A PTE Állam- és Jogtudományi Karán 2007-ben PhD fokozatot szerzett, több idegen nyelven színvonalasan beszélő, Szegeden élő és dolgozó Szerző római számokkal jelzett tizenegy fejezetben ismerteti, elemzi és értékeli az orvosi jog hazai, több más országbeli, EU-jogi és nemzetközi jogi szabályozását, gyakorlatát és megoldást igénylő problémáit. A mű nyelvezete példásan színvonalas és szakszerű, szabályozási és szakirodalmi dokumentáltsága kiterjedt és korrekt. Eme elismerő megállapítások alátámasztására és a könyv jelentős tartalmának érzékeltetésére, valamint hasznosításának előmozdítása érdekében a következőket emelem ki.
1. Az "I. Eutanázia" c. fejezet (9-32. o.) első megállapításából kitűnik, hogy a kegyes halál tevőleges elősegítése kevés országban legális. A kötelességteljesítés mellőzésével okozott halál pedig több országban elfogadott. Öngyilkosságban közreműködni kétféle magatartással lehet, nevezetesen rábírással vagy segítségnyújtással. Az öngyilkosság korszakunkban nem minősül bűncselekménynek. Ha az orvos adja be a mérget a betegnek, akkor emberölés, és nem öngyilkosság történik. A passzív eutanázia valamilyen formája széles körben jogilag is elfogadottá vált. Az aktív eutanázia Európában csak Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban legális. A magyar orvosi etikai kódex tiltja az aktív eutanáziát. Az ún. indirekt eutanázia révén a súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvedő pácienst orvosa olyan fájdalomcsillapító kezelésben részesíti, amellyel nemcsak szenvedéseit csökkenti, hanem életét is rövidíti. A hatályos magyar orvosi etikai kódex lehetővé teszi a palliativ - tehát a tüneteket enyhítő, de a betegséget nem gyógyító - gyógymód alkalmazását is. A Római Katolikus Egyház is arra bíztatja híveit, hogy fogadják el a modern orvoslás fájdalomcsillapító segítségét. Németországban, Hollandiában, Svájcban és Ausztriában a kívánságra ölés enyhébben büntetendő az emberölés alapeseténél. Szerző szakszerűen ismerteti az ún. "living will" ("élő végakarat"), vagyis bizonyos egészségügyi ellátások visszatartásának jogilag szabályozott rendjét is. Aktív eutanázia magánklinikákon nem megengedett. Törvényi feltételek fennállása esetén passzív eutanáziát magánklinikán is lehet engedélyezni. Az asszisztált öngyilkosság és az aktív eutanázia abban tér el egymástól, hogy az előző esetén nem az emberölést teszi büntethetetlenné a jogalkotó, hanem az öngyilkosságban való közreműködést. Szerző határozott véleménye szerint nemzetközi jogelvvé kellene minősíteni, hogy az aktív eutanáziát legalizáló államok csak saját polgáraikon alkalmazhassák a kegyes ölést. Az aktív eutanázia Magyarországon nem az öngyilkosságban való közreműködés, hanem az emberölés törvényi tényállását valósítja meg. A magyar Alkotmánybíróság az aktív eutanáziának nem adott zöld utat, de a beteg önrendelkezési joga részének minősítette azt, ha életének szenvedésekkel teli részét nem akarja végigjárni. Szerző több ország kapcsolódó szabályozásának bemutatása után valószínűnek tartja, hogy további országok csatlakoznak az aktív eutanáziát, vagy asszisztált öngyilkosságot megengedők táborához. A halál büntetéskénti vagy megváltáskénti mesterséges előidézése a visszafordíthatatlanság kockázatát hordozza.
2. "II. A gyermek nemének fogantatás előtti megválasztása" c. fejezet (33-42. o.) első megállapítása szerint az in vivo fertilizáció alkalmával az ondó közvetlenül a női nemi járatokba jut. In vitro fertilizáció alkalmazásakor a petesejt és a spermium találkozása a férfi és nő testén kívül, mikroszkópos ellenőrzéssel megy végbe. Az ember nem áll a természet felett, de jogalkotóként - indokolt esetben -beavatkozhat a természet rendjébe. Az Európai Tanács az emberi jogokról és a biomedicináról szóló 1997. évi Oviedói Egyezményében kinyilvánította, hogy a születendő gyermek nemének megváltoztatására irányuló orvosi tevékenység csak akkor megengedett, ha nemhez kötötten öröklődő betegség elkerülése érdekében van rá szükség. Az USA-ban családtervezési céllal is szabad a születendő gyermek nemének fogantatás előtti megválasztására irányuló beavatkozást végezni. A kínai és az indiai egészségkultúra sem tekinti a reprodukciós szabadságot a társadalmi igazságosság részének. Az USA-ban már gondot okoz a reprodukciós turizmus. Svájcban hasonló problémát jelent az asszisztált öngyilkossági turizmus. A reprodukciós szabadság nem imperatív norma és nem egyetemes érték. A family balancing irányába tett lépések nem találnak teljes elutasításra Magyarországon, de annak más formáit kell választani, például a fogamzásgátló szereket vagy eszközöket. A hazai egészségügyi törvény szerint a születendő gyermek nemének megválasztása céljából csak akkor szabad eljárni, ha az embriót létrehozó házastársak (élettársak) tájékoztatást követően írásban beleegyeztek. A születendő gyermek nemének megválasztása csak orvosi indikációval történhet. Korszakunkban még aktuális probléma a nemek közötti arányok felborulása. Ennek egyik oka a gendercídium, tehát a magzatnak vagy a már megszületett gyermeknek a
- 375/376 -
nem kívánt neme miatti elpusztítása. Azokban az országokban, ahol könnyű engedélyt kapni az abortuszra, a születendő gyermek nemének ilyen úton történő megválasztása - mint lehetőség -fennáll. A family balancing-et könnyíti a vallási kötődések enyhesége is.
3. Az "III. Emberen végzett kutatás" c. fejezet (43-52. o.) első megállapítása szerint az 1964. évi Helsinki Deklaráció előképe volt az 1947-ben elfogadott Nürnbergi Kódex emberkísérletekre vonatkozó szabályozása, amely tájékozott beleegyezés hiányában nem engedte meg az emberen végzett kutatást. A náci emberkísérletek óta eltelt idő kellő történelmi távlatba helyezte a múltat. A szakirodalom az "emberkísérlet" kifejezés helyett az "emberen végzett kutatás"-t használja. Ennek hátterében napjainkban jelentős nemzetközi dokumentumok állnak, amelyeknek előnye a határokon átnyúló kutatások aránylag egységes szabályozása, amely megteremti az emberen végzett kutatások globalizációját. Ezeket azonban gyakran érik szakmai kritikák is. A magyar Alaptörvény szerint tilos emberen tájékoztatáson alapuló önkéntes hozzájárulás nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. Alapvető jogot korlátozni csak más alapvető jog érvényesülése, vagy valamely alkotmányi érték védelmében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával szabad. A tudományos kutatást önmagában a célja nem teszi alkotmányossá. A magasabb értékű emberi jogoknak a kutatás folyamatában érvényesülniük kell. Az emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése már elsőfokon a törvényszék hatáskörében tartozó bűncselekmény. Az emberen végezhető kutatásokban érvényesíteni kell az emberi méltóságból fakadó önrendelkezési jogot és a tájékozott beleegyezést. E követelmény alól csak az képez kivételt, ha a kutatás a beteg által képviselt populáció egészségét szolgálja, vagy, ha nincs olyan döntésképes beteg, akin a kutatást el lehet végezni, illetve, ha a kutatás csak minimális kockázattal és terheléssel jár. A tájékozott beleegyezés megadására fizikailag, szellemileg képtelen - pl. eszméletlen - betegen csak akkor szabad kutatást végezni, ha éppen ez a testi vagy szellemi állapot az, amely miatt a kutatást végzik. Törekedni kell arra is, hogy a tájékozott beleegyezés hiányában kezdett kutatáshoz a beleegyezést a kutató utóbb minél hamarabb megszerezze a vizsgálat alanyától vagy annak törvényes képviselőjétől. A kutatást követően is biztosítani kell a volt kutatási alanyok számára a hatásosnak bizonyult gyógyszereket. A gyógyszerek kísérletezése olykor óhatatlanul együtt jár a therapeutic misconception jelenségével. A globális értelemben vett igazságosság megköveteli, hogy a szegényebb nemezetek is a jómódúak egészségi szintjén éljenek. Az emberen végzett kutatások etikáját szakszerű képzési-oktatási módszerekkel kell terjeszteni a jogbiztonság szempontjából sérülékeny államokban. Meg kell találni az egyensúlyt: tehát azt, hogy mennyit engedhetünk az emberi jogokból akként, hogy sem a kutatást ne gátoljuk, sem az emberi jogokat ne korlátozzuk aggályos mértékben. A megfelelő állatkísérletekben az in silico és in vitro vizsgálatok időrendbeli elsőbbséget élveznek az in vivo kísérletekkel szemben. Jelentősek a Helsinki Deklarációnak azok az előírásai is, amelyek a kutatások felesleges ismételgetését kívánják elkerülni, és így az emberek és az állatok kímélését is célozzák. Adatbázist kell létrehozni, ahol nyomon követhetők a vizsgálatok. Az emberen végzett kutatások eredményeit nem csak akkor kell publikálni, ha sikeresek, hanem akkor is, ha nem.
4. "IV. Egészségügyi termék hamisítása" (53-63. o.). Az Európa Tanács 2011-ben alkotta meg a Medicrime Egyezményt az egészségügyi termékek hamisítása ellen. Már számos ország, köztük Magyarország is aláírta az Egyezményt. Az új magyar Büntető törvénykönyv "Az egészséget veszélyeztető bűncselekmények" fejezetébe iktatta az "Egészségügyi termék hamisítását". A végső cél ugyanis olyan globális megoldás elérése lehet, amelynek büntetőjogi, iparjogvédelmi, magánjogi, szabadalmi jogi és egyéb eszközei is lehetnek. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) létrehozta az IMPACT-ot, amelynek feladata az egészségügyi termékek hamisítása elleni fellépés. Ehhez csatlakozott 2006-ban a World Medical Association. Az utóbbi szervezet és a World Health Professions Alliance közösen dolgozta ki a "Be Aware" programot, amelynek keretében az egészségügyi dolgozókat oktatják az egészségügyi termékek hamisítása ellen. A World Medical Association is csatlakozott a "Fight the Fakes" mozgalomhoz, amelynek keretei között a gyógyszerhamisítások áldozatai osztják meg másokkal tapasztalataikat. A hamisított gyógyszerek vidéken jobban terjedtek, mint a városokban. Felmérés szerint a külföldi gyógyszereket többet hamisítják, mint a belföldieket. A gyógyszerhamisítást a harmadik világban a jogbiztonság hiányossága is súlyosbítja. A gyógyszerhamisítás áldozatait a fejlett országokban is csak ideig-óráig lehet szociálpolitikai eszközökkel segíteni. Hatékony megoldás lehet kártérítési pert indítani. A Medicrime Egyezmény minősítő körülménynek tekinti, ha a hamis, hamisított vagy nem engedélyezett egészségügyi termék a felhasználók számára széles körben válik hozzáférhetővé. Az Egyezmény kifejezetten kiemeli az interneten hozzáférést. Az Egyezménynek a magyar jogba átültetésekor elsősorban az anyagi büntetőjogi szabályozást kellett fejleszteni. Csak a szándékos elkövetés számít bűncselekménynek. Bűncselekménynek tekintendő az egészségügyi termék hamisításának kísérlete is. A gyakorlatban releváns lehet a pszichikai és a
- 376/377 -
fizikai bűnsegély szankcionálása is. Az egészségügyi termékek minőségi és biztonsági követelményeit minden részes államnak jogszabályban kell meghatároznia. A képzésben rejlő prevenció lehetőségét össze kellene kapcsolni a büntetőjogi és a büntető eljárási prevencióval. Az EU-ban olyan informatikai adattár létrehozását tervezik, amelyben dobozonként követhető a gyógyszer útja a gyártástól az eladásig. A közigazgatás informatizálása növelheti a jogbiztonságot is. Amint az internet segít elterjeszteni a hamis egészségügyi termékeket, a biztonságos informatikai rendszer segítheti kizárni ezeket a forgalomból. Az informatikai módszerekben az emberi egészség védelmében a legmagasabb szintet kell elérni. Ha a büntető eljárás gyorsítása nem rontja le az igazságszolgáltatás minőségét, az állami büntetőjog gyors reflexe erősíti a társadalom és a gazdaság államba vetett bizalmát.
5. "V. Dopping" (65-77. o.). Ez a fejezet gazdag tájékoztatást nyújt az emberi teljesítmény, különösen a sportsikereket szolgáló serkentőszerek változatainak alakulásáról, használatának módozatairól, hatásairól, tilalmairól és szankcionálásairól. Ezek illusztrálására a következőket emelem ki. Ian Ritchie 2014-ben arra a következtetésre jutott, hogy Pierre de Coubertin nem csak megteremtette az olimpiai játékok mítoszát, hanem ez a mítosz később a dopping elleni küzdelemhez is hozzájárult. Az első olimpiai doppingtesztet 1968-ban végezték el, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság már 1938-ban meghozta első, a doppingot tiltó döntését. Már a XIX-XX. század fordulóján vizsgálták lóversenyeken a doppingolást. Ennek oka a sportfogadás tisztességébe vetett hit volt. Az ókori olimpiák a mai doppingjog szemüvegén át nem vizsgálhatók. Az újkori olimpiákon viszont egyre fejlettebb és kifinomultabb eszközökkel és módszerekkel próbálkoznak a sportolók. A doppingszerek és doppingmódszerek fejlődése a kémia és a biológia, valamint az orvoslás gyors tudományos haladásának is köszönhető. Az etika összeköti a dopping szocioökonómiai elítélését a dopping elleni joggal. Az állam jogi eszközökkel fejezi ki rosszallását. Az új Btk. (2012. évi C. tv.) szerint a doppingbűncselekmény elkövetési magatartásai: a sportteljesítmény fokozása céljából tiltott teljesítményfokozó szer előállítása, kínálása, átadása, forgalomba hozása, valamint orvosi vagy állatorvosi vényen történő rendelése. A doppingoló sportoló, illetve testedzést folytató személy nem tartozik az elkövetői körbe. A versenysportolók tekintetében megoldást a fegyelmi felelősségre vonás szabályait szubszidiárius jelleggel alkalmazó doppingeljárás kínál. A meg nem engedett teljesítményfokozó gyógyszerek, egyéb anyagok és készítmények, továbbá módszerek tilalmának ellenőrzése a sportegészségügyi gondozás feladata. A büntetőjogi felelősséget csak ultima ratio-ként szabad felhívni. A doppingügybe keveredett sportolónak megszüntethetik a szponzorálási szerződéseit. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a nemzeti olimpiai bizottságok és a Nemzetközi Sportszövetségek összefogásával, a "lausanne-i deklaráció" eredményeként 1999-ben megkezdte tevékenységét a World Anti-Dopping Agency (WADA). A "lausanne-i deklaráció" alapján elfogadták az olimpiai mozgalom dopping elleni kódexét is, amelynek 3. pontja szerint az első doppingcselekményen ért sportolót legalább 2 év eltiltással kell sújtani. Szerző záró következtetései szerint a dopping elleni küzdelemben a fegyelmi jogi felelősségre továbbra is érdemes építeni. Emellett a büntetőjogi, a szabálysértési jogi, a munkajogi és a polgári jogi felelősségre is szükség van.
6. " VI. Az egészségügyi önrendelkezési jog" (79-89. o.). A beteg önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapota által indokolt, az egészségügyi törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható. Önrendelkezési jogának keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni. Ha igen, akkor mely ellátásokba egyezik bele, illetve melyeket utasítja el. Az Alaptörvény XX. cikke szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Ennek érvényesülését - egyebek mellett - az egészségügyi ellátás megszervezésével biztosítja az állam. Az Alaptörvény II. cikke szerint az emberi méltóság sérthetetlen. Az Alkotmánybíróság az emberi méltóság részének tekinti az egészségügyi önrendelkezési jogot is. Az ENSZ keretében 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 12. cikke a testi és a lelki egészség legmagasabb szintjét írja elő. Ezek a jogok szabadságjogok, amelyek alapján a jogosult rendelkezhet arról, hogy élni kíván-e a testi és lelki egészség jogával. Az Oviedói Egyezmény 8. cikke szerint sürgősségi helyzetben, ha a tájékozott beleegyezését nem lehet beszerezni, az egészség védelmében minden, orvosilag elengedhetetlen beavatkozást el kell végezni. Az egyéni morál eltérhet az általános erkölcsi szabályoktól, de a jogi kötőerővel is bíró etikai magatartási normákat (mint például az orvosi etikai kódexet) nem írhatja felül. Az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény a partnerségen alapuló ellátást helyezte a szabályozás előterébe a korábbi paternalista szabályok helyett. Lehetővé vált a szabad orvos-, illetve intézményválasztás, kötelező a beteg (és hozzátartozói) teljes körű tájékoztatása, az intézmények minőségügyi rendszert kötelesek kialakítani. Az "informed consent" meghonosodott a magyar egészségügyi gyakorlatban is.
7. "VII. Szalutogenezis és munkaegészségügy" (91103. o.). A szalutogenezis főleg az egészség keletkezésének okát kutatja, szemben a betegítő tényezők feltárására törekvő, patogenetikus nézőponttal. A két szempontrendszert akkor alkalmazzuk helye-
- 377/378 -
sen, ha a patogenetikus tevékenységet a szalutogenetikus nem helyettesíti, hanem kiegészíti. M. Luoh és A. R. Herzog 2002-ben publikált tanulmánya olyan munkaegészségügyi tárgykört is áttekintett, mint a munkavégzés egészségre jótékony hatásmechanizmusa. A munka hozzájárulhat az egészségmegőrzéshez, ám az egészséges munkakörnyezethez fűződő jog sem sérülhet. Az egészséges munkakörnyezet minden foglalkoztatott alapvető joga, de önmagában sem a munkavégzés, sem pedig az egészséges munkakörnyezethez való jog nem nyújt garanciát az egészség megőrzéséhez. Nemcsak a fizikai-vegyi-biológiai, valamint a műszaki úton mérhető, környezetállapotot befolyásoló hatásokat kell mérni, hanem a munkavállalót érő minden egyéb, pl. munkajogi, emberi jogi, közösségetikai, családi, kulturális influáló erőket is. A testi-lelki egészség megőrzéséhez az egészséges munkakörnyezet összetevői éppúgy szükségesek, mint az egészséges környezet más dimenziói. Figyelmet igényelnek a nemzetiségek szociálisgazdasági helyzetének munkahelyi torzulásai is. Magyarországon felmerült a roma lakosság és az afroamerikai lakosság helyzetének összevetése. A hazai roma lakosságból érkező munkavállalókat gyakran súlyos stressz és egyéb egészségromboló hatások érik. Ezek részben az előítéletességből fakadó hátrányos megkülönböztetésből származnak. Szerző megállapítása szerint a stressz inkább az afroamerikai dolgozók esetében számít fő betegítő tényezőnek. Az előnyben részesítés pedig könnyen az érintettek hátrányára válhat, ha olyan ingoványos talajon akarják érvényesíteni, mint a politikai váltógazdálkodás. A kisebbségi szituációhoz lehet hasonlítani hazánkban a fogyatékosok és más hátrányt szenvedők patogenezisét a munka világában. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a munkavédelem a munkabiztonságból és a munkaegészségügyből áll. A munkaegészségügy pedig a munkahigiénét és a foglalkozás-egészségügyet implikálja. Az Alaptörvény XVII. cikkének (3) bekezdése szerint minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez. A környezetnek az emberi élet minden cselekvési területén egészségesnek kell maradnia. Ezért az érintettek maguk is kötelesek tenni, kötelesek szolidárisak lenni embertársaikkal, lakótársaikkal. A. Antonovsky az egyén állapotát a koherenciaérzéssel jellemezte. Amennyiben ez sérül, az egyén felhagy a racionális és jogkövető magatartással. Ahol alacsony az életszínvonal, ott rosszabbak az egészségi mutatók és a munkakörnyezet is egészségtelenebb. Mindez kontrasztot eredményezhet a lakosságon belül, valamint a gazdagabb és a szegényebb országok között. Az ilyen ellentétek az EU-n belül is nehézségekhez vezethetnek.
8. "VIII. Abortusz" (105-116. o.). Az abortusz ügye az ókorig nyúlik vissza. A hippokratészi eskü (Kr. e. V. század) tiltja a magzatelhajtást. Az eskü szövege egymás mellett említi a méreg adásának és a magzatelhajtásnak a tilalmát. Az abortusz - annak minden negatívuma ellenére - a jogállamok többségégben részlegesen elfogadott. Magyarország is jelenleg ezt az utat járja. A szabad piacgazdaság többnyire együtt jár az emberi szabadságjogok bővülésével és terjedésével. A korszerű fogamzásgátló gyógyszerek, eszközök és módszerek biztosítják a családtervezés individuális lehetőségét. A korszerű jogalkotás nem a családtervezés jogi és szociológiai lehetőségét utasítja el, hanem azt nem kívánja, hogy a várományi jogi helyzetben lévő magzatot szabadon, minden korlát nélkül lehessen elpusztítani. A szegényebb országokban gyakran nemcsak társadalmi, de jogalkotói elutasításra talál a magzatelhajtás. A teljes tilalom mégis tarthatatlannak tűnik. Hazánkban a magzatelhajtás főszabály szerint bűncselekménynek minősül, amely alól közigazgatási engedélyt lehet kapni. A terhességmegszakítást csak a következő két alapvető anyai feltétel valamelyikének vagy mindegyikének fennállásakor szabad engedélyezni: az állapotos nő veszélyeztetettsége, illetve az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén. A törvény meghatározza, hogy mely feltételek fennállásakor szakítható meg a terhesség a 12., a 18., a 20. és a 24. hétig, valamint a terhesség időbeli előrehaladottságától függetlenül. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy "a válsághelyzet vizsgálatáról az állam lemond, az abortuszt egyedül a nő kívánságától függően teszi lehetővé". Szerző - szerintem is helyeselhető - álláspontja szerint a jövőben a születendő gyermek apjának a jelenleginél nagyobb szerepet kell kapnia az abortuszról hozott döntésben. Az anya és a születendő gyermek jóléte nagymértékben függ az apa gondoskodási képességétől is.
9. "IX. Klónozás" (117-127. o.). A "klón" kifejezést Haldane alkotta meg 1963-ban. Később ez a szó terjedt el a tudományos szakirodalomban. A magyar Alaptörvény az "egyedmásolás" szót, a Büntető törvénykönyv a "genetikailag megegyező egyedek" kifejezést alkalmazza. Míg a meddő párok esetében Magyarországon és a legtöbb fejlett jogállamban az ondódúsítás és a hím ivarsejt méhbe juttatása mellett a női ivarsejt hím ivarsejttel történő in vitro megtermékenyítése már elfogadott megoldásnak számít, addig a reprodukciós célú emberklónozás a legtöbb országban tiltott. Eme általános tilalom alól a terápiás célú klónozás kivételt képez. Az Alaptörvény III. cikkének (3) bekezdése kinyilvánítja, hogy tilos a teljes emberi egyedmásolás. A növények és az állatok klónozása bizonyos határok között megengedett. Ilyen kísérletek világszerte folynak. Az Oviedói Egyezménynek az emberi lény klónozása tilalmáról szóló kiegészítő jegyzőkönyve
- 378/379 -
(Párizs 1998) preambulumában többek között az emberi méltóság sérelmének minősíti az emberi egyedek másolását, mert az az emberi lényt eszközzé alacsonyítaná. E jegyzőkönyv tiltja másik élő vagy holt emberrel azonos genetikai állományú egyed létrehozását mesterséges úton. A magyar Büntető törvénykönyv az egészségügyi beavatkozás és a kutatás rendje elleni bűncselekmények között kriminalizálja a genetikailag megegyező emberi egyedek létrehozását. Amennyiben nem másolják le teljesen az emberi egyedet, hanem annak csupán egy szövetét vagy szervét hozzák létre, többek által elfogadott vélemény szerint, nem történik emberi egyedmásolás. Olyan fejlett jogállamokban, mint Svédország, Belgium, Japán és Dél-Korea, nem tiltott a terápiás célú emberklónozás. A terápiás célú klónozás és a reprodukciós célú klónozás között tehát a jogalkotónak meg kell húznia a választóvonalat. Embrionális őssejt terápia úgyis lehetséges, ha a megszületett csecsemő köldökzsinórvénájából nyert őssejteket akár évtizedekre fagyasztják azért, hogy azokat utóbb, a már felnőtté vált egykori csecsemő gyógyításában hasznosítsák. A kutatásban felhasznált embriót - a fagyasztva tárolás idejét és a kutatásra fordított időt nem számítva - legfeljebb 14 napig szabad életképes állapotban tartani. Az embrionális őssejt terápia jogi lehetősége nyitott Magyarországon is. A terápiás célú emberklónozás a reprodukciós célú emberklónozás ellenpontjaként jelenik meg a jogban és az etikában. A jogfejlődés célja, hogy a tudományos haladást az egyén és a közösség számára biztonságos keretek közé terelje. A terápiás célú klónozás - mint a gyógyításhoz nyerhető szövetek és szervek forrása - nem vethető el. Nem tekinthető lezártnak az állatklónozás szükségességének és a klónozott állatok húsa, teje stb. emberi fogyaszthatóságának ügye.
10. "X. Kábítószerek és új pszichoaktív anyagok" (129-159. o.). A kábítószerek élvezete nem számított mindig bűnnek. Volt idő, amikor a kultúra részének tekintették, és közösség-összetartó erőt tulajdonítottak neki. Ahogy a kémia fejlődött, egyre többféle kábítószer jelent meg a drogfogyasztói piacon. Az állami szabályozás pedig azóta is versenyt fut a kábítószer-bűnözéssel. Az 1925. évi genfi Nemzetközi Ópium Egyezményt kihirdető 1930. évi XXXVII. törvénycikk szerint hat hónapig terjedő fogházzal volt büntetendő, aki egyebek mellett hatósági engedély nélkül gyártott, behozott, eladott, terjesztett, vagy kivitt olyan kábítószert, amely a népjóléti és munkaügyi miniszter rendelete szerint kóros méregélvezetre alkalmasnak minősült. Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején három egészségügyi miniszteri utasítás is tartalmazott a kábítószerek "kóros méregélvezetre" való felhasználásáról rendelkezést. Az ENSZ 1961. évi Egységes Kábítószer-Egyezményét Magyarországon 1965-ben hirdették ki. Az egyezmény az ópium terjedésének megakadályozására törekedett. Az 1971. évi egyezmény pedig hangsúlyt helyez a pszichotróp anyagokkal összefüggő oktatásra, és előírja, hogy az egyezményben részes felek évente jelentés küldjenek az ENSZ főtitkárának a pszichotróp anyagokra vonatkozó jogalkotásról és gyakorlatról. A totális állam megszűnésével nemcsak a politikai pluralizmus és a nagyobb cselekvési szabadság jelent meg hazánkban, hanem a lakosság jogérzéke is veszített a félelem szülte rigorózusságból, és megnyílt az út a kábítószeres bűnözéssel szennyezett országok között a hazai kábítószerpiachoz is. Magyarországon 2008-ban kábítószeres bűncselekményekért 2341 esetben ítéltek el jogerősen elkövetőket. A kábítószer fogyasztók csoportjait több országban próbálták már dekriminalizálni, és a társadalmi problémákat szociálpolitikai eszközökkel kezelni. A kiskorúak felvilágosítása és védelme különösen fontos. Szerző megjegyzi, hogy 2002 és 2013 között a 12-20 évesek körében 28,8%-ról 22,7%-ra csökkent az alkoholfogyasztás. Az USA-ban az alkoholfüggőség után a leggyakoribb a marihuána-függőség. Az Orvosi Hetilapban 2011-ben megjelent egyik cikk arra hívta fel a figyelmet, hogy korszakunkban sok olyan kábító hatású szer létezhet, amelyek még nem minősülnek kábítószernek. A kábítószerek mellett terjednek az új pszichoaktív anyagok is. Az új dizájnerdrogok hasonló szerepet töltenek be társadalmunkban, mint a Kádár korszakban az újonnan érkező drogok. Az igazi veszélyt a fehérgalléros kábítószer-bűnözők jelentik, akik főként kábítószer-kereskedelemmel foglalkoznak. Szerző azt is érzékelteti, hogy a Btk.-ban szabályozott "sérelemdíj" növeli a polgári ügyek szerepét. Ez nem jelenti a drogbűnözés elleni büntetőjogi küzdelem lebecsülését és mellőzését. A Btk. részletesen meghatározza a drogbűnözés tényállásait és szankcióit. Jelentősek a szabálysértési törvény kapcsolódó rendelkezési is. Tanulságosak Szerzőnek a drog és a bűnözés, valamint a drog és az áldozattá válás (viktimizáció) kapcsolatát elemző megállapításai is. Hollandiában a kábítószerkereskedelem és a kábítószer birtoklása bűncselekménynek számít, de az egyszerű drogfogyasztót nem büntetik. A kiskorúak védelmét azonban a liberális holland drogpolitika is szem előtt tartja. A monográfia e terjedelmes fejezetét a "Művészek" és más "szabadfoglalkozású értelmiségiek", valamint a "Kábítószer-bűnözési trendek az Európai Unióban" c. hasznos ismereteket nyújtó alfejezetek követik. A monográfia X. fejezetének utolsó mondatában Szerző kinyilvánítja, hogy a kábítószerbűnözés elleni kooperációban az amerikai drogellenes küzdelmek, valamint a harmadik világ kábítószer-bűnözés elleni harca az európai kezdeményezésekkel együtt hozhat globális és tartós sikereket.
- 379/380 -
11. "XI. Titoktartás" (161-167. o.). Az orvosi illetve egészségügyi titoktartás polgári jogi, büntetőjogi, közigazgatási jogi és etikai felelősségének elméleti problémáit, a jogi szabályozás jellemzőit, valamint lényeges tartalmi elemeit ismerteti a monográfia e fejezete szakszerű igényességgel. Az etikai felelősségre vonás alapvető célja a vétő személy helyes útra terelése. A büntetőjogi felelősség érvényesítésének keretében is érdemes ezt a szemléletet figyelembe venni. A polgári jogi felelősség alkalmazásában pedig célszerű a magántitokhoz való jogot magas áron mérni. Ha nagyobb kártérítési összegek vagy sérelemdíjak keringenek a köztudatban, akkor hatásosabb a titkok polgári jogi védelme. Az érintettek nem felejthetik el, hogy titoksértés esetén mind a polgári jogban, mind a büntetőjogban helye van a mediációnak. A polgári jogi közvetítői eljárás, valamint a büntetőjogi tevékeny megbánás olyan alternatív jogi utat kínál, amely kedvezőbb lehet a felek számára.
Julesz Máté bemutatott könyve "Irodalomjegyzék" cím alatt (169-195. o.) 114, többségében külföldi, illetve idegen nyelvű szakirodalmi publikáció bibliográfiai adatainak megjelölésével zárul. A tehetséges, nagy tudású, igényes Szerzőnek színvonalas és hasznos művéhez elismeréssel és a legjobb kívánságokkal gratulálok. ■
JEGYZETEK
* Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest 2016.175 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
Visszaugrás
