Reich Sándor: Hozzászólás az "Egy szakma halála...?" c. cikkhez (CH, 2000/10., 12-14. o.)

A Céghírnök 2000/5. számában megjelent cikkre utalva megjegyzem, tulajdonosi döntést igényel, hogy a felszámoló szervezetek életben maradnak-e. Piacgazdaságban nyilvánvaló, hogy ha egy tevékenység nem hoz hasznot; vagy legalábbis nem öneltartó; nem rendelkezik perspektívával, akkor annak folytatásával a racionális tulajdonos előbb-utóbb felhagy. A tulajdonosi döntés következménye a szakmát ténylegesen művelők - felszámolóbiztosok, jogászok stb. - szétszéledése, a megélhetési kényszerből eredő profilváltása. Ma már elismert tény, hogy a felszámolás igen széles körű, más szakmákat integráló, szerteágazó jogi ismereteket igénylő; kizárólag autodidakta módon, egyfelől a gyakorlatból, másfelől a felszámolási eljárás felszámolás szakaszára vonatkozó szakirodalomból elsajátítható szakma. A "felszámolóbiztos" tehát nem a megbízásával automatikusan válik a hitelezői érdekek védőjévé; az egy irányadó és további három hatályos jogszabályváltozat, a huszonhárom eseti törvénymódosítás és a két kormányrendelet szerinti felszámolásoknak az eljáró bíróságoknak megfelelő lebonyolítójává; a jogszabály által nem, vagy ellentmondóan szabályozott felszámolások - például az úgynevezett kiterjedő felszámolások / a befektetési alapok felszámolása - gyakorlati végrehajtójává.

Talán nem érdektelen áttekinteni a felszámoló szervezetek számának alakulását az 1991. évi IL. törvény 1992. január 1-jei hatálybalépését követően. 1992. március 5-én 103 felszámoló szervezet szerepelt a felszámolók névjegyzékében, melyet akkor a felszámolók névjegyzékébe felvett pályázók alkottak. 1993. februárban 135; 1995 áprilisában pedig már 198 volt a felszámolói névjegyzékben foglalt felszámoló szervezetek száma. 1998. márciusra a felszámolók névjegyzékében szereplő szervezetek száma - a törlések következtében - 132-re csökkent, míg 1999 szeptemberében 123 felszámoló szervezet szerepelt a névjegyzékben. Ha az eljáró bíróságok évente 3000 felszámolást elrendelő jogerős végzést hoznának és a felszámoló kijelölése a számítógépes program felhasználásával történik, egy felszámoló szervezetre évente 2030 felszámolás jutna; melynek több mint 90 százaléka egyszerűsített felszámolás, ahol zömében a vagyon a várható felszámolási költségekre sem elegendő.

A fentiekből egyértelmű, hogy a felszámolás 123 szervezet számára nem jelenthet perspektívát, a felszámoló szervezetek jelenleg a korábbi időszakok felszá-molókénti kijelöléseiből; a felszámolások keresztfinanszírozásaiból; feltételezésem szerint részint a sza-telitcégek - könyvelés, könyvvizsgálat, vagyonértékelés, iratanyag-rendezés, -elhelyezés, -őrzés, környezeti állapotvizsgálat, környezeti károsodások és terhek rendezése, vagyonmegóv ás, -megőrzés, követelések értékesítése - tevékenységéből tarthatják fenn magukat.

A hivatkozott írásban foglaltakon túlmenően is nyomon követhető a törvénymódosítások azon sorozata, amelyek az esedékességükkor kifizetendő felszámolási költségek körét szaporították, mind kevesebb esélyt hagyva arra, hogy a felszámoló, 1997. augusztus 6. óta a közbenső felszámolási mérleg nyomán, korábban kizárólag a felszámolás befejezésekor a felszámolói díjat érvényesíteni tudja:

- 1993. szeptember 2-től a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségei már nevesítve vannak a felszámolási költségek között;

- 1993. szeptember 2-től változott/nőtt a végkielégítés összegéből felszámolási költségként figyelembe vehető összeg;

- 1994. január 1-jétől felszámolási költség-növelő tényező az egészségbiztosítási iratanyag elhelyezési, őrzési és a munkabér-jövedelem igazolások elkészítési kötelezettsége;

- 1994. november 17-től felszámolási költség az adóst terhelő, a Bérgarancia Alapból kapott támogatás;

- 1995. június 30-tól társadalombiztosítási járulékalapot képez a végkielégítés is, így ettől ez is felszámolásiköltség-növelő tényező;

- 1995. szeptember 16-tól az ezt követően közzétett felszámolásokban a 106/1995. (IX. 8.) kormányrendelet külön is részletezte a felszámolási költségeket;

- 1996. július 25-től a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált munkabért és egyéb bérjellegű juttatást, végkielégítést terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség is felszámolási költség, ha a felszámolás kezdő időpontja után kerül kifizetésre;