadalmi jog kapcsán született. Az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás alkotmányossága ugyanis szétfeszítette azokat az értelmezési kereteket, amelyek mindeddig a hatáskörök nemzetközi szervezetekre, illetve az EU szerveire történő átruházását szabályozták. Az Alkotmánybíróság a kormánynak az Alaptörvény értelmezésére irányuló indítványa alapján megállapította azt, hogy a megállapodás nem ratifikálható, amivel számos jövőbeni problémát okozott.
Az egységes piac megköveteli az egységes szabadalmi jogot, ezért a szabadalmi jogegységesítés már hosszú ideje napirenden van az Európai Unióban, amely az anyagi szabadalmi jogot és az annak érvényesítésére szolgáló eljárásjogot is érinti. Anélkül, hogy ezt a folyamatot részletesen ismertetnénk, csupán utalunk Ficsor Mihálynak e témában 2017 januárjában megjelent kitűnő tanulmányára[1], amely az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás ratifikációjával összefüggésben felmerülő alkotmányossági dilemmák érzékeltetése érdekében megtette ezt helyettünk. Itt csupán a 9/2018. (VII. 9.) AB határozat értékeléséhez feltétlenül szükséges mértékben, röviden foglaljuk össze a főbb etapokat.
A szabadalmi jogegységesítés egyik első állomása az európai szabadalomról szóló, 1973. október 5-én Münchenben aláírt egyezmény (a továbbiakban: ESZE).[2] Ez olyan nemzetközi szerződés, amelynek az Európai Unió valamennyi tagállama és ezen kívül további harmadik államok is tagjai. Ez a nemzetközi szerződés hozta létre az európai szabadalmat és az ahhoz kapcsolódó hatásköröket. Az ESZE lehetővé teszi a részes államok számára, hogy külön megállapodás keretében közös bíróságot hozzanak létre.[3] Elő is készítettek egy a tagállamok, az Európai Unió és az ESZE-ben részes harmadik államok által megkötendő nemzetközi megállapodástervezetet is, amely az európai és közösségi szabadalmakkal összefüggő jogvitákra illetékes bíróságot hozott volna létre. Ezzel kapcsolatban az Európai Bíróság a 2011. március 8-i, 1/09. sz. véleményében kimondta, hogy ez a vegyes megállapodás nem összeegyeztethető az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) rendelkezéseivel.[4] Az Európai
- 477/478 -
Bíróság ugyanakkor ebben a véleményében nem zárta ki, hogy a szabadalmi jogviták elbírálására több tagállam közös bíróságaként olyan fórumot hozzanak létre, amely az uniós bírósági rendszeren belül helyezkedik el, és határozatai olyan mechanizmusoknak vannak alávetve, amelyek biztosítják az unió normáinak teljes érvényesülését.[5] Ezt a modellt szándékozott megvalósítani az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás (a továbbiakban: ESZBM vagy megállapodás)[6], amely a - megerősített együttműködés keretében létrejött - uniós szabadalmi anyagi jogot[7] egészítette ki egy közös bírósággal, és amelyet kizárólag az EU tagállamai hoztak volna létre nemzetközi megállapodás révén. Az egységes szabadalmi oltalom körében megalkotott uniós rendeletek hatálybalépése is a 2013-ban aláírt ESZBM hatálybalépéséhez kötődik[8], mivel ezek nem tartalmaznak a jogviták elbírálására vonatkozó szabályozást.
A magyar kormány - nagyon leegyszerűsítve az indítvány lényegét - abban a kérdésben kérte az Alaptörvény értelmezését, hogy a megállapodás ratifikációja az Alaptörvény E) cikke alapján lehetséges-e, és ha nem, akkor a Q) cikk alapján mik lennének a feltételei a kihirdetésnek
A megállapodás természetét is figyelembe véve az alkotmányjogi problémát a következőképpen lehetne konkretizálni: lehetséges-e a magyar Alaptörvény alapján olyan hibrid megállapodást megkötni, amely valamely uniós politika megvalósítását szolgálja, de formálisan nemzetközi megállapodásról van szó, azzal a nem elhanyagolható körülménnyel, hogy ebben a nemzetközi szerződésben csak uniós tagállamok lehetnek részes felek, és az anyagi jogi alapja uniós megerősített együttműködés. Voltaképpen nagyon hasonló szituációról van szó, mint az Európai Stabilitási Mechanizmus[9] vagy a fiskális paktum esetén, annyi eltéréssel, hogy nem a monetáris unió körében, hanem a közös piac területén kerül sor közös hatáskörgyakorlásra, és ennek következtében más jellegű felségjogok érintettek. A kormány ehhez képest a kérdést egészen más alkotmányos dimenzióban tette fel, és arra várt választ, hogy az ESZBM-ben kialakított megoldás sérti-e Magyarország alkotmányos önazonosságát. A kormány részletes indokolással ellátott álláspontja szerint a megállapodás egyrészt nem uniós jog, másrészt pedig az ESZBM az Alaptörvénynek a bírói hatalomról szóló rendelkezését érintheti, mivel olyan változást idézne elő a magyar bírósági struktúrában, amely nem az Alaptörvényben, és nem sarkalatos törvényekben foglalt szabályozásra vezethető vissza. Lényegében a magyar bíróságok igazságszolgáltatási monopóliumában következne be változás: a megállapodás ugyanis az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásával kivenne egy jelentős ügycsoportot - az európai és az egységes szabadalom körében felmerülő jogvitákat - a magyar bíróságok joghatósága alól.
Az Alkotmánybíróság szerint "[a]z indítvány tartalma alapján az első alkotmányjogi kérdés az, hogy az Alkotmánybíróság az Európai Unió jogában szereplő ún. »megerősített együttműködést« az uniós jog részének tekinti-e […], vagy pedig nemzetközi jog alapján kötött szerződésként kezeli […]. A második eldöntendő kérdés ennek folyományaként az, hogy az aláírt nemzetközi szerződés (megerősített együttműködés) ratifikációjához milyen érvényességi kellékek társulnak."
Az első kérdésre, hogy a megerősített együttműködés végrehajtása érdekében létrejött nemzetközi szerződés az uniós jog része-e, a legtöbb, az európai jogot ismerő szakember igenlő választ adna, de a magyar Alkotmánybíróság ezt mégis másképp látta.
- 478/479 -
1. Kiindulópont: a fenntartott szuverenitás vélelme
Az Alkotmánybíróság kiindulópontja a következő volt: "A megerősített együttműködésre vonatkozó szabályokat az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke és az EUMSZ 326-334. cikkei tartalmazzák. [...] E rugalmas keret lehetővé teszi, hogy az azt aláíró tagállamok eltérő ütemben működjenek együtt azokhoz képest, akik nem részesei a megerősített együttműködésnek, azzal a megszorítással, hogy a megerősített együttműködésnek összeegyeztethetőnek kell lennie az alapító szerződésekkel és az Európai Unió jogával. A 22/2016. (XII. 5.) AB határozatban […] az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy Magyarország az Európai Unió tagállamaként, az Európai Unió intézményei útján gyakorolja egyes hatásköreit. E közös hatáskörgyakorlás azonban nem korlátlan, […]. Magyarország az Európai Unióhoz történt csatlakozásával nem szuverenitásáról mondott le, hanem csak egyes hatáskörök közös gyakorlását tette lehetővé […] (fenntartott szuverenitás vélelme)."[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
