A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2011/1. számában megjelent 2301. számú döntés - EBH 2011. 2301. - szerint hamis vád bűntette miatt pótmagánvádnak nincs helye, ezért az ilyen vád - a jogosultság hiánya miatt - nem törvényes [Btk. 233. § (1) bek., Be. 2. § (2) bek.].
A határozat indokolása szerint a Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hamis vád bűntettének jogi tárgya kettős, az igazságszolgáltatás rendeltetésszerű (igazságtevés iránti) tevékenységéhez, és a személyek ártatlanságának vélelméhez fűződő érdek. Elkövetési tárgya, ekként passzív alanya a vádolt személy. A bűncselekménynek eredménye nincs, alaki bűntett, befejezett az eljárás megindítására alkalmas vádolással (aminek három eleme az elkövető valamely törvényi tényállás megvalósítására utaló nyilatkozata, annak terhelő volta és hatóság előtt tétele). A Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hamis vád bűntettének elkövetése, illetve a bűncselekmény megvalósulása tehát nem közvetlenül okozza konkrét személy tényleges és közvetlen jog- vagy jogos érdekbeli sérelmét, illetve nem közvetlenül vezet annak veszélyéhez, hanem közvetve, áttételesen. Elsődleges hatása az igazságszolgáltatás, a hatóság megtévesztése, míg a passzív alany ellen közvetve irányul. A passzív alannyal szemben ugyanis nem az elkövető indítja meg a büntetőeljárást, az elkövető magatartása csupán alkalmas a büntetőeljárás megindítására. A büntetőügyben eljáró hatóság eljárási cselekménye által veszi kezdetét közvetlenül a passzív alany ellenében a büntetőeljárás. (Így ha a hamis vád magánvád formájában áll, akkor a személyes meghallgatásra idézéssel, ha közvádas cselekményre vonatkozik, akkor a nyomozás elrendelésével, illetve a halaszthatatlan nyomozati cselekménnyel, ha pedig pótmagánvádban fogalmazódik meg, akkor a tárgyalásra idézéssel.) Következésképpen a Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontja szerinti - bár közvádra üldözendő és passzív alanyt is feltételező - bűncselekmény miatt pótmagánvádnak nincs helye. A határozat hivatkozik a BKv. 90., EBH 1941., 1942., 2125 számú döntésekre.
Jelen tanulmánnyal a célom a fenti érvelés helytállóságának megcáfolásával rámutatni arra, hogy a hamis vád passzív alanya minden esetben sértettnek minősül.
A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2009/1. számában megjelent 1941. számú döntés - EBH 2009. 1941. - szerint pótmagánvádnak csak közvádra üldözendő bűncselekmények esetében van helye. A sértett - pótmagánvádlóként - büntetőjogi igényét általában akkor érvényesítheti, ha passzív alanya a bűncselekménynek vagy a tényállás eredményt tartalmaz. Az indokolás szerint a Be. - eltérően a sértettnek biztosított magánvádlói (Be. 52. §) és magánféli (Be. 54. §) jogosultságra vonatkozó rendelkezésektől - nem határozza meg kifejezetten a sértett pótmagánvádlókénti igényérvényesítésének anyagi jogi kereteit [eltekintve a Be. 199. § (3) bekezdésétől, valamint egyes, külön eljárásokra vonatkozó rendelkezésektől]. A Be. nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy mely törvényi tényállások esetében van helye pótmagánvádnak. Ez azonban nem jelenti, hogy e vonatkozásban nincsenek - a Be.-ből levezethető - további korlátok. A Be. 52. § és az 53. § összevetéséből következően ugyanis magánindítványra büntethető és egyben magánvádra üldözendő (tehát magánvádas) bűncselekmények esetében nincs helye pótmagánvádnak. Ezért pótmagánvádnak csak a közvádra üldözendő bűncselekmények esetében van helye.
Pótmagánvádlóként a sértett (értelemszerűen az adott bűncselekmény sértettje) jogosult fellépni. A Be. 51. § (1) bekezdése alapján sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Sértett, s ekként [a Be. 474. § (5) bekezdése szerinti esetet kivéve] pótmagánvádló természetes vagy jogi személy egyaránt lehet.
A Btk. 10. § (2) bekezdése alapján a bűncselekmény fogalma önmagában is feltételez valamilyen jogsértést, illetve veszélyeztetést. Kétségtelen továbbá, hogy minden bűncselekménynek van valamilyen következménye akár a szűkebb, akár a tágabb környezetre. Mindez azonban nem jelenti, hogy minden bűncselekménynek feltétlenül van eljárásjogi (természetes, illetve jogi személy, ekként pótmagánvádlókénti fellépésre jogosult) sértettje.
Ha a törvényi tényállás sem passzív alanyt, sem eredményt nem tartalmaz, akkor az adott bűncselekmény általi jogsértés, veszélyeztetés általában az állami, társadalmi vagy gazdasági rend sérelmével jár, s esetleges következménye konkrét természetes vagy jogi személyre nézve csupán áttételes. Ha a törvényi tényállás passzív alanyt (aki szükségképpen természetes személy) tartalmaz, akkor általában az őt ért sérelem egyben eljárásjogi sértetti jogosultságot is megalapozhat. S ugyanígy, ha a törvényi tényállás eredményt tartalmaz; ez esetben is (akár passzív alanyiság nélkül is) fennállhat a sértetti jogosultság, illetve a pótmagánvádlókénti fellépés lehetősége.
Körültekintően kell vizsgálni, különösen utóbbi esetben, hogy a sértetti igény alapja a személyében való érintettség nélkül csupán egyszerű károsulti, vagyonjogi érdek, avagy az adott, bűncselekménnyé nyilvánításban megtestesülő, büntetőjogi érdekhez szorosan kötődő, abban gyökerező olyan jog- vagy jogos érdekbeli sérelem, illetve veszélyeztetettség, amely az adott (természetes vagy jogi személy) sértettre konkretizált és közvetlen. Erre utal egyébként a Be. 229. § (2) bekez-
-302/303-
dése is, amikor a sértettnek "az ellene elkövetett bűncselekményre" vonatkozó iratok megismerésének lehetővé tételét írja elő.
A kizárólag károsulti, vagyonjogi érdek, illetve igény érvényesítésének ugyanis nem feltétele a bűnösség megállapítása, a pótmagánvád pedig nem a polgári jogi igény érvényesítésének újabb útja, hanem a büntetőigény érvényesítésének korrekciós eszköze. Ezért a vádindítványban felrótt bűncselekmények esetében mindig külön-külön, konkrét törvényi tényállásonként vizsgálandó, hogy pótmagánvádnak, ekként a sértett általi büntetőigény érvényesítésének helye van-e. Ennek eredményeként dönthető el ugyanis, hogy az adott bűncselekmény esetében a vád jogosulttól származik-e.
A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2009/1. számában megjelent 1942. számú döntés szerint - EBH 2009. 1942. - általában kizárt a pótmagánvád, ha az adott bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, s a természetes vagy jogi személyt érintő jogsérelem csupán áttételesen következik be.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a pótmagánvádas eljárás gyakorlati tapasztalatai alapján felmerült egyes jogértelmezést igénylő kérdésekről szóló BKv 90. számú, 2010. október 25-én kelt véleményében kimondta, hogy a sértett - pótmagánvádlóként - büntetőjogi igényét akkor érvényesítheti, ha passzív alanya a közvádra üldözendő bűncselekménynek, vagy a tényállás eredményt tartalmaz. Általában kizárt a pótmagánvád, ha az adott bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, s a természetes vagy jogi személyt érintő jogsérelem csupán áttételesen következik be. A kollégiumi vélemény érvelése megegyezik az ismertetett két EBH-ban foglaltakkal, azzal a különbséggel, hogy arra az esetre, ha a törvényi tényállás passzív alanyt tartalmaz, egyértelműen kimondja, hogy a passzív alanyt ért sérelem egyben az eljárásjogi sértetti jogosultságot is megalapozza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
