Az Európai Unió (a továbbiakban: EU) katonai és pénzügyi értelemben mérsékelt hatalom, amely a nemzetközi politika kemény eszközeivel csak ritkán él. A szabályozás területén azonban gyakran maga állapítja meg azokat a mércéket, amelyekhez utóbb a világ többi része igazodik. Legbefolyásosabb exportcikke nem valamely iparcikk, hanem a jogszabály. A mintegy 450 millió fogyasztót számláló belső piacra alkotott normák olykor szinte szó szerint bukkannak fel olyan államok törvénykönyveiben, amelyek képviselői soha nem ültek a brüsszeli tárgyalóasztaloknál. Anu Bradford ezt a jelenséget nevezte el "brüsszeli hatásnak" (Brussels Effect).[1] A kifejezés azt a képességet jelöli, hogy az Unió a szabályait piaci mechanizmusok útján, nemzetközi szerződések, szankciók vagy kényszer nélkül juttatja érvényre a határain túl is.
A jelen tanulmány kiegészítő szemléletet javasol, amelyet a szabályozás mint szolgáltatás (a továbbiakban: RaaS) fogalmával jelöl. A központi érv szerint a brüsszeli hatás nem pusztán hatásként, vagyis az uniós szabályok mintegy önműködő következményeként írható le a legpontosabban, hanem szolgáltatásként, amelyet az Unió nyújt, harmadik országok és globális vállalatok pedig igénybe vesznek. E szolgáltatás tárgya kész, legitimációt hordozó szabályozási sablon, amelyet az Unió alacsony határköltséggel állít elő, és amelyhez értelmező ítélkezési gyakorlat, iránymutatások, valamint a piacra jutás kilátása társul. Az európai sablon átvétele olcsóbb, mint egy szabályozási rendszer alapoktól való megtervezése, és interoperabilitást biztosít a világ egyik legigényesebb piacával. A megközelítés előtérbe helyezi a szabályozási diffúzió mögötti értékcserét, és olyan kérdés feltevését engedi meg, amelyet a "hatás" szóhasználata elfed: eladható-e egy adott szabályozási termék?[2]
A zászlóshajó-termék az adatvédelem; a próbatétel pedig az, hogy a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet (a továbbiakban: MI-rendelet) képes-e megismételni az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) globális sikerét. A kérdést a közelmúlt fejleményei teszik igazán élessé: az Unió 2026 júniusában, az ún. "MI digitális omnibusz" keretében úgy módosította az MI-rendeletet, hogy annak központi, a nagy kockázatú rendszerekre vonatkozó kötelezettségei még alkalmazandóvá sem váltak. Elhalasztotta az alkalmazásukat, enyhítette több előírását, és szűkítette egyes fogalmait. Egy elméleti keret értékét az adja, hogy képes-e az ilyen fordulatokat magyarázni. A tanulmány amellett érvel, hogy a szolgáltatásszemlélet erre alkalmasabb a hatás metaforájánál. A bizonyítékok alapján az MI-rendelet legfeljebb részleges, de facto befolyást gyakorolhat a globálisan integrált, nagy kockázatú rendszerekre; azok a feltételek azonban, amelyek a GDPR-t világméretű mintává tették, az MI esetében jóval gyengébbek, és ezt immár a szolgáltató magatartása is visszaigazolja. A cél nem az, hogy a rendeletet belső jogként lekicsinyeljük; a kérdés szűkebb: exportcikként úgy fog-e terjedni, ahogyan a GDPR tette. A 2. pont a brüsszeli hatás fogalmát és mechanizmusait tekinti át, a 3. pont kifejti a szabályozás mint szolgáltatás fogalmi keretét, a 4. pont megvonja az uniós szabályozási export eddigi mérlegét, az 5. pont az MI-rendelet kilátásait vizsgálja, a 6. pont a konklúziót fogalmazza meg.
Bradford elmélete kétféle befolyásolási csatornát különböztet meg.[3] A de facto brüsszeli hatás akkor érvényesül, amikor a multinacionális vállalatok az Unió szigorú szabályaival szembesülve olcsóbbnak találják, hogy egységes globális mércét kövessenek, mintsem hogy termékeiket piaconként differenciálják; az uniós szabály így pusztán a vállalati önérdek révén válik globális normává. A de jure hatás második lépcsőben jelentkezik: a külföldi jogalkotó, látva, hogy vállalatai már megfelelnek, az európai mércét a belső jogba is beemeli. Bradford a jelenséget öt együttes feltételhez köti: nagy piac; megfelelő szabályozási kapacitás és politikai akarat; szigorú normák; "rugalmatlan" célpontok, például a fogyasztók, akik nem tudnak kitérni a szabályozó hatóköréből; végül a termelés vagy a magatartás "oszthatatlansága", vagyis az, hogy a vállalat nem tudja alacsony költséggel elkülöníteni az uniós követelményeknek megfelelő tevékenységét a többitől.[4]
- 21/22 -
A gondolat régebbi, mint az elnevezés. Vogel "kaliforniai hatása" megmutatta, hogyan képes egy nagy, jómódú és szigorú normákat alkalmazó joghatóság másokat felfelé húzni; ez a "felfelé tartó verseny" (trading up), a lefelé tartó verseny ellentettje.[5] A nemzetközi kapcsolatok elméletében Damro "Market Power Europe" (piaci hatalmú Európa) fogalma az Unió külső befolyását a belső piac méretében és a normák externalizálásában gyökerezteti,[6] Joanne Scott pedig a "területi kiterjesztés" jogi technikáját azonosítja, amellyel az uniós jog a piacra jutást a külföldön tanúsított magatartáshoz köti.[7] Az újabb szakirodalom árnyalja a tézist. Ylönen szerint az eredeti megfogalmazás alulértékeli a hatalom szerepét és túlbecsüli a folyamat automatizmusát; egyúttal arra is figyelmeztet, hogy az erősödő vállalati érdekérvényesítés a brüsszeli hatást belülről, már az uniós szabályok formálódásánál kikezdheti.[8] Bendiek és Stürzer a hatást nem pusztán a piacméretben, hanem az Unió konszenzusos belső döntéshozatalában felhalmozott "politikai tőkében" látja;[9] Bernat és Spera pedig a passzív diffúzióról a tudatos uniós stratégiára való átállást dokumentálja.[10] Ez utóbbi megfigyelés vezet át a jelen tanulmány gondolatmenetéhez: ha a diffúzió egyre inkább szándékos kínálat kérdése, akkor indokolt szolgáltatásról beszélni.
A szolgáltatás a szokásos közgazdasági értelemben olyan kézzel nem fogható jószág nyújtása, amelyet a címzett önállóan csak jelentős költséggel tudna előállítani, a szolgáltató viszont nagy léptékben, alacsony határköltséggel képes biztosítani. A szabályozási sablon meglepő pontossággal illik e leírásba. Egy átfogó adatvédelmi vagy termékbiztonsági rendszer alapoktól való megalkotása szűkös szakértelmet és évekig tartó finomítást igényel; az Unió e fix költségeket már megfizette, és a világnak az újrahasznosítható végterméket kínálja: koherens szöveget, amelyet huszonhét jogi hagyomány között csiszoltak ki, és amelyet az Európai Unió Bírósága előtti eljárásokban teszteltek. A kínálat három összetevőből áll. Az első a termék: maga a rendelet, huszonnégy hivatalos nyelven, kész formában. A második az értékesítés utáni támogatás: a Bíróság ítélkezési gyakorlata, az uniós szervek iránymutatásai, a kapacitásépítési programok, továbbá mindenekelőtt a megfelelőségi mechanizmus, amely a harmadik ország rendszerét egyenértékűnek minősíti, és ezzel akadálymentes adatáramlást tesz lehetővé. A harmadik az értékajánlat, vagyis az igazodás áráért kínált haszon: a piacra jutás, az interoperabilitás a már megfelelő vállalatokkal és a reputációs legitimáció. Mindhármat átfogja egy negyedik, kevésbé szembetűnő elem: a kiszámíthatóság. Aki kipróbált sablont vesz át, nem pusztán szöveget kap, hanem azt a várakozást is, hogy a sablon tartós, és hogy a kibocsátó maga is tartja magát hozzá. A jogbiztonság tehát nem járulékos körülmény, hanem a termék része.
Termékről beszélni nem pusztán metafora. Az összehasonlító jogtudomány régóta vizsgálja a "jogi modellek áramlását", és egy irányzata az Uniót éppen a nemzetek feletti szabályozási modellek "globális termelőjeként" írja le, amely harmadik országokba exportálja sablonjait.[11] A jog piacai másutt is léteznek: a joghatóságok versengenek a társasági jog, a szerződési jog és a vitarendezés kínálatában, az angol kereskedelmi jogot pedig egyenesen "világszintű árucikknek" nevezték. Az Unió sajátos teljesítménye, hogy ezt a tevékenységet iparszerűvé tette: ez a jogalkotás termékesítése (productization of lawmaking), amelynek során a belső piac melléktermékét újrahasznosítható jószággá alakítja, és a világnak kínálja. E szemlélet tudatosan különbözik a "szabályozási imperializmus" kritikájától,[12] mivel a szolgáltatást elvben önként veszik igénybe; ez nem tagadja az ügylet hatalmi aszimmetriáit, hanem az elemzést a kereslet logikájába helyezi át. Ha pedig az uniós szabályozás szolgáltatás, akkor minden terméknek piaci próbát kell kiállnia. A GDPR ezt fényesen kiállta; az MI-rendelet, a tanulmány állítása szerint, ennél jóval szkeptikusabb piaccal néz szembe.
A metafora komolyan vételéből négy következtetés adódik. Először: a kereslet árérzékeny. Az állam a saját szabályozás megalkotásának és érvényesítésének költségét mérlegeli a kipróbált európai minta átvételével járó megtakarítással szemben, így az Unió versenyelőnye ott a legnagyobb, ahol a szabályozási kapacitás szűkös. Másodszor: a szolgáltatás csomagolt és rétegzett. A puszta szöveg szabadon másolható, az értékes többletek azonban (a megfelelőségi státusztól a technikai segítségnyújtáson át az uniós szabványalkotás holdudvarában elfoglalt helyig) azoknak vannak fenntartva, akik szorosan igazodnak. Harmadszor: a szolgáltatás elutasítható, helyettesíthető vagy a polcon hagyható. Ahol egy versenytárs olcsóbb vagy vonzóbb terméket kínál, vagy ahol az európai ajánlat csekély jutalommal jár, ott az ügyfél továbbáll. Negyedszer: az ajánlat a szolgáltatót magát is köti. Ha a kibocsátó röviddel a piacra vitel után átdolgozza saját termékét, azzal annak hitelét rontja, hiszen a vevő részben éppen a stabilitásért fizet. A tanulmány hátralévő része azt vizsgálja, az Unió mely termékei keltek el, és az MI-rendelet esetében miért kérdéses az értékesítés.
Egyetlen szabályozási termék sem terjedt el úgy, mint az európai adatvédelmi jog. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) szerint a vizsgált 194 országból 137 (mintegy 71 százalék) rendelkezik adatvédelmi jogszabállyal, és továbbiak állnak előkészítés alatt.[13] A GDPR[14] az a viszonyítási pont, amelyhez e rendszereket mérik; GDPR-mintájú törvényt fogadott el egyebek mellett Brazília, Kína, Japán, a Koreai Köztársaság és India.[15]
Két eszköz erősíti fel a diffúziót. Az Európa Tanács 108. számú egyezménye, valamint modernizált utódja, a "108+ Egyezmény" az európai modellt olyan Európán kívüli részes felekhez is eljuttatja, mint Argentína vagy Szenegál; a modernizált egyezmény 2025-ig megsze-
- 22/23 -
rezte a hatálybalépéséhez szükséges 38 megerősítésből 33-at.[16] Ennél is hatékonyabb a megfelelőségi mechanizmus. Az a tizenhat joghatóság, amelyet az Európai Bizottság "megfelelő" védelmet nyújtóként ismert el, akadálymentes adatáramlást élvez az Unióval; a státusz az európai rendhez szóló prémium-előfizetésként működik, és állandó ösztönzést ad az igazodásra. Japán és az Egyesült Királyság e státusz elnyerése, illetve megőrzése érdekében igazította ki rendszerének egyes elemeit, az Egyesült Államok pedig ugyanezért tárgyalt egymást követő adattovábbítási keretmegállapodásokról.[17] A mechanizmus pontosan úgy működik, ahogyan Bradford leírja: Ryngaert és Taylor megállapítása szerint az átvétel kiváltó oka az uniós piacra jutás elvesztésétől való félelem, amelyet a GDPR területen kívüli hatálya és az adattovábbítás megfelelőséghez kötése alapoz meg.[18] A de facto hatást empirikus kutatások is igazolják: nem uniós honlapok a GDPR nyomán változtatták meg adatkezelési gyakorlatukat,[19] és a hozzáférési jogok érvényesíthetősége az Unión kívül is javult.[20] Egy fenntartás ugyanakkor árnyalja a számokat: több állam úgy vette át formálisan a GDPR-t, hogy közben felhígította annak tartalmát; ez a "módosított de jure hatás" felfújja a diffúzió mutatóit anélkül, hogy a modellt valóban reprodukálná.[21] Mindezzel együtt az uniós jog egyetlen más területe sem közelíti meg az adatvédelem elterjedtségét.
Az adatvédelem a legkelendőbb termék, de nem az egyetlen. A versenyjog régebbi példával szolgál: empirikus kutatások szerint az uniós versenyjog a globális minta szerepében felzárkózott az amerikai antitrösztjoghoz, az összefonódás-ellenőrzés és az erőfölénnyel való visszaélés tilalma terén pedig túl is szárnyalta azt; ma több mint 125 joghatóság működtet versenyjogi rendszert.[22] A vegyi anyagok területén a REACH-rendeletet tudatosan másolták: Törökország KKDIK-szabályozása olyannyira közeli másolat, hogy a szakemberek "török REACH-ként" emlegetik, a Koreai Köztársaság "K-REACH"-e pedig ugyanazt a felépítést követi.[23] A legszemléletesebb példa a leghétköznapibb. Az "egységes töltőre" vonatkozó szabály 2024 decemberétől a legtöbb hordozható eszköznél, 2026 áprilisától a laptopoknál is USB-C-csatlakozót ír elő az uniós piacon. Az Apple, ahelyett hogy egy telefont gyártott volna Európának és egy másikat a világ többi részének, felhagyott saját, szabadalmaztatott Lightning-csatlakozójával, és 2023-ban teljes globális iPhone-kínálatát USB-C-re állította át. Ez tankönyvi de facto hatás, amelyet az egyetlen hardverterv oszthatatlansága hajt; India és több más piac azóta hasonló előírások felé mozdult el.[24] A jelenség mögötti "felfelé tartó verseny" dinamikáját mérések is alátámasztják: akár 147 fejlődő országra kiterjedő vizsgálat mutatta ki, hogy a magas normájú piacokra irányuló nagyobb export szigorúbb hazai kibocsátási normákkal jár együtt.[25]
Egy újabb termékvonal még élesebben mutatja a korlátokat. Az Unió fenntarthatósági szabályai (a vállalati fenntarthatósági beszámolásról szóló irányelv, valamint az erdőirtási és az ellátásilánc-átvilágítási rendeletek) az európai környezetvédelmi és emberi jogi normákat a globális ellátási láncokon keresztül kívánják exportálni. A brazil szója és a ghánai kakaó esettanulmányai ugyanakkor azt mutatják, hogy a vállalatok az ellátási láncaik szegmentálásával válaszolnak: a megfelelő árut Európába, a többit máshová irányítják, a szándékolt brüsszeli hatás tehát eltompul ott, ahol az Unió csupán a kisebb felvásárló.[26]
A mérleg nem egységes. Az "elfeledtetéshez való jog", amely a Google Spain-ítéletben született, jócskán túlterjedt az Unión; a Google kontra CNIL-ügyben ugyanakkor a Bíróság nem írta elő a világméretű törlést, vagyis az Unió olykor maga szab határt saját exportcikke hatókörének.[27] A legújabb digitális termékek, a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) és a digitális piacokról szóló rendelet (DMA) terjedése még csak most kezdődik: néhány állam fogadott el DMA-jellegű szabályokat, sokan vitatják azokat, az utánzás egyelőre kezdeti stádiumban van.[28] A reális kiindulópont tehát, amelyhez az MI-rendelet teljesítménye mérhető: látványos siker az adatvédelemben, szilárd befolyás a versenyjogban és a vegyi anyagok terén, másutt részleges vagy vitatott hatókör.
Az MI-rendelet 2024. augusztus 1-jén lépett hatályba a világ első átfogó, horizontális MI-jogszabályaként.[29] Felépítése kockázatalapú: tilt néhány "elfogadhatatlan" gyakorlatot, részletes követelményeket támaszt a "nagy kockázatú" rendszerekkel szemben, átláthatósági kötelezettségeket fűz a "korlátozott kockázatú" alkalmazásokhoz, például a csevegőrobotokhoz, a "minimális kockázatú" felhasználásokat pedig lényegében szabályozatlanul hagyja.[30] Kötelezettségei eredetileg szakaszosan váltak volna alkalmazandóvá: a tilalmak 2025 februárjától, az általános célú modellekre vonatkozó szabályok 2025 augusztusától, az általános alkalmazási időpont 2026. augusztus 2-án, a termékbe ágyazott nagy kockázatú rendszerek rezsimje pedig egy évvel később. Mint az alábbiakban kitűnik, ez az ütemterv időközben módosult.
A keresleti oldalon eleinte az utánzás valódi jelei mutatkoztak. Brazília szenátusa 2024 decemberében fogadta el a 2338/2023. számú törvényjavaslatot, egy kockázatalapú keretet, amely a nagy gazdaságok kezdeményezései közül a legközelebb áll az uniós modellhez, és jelenleg a képviselőház előtt van;[31] a Koreai Köztársaság MI-alaptörvénye 2026. január 22-én hatályba lépett, átvéve a kockázat, az átláthatóság és a "nagy hatású" rendszerek európai fogalomtárát;[32] Peru hasonló szabályozást alkotott, Norvégia pedig EGT-államként közvetlenül ülteti át a rendeletet. A rendelet elfogadása előtt író Siegmann és Anderljung érdemi, az MI területén jelentkező brüsszeli hatást jósolt,[33] Floridi pedig arra számított, hogy az uniós MI-jog "tovább fogja terjeszteni az úgynevezett brüsszeli hatást".[34]
Az elfogadás óta összegyűlt bizonyítékok azonban ellenkező irányba mutatnak. A 137, adatvédelmi tör-
- 23/24 -
vényt elfogadó joghatósággal szemben a kötelező erejű, uniós típusú, kockázatalapú MI-szabályozás felé eddig csak egy szűk kör (Brazília, Peru, továbbá felhígított formában Korea) mozdult el; a legtöbbet emlegetett lehetséges utánzó, Kanada pedig elejtette a mesterséges intelligenciáról és adatokról szóló törvényjavaslatát, amikor a parlamentet 2025 elején feloszlatták.[35] Az OECD több mint nyolcvan joghatóság kilencszáznál is több szakpolitikai kezdeményezését tartja nyilván, ezek többsége azonban innovációbarát stratégia, nem a kötelező erejű európai szöveg átültetése. Az újabb empirikus kutatás magát a passzív terjedést is kétségbe vonja: a versenyjognak, a feltételezett mintapéldának a beható vizsgálata azt találta, hogy Szingapúr konvergenciája az aktív, transznacionális szerepvállalásnak, nem a piaci diffúziónak köszönhető, és arra a következtetésre jutott, hogy az Unió "nem támaszkodhat passzív szabályozási tovagyűrűzésre".[36]
A mélyebb ok szerkezeti. A GDPR emelője az adatáramlás megfelelőséghez kötése volt, amely rugalmatlan célpontokra és a globális adatkezelés oszthatatlan architektúrájára hatott. Az MI-rendeletnek nincs ezzel egyenértékű eszköze: termékbiztonsági jogszabályként épül fel, és nem kínál megfelelőségi jutalmat. Az MI-termékek ráadásul oszthatóbbak az adatáramlásnál: a vállalat építhet egy, az európai piacnak megfelelő modellt és egy másikat a világ többi részének, ami éppen azt az oszthatatlanságot számolja fel, amelyen a de facto hatás nyugszik. Almada és Radu emellett "brüsszeli mellékhatásra" figyelmeztet: mivel a rendelet a termékbiztonsági sablont követi, még ott is, ahol a szövege elterjed, elmulaszthatja átvinni azokat az alapjogi értékeket, amelyek védelmére hivatott; Engler pedig kétli, hogy az Unió egymaga határozná meg a globális MI-mércét, hiszen a vállalatok piaconként differenciálhatják termékeiket.[37] Tarafder és Vadlamani, akik közvetlenül a GDPR-analógiát tesztelik, hasonlóan szkeptikusak,[38] a de facto hatás pedig akár visszájára is fordulhat: egyes vállalatok inkább késleltetik vagy visszatartják MI-termékeiket az uniós piacról, semmint hogy megfeleljenek.[39]
Létezik továbbá egy keresleti oldali aszimmetria, amelyet a szolgáltatásszemlélet tesz láthatóvá. A GDPR pozitív ösztönzőt kínált ügyfeleinek: a megfelelőséget és vele az európai adatpiachoz való akadálymentes hozzáférést, így az igazodás megtérült. Az MI-rendelet nem nyújt ehhez fogható jutalmat. Az az állam, amely lemásolja, megfelelési költséget vállal a hozzá tartozó nyereség nélkül, miközben az MI-beruházásokért folyó globális versenyben a szigorú szabályozás nem a minőség jelvényeként, hanem versenyhátrányként jelenik meg. Egy olyan piacon, amelynek uralkodó narratívája a sebesség és a teljesítőképesség, az elővigyázatos, adminisztrációigényes minta nehezen eladható termék, bármilyen kifinomult is a megszövegezése.
A rendelet ráadásul vitatott piacra lép, ahol hiteles versenytárstermékek vannak jelen; a GDPR-nak ilyen helyzettel sosem kellett szembenéznie. Az Egyesült Államok a dereguláció felé fordult: 2025 januárjában visszavonta a korábbi elnök MI-tárgyú rendeletét, 2025 decemberében pedig a korlátozó tagállami MI-törvényekkel szembeni szövetségi fellépésről rendelkezett; Kína eközben saját, állam vezérelte modelljét építi és exportálja. Maga Bradford a Digital Empires című könyvében a technológiaszabályozást háromoldalú versengésként írja le az amerikai piacvezérelt, a kínai állam vezérelte és az európai jogvezérelt modell között; e versengésben az európai modell győzelme nem szükségszerű, hanem esetleges.[40]
Végül maga a szolgáltató is elbizonytalanította az ajánlatát. Az érett jogrendszerek ritkán nyitják meg újra frissen elfogadott, kiemelt jelentőségű jogszabályaikat; az Unió mégis ezt tette. A Bizottság 2025. november 19-én, szélesebb egyszerűsítési programjának részeként terjesztette elő az MI-rendelet módosítására irányuló javaslatát, az ún. "MI digitális omnibuszt"; az intézmények 2026. május 7-én jutottak ideiglenes megállapodásra, az Európai Parlament 2026. június 16-án fogadta el álláspontját, a Tanács pedig 2026. június 29-én adta meg végső jóváhagyását.[41] A módosító rendelet kevesebb mint két évvel az alaprendelet hatálybalépése után, alkalmazási tapasztalat nélkül írta át annak központi elemeit. A nagy kockázatú rendszerekre vonatkozó követelmények alkalmazása kitolódott: a III. melléklet szerinti önálló rendszerek esetében 2027. december 2-re, az I. melléklet szerinti, termékbe ágyazott rendszerek esetében 2028. augusztus 2-re, az eredeti, 2026. augusztus 2-i, illetve 2027. augusztus 2-i időpontok helyett. Az indokolás önmagában is beszédes: a preambulum a harmonizált szabványok és az iránymutatások késedelmét, valamint a nemzeti hatóságok kijelölésének elmaradását, vagyis éppen az értékesítés utáni támogatás elmaradását jelöli meg a halasztás okaként, elismerve, hogy a megfelelési teher a vártnál nehezebbnek bizonyult.[42]
A módosítás ugyanakkor túlmegy a halasztáson: magát a terméket is átdolgozta. Enyhült az MI-jártasságra vonatkozó kötelezettség: a szolgáltatónak és az alkalmazónak immár nem biztosítania kell munkatársai megfelelő jártasságát, csupán annak fejlesztését támogató intézkedéseket kell hoznia. Szűkült a "biztonsági alkotóelem" fogalma, és ezzel a nagy kockázatú minősítés köre; a Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy egyenértékű védelmet nyújtó ágazati jogszabályok esetén a rendelet egyes követelményeinek alkalmazását korlátozza; a kis- és középvállalkozások, valamint a kis közepes piaci tőkeértékű vállalkozások (small mid-cap) egyszerűsített dokumentációt és bírságplafont kaptak; a gépekről szóló rendelet hatálya alá tartozó rendszerek pedig kikerültek a rendelet teljes nagy kockázatú rezsimje alól, és ágazati logikájú szabályozás alá kerültek. A kép nem egyirányú: ugyanez a módosítás két új tilalmat is bevezetett, a beleegyezés nélküli intim képmást, illetve a gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagot előállító rendszerekkel szemben, a végrehajtás súlypontját pedig részben a Bizottság MI-hivatalához helyezte át. Nem tiszta deregulációról van tehát szó, hanem a termék menet közbeni áttervezéséről.[43] Az uniós adatvédelmi felügyeleti szervek már a javaslatról adott közös véleményükben jelezték, hogy az egyszerűsítés nem mehet a védelmi szint rovására.[44] A szolgáltatásszemlé-
- 24/25 -
let keretében az epizód jelentése mindenesetre világos: az Unió a legnagyobb nemzetközi figyelemmel kísért új termékét még a sorozatszállítás megkezdése előtt visszahívta és átalakította, mert az ígért támogatási infrastruktúra nem készült el időben. Az a szabályozási minta, amelynek első számú értékajánlata a jogbiztonság, nehezen adható el úgy, hogy tartalma és ütemterve két éven belül, alkalmazási tapasztalat nélkül változik; a lehetséges átvevő pedig, aki azt látja, hogy a mintát maga a kibocsátó is mozgó célpontként kezeli, észszerűen dönt a kivárás mellett.
Az omnibusz a brüsszeli hatás elméletéhez is adalékkal szolgál. A módosítást az a versenyképességi fordulat hajtotta, amelyet az európai versenyképességről szóló Draghi-jelentés fémjelez, és amely az uniós digitális szabályozásban mindinkább az innováció fékjét látja.[45] Ez a kiindulópont maga is vitatott: Bradford részletesen érvel amellett, hogy az európai technológiai lemaradás okai mélyebb szerkezeti tényezőkben (egyebek mellett a tőkepiacok széttagoltságában és az egységes digitális piac hiányosságaiban) keresendők, nem a szabályozási szigorban.[46] Ylönen figyelmeztetése pedig, hogy a vállalati érdekérvényesítés a brüsszeli hatást már a szabályok formálódásánál kikezdheti, az omnibusszal kézzelfogható jogalkotási formát öltött: a szolgáltató a kereslet visszajelzései és a ránehezedő nyomás hatására árazta át saját termékét.[47] A szolgáltatásként felfogott szabályozás nézőpontjából ez nem szükségképpen kudarc, hiszen a piacra figyelő termelő kiigazítja termékét; az időzítés azonban aligha lehetett volna rosszabb, mert a kiigazításra azelőtt került sor, hogy a termék a gyakorlatban bizonyíthatott volna.
A reális előrejelzés mindezek alapján egy részleges és aszimmetrikus brüsszeli hatás. Valószínű a de facto befolyás a leginkább globálisan integrált, nagy kockázatú és termékbe ágyazott rendszerekre (például az orvostechnikai eszközökre, ahol az egyetlen, világszerte azonos termék valóban olcsóbb), ám kevés jele van annak a széles körű de jure átültetésnek, amely az adatvédelmet jellemezte. Ami diffúzió mégis végbemegy, az azzal fenyeget, hogy mechanizmus nélküli szókészlet marad: Korea átveszi a kockázat európai fogalomtárát, miközben elhárítja annak végrehajtási fogát, és a bírságokat 21 000 euró körüli összegben maximálja.[48] Az MI-rendeletből könnyen lehet elismert hivatkozási szöveg; a következő GDPR aligha lesz belőle.
A szabályozás mint szolgáltatás szemüvegén át nézve a brüsszeli hatás története termékekről és piacokról szól. Az általános adatvédelmi rendelet volt az Unió legkelendőbb szolgáltatása: kész termék, erős értékesítés utáni támogatás az ítélkezési gyakorlat és a megfelelőségi mechanizmus formájában, valamint meggyőző értékajánlat a piacra jutásban és a legitimációban. Mintegy 137 joghatóságra kiterjedő elterjedése a jogalkotás termékesítésének csúcspontja; hasonló léptékű teljesítményt más joghatóság nem ért el.
Az MI-rendelet ezzel szemben nehezen eladható termék: gyengébb az emelője, oszthatóbb a tárgya, piacát hiteles amerikai és kínai alternatívák vitatják, szolgáltatója pedig még a teljesítés megkezdése előtt átdolgozta az ajánlatát. Ez nem a szabályozási export hanyatlása, hiszen az adatvédelem, a versenyjog és a vegyianyag-szabályozás tovább terjed. Azt jelzi viszont, hogy az MI-rendelet iránti külföldi kereslet gyenge, és hogy a kínálati oldal bizonytalansága maga is keresletcsökkentő tényezővé vált. Ha az Unió el akarja adni ezt a termékét, valószínűleg újra kell csomagolnia: szerződéses eszközökkel, kapacitásépítéssel, műszaki szabványokkal és az igazodás kézzelfogható jutalmával kell kiegészítenie, mindenekelőtt pedig a tartósságát kell bizonyítania.
Az európai és a magyar jogász számára a tanulság kettős. Egyrészt a brüsszeli hatás nem a belső piac automatikus hozadéka, hanem szolgáltatás, amelynek sikere a kínált értéktől, ezen belül a jogbiztonságtól mint a termék részétől függ. Másrészt az MI-rendelet és annak korai módosítása természetes kísérlet e szolgáltatás korlátaira: eredményei a jelen bizonyítékok alapján némi alázatra intenek az Unió világszabályozó képességét illetően, egyszersmind ki is jelölik a teendőt, mert a szolgáltatás minőségén, a szabványok, az iránymutatások és az intézményi támogatás időben történő leszállításán az Unió maga javíthat. A kérdés a magyar jogász számára nem elvont: az Országgyűlés a 2025. évi LXXV. törvénnyel már kiépítette a rendelet hazai végrehajtási és intézményi keretét, így az uniós kötelezettségek elhalasztása és átszabása a hazai jogalkalmazást közvetlenül érinti.[49] Az, hogy a brüsszeli hatás a következő évtizedben az MI területén is érvényesül-e, kevésbé a szöveg kifinomultságán múlik majd, mint azon, hogy az Unió szolgáltatóként megbízhatónak bizonyul-e. ■
JEGYZETEK
[1] Bradford, A.: The Brussels Effect. Northwestern University Law Review, Vol. 107, No. 1 (2012) 1.; Bradford, A.: The Brussels Effect: How the European Union Rules the World. Oxford University Press, 2020. https://doi.org/10.1093/oso/9780190088583.001.0001.
[2] A "szabályozás mint szolgáltatás" kifejezést itt az uniós szabályozási export eredeti elemző fogalmaként használom. A puszta kifejezés egyébként csak nem kapcsolódó területeken bukkan fel (az ökoszisztémák "szabályozó szolgáltatásai" az ökológiában; a felhő- és szoftverrendszer-mérnökség), nem pedig az uniós szabályozási diffúzió szakirodalmában, amely a "brüsszeli hatásról" (Bradford), a "Market Power Europe"-ról (Damro) és az "egyoldalú szabályozási globalizációról" beszél.
[3] Bradford: The Brussels Effect (2. lj.) 2-3. o. (a de facto és a de jure brüsszeli hatás megkülönböztetése).
[4] Bradford: The Brussels Effect (2. lj.) 2. fejezet, különösen 25-26. o. (az öt feltétel együt-
- 25/26 -
tes felsorolása), https://doi.org/10.1093/oso/9780190088583.003.0003.
[5] Vogel, D.: Trading Up: Consumer and Environmental Regulation in a Global Economy. Harvard University Press, 1995.
[6] Damro, C.: Market Power Europe. Journal of European Public Policy, Vol. 19, No. 5 (2012) 682. https://doi.org/10.1080/13501763.2011.646779.
[7] Scott, J.: Extraterritoriality and Territorial Extension in EU Law. American Journal of Comparative Law, Vol. 62, No. 1 (2014) 87. https://doi.org/10.5131/ajcl.2013.0009.
[8] Ylönen, M.: Reconceptualising the Brussels Effect. JCMS: Journal of Common Market Studies, Vol. 64, No. 1 (2025) 100. https://doi.org/10.1111/jcms.13731.
[9] Bendiek, A. - Stürzer, I.: The Brussels Effect, European Regulatory Power and Political Capital. Digital Society, Vol. 2, No. 1 (2023) 5. cikk. https://doi.org/10.1007/s44206-022-00031-1.
[10] Bernat, M. - Spera, F.: The De Jure "Brussels Effect". Studia Europejskie - Studies in European Affairs, Vol. 28, No. 4 (2024) 77. https://doi.org/10.33067/se.4.2024.4.
[11] A jogi átültetésekről és a "jogi modellek áramlásáról", valamint az Unióról mint a "nemzetek feletti jog globális termelőjéről" lásd: Morpurgo, M.: The European Union as a Global Producer of Transnational Law of Risk Regulation. European Law Journal, Vol. 19, No. 6 (2013) 779. https://doi.org/10.1111/eulj.12065; a "jog piacáról", amelyen a jogi rendszerek forgalomképes javakként jelennek meg, lásd: Fons, M. P.: Commercial Choice of Law in Context. Modern Law Review, Vol. 78, No. 2 (2015) 241. https://doi.org/10.1111/1468-2230.12115 (az angol szerződési jog mint "világszintű árucikk").
[12] Bradford: The Brussels Effect (2. lj.) 8. fejezet, különösen 247. és köv. o. ("Does the Brussels Effect Amount to Regulatory Imperialism?"), https://doi.org/10.1093/oso/9780190088583.003.0009.
[13] UNCTAD: Data Protection and Privacy Legislation Worldwide, https://unctad.org/page/data-protection-and-privacy-legislation-worldwide (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[14] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (általános adatvédelmi rendelet), HL L 119., 2016., 1. o.
[15] Brazília: Lei Geral de Proteção de Dados (2018. évi 13.709. sz. törvény); Kína: a személyes információk védelméről szóló törvény (2021); Japán: a személyes adatok védelméről szóló törvény (módosított); a Koreai Köztársaság: a személyes adatok védelméről szóló törvény; India: a digitális személyesadat-védelmi törvény (2023). Lásd általában: DLA Piper: Data Protection Laws of the World (160+ joghatóság), https://www.dlapiperdataprotection.com/ (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[16] Az Európa Tanács 108. számú egyezménye az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során (ETS 108. szám, 1981), valamint annak modernizáló jegyzőkönyve ("108+ Egyezmény", CETS 223. szám, 2018), https://www.coe.int/en/web/data-protection/convention108-and-protocol (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[17] Az Európai Bizottság megfelelőségi határozatai, https://commission.europa.eu/law/law-topic/data-protection/international-dimension-data-protection/adequacy-decisions_en (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[18] Ryngaert, C. - Taylor, M.: The GDPR as Global Data Protection Regulation? AJIL Unbound, Vol. 114 (2020) 5. https://doi.org/10.1017/aju.2019.80.
[19] Peukert, C. és mtsai: Regulatory Spillovers and Data Governance: Evidence from the GDPR. Marketing Science, Vol. 41, No. 4 (2022) 746. https://doi.org/10.1287/mksc.2021.1339.
[20] Mahieu, R. és mtsai: Measuring the Brussels Effect through Access Requests. Journal of Information Policy, Vol. 11 (2021) 301. https://doi.org/10.5325/jinfopoli.11.2021.0301.
[21] Ylönen (9. lj.).
[22] Bradford, A. - Chilton, A. - Linos, K. - Weaver, A.: The Global Dominance of European Competition Law Over American Antitrust Law. Journal of Empirical Legal Studies, Vol. 16, No. 4 (2019) 731. https://doi.org/10.1111/jels.12239.
[23] Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korláto- zásáról (REACH), HL L 396., 2006., 1. o. A REACH-ről mint az Unió "globális termelő" szerepének esettanulmányáról lásd: Morpurgo (12. lj.).
[24] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2380 irányelve (2022. november 23.) a rádióberendezésekről szóló 2014/53/EU irányelv módosításáról, HL L 315., 2022., 30. o. (az ún. egységes töltőre vonatkozó szabály). Lásd: Európai Bizottság: EU common charger rules, https://commission.europa.eu/news-and-media/news/eu-common-charger-rules-power-all-your-devices-single-charger-2024-12-28_en (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[25] Perkins, R. - Neumayer, E.: Does the "California effect" operate across borders? Journal of European Public Policy, Vol. 19, No. 2 (2012) 217. https://doi.org/10.1080/13501763.2011.609725.
[26] Bastos Lima, M. G. - Schilling-Vacaflor, A.: Supply Chain Divergence Challenges a "Brussels Effect" from Europe's Human Rights and Environmental Due Diligence Laws. Global Policy, Vol. 15, No. 2 (2024) 260. https://doi.org/10.1111/1758-5899.13326; Weber, K.: Environmental Supply Chain Regulations in a Changing Market Environment: the Cocoa Sector in Ghana. JCMS: Journal of Common Market Studies, Vol. 64, No. 2 (2025) 811. https://doi.org/10.1111/jcms.70031.
[27] A C-131/12. sz. Google Spain SL és Google Inc. kontra AEPD és Mario Costeja González-ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2014:317; a C-507/17. sz. Google LLC kontra CNIL-ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:772; lásd: De Gregorio, G.: The Transnational Dimension of Data Protection. Italian Review of International and Comparative Law, Vol. 1, No. 2 (2022) 335. https://doi.org/10.1163/27725650-01020006.
[28] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2065 rendelete a digitális szolgáltatások egységes piacáról (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet), HL L 277., 2022., 1. o.; az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1925 rendelete a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról (digitális piacokról szóló rendelet), HL L 265., 2022., 1. o. A korai utánzásról lásd: CEPA: Europe's DMA Goes Global, https://cepa.org/article/europes-dma-goes-global/ (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[29] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1689 rendelete (2024. június 13.) a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról (a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet), HL L, 2024/1689, https://eur-lex.europa.eu/eli/reg/2024/1689/oj.
[30] A rendelet magyar nyelvű irodalmából lásd: Mezei Kitti: A mesterséges intelligencia jogi szabályozásának aktuális kérdései az Európai Unióban. In Medias Res, 2023/1., 53. https://doi.org/10.59851/imr.12.1.4.
[31] Brazília: 2338/2023. sz. törvényjavaslat (Projeto de Lei). Lásd: Library of Congress, Global Legal Monitor, https://www.loc.gov/item/global-legal-monitor/2025-05-23/brazil-senate-advances-discussions-on-bill-to-regulate-ai-use/ (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[32] A Koreai Köztársaság: a mesterséges intelligencia fejlesztéséről és a bizalom megalapozásáról szóló kerettörvény ("MI-alaptörvény"); a közigazgatási bírságok felső határa 30 millió KRW (kb. 21 000 euró). Lásd: IAPP: A Window into South Korea's AI Basic Act, https://iapp.org/news/a/south-korea-s-ai-basic-act (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[33] Siegmann, C. - Anderljung, M.: The Brussels Effect and Artificial Intelligence. Centre for the Governance of AI, 2022. https://doi.org/10.33774/apsa-2022-vxtsl.
[34] Floridi, L.: The European Legislation on AI: a Brief Analysis of its Philosophical Approach. Philosophy & Technology, Vol. 34, No. 2 (2021) 215. https://doi.org/10.1007/s13347-021-00460-9.
[35] Bologa, A.: Burying the Brussels Effect? AI Act Inspires Few Copycats. CEPA, 2025. április 23., https://cepa.org/article/burying-the-brussels-effect-ai-act-inspires-few-copycats/ (letöltés ideje: 2026. július 17.); Kanada elejtett törvényjavaslatáról (a C-27. sz. törvényjavaslat része) lásd: IAPP és DataGuidance; a nemzeti MI-tevékenység adatai: OECD.AI Policy Observatory, https://oecd.ai/en/dashboards (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[36] Karagiannis, Y.: The Limits of Passive Power: Competition Law in Singapore and the EU's Global Legal Influence. European Law Journal, Vol. 31, No. 3 (2025) 297. https://doi.org/10.1111/eulj.70010.
[37] Almada, M. - Radu, A.: The Brussels Side- Effect: How the AI Act Can Reduce the Global Reach of EU Policy. German Law Journal, Vol. 25, No. 4 (2024) 646. https://doi.org/10.1017/glj.2023.108; Engler, A.: The EU AI Act Will Have Global Impact, but a Limited Brussels Effect. Brookings, 2022., https://www.brookings.edu/articles/the-eu-ai-act-will-have-global-impact-but-a-limited-brussels-effect/ (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[38] Tarafder, A. - Vadlamani, A.: Will the EU AI Regulations Give Rise to Another "Brussels Effect"? Lessons from the GDPR. Journal of Development Policy and Practice, Vol. 10, No. 1 (2024) 45. https://doi.org/10.1177/24551333241247670.
[39] Echikson, W.: Trump, Tech and Transatlantic Turbulence. European View, Vol. 24, No. 1 (2025) 65. https://doi.org/10.1177/17816858251339298.
[40] A 14110. sz. elnöki rendeletet 2025. január 20-án visszavonták; lásd továbbá a 2025. január 23-i 14179. sz. elnöki rendeletet (Removing Barriers to American Leadership in Artificial Intelligence), valamint a 2025. december 11-i 14365. sz. elnöki rendeletet. A három versengő modellről lásd: Bradford, A.: Digital Empires: The Global Battle to Regulate Technology. Oxford University Press, 2023., különösen 1-3. fejezet (a három modell) és 9. fejezet (az európai digitális szabályozás globális kiterjesztése). https://doi.org/10.1093/oso/9780197649268.001.0001.
[41] Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az (EU) 2024/1689, az (EU) 2018/1139 és az (EU) 2023/1230 rendeletnek a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok végrehajtásának egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról (Digital Omnibus on AI); elfogadott közös szöveg: PE-CONS 30/26, 2026. június 18. A Bizottság javaslata: COM(2025) 836 final; intézményközi hivat-
- 26/27 -
kozási szám: 2025/0359 (COD). A rendelet a Hivatalos Lapban való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba (4. cikk). Lásd: a Tanács sajtóközleménye: Artificial intelligence: Council gives final green light to simplify and streamline rules, 2026. június 29., https://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2026/06/29/artificial-intelligence-council-gives-final-green-light-to-simplify-and-streamline-rules/ (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[42] PE-CONS 30/26, 1. cikk 40. pont (a 113. cikk harmadik bekezdésének módosítása); a III. melléklet szerinti rendszerek minősítésére a 6. cikk (2) bekezdése, az I. melléklet szerintiekére a 6. cikk (1) bekezdése irányadó. Az indokolásra lásd a (2) és a (40) preambulumbekezdést.
[43] PE-CONS 30/26, 1. cikk; lásd különösen a 4. cikk (MI-jártasság), a 3. cikk 14. pontja és az új 6. cikk (1a) bekezdése (biztonsági alkotóelem), a 2. cikk új (13) bekezdése (ágazati egyenértékűség), a 11. cikk (egyszerűsített dokumentáció) és a 99. cikk új (6a) bekezdése (bírságplafon) módosítását; az (EU) 2023/1230 rendelet áthelyezését az I. melléklet A. szakaszából a B. szakaszba; az 5. cikk (1) bekezdésének új ba) és bb) pontját (alkalmazandó 2026. december 2-től); valamint az új 75a., 75b. és 75c. cikket (MI-hivatal).
[44] EDPB-EDPS Joint Opinion 1/2026 on the Proposal for a Regulation as regards the simplification of the implementation of harmonised rules on artificial intelligence (Digital Omnibus on AI), 2026. január 20., https://www.edpb.europa.eu/our-work-tools/our-documents/edpbedps-joint-opinion/edpb-edps-joint-opinion-12026-proposal_en (letöltés ideje: 2026. július 17.).
[45] Draghi, M.: The future of European competitiveness. Európai Bizottság, 2024. szeptember, https://commission.europa.eu/topics/eu-competitiveness/draghi-report_en (letöltés ideje: 2026. július 17.); a Bizottság egyszerűsítési programjáról lásd: Európai Bizottság: A Competitiveness Compass for the EU, COM(2025) 30 final, 2025. január 29.
[46] Bradford, A.: The False Choice Between Digital Regulation and Innovation. Northwestern University Law Review, Vol. 119, No. 2 (2024) 377.
[47] Ylönen (9. lj.).
[48] MI-alaptörvény (33. lj.).
[49] Az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének magyarországi végrehajtásáról szóló 2025. évi LXXV. törvény (kihirdetve: Magyar Közlöny 2025. évi 127. szám, 2025. október 31.; hatályos 2025. december 1-jétől); a részletes végrehajtási szabályokról lásd a 344/2025. (X. 31.) Korm. rendeletet. A hazai végrehajtás korai elemzéséből lásd: Herman Zsuzsanna: Az EU AI Act hazai implementációja: jogi, kormányzási és biztonsági kockázatok a mesterséges intelligencia megfelelésében. Scientia et Securitas, 2026. https://doi.org/10.1556/112.2026.00331.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem.
Visszaugrás
