A jogot a nyelv hordozza. Ortutay szerint a jogi nyelvben egyedüliként merül fel a "tartalom és forma nagyon szoros, egymástól elválaszthatatlan kapcsolata".[2] A jog tehát kizárólag nyelvi úton fejezhető ki, azon belül is a jogi fogalmak egymáshoz való viszonyában írható le és értelmezhető. Kontinensünkön a XX. századra a nemzetállami struktúrákhoz igazodó, "nemzeti" nyelven kodifikált jogrendszerek jöttek létre. Mindez ráirányította a figyelmet a jog és a nyelv kapcsolatára, és egyben hozzájárult a jogok szétfejlődéséhez, vagyis a különböző nemzeti jogrendszerek kialakulásához, tovább erősítve a jog kulturális beágyazottságát.
Az európai integráció ezzel szemben egy konvergenciafolyamatot indított el: az Unióban intenzív többnyelvű jogalkotás zajlik a társjogalkotók, valamint az Európai Bizottság közreműködésével. Az uniós jognak a magyar joggal ellentétben nincs egyetlen kizárólagos nyelve, hiszen azt mint absztrakt jogi tartalmat, az Unió huszonnégy hivatalos nyelve hordozza. Éppen ezért az uniós jog egységes alkalmazása tükrében a jogforrások megalkotása, értelmezése és végrehajtása során különös jelentőséggel bír az egyes nyelvi változatok egyeztetése. Ennek terepe elsősorban az uniós joganyag uniós fordítószolgálatok által végzett fordítása és lektorálása, ám a jogalkotás fázisában a tanácsi munkacsoportok tárgyalásain, valamint az Európai Parlament bizottsági ülésein a tolmácsolás is szerepet kap.
Az alábbiakban az uniós intézményekben zajló tolmácsolásról, illetve annak feltételeiről számolok be, majd kifejezetten a tanácsi munkacsoportban végzett tolmácsolás kereteire térek rá. Áttekintem a jogi tolmácsolás nehézségeit, valamint számba veszem azokat az esetleges tolmácsolási "hibákat", melyek akadályozhatják a munkacsoporti ülésen a szakértők között zajló tárgyalást. Kitérek arra, a tárgyalásokon mi a jelentősége a nemzeti nyelv tolmács segítségével tör-
- 95/96 -
ténő használatának, és milyen hatással van a tolmácsolás mellőzése az ún. "magyar kabin" munkatársainak készségeire, valamint a magyar jogi tolmácsolásra általában. A jogtudományi és tolmácsolástudományi források mellett írásomban sok anekdotikus elem is szerepel, hiszen az uniós intézmények szabadúszó tolmácsaként a szupranacionális jogalkotás és a tolmácsolás összefüggéseit első kézből tapasztalhattam meg.
Az Unió intézményeinek és egyes szerveinek (pl. Régiók Bizottsága, Európai Gazdasági és Szociális Bizottság) ülésein, sajtótájékoztatóin, valamint az intézmények egyes tagállamokban megvalósuló látogatásain (misszió) kizárólag hivatásos tolmácsok nyújthatnak nyelvi közvetítői szolgáltatást. Ezek a tolmácsok vagy főállású uniós tisztviselők, vagy szabadúszó tolmácsok, akik valamilyen (legalább BA szintű) diploma megszerzése után elvégeztek egy konferenciatolmács-képzést nyújtó MA képzést. A tolmácshallgatók az MA képzés keretében választott nyelveiken és tolmácsolási irányokban sajátítják el a szóbeli nyelvi közvetítés különböző formáit (blattolás, konszekutív és szinkrontolmácsolás).[3] Anyanyelvük, illetve anyanyelvi szinten beszélt nyelvük az úgynevezett "A" nyelvük, "C" nyelveik pedig azok a (passzív) idegen nyelvek, melyekről a tolmácsvizsga sikeres letétele után tolmácsolhatnak "A" nyelvükre. Végül vizsgát tehetnek "B" nyelvre is, ez az az idegen nyelv, melyre a tolmácsok "A" nyelvükből tolmácsolhatnak.[4]
Az MA szintű konferenciatolmács végzettség elengedhetetlen ahhoz, hogy a tolmács akár uniós tisztviselőnek jelentkezzen versenyvizsgára, vagy szabadúszó tolmácsnak jelentkezzen akkreditációs vizsgára. Előbbieket az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO), utóbbiakat pedig az Európai Bizottság Tolmácsolási Főigazgatósága (SCIC) szervezi. A jelentkezőnek a jelentkezésben megjelölt minden nyelvből és tolmácsolási irányban vizsgát kell tennie konszekutív, azaz rövid szakaszos, valamint szinkrontolmácsolásból.[5] Érdemes megjegyezni, hogy 2004 előtt minőségi okokból az uniós intézményekben a tolmácsok jellemzően kizárólag saját anyanyelvükre dolgoztak, és csupán a keleti bővítéssel vált elterjedtté, hogy egy tolmács az "A" nyelvéről egy idegen nyelvre ("B" nyelv) tolmácsol. 2004-ben ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a régi kabinok munkatársai nem tudtak volna az újonnan csatlakozó tagállamok hivatalos nyelveiről tolmácsolni, ehelyett
- 96/97 -
az újonnan létrehozott kabinok, köztük a magyar kabin főállású és szabadúszó munkatársai közvetítették a magyar forrásnyelvi beszédeket angolra, németre, franciára stb. (retour).[6]
Ahhoz, hogy hatékonyan felelhessenek meg az egyes intézményi és egyéb üléseken felmerülő megnövekedett tolmácsolási igényeknek, vagy éppen azok csökkenésének, az Unió a főállású tisztviselőként alkalmazott tolmácsai mellett szabadúszó tolmácsokat is foglalkoztat. Őket egy-egy ülésre, tárgyalásra stb., vagy előre meghatározott, többnapos (long term) vagy határozott, többéves időtartamra szerződteti. Az Európai Bizottság Tolmácsolási Főigazgatóságának adatai szerint az Unió hozzávetőleg 1000 főállású és 3000 szabadúszó tolmácsot foglalkoztat, ennek körülbelül 3%-a dolgozik az ún. "magyar kabinban".[7] A magyar kabin fogja össze azokat a tolmácsokat, akik elsősorban magyar nyelvre tolmácsolnak a különböző uniós hivatalos nyelvekről, de szükség szerint akár más nyelvekről is (például orosz nyelvből).
Ami a társjogalkotó intézményekben nyújtott tolmácsolás logikáját illeti, az Európai Parlamentben mint demokratikus intézményben megtartott plenáris és bizottsági ülések minden esetben teljes nyelvi kiosztással, azaz valamennyi uniós hivatalos nyelvre biztosított tolmácsolással zajlanak. Az Európai Parlament plenáris, valamint szakbizottsági ülései ugyanis nyilvánosak: azokat online közvetítik, ezért fontos, hogy az érdeklődő uniós polgárok azokat nyelvi akadályok nélkül követhessék. Ezzel szemben az Európai Unió Tanácsa kormányközi intézmény, melynek ülései csak újabban és csupán részben nyilvánosak. A Tanácsot támogató ún. Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER), továbbá a tanácsi munkacsoportok munkája a nyilvánosságtól elzártan zajlik. Ebben az intézményben tehát nincs feltétlenül szükség teljes nyelvi kiosztás biztosítására - az, hogy egy adott ülésen mely nyelvekre szerveznek tolmácsolást, a valós nyelvi igények, politikai megfontolások és pénzügyi korlátok háromszögében dől el.
Az Európai Unió Tanácsa, az uniós társjogalkotók egyike a COREPER-re, valamint a számtalan, tárgykör szerint szervezett tanácsi munkacsoportra támaszko-
- 97/98 -
dik a jogalkotás előkészítésében. Az egyes munkacsoportokban a soros elnökséget tartó tagállam képviselőjének elnöklése, valamint a tanácsi Jogi Szolgálat támogatása mellett a tagállami szakértők tárgyalják a Tanács elé terjesztett jogszabályjavaslatok szövegét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
