Az utóbbi évek során számos európai tagállami törekvést láthattunk, amelyek a szerzői jog eszközeivel igyekeztek megoldást találni a sajtóiparban kiesett jövedelem pótlására úgy, hogy szomszédos jogi oltalmat biztosítanak a sajtókiadóknak, jogalapot teremtve a digitális felhasználási cselekmények után járó jogdíjak beszedéséhez. A tagállami fellépések után mostanra európai közösségi szintű fellépésről is beszélhetünk, melynek újabb állomása a jelenleg folyó szerzői jogi irányelvjavaslat kiadói szomszédos jogokra vonatkozó tervezett szövegének az Európai Parlament által 2018. szeptember 12-én, első olvasatban elfogadott módosítása. A tagállami álláspontok igen eltérőek, ám ha az intézmények közötti trialógustárgyalások eredményesek, akár már 2019 első felében végleges formát kaphat az irányelv.
A sajtókiadványok kiadói évente milliárdokat fordítanak újságírásra. Míg a hírelőállítás költségei a színvonalas, körültekintően alátámasztott, minőségi és oknyomozó újságírás esetében az eredeti tartalom előállításánál jelentkeznek, azaz az első példány létrehozásakor, a másolati költségek - a digitalizáció következményeként - ehhez képest elhanyagolhatók. Ezzel párhuzamosan jól prosperáló üzleti modellek épültek a sajtókiadványokban megjelenő cikkek újrahasznosítására, a világhálón megjelenő cikkek aggregálására, azaz összegyűjtésére, majd ezen tartalmak keresőfelületre optimalizálására, illetve arra, hogy a tartalmakat a közösségi média felületein való megjelenésre optimalizálják. Sokszor az ily módon, másodlagos felületen megjelenő tartalmak vonzereje túlszárnyalja az eredeti tartalmat előállító és közzétevő webfelület látogatottságát. A látogatottság pedig hirdetői bevételt tesz elérhetővé, ami különösen fontos a sajtókiadók számára, akik a nyomtatott sajtó eladásából kiesett jövedelmet így kívánják pótolni. Úgy tűnik azonban, hogy a másodlagos felületek lefölözik a hirdetésben rejlő hasznot, ebből következően tehát a vagyoni előny nem az eredeti tartalmat előállítóknál csapódik le, gátolva így befektetésük megtérülését, végső soron aláásva a színvonalas, oknyomozó újságírói teljesítmények hosszú távú finanszírozhatóságát.
E jelenség nem egyedi, magyar probléma. A sajtókiadványok kiadóinak pénzügyi hanyatlásáért az internet, és elsősorban az ún. aggregátorok felelősségét emlegeti a sajtóipar számos országban, így például az Egyesült Államokban is. Azt állítják, hogy a híraggregátorok a Google Newstól a Huffington Postig ún. "potyautasok", akik abból profitálnak, hogy összegyűjtik és eladják azokat a tárgyszerű információkat, amelyeket a hagyományos médiavállalatok költséget nem kímélve előállítanak. Ezzel egyidejűleg náluk realizálódik az online reklámozásból származó bevételek jelentős hányada.
- 277/278 -
Azt, hogy ez mekkora üzletet is jelent valójában, a következő adat illusztrálhatja: már 2008-ban 23,4 milliárd dollárt tett ki az online reklámból származó bevételek értéke.[1] Egy másik, 2017-es tanulmány adatai szerint, a Google és Facebook vállalatcsoport összesen a világ teljes hirdetésből származó bevételének mintegy 20%-át birtokolja, a digitális világban keletkező hirdetési bevételek 65%-a, és minden hirdetésre költött új amerikai dollár 85%-a e vállalatcsoportoknál jelentkezik.[2] Az online platformok piacának olyan domináns szereplői, mint az Alphabet (Google), az Amazon, az Apple, a Facebook és a Microsoft, összesített piaci tőkeértéke meghaladja a 3,5 milliárd dollárt.[3] Ehhez adódik továbbá az a tény, hogy az online hirdetésekre a cégek 40 milliárd dollárral többet költenek majd egyes becslések szerint 2018-ban, mint televíziós reklámokra.[4]
Jelen tanulmány célja, hogy áttekintést adjon azokról az európai tagállami törekvésekről, amelyek a szerzői jog eszközeivel igyekeztek megoldást találni a sajtóiparban kiesett jövedelem pótlására, azáltal, hogy a szerzői jog részeként szomszédos jogi oltalmat[5] biztosítanak a sajtókiadóknak, jogalapot teremtve ezzel a felhasználási cselekmények után járó jogdíjak beszedéséhez. A tagállami fellépések után mostanra európai közösségi szintű fellépésről is beszélhetünk. Ennek újabb állomása a jelenleg folyó szerzői jogi irányelvjavaslat kiadói szomszédos jogokra vonatkozó tervezett szövegének az Európai Parlament által 2018. szeptember 12-én, első olvasatban elfogadott módosítása, amelynek részleteit - azok kritikai fogadtatásával egyetemben - szintén tárgyalni kívánjuk.
Az újságírásra fordított költségek megtérülésének igénye - a sajtóipar lobbiereje révén - egyéni tagállami lépések alapjául szolgált az elmúlt években. Míg a szerzői jog magát a szerzőt, vagyis a szellemi alkotást megalkotó személyt illeti meg, a jog kidolgozott egy további formát, amely a szerzői joghoz hasonló védelmet ad azoknak a csoportoknak, akik, bár maguk szerzőnek nem minősülhetnek, mégis a művek közönséghez való eljuttatásában játszott szerepük miatt célszerűnek látszott jogi oltalmat biztosítani számukra. A szerzői jog szomszédos jogi szabályozásának sajtókiadók számára történő kiterjesztése váltott és jelenleg is vált ki vitákat Európában.
A Bundesverband Deutscher Zeitungsverleger e.V. (BDZV) által kifejtett lobbitevékenység eredményeként[6] 2012 júliusára elkészült német törvénytervezetet 2013-ban fogadták el Németországban. Ez a szerzői jogi törvénybe illesztett 7. fejezet a sajtótermék előállítóját kizárólagos joggal ruházza fel a sajtótermék vagy annak részletei tekintetében azok gazdasági céllal történő közzétételére.[7] E jog alóli kivételt képez, ha csak néhány szavas vagy rendkívül rövid részlet felhasználásáról van szó. Ennél konkrétabb megfogalmazást vagy definíciót azonban a törvényi rendelkezés nem tartalmaz. A jog a publikációtól számított egy évig él.[8]
A felhasználással várhatóan bejövő díjak összegyűjtésére és kezelésére a VG Media, közös jogkezelő szervezet kapott törvényi felhatalmazást. A VG Media kezdetben minden hírrel kapcsolatosan keletkező hirdetési bevételre egységes, 11%-os tarifát jelentett be 2014 júniusában, majd októberben ezt 6% körülire csökkentette.[9] A Google-adó néven is hírhedtté vált törvényi rendelkezés hatálybalépését követően azonban a Google megtagadta a jogdíjfizetést arra hivatkozással, hogy a Google News felületén nincsenek reklámok, következésképpen tehát reklámbevételek sem keletkeznek. Sőt a Google, illetve a Google News többletforgalmat irányít a hírportálok felé, ezzel szélesebb körben biztosítva a hírekhez való hozzáférést. Ráadásul, az "opt-out" rendszeren keresztül a sajtókiadóknak biztosított a lehetőség, hogy tartalmaik eltávolítását kérjék a Google rendszeréből. Ezzel egyidejűleg a Google a keresési találatai közül törölte a német oldalakra mutató linkekhez kapcsolódó cikkekből vett rövid részleteket (ún. snippeteket).
Válaszként a VG Media versenyfelügyeleti eljárást[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
