Évekkel ezelőtt egy ismerősöm felvetette, nem gondolkodtam-e azon, hogy mediátor legyek. Annyira meglepődtem az ötleten, hogy igazából nem is vettem komolyan. Amikor 2016-ban bírósági titkárként kezdtem dolgozni, a bírósági közvetítés már jórészt kiforrott állapotban volt, a képzés magas színvonalon működött, a szakmai és a tudományos élet nagyon aktívan folyt, így már nem volt kérdés, hogy részt veszek benne.
Már az első néhány ülés meggyőzött arról, hogy a mediációnak sehol nincs nagyobb létjogosultsága, mint a családi konfliktusokban. Az egymással legközelebbi kapcsolatban élő emberek - sokszor maguk előtt is rejtett - érdekeinek felszínre és közös nevezőre hozásával hihetetlenül nagy és gyors változásokat lehet elérni. Olyan változásokat, amelyek nem a per befejezéséig, hanem adott esetben örökre vagy nagyon hosszú ideig megoldják a felek problémáit.
Az ebben a sikerben való közreműködés ösztönzött arra, hogy gyakorló mediátorként a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának családjogi szakjogász képzésben benyújtandó szakdolgozatomban is a bírósági közvetítés családjogi perekben betöltött szerepét hangsúlyozzam. Jelen írásomban pedig a bírósági közvetítés elmúlt hét évét a közvetítő szemszögéből kívánom bemutatni.
Mint ahogy a konfliktus, úgy az annak megoldására törekvés is egyidős az emberi kultúrával. Az alternatív konfliktusmegoldás mint fogalom az 1920-30-as években alakult ki az Egyesült Államokban,[1] majd az angolszász területeken (Egyesült Királyság, Ausztrália) rohamosan fejlődött az intézményes igazságszolgáltatás igénybevétele nélküli eljárás, hiszen itt maradhatott meg leginkább a kapcsolat a bírói gyakorlat és a társadalom között.
Hazánkban az 1990-es évek társadalmi-szociológiai változásai, majd az Európai Unióhoz való csatlakozás jogharmonizációs feladatai adtak lendületet a mediáció térnyerésének. A közvetítés első kezdeményei kezdetben a gyermekvédelem és a munkajog, valamint az egészségügy területén jelentek meg, majd a közvetítői eljárásról szóló 2002. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) általános jelleggel fektette le a polgári jogvitákban alkalmazható közvetítés intézményi és tevékenységi szabályait.
Az igazságszolgáltatási reform keretében igény mutatkozott a polgári jogviták bíróságon kívüli rendezését lehetővé tévő új típusú konfliktuskezelő kultúra kialakítására, amely az érdekeltek problémáira gyorsabb és olcsóbb megoldással szolgálhat, másrészt tehermentesíti a túlterhelt bíróságokat.[2] A Kvtv. hatálybalépését követően szerzett jogalkotói, jogalkalmazói és közvetítői tapasztalatok a bírósági rendszeren belül is elindították a közvetítés családjogi pereken belüli igénybevételével kapcsolatos kezdeményezéseket. Mindennek kiindulópontja a kapcsolatügyeleti mediáció volt, amelynek a gyakorlati alkalmazása körében szerzett ismeretek felkeltették a bíróságok érdeklődését is a téma iránt, és a családjogi perekben elindultak a kezdeményezések a kapcsolatügyeleti mediációs szolgáltatások igényvételére. Ennek lehetőségét először a Csongrád Megyei Bíróság és a Magyar Kapcsolatügyeleti Mediátorok Országos Szövetsége által 2006-ban kötött együttműködési megállapodás teremtette meg, amelynek a sikere később az Országos Mediációs Kísérleti Program elindításához vezetett.
A fenti folyamat eredményeképpen 2012. július 24-én hatályba lépett a 2012. évi CXVII. törvény 39. § (2) bekezdésével beiktatott Kvtv. 4/A. fejezet, amelynek révén a közvetítői tevékenység immáron a bíróságon belül is folytatható lett. A bírósági közvetítői eljárás lehetősége önmagában kevés, ha alkalmazásának stabil alapját az
- 30/31 -
anyagi jogi szabályokban való megjelenése nem teremtette volna meg. A jogalkotó a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Negyedik (családjogi) Könyvének a házassági bontóperre (4:22. §) és a szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezése iránti perekre (4:172. §) vonatkozó rendelkezései között helyezte el a közvetítésre vonatkozó szakaszokat.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) az 1953. évi III. törvényhez képest koncepcionálisan elérő szabályozást vezetett be. A Pp. 167. §-ába foglalt, a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó egyezségi kísérlet jelentősége abban áll, hogy lehetőséget teremtett a bíróságon kívüli közvetítői eljárásban létrejött megállapodás végrehajtható okiratba foglalására.
A permegelőzésre és a megegyezés előmozdítására irányuló jogalkotói szándék alapján az egyezség létrehozásának megkísérlése nemcsak a perfelvételi szakban, hanem a per bármely szakaszában - így a másodfokú és a perújítási eljárásban is - a bíró és a felek rendelkezésére áll.
A Büsz.[3] 2012. október 6. napjától kiegészült az IX/A. fejezettel, amely a bírósági közvetítés általános bírósági ügyviteltől eltérő szabályait tartalmazza. Ebben különlegességet jelentett, hogy a bírósági közvetítői ügyről felvilágosítást és az iratokból másolatot nem a kezelőiroda, hanem a bírósági közvetítői ügy befejeződését követően is csak bírósági közvetítő adhat, valamint a bírósági közvetítői ügyben részt vevő felekkel a bírósági közvetítő tart kapcsolatot szóban, telefonon, írásban (ez lehet akár telefax vagy elektronikus levél is).
A korábbi tapasztalatok nyomán a Büsz. módosításában megjelent az a javaslat is, hogy a közvetítés helyszíne lehetőleg ne tárgyalótermi környezet, hanem semleges, a felek egyenrangúságát jelképező helyiség legyen. Így a Büsz. 75/A. § (9) bekezdésének[4] megfelelően az ország valamennyi bíróságán kialakításra került mediációra alkalmas helyiség.
A bírósági közvetítés 2018-ban pedig már egy olyan területen is megjelent, amely a mediáció szempontjából az alá-fölé rendeltségi viszonyok miatt első pillantásra teljesen idegennek tűnik: a közigazgatási perekben.
A bírósági közvetítéssel kapcsolatos első részletszabályozást a 20/2012. (XI. 23.) OBH utasítás tartalmazta, amely elsősorban a közvetítővé válás módját határozta meg, rögzítette a mediátorok munkaköri leírásban is megjelenő feladatait, valamint a bíróság általános tájékoztatásának kereteit. A közvetítés összehangolását országos, valamint törvényszékenként helyi koordinátorok végzik.
Az eredmények, a bírósági mediáció egyre ismertebbé válása, valamint a rendszerben dolgozók fejlesztési javaslatai nyomán hosszas és alapos előkészítés után 2019. november 15. napján lépett hatályba a 23/2019. (XI. 14.) OBH utasítás, amely részletesen szabályozta az országos és a helyi koordinátor feladatait, megbízása, kijelölése feltételeit, kiegészítő javadalmazását. A gyakorló mediátorok számára a legnagyobb hatású változásként bevezette a bírósági közvetítői instruktor intézményét: a bírósági közvetítők szakmai és módszertani támogatójaként a bírósági közvetítői tevékenység hatékony és magas szakmai színvonalon történő ellátását, fejlesztését segíti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
