Az internettel gyakorlatilag egyidős a linkelés.[1] A link internetes elérési útvonal,[2] amelynek használatával a link megnyitója egy külső IP címről elérhető tartalmat tekinthet meg. Bár nem szükségszerűen, ám e tartalom lehet a szerzői jog, illetve a kapcsolódó jogok által védett mű vagy teljesítmény. E tartalomhoz való hozzáférés esetén felmerül annak a lehetősége, hogy a link megosztása engedélykérési és díjfizetési kötelezettséget keletkeztető felhasználást eredményez.
Több évtizedes múltja ellenére a linkelés szerzői jogi megítélése napjainkig vitatott.[3] Az egyszeri olvasóban (és végfelhasználóban) különösen disszonáns érzések kavaroghatnak a tekintetben, hogy miért is volna egyáltalán jogsértő egy weboldal behivatkozása, megosztása? A kérdéskör ilyen szintű leegyszerűsítése természetesen indokolatlan volna. A linkelés egyrészről kiváló példaként szolgál az információs társadalomban megvalósuló végfelhasználói magatartásokra, mivel az internet gyors és hatékony működését/használatát teszi lehetővé. Másrészről viszont képes arra, hogy akár a jogosultak előzetes egyetértése nélkül is hozzáférhetővé tegyen egyedi elérési útvonallal ellátott tartalmakat. Végső soron e vonatkozásban elengedhetetlen a különböző érdekek közötti egyensúlyozás. Irányadó ez egyrészt a különböző linkelési módozatok közötti érdemi különbségtételre, másrészt a szerzői jog és egyéb, adott esetben alkotmányos jogok közötti harmónia megteremtése. E kérdésekre ráadásul nem szükségképpen lehet az analóg világból ismert válaszokkal szolgálni. Ahogy arra a kanadai Szövetségi Legfelsőbb Bíróság utalt egy alább részletesen bemutatásra kerülő ítéletében: "a nyilvánossághoz közvetítés szabályának merev alkalmazása a jelen esetben olyan volna, mint megpróbálni a modernitás hatszögletű lyukát betömni egy archaikus négyszögletes dugóval".[4]
A jelen tanulmány célja, hogy összefoglalja a linkeléssel kapcsolatos legfrissebb európai uniós és észak-amerikai joggyakorlatot, valamint az ezekkel kapcsolatos szakirodalmi álláspontokat. Az 1. fejezet ennek elősegítése céljából tömören bemutatja a linkelés különböző technológiai változatait. A 2. fejezet négy, a linkelés különböző formáival kapcsolatos jogesetet vizsgál meg. Ezek közül kettőben az Európai Unió Bírósága hozott előzetes döntést, mindkét esetben szerzői jogilag releváns magatartás kapcsán (az egyik a hiperlinkelés, a másik a beágyazás technológiája kapcsán). A harmadik ítéletben az Egyesült Államok egyik szövetségi fellebbviteli bírósága a beágyazást ismerte el jogszerűnek, bár - mint látni fogjuk - erősen kifogásolható érvelés mentén. Végül a negyedik döntés szerzői jogon kívüli területről érkezik, az online rágalmazás ("defamation") kanadai joggyakorlatába enged betekintést. Hogy ennek ellenére nem tekinthető irrelevánsnak, az a hiperlinkek jogi státuszát vizsgáló többségi, és az egyik párhuzamos véleményből válhat világossá. Érdemes ugyanakkor már itt előre jelezni: az iménti kanadai ítélet csak korlátozottan alkalmazható szerzői jogi környezetben. Ennek egyik oka az alább részletezett pontos tartalma, másrészt az a tény, hogy az ítélet meghozatalának pillanatában Kanada még nem ratifikálta a WIPO Szerzői jogi szerződését (WCT). Erre csupán nemrég, 2014 májusában került sor. A 3. fejezet a linkeléssel kapcsolatban a közelmúltban közzétett legfontosabb szakirodalmi álláspontokat szedi csokorba. Végül a 4. fejezet a jelen tanulmány szerzőjének a témakört érintő észrevételeit szintetizálja.
A linkelés elsődleges célja, hogy a mára gyakorlatilag átláthatatlanná váló világhálón az információk elérését megkönnyítse.[5] Collins szavaival élve: "a hiperlinkek az internet különböző részeit összekapcsoló szinapszisok. Hiperlinkek nélkül az internet olyan volna, mint egy könyvtár katalógus nélkül: információkkal telített, melyek megtalálását semmilyen eszköz sem segíti".[6] A linkek egyúttal arra is lehetőséget teremtenek, hogy az internethasználók véleményüket online környezetben is kinyilváníthassák. Dalal jelzi: "a hiperlinkekről hosszú ideje tudjuk, hogy kritikus jelentőségük van a kommunikáció szempontjából, mivel az információkhoz való hozzáférést segítik elő. A weboldal látogatói számára lehetővé teszik, hogy a hivatkozott szavak, kifejezések, érvek és ötletek forrásához jussanak. Ebből a szempontból nézve az internet az információk végtelenül táguló halmaza, ahol »bármely személy [...] röpiratíróvá válhat«, és ahol »a hiperlinkek a weboldalak közötti útvonalként szolgálnak, lehetővé téve, hogy a nyüzsgő utcasarkokon a röpiratokat szétosszák, és a járókelőket mélyebben bevonják az adott kérdés megtárgyalásába«".[7]
Technológiai szempontból a linkeknek több fajtája között tehető különbség.[8] Az ún. hiperlink digitális hivatkozás, bátran nevezhetjük "online lábjegyzetnek". Ahogy a World Wide Web megalkotója, Tim Berners-Lee mondta: "[Egyes számú] mítosz: »egy hagyományos link a belinkelt dokumentum másolására biztat oly módon, ami szerzői jogsértést eredményez.« Ez egy súlyos félreértés. Egy dokumentumra (vagy egy személyre vagy bármi másra) történő utalás képessége általánosságban véve a véleménynyilvánítás szabadságának alapvető joga legalább annyira, mint amennyire maga a vélemény is szabad. A hiperlink segítségével történő hivatkozás hatékony módszer, ám annál semmivel sem több."[9]
A hiperlink egyaránt utalhat egy weboldal könnyen megjegyezhető fő domain címére ("felszíni link"/"surface" vagy "shallow link") vagy egy belső oldalra ("mély link"/"deep link"). A mély link rendszerint olyan hosszú, összetett szöveges elérési út, amelynek eseti memorizálása (egy egyszerű honlap címével ellentétben) nem várható el az internethasználóktól.[10]
A kerettechnika ("framing") segítségével egy weboldal idegen (hagyományosan vizuális) tartalmat "keretbe" ágyazva, saját tartalmaival körbeölelve tesz vizuálisan érzékelhetővé. A vizualizált tartalom egyben linkként, a forrás weboldalra mutató útvonalként is funkcionál. Hasonló célt szolgál az "in-line linking" ("inlining"), azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a vizuális alkotások úgy válnak a linkelő oldalról elérhetővé, mintha az keretbe volna foglalva. A képek a linkelő oldal szerverein történő többszörözés nélkül kerülnek megjelenítésre a weboldal saját tartalma körében.[11] Mindezekkel gyakorlatilag megegyező célokat szolgál a beágyazás ("embedding") technológiája, amelynek keretében hagyományosan audio-vizuális tartalom kerül beékelésre az új weboldalon.
A linkelés jelentős átfedést mutat a keresőszolgáltatásokkal vagy az RSS feedeléssel. A keresőmotor (lásd a piacvezető Google működését) kulcsszavas keresést követően szöveges vagy vizuális (ún. "thumbnail") linkeket bocsát az internethasználók rendelkezésére. Az RSS pedig a gyakran frissített
- 30/31 -
weboldalak tartalmának nyomon követését biztosítja oly módon, hogy az RSS beállítása esetén a felhasználó a megjelölt weboldal valamennyi frissítése ("feed") egy linken keresztül elérhesse.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
