A társasági törvény Ptk.-ba való bekerülése természetesen nem csupán annyit jelent, hogy a társasági jog anyagi jogi normarendszerét, ezt követően a Ptk.-ban lehet megtalálni, hanem a Polgári Törvénykönyvi lét óhatatlanul bizonyos szemléletváltozással kell, hogy járjon (világos, hogy a szabályozás jellege "nem lóghat ki nagyon" az egyéb polgár jogi szabályok közül, még akkor sem ha az új Ptk.-nk több könyvre tagozódik), ami elsősorban a fogalmi finomításokban jelentkezik.
Közismert, hogy hatályos Gt.-nk a harmadik e több mint húsz éve tartó folyamatban s az is szinte természetszerű, hogy a gazdaság környezetváltozásaira a társasági jognak reagálnia kell, éppen ezért került sor bizonyos időszakonként a Gt. szabályainak felülvizsgálatára. E vonatkozásban tehát jelen tervezetet felfoghatjuk a Gt. szabályrendszere korszerűsítéseként is.
Figyelembe véve azt a tényt, ami már a három törvény után bátran elmondható, hogy a társasági törvények eddigi normái alapvetően kiállták mind az elmélet mind a gyakorlat próbáját és az egymást követő társasági törvények (leszámítva természetesen hazánk időközbeni uniós tagságát és az ebből fakadó jogalkotási kötelezettségeket) lényegében csupán a csak finomhangolást végezték el, ezért lényeges - strukturális - változásra most sem kerül sor.
A Ptk. Jogi Személyek Könyvébe való bekerülés - viszont amint már jeleztem - az elméleti felépítését is meg kellett, hogy változtassa, ami a dolog jellegéből adódóan az általános rendelkezéseknél érhető a legjobban tetten. Az átalakulás a társaságok egyesülése és szétválása, valamint a jogutód nélküli megszűnésük a gazdasági társaságok közös szabályai Címben kaptak helyet és már a fejezetek sorrendje is jelzi a felfogásbeli változást.
Az 1997-es Gt. - amely az 1988-as Gt.-ből kimaradt (majd később külön törvényben, illetve Gt. módosításban szabályozott) átalakulást először helyezte rendszertanilag az intézményt az őt megillető helyre, vagyis az általános részbe - VI. fejezetében a gazdasági társaság megszűnéséből - mint elvi alapból - indult ki, és az 53. § (1) bekezdés b) és c) pontja a jogutód nélküli megszűnést illetve a jogutódlással történő megszűnést (átalakulását) is a megszűnés esetei között sorolta fel. Fogalomértelmezés tekintetében pedig ugyanezen törvény 59. § (2) bekezdése akként foglalt állást, hogy társaság átalakulásnak minősül a gazdasági társaságok összeolvadása és szétválása, különválása, és kiválása is. Ugyanezt a felfogást követi hatályos társasági törvényünk is.
Ezt a dogmatikai nézetet alapvetően változtatja meg a tervezet. Az átalakulás fogalma tekintetében egyrészt visszatér a korábbi szűk értelmezéshez, vagyis az egyesülés és szétválás már nem tartozik ide, másrészt szakít azzal a felfogással, hogy az átalakulás, egyesülés, szétválás a megszűnés esetei közé tartoznak. Teszi ezt azért, mert ugyan kétségtelen, hogy adott esetben új társaság jön létre, vagy adott esetben a meglévő cég (beolvadás) megszűnik, de jogi szempontból mindegyik felsorolt esetben van jogutód, tehát a külvilág érdekei szerint szemlélve a jogfolytonosság megállapítható. Gyökeresen különbözik ez attól az esettől, amikor valóban jogutód nélkül szűnik meg a társaság, és így végső soron a különböző követelések jogosultjainak már nem lesz kire áthárítani a terheket.
Az új Ptk. szerkezeti felépítéséből következik, hogy a könyv elején a jogi személyre vonatkozó általános fogalom-meghatározásokat kellett elhelyezni, hiszen a jogi személyek fogalomköre túlmutat a Gt. által szabályozott szervezeteknél. Ebből kiindulva az átalakulás, egyesülés, szétválás, valamint a jogi személy jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó alapdefiníciókat az a "jogi személyek általános szabályai" címszó alatt találjuk meg.
A 3:14. § (1) bekezdés határozza meg az átalakulás fogalmát. Ez egyben jelzi a fogalom szűkítését, ugyanis leszögezi, hogy átalakulásról akkor lehet beszélni, ha a jogi személy általános jogutódlással más típusú jogi személlyé alakul át. Rögzíti továbbá, hogy származékos jogszerzésről van szó, mivel az átalakulással keletkező jogi személyt illetik meg a megszűnő szervezet jogai és terhelik a jogelőd kötelezettségei.
A gazdasági társaságok közös szabályai Cím alatt a VI. fejezet foglalkozik a társaságok közötti átalakulás alapvető dogmatikai kérdéseivel. A fejezet logikus felépítéséből adódóan először az a kérdés kerül megválaszolásra, hogy mely esetekben beszélhetünk átalakulásról. A szakaszból megtudhatjuk, hogy most már csak a társaságokra szűkítve átalakulásról akkor beszélhetünk, ha egy gazdasági társaság általános jogutódlással más társasági formát választ. Ez a főszabály. Ugyanakkor a szakasz (2) és (3) bekezdése a kiterjesztő eseteket tartalmazza, amelyek rögzítik, hogy a gazdasági társaság egyesületté és szövetkezetté is átalakulhat, de ez a folyamat visszafelé is igaz, vagyis nincs akadálya annak, hogy az egyesület bármikor gazdasági társasággá alakuljon át. A nonprofit gazdasági társaságok súlyának megnövekedése miatt - és főleg a nonprofit jelleggel való visszaélések megakadályozása céljából - rögzíti a tervezet, hogy nonprofit szerveztek közötti átalakulás csak úgy valósítható meg, hogy az átalakult szervezetnek ugyancsak meg kell tartania a nonprofit jellegét. A 3:67. § (4) bekezdése kimondja, hogy az átalakulással kapcsolatos részletes szabályokat külön törvény szabályozza és ezeket a szétválásra is megfelelően alkalmazni kell. E külön törvény kodifikátorainak vállára hatalmas felelősség nehezedik, megtarthatják a mai viszonylag részletező szabályozást is. Ezt akár egyszerűsíthetik is, viszont jóval bonyolultabbá tehetik is. A tervezet például jelenleg csupán azt rögzíti, hogy az átalakulásról a társaság legfőbb szerve dönt. A külön törvényre hárul annak eldöntése, hogy a ma hatályos szabályok szerint két ülésen kell határozni, de adott esetben az egyik ülést mellőzni is lehet, vagy esetleg más módot találnak a jogbiztosság eléréséhez.
A következő szakasz az átalakulás feltételeit sorolja fel öt bekezdésben, amely lényegében a hatályos szabályozásunk tömör összefoglalását jelenti a lényeges feltételek szempontjából.
Abból az alapelvből kiindulva, hogy átalakulásnál a jogutód a jogelőd helyébe lép, következnek a felelősségi szabályok rendezései, amelyek csak akkor kerülhetnek megállapításra, ha a harmadik személy követelésének a jogutód nem tud eleget tenni. Ezen alapelv rögzítése után a szakasz a már ugyancsak ismert három alapesetről rendelkezik és rögzíti, hogy a korlátozottan felelős tagok - akik nem vesznek részt természetesen a jogutód tulajdonosi körében - tagsági viszonyuk megszűnésétől számított öt évig helytállni tartoznak azon összeg erejéig, amely összeget részükre kifizettek, a társaságnak a tagsági viszonyuk megszűnése előtti kötelezettségeiért. Ugyanez vonatkozik a korlátlanul felelős tagokra azzal, hogy itt nem kell figyelembe venni, hogy került e sor kifizetésre, avagy sem. Ha valaki ugyan tagja marad a jogutód társaságnak, de felelőssége korlátozottá válik, ugyanez a szabály érvényesül.
Hatályos jogunk a hitelezővédelem kérdését akként oldja meg, hogy az átalakuló gazdasági társasággal szemben le nem járt követelések fedezetére a hitelezők biztosítékot követelhetnek. Jelenleg a törvény abból indul ki, hogy az átalakulásról hozott döntést két alkalommal közzé kell tenni, ez a tervezet szerint nem szükséges (persze nem biztos, hogy a külön törvény nem írja ezt elő) ezért a tervezet a hitelezői védelem tekintetében csak a szabályozás alapját rögzíti, és kimondja, hogy azon hitelezők le nem járt követelései tekintetében van helye a biztosíték igénylésének, ha e követelések maguk az átalakulásról szóló döntés előtt keletkeztek és az új társaság tőkéje kisebb lesz mint jogelődjéé, továbbá tagjainak felelőssége is korlátozott.
A szakasz utolsó fordulatából megállapítható, hogy a feleknek megállapodásra kell törekedniük, amennyiben ez nem jön létre, akkor ez magát az átalakulási folyamatot nem gátolhatja meg, viszont a hitelezők bírósághoz fordulhatnak.
A tervezet nagyon helyesen a hitelezővédelem fogalmi körébe vonta azt az esetet, hogy ha a jegyzett tőke két egymást követő évben nem éri el az adott társasági formánál a meghatározott mértéket, akkor a gazdasági társaság köteles átalakulni. Ha az átalakulás valamilyen ok miatt nem sikeres, akkor a jogutód nélküli megszűnés következik, de lehetséges kimenetelként a más társasággal való egyesülés is szóba jöhet.
Megállapítható tehát, hogy a szakasz első bekezdésében egy diszpozitív hitelezői védelmi eszköz jelenik meg, hiszen a hitelező biztosítékot követelhet, ha ezt nem kapja meg bírósághoz is fordulhat, de szabad választása szerint járhat el. Ugyanakkor a második bekezdés már kógens, hiszen a társaságnak mindenképpen cselekednie kell, legfeljebb a cselekvés módját és mikéntjét választhatja meg.
Az átalakulás végső aktusaként kerül sor a tagi vagyonhányadok megállapítására, a társaságtól megváló tagokkal való elszámolásra (amely összeget a jogutód társaság cégbejegyzését követő maximum 60 napon belül kell kifizetni).
A jogutód társaság cégbejegyzésével azonos időpontban kerül sor az átalakuló társaság törlésére a cégjegyzékből. Természetesen, ha a cégbíróság - bármely okból - az átalakulás bejegyzését elutasítja, akkor a társaság korábbi formájában végzi tevékenységét.
Hasonlóan az átalakuláshoz a fogalmi definíciókat ebben az esetben is a "jogi személyek általános szabályai" címszó alatt találjuk meg. A 3:14. § (2) bekezdése rögzíti, hogy egy jogi személy más jogi személyekkel összeolvadás vagy beolvadás útján egyesülhet, ilyenkor a versenyjogi szabályokat figyelembe kell venni. Összeolvadás esetében új jogi személy jön létre és az összeolvadók megszűnnek, míg beolvadásnál csak a beolvadó szűnik meg.
Az előbbiekkel ellentétes irányú folyamat, amikor a jogi személy szétválik. Ennek két esete van, a különválás, illetve a kiválás. Különválás esetén a jogi személy megszűnik és több jogi személy jön létre, míg ezzel szemben a kiválásról akkor beszélünk, amikor az alap jogi személy megmarad és csak a kiváló szervezet válik önálló jogi személlyé. A tervezet rögzíti, hogy különválásnál és kiválásnál a jogi személyeknek meg kell állapodniuk a szétválás előtti jogok és kötelezettségek elosztásáról, viszont egyetemlegesen felelnek a harmadik személlyel szemben a jogelőd kötelezettségeiért.
A gazdasági társaságok közös szabálya címben találjuk meg a VII. fejezetet, amely az előbb megismert fogalmakat részletezi. A tervezet rögzíti, hogy egyesülés elhatározásaként főszabályként (kivételt csak maga a Ptk. tehet) a társaság legfőbb szervének 3/4-es szótöbbséggel hozott határozatára van szükség. Az egyesülés jogi alapdokumentuma az egyesülési szerződés, amelynek részletes szabályait külön törvény fogja tartalmazni. Ugyancsak megengedi a tervezet a szövetkezettel és egyesüléssel való egyesülést is és rögzíti - saját alapelvének megfelelően - hogy nonprofit gazdasági társaság csak nonprofit gazdasági társasággal egyesülhet.
Az egyesülés összeolvadás, vagy beolvadás útján valósul meg. Összeolvadás esetében az egyesült társaság vagyona az új társaságra száll át. Lényeges szabály, hogy összeolvadás során a jogutód társaságoknak nem kell ragaszkodniuk a jogelődök társasági formájához, hanem egyéb társasági formát is választhatnak.
Ugyanezek az elvek érvényesek a szétválás esetében, amelynek két formája a különválás és a kiválás. Fontos rámutatni viszont arra, hogy olyan speciális kiválás is végrehajtható, ahol a kiváló tag, vagy tagok egy már működő társasághoz, mint átvevő társasághoz csatlakoznak, ezt hívjuk kiválásos beolvadásnak. Megegyezően az egyesüléssel, szétválásnál is szerződést kell kötni, amelyet egyrészt a szétváló társaság tagjai, valamint a jogutód társaság tagjai kötnek meg egymással. Lényeges szabály, hogy egyszemélyes gazdasági társaság is szétválhat, kettő vagy akár több gazdasági társaságra, ilyenkor értelemszerűen nem szétválási szerződést, hanem szétválási okiratot kell készíteni.
Szétválás esetében a jogelőd kötelezettségeiért való felelősségre főszabályként a szétválási szerződésben foglaltak az irányadóak. Ezért ha a szétválási szerződésben nevesített kötelezettségről van szó, akkor az igényt azzal a jogutóddal szemben kell elsődlegesen érvényesíteni, akire az adott kötelezettséget a szétválási szerződés terhelte. Ha azt a jogutód nem teljesíti, vagy pedig a szétválási szerződés az adott kötelezettségről nem rendelkezett (akár azért mert a tagok erről elfelejtettek rendelkezni, akár pedig azért mert az csak a szerződés megkötése után vált ismerté), akkor a jogutódtársaságok felelősége egyetemleges.
A 3:15. § rögzíti, hogy a jogi személyek a nyilvántartásból való törléssel, jogutód nélkül is megszűnhetnek, ebben az esetben fő szabályként fizetőképesség esetén végelszámolást, fizetésképtelenség esetén pedig felszámolási eljárást kell lefolytatni. A jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után fennmaradt vagyona a jogi személy alapítóját vagy tagjait illeti meg, abban az arányban, ahogy hozzájárultak a jogi személy vagyonához. Ennek rögzítése azért fontos, mert csak e részesedésük arányában felelnek a megszűnt jogi személy ki nem elégített tartozásaiért. A 3:75. § sorolja fel a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnésének eseteit, ezek lényegében megegyeznek a hatályos szabályozással. A társaság volt tagjai a törléstől számított ötéves határidőn belül felelnek a társaság kötelezettségeiért. Ez a határidő jogvesztő. Ugyancsak a mai szabályozási elveknek megfelelően rögzíti a tervezet, hogy ha a tag felelőssége korlátlan és egyetemleges volt, akkor a helytállási kötelezettsége is korlátlan és egyetemleges lesz, ha viszont a tag felelőssége korlátozott volt, akkor főszabályként csak olyan mértékig áll fent, pénzügyi kötelezettsége, amely összeget a felosztott vagyonból kapott. ■
Visszaugrás
