Valamely jelzáloghitelszerződés amiatt történő, teljes egészében való semmissé nyilvánításával összefüggésben, hogy az az abban foglalt tisztességtelen feltételek törlését követően sem maradhat hatályban, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:
- azzal nem ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint a fogyasztónak jogában áll a hitelintézettől a megfizetett havi törlesztőrészletek és az e szerződés teljesítése címén fizetett költségek visszatérítését, valamint a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetését is meghaladó megtérítést követelni, feltéve, hogy a 93/13 irányelv célkitűzéseit és az arányosság elvét tiszteletben tartják, és
- azzal ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint a hitelintézet jogosult a fogyasztótól az e szerződés teljesítése címén e hitelintézet által folyósított tőkeösszeg visszatérítésén, valamint a fizetési felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetésén felül bárminemű megtérítést követelni.
Címszavak: devizában indexált hitelszerződés, a teljes szerződés érvénytelensége, az érvénytelenség jogkövetkezménye, fogyasztók védelme
2013 óta számos, devizában indexált hitelszerződéseket érintő előzetes döntéshozatali kérelem érkezett az Európai Bírósághoz, elsősorban Magyarországról, Romániából és Lengyelországból a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv egyes rendelkezéseinek értelmezését kérve. A 2023. június 15-én, a varsói bíróság kérelmére a C-520/21. sz. Bank M ügyben meghozott ítélet is ezen ügyek sorát gazdagítja azzal, hogy a tisztességtelen kikötés miatt érvénytelen szerződések joghatásai tekintetében jelent meghatározó mérföldkövet.
Az alapügyben egy lengyel házaspár vett fel még 2008-ban svájci frankban indexált jelzáloghitelt. Tekintve, hogy a lengyel bíróságok joggyakorlata egységes volt abban, hogy az ilyen szerződésekben alkalmazott átváltási feltételek tisztességtelennek minősülnek és azok tisztességtelensége a teljes szerződés érvénytelenségét eredményezi, a varsói bíróság kérdése alapvetően az érvénytelenség jogkövetkezményeire irányult. A kérdést feltevő bíróság elsősorban azt kívánta megtudni, hogy kérheti-e a fogyasztó az általa megfizetett törlesztőrészletek visszafizetésén túl a hitelszerződés banki költségeinek és díjainak megtérítését, illetve kérhetnek-e a bankok bármiféle ellentételezést azért, hogy a fogyasztó végső soron használta a bank által rendelkezésére bocsátott tőkeösszeget. Leegyszerűsítve: a hitelszerződés érvénytelensége esetén, a felek élhetnek-e az általuk teljesítésként átutalt összegeken felüli összegek visszatérítését meghaladó igénnyel? A varsói bíróságban elsősorban az merült fel, hogy amennyiben a fogyasztók ezeket a költségeket és díjakat is követelhetnék a hitelintézetektől az nem vezetne-e a szolgáltatók aránytalan szankcionálásához és nem sértené-e a jogbiztonságot. Felvetette továbbá, hogy a pénzintézetet végső soron a kihelyezett tőkeösszegek tekintetében megfosztották attól, hogy ezeket szabadon használja, befektesse, a pénz átadása eleve költségeket jelentett számára, a fogyasztó pedig valójában haszonra tett szert azáltal, hogy az érintett pénzösszeget felhasználhatta, annak ellentételezése hiányában, azt valójában ingyenesen használhatta fel, a pénz ideiglenes használatba adása pedig szolgáltatásnyújtásnak minősül, amiért a szolgáltató jelen esetben nem kapna pénzt. A szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek rendezése tehát alapvetően arra világít rá, hogy kell-e, lehet-e egyfajta egyensúlyi helyzetet biztosítani ennek során vagy a mérleg minden esetben inkább a fogyasztó javára billen el.
Ítéletében az Európai Bíróság mindenekelőtt utalt arra, hogy a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapul, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében[1]. A tisztességtelenség következményei is ehhez a hátrányos, aszimmetrikus helyzethez kell, hogy igazodjanak. Ennek lényegi pontja annak biztosítása, hogy a tisztességtelen feltételek ne válthassanak ki joghatásokat a fogyasztók vonatkozásában (kivéve, ha ezt a jogkövetkezményt a fogyasztó ellenzi). Mivel a tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint ami nem is létezett, ebből a Bíróság szerint már a korábbi joggyakorlata alapján is az következik, hogy egy ilyen kikötés tisztességtelen jellege bírósági megállapításának főszabály szerint azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne[2].
- 537/538 -
Az irányelv 6. cikke alapján a tagállamok ugyan viszonylag széles mozgásteret és szabadságot élveznek a tisztességtelenség jogkövetkezményeinek megállapítására, hiszen azt "nemzeti joguk szerint" kell meghatározniuk, a Bíróság már korábban egyértelművé tette, hogy ezt a szabadságot az irányelv védelmi célkitűzése fényében megszorítóan kell értelmezni. Ennek egyik fontos szempontja, hogy a szolgáltató nem gazdagodhat jogalap nélkül fogyasztó kárára, az ilyen gazdagodást vissza kell téríteni.
Kérhet-e többet ennek fényében tehát a fogyasztó, mint a havi törlesztőrészletek és a szerződés teljesítése címén felszámolt összegeket és kérhet-e többet a hitelintézet, mint a tőkeösszeg?
A Bíróság szerint e kérdés megválaszolása során két alapvető elvárásnak kell teljesülnie. Egyrészről annak, hogy a fogyasztó ténylegesen olyan helyzetbe kerüljön, mintha az érintett szerződést meg sem kötötte volna, másrészről pedig annak, hogy teljesüljön az irányelv által elvárt visszatartó hatás, hogy a szolgáltatók ne alkalmazzanak tisztességtelen feltételeket szerződéseikben[3].
Az ítélet - logikusan - külön vizsgálja a fogyasztók, illetve a szolgáltatók esetleges igényeit. Mindenek előtt megállapítja, hogy egy jelzáloghitel-szerződés semmissé nyilvánítása esetén a fogyasztó azon lehetősége, hogy olyan követeléseket érvényesítsen, amelyek meghaladják a megfizetett havi törlesztőrészletek és az e szerződés teljesítése címén fizetett költségek visszatérítését, nem látszik veszélyeztetni az irányelv által kitűzött fenti két célt[4]. Sőt, az ilyen összegek megtérítésének lehetősége kifejezetten az irányelv védelmi célkitűzését szolgálhatja, amennyiben visszatartja a szolgáltatókat a tisztességtelen feltételek alkalmazásától, hiszen súlyosabb pénzügyi következményeket vonhat maga után a semmissé nyilvánítás, mint a fogyasztó által megfizetett összegek megtérítése. A Bíróság értelmezése szerint továbbá az ilyen összegek megfizetésének lehetősége a jogbiztonság elvét sem sérti, hiszen éppen a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásának tilalmát jelenti, míg az arányosság biztosítása annak a nemzeti jognak a feladata, amely ezt a visszatérítést lehetővé teszi[5].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
