Az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában 2018-ban jelent meg a Család és családtagok. Jogági tükröződések című kötet[2]. A tanulmánykötet a klasszikus jogtudomány számos ága és a jogtudományhoz talán legszorosabban kapcsolódó egyes társadalomtudományok képviselői saját tudományterületüknek a család és a családtagok témájához kapcsolódó jellemző vonatkozásait, jogintézményeit bemutató írásainak csokra.[3] A magán- és polgári jog, illetve a családjog iránt érdeklődők számára azonban a legérdekesebb és talán leggondolatébresztőbb munkákat a kötet első nagyobb részegységében szereplő öt tanulmány jelentheti. Ezek a tanulmányok a család polgári jogi fogalmából[4] kiindulva olyan jelentős családjogi és egyben általános polgári jogi, illetve öröklési jogi kérdéseket boncolgatnak, mint a szülő-gyermek jogviszony egyik legfontosabb tartalmi elemének a gyermek- és szülőtartás szabályozásának legnagyobb hatású, a jelenlegi jogi szabályozással záródó fordulópontjait és mérföldkövei[5], az ajándékozásnak, mint vagyonjogi szerződésnek a személyes kapcsolatokon alapuló családjogi viszonyokban történő megítélése[6], a kötelesrész szabályainak a polgári jog újrakodifikálásában történő átalakítása[7], és az immár két kodifikációt túlélt ági öröklés jogintézménye kialakulásának és fennmaradásának okai.[8] Nem lehet azonban szó nélkül elmenni a kötet két utolsó tanulmánya által érintett, sok vitát kiváltott alapjogi családfogalom mellett sem. Mivel az Alaptörvény a magyarországi jogrendszer zárköve, így annak fogalmai a jogrendszer minden ágában éreztetik, legalábbis a jogrendszer hierarchiájával kapcsolatban kialakult felfogás szerint, éreztetniük kell, hatásukat. Hogy ez a magánjog kapcsán mennyire reális elvárás, az már kérdéses lehet.
E tanulmányok sorait böngészve számos gondolat ébredhet az értő olvasó fejében. Kiindulópontként leszögezhetjük: a család fogalmának középpontba állítása nélkül az európai és a magyar polgári jog tudománya sosem lett volna képes olyan eredeti jogintézmények megalkotására, amelyek, habár egy adott kor adott igényeihez igazodva születtek meg, mégis mindig megújulásra készen, a demográfiai és technológiai változások közepette vissza-visszatérően felmerülő kérdésekre és kételyekre, a társadalom által a jogtól várt és a jog által adott mindenkori válaszok biztos kiindulópontjaként szolgálhatnak. Bár a család alapjogi és tradicionális magánjogi fogalmának összehasonlítására itt nem vállalkozhatunk, a kettő között lévő, a jogtörténet mélyében rejlő kapcsolat, reményeink szerint, mégis felfedezhető lesz.
Az elsődleges kérdés, amelyet egy jogintézmény jellegzetességei, a jogviszonyokban betöltött szerepe kapcsán magától adódóan fel kell tenni, hogy tulajdonképpen mi is az a jogintézmény, aminek a jellegzetességeiről, szerepéről szó lesz. A család általánosan elfogadott magánjogi, illetve polgári jogi fogalma azonban, feltehetően nem ok nélkül, nem áll rendelkezésünkre.
Frank Ignácz (1788-1850) még úgy írt, hogy "[a]z ember nem csak a köztársaságnak tagja; ha nem kissebb körökhöz is tartozik: nemzetséghez, és házi-körhöz.
- 31/32 -
Valamint pedig boldogságának nagy része, és szabadságának foka, minősége attul függ, hogy mellyik köztársaságban és minő helyet foglal; úgy sokat tesz (még pedig személyes helyzetére, hatalmára, szabadságára nézve) nem csak millyen nemzetségnek, hanem névszerint mellyiknek és minő tagja légyen, vagy is kik légyenek rokonai, sokan vagy kevesen, közel vagy távul, férjfi- vagy aszszony-neműek ‚s a' t.; nem külömben, házi körben él-e? és abban minő helyen? mint férj vagy feleség, nemző vagy gyermek, atyai hatalom alatt-e vagy gyámság alatt. Mind ezeknek van kétség kívül többféle oldala; de itten csak arrul szóllhatunk, a mi törvény hatása alá tartozik."[9]
Frank Ignácz ezen gondolataiból a személy kapcsán kiviláglik az a két szempont, ami jogi szempontból figyelemre érdemes, és amely tulajdonképpen a jogrendszer két nagy területének az ókorba visszanyúló elválasztására is magyarázatot szolgál. Hiszen az egyén egyrészt a köztársaság, vagyis az állam tagja, mint állampolgár (mai fogalom szerint), másrészt egy kisebb közösségnek is, a családnak is a tagja, amely egyrészt jelenti tágabb nemzetségét, vagyis a nagycsaládot és szűkebb családját, vagyis az ún. házi vagy családi kört[10]. A családban betöltött helye pedig éppen olyan fontos a társadalomban betöltött szerepére nézve, mint az államban elfoglalt minősége. Azok a vonatkozások, amelyeket Frank felsorol a tágabb és szűkebb családban betöltött szerepek kapcsán, nevezetesen melyik nemzetséghez tartozik az egyén és abban milyen titulust visel, kik a rokonai, tagja-e, vagy nem egy szűkebb családnak és ha igen, akkor abban milyen szerepkör hárul rá, szülő-e vagy gyermek, atyai hatalom vagy gyámság alatt áll-e, még hosszú évszázadokig, a szűkebb családi kör kapcsán pedig kijelölik, ha a társadalomban betöltött szerepet már nem is, de a jogi vonatkozások kapcsán a legfontosabb szabályozási kérdéseket, minden jogtudományi vitán felül állóan, mind a mai napig. Utolsó mondatából pedig kitűnik, hogy maga Frank Ignácz is tisztában volt azzal, hogy a családi viszonyoknak csak meghatározott vonatkozásait lehet a törvény, mai fogalmaink szerint a jog ernyője alá vonni, azonban vannak olyan elemei, összetevői a családi viszonyoknak, amelyekre jogi szabályozással hatással lenni nem lehet.
A család fogalma kapcsán érdemes visszatérnünk a hagyományos magánjogi jogtudomány virágkorát előkészítő, illetve azt fémjelző, a XIX. század második felétől a XX. század közepéig tartó történeti korszakba, Frank Ignácz munkássága és az első sikeres magyar polgári jogi kodifikáció közötti korba. Ezen korszak jogtörténeti műveiben kutatva viszonylag kisszámú példájára lelünk a családról alkotott fogalomalkotási kísérleteknek.
Dósa Elek (1803-1867) a család fogalmára, magára Frankra utalva, a következő definíciót alkotta: "A család (familia) jelenti, széles értelemben, mindazon egyéneket összesen, melyek ugyanazon törzsökatyától származtak s ugyanazon családi vagy vezetéknevüek. A szorosabb értelemben vett család neve alatt azon egyének értetnek, kik egymással házassági egybeköttetésben vannak, a tőlök szármozottakkal együtt. Házasság levén alapja a szorosabb, az az tulajdon értelemben vett családnak, az egyének törvényünk szerinti családi viszonyainak ismeretéhez ugy juthatni legegyenesebb úton, ha a házasságot s ez által létesített viszonyokat szabályozó törvényeink megismertetnek."[11]
Herczegh Mihály (1840-1926) Magyar családi és öröklési jog című könyvében (1885) a család fogalmára, ugyancsak erősen utalva Franknak és magának Dósának a felfogására, a következő definíciót alkotta: "A család elnevezés kétféle értelemben használtatik: szélesebb és szorosabb értelemben. Szélesebb értelemben: a család azon személyek összesége, kik ugyanazon törzsatyától származnak s ez okból ugyanazon családi-, vagy vezetéknévvel birnak. Szorosan véve pedig család alatt csak a hitvesek értetnek a tőlük törvényes módon leszármazó gyermekekkel együtt."[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
