A Zöld Könyv története 2006 novemberében kezdődött, amikor az Államreform Bizottság[2] felkérésére Csapó Benő, Fazekas Károly, Kertesi Gábor, Köllő János és Varga Júlia tanulmányt készítettek a rendkívül alacsony magyarországi foglalkoztatottság és a közoktatás teljesítménye közötti összefüggésekről. A tanulmány szerzői megállapították, hogy a foglalkoztatási szint jelentős növelése nem lehetséges a közoktatás átfogó megújítása nélkül. A probléma lényege ugyanis az, hogy a magyar foglalkoztatási szint nem "általában" alacsony. Az OECD-átlaghoz[3] viszonyított közel tíz százalékpontos lemaradásunk zöme abból adódik, hogy a nyolc osztályt vagy azt sem végzettek foglalkoztatása húsz százalékponttal alacsonyabb a hasonló iskolázottságú nyugati társaikhoz képest. Mindez pedig nem magyar sajátosság és nem is "roma probléma": a képzetlen munkaerő foglalkoztatása az egész közép-kelet-európai régióban hasonlóan alacsony.[4]
A tanulmányt az Államreform Bizottság megvitatta, a vita tapasztalatai alapján a miniszterelnök kezdeményezte az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal (OKA) megalapítását azzal a céllal, hogy dolgozzon ki egy javaslatcsomagot a magyar közoktatás megújítására. A miniszterelnök felkérte a tanulmány szerzőit, hogy készítsék el a Kerekasztal feladatait meghatározó vitaindító tanulmány (tézispapír) szövegét.
Az OKA tagjait[5] a miniszterelnök, a Parlament illetékes bizottságai, a Magyar Tudományos Akadémia, a Gazdasági és Szociális Tanács, tudományos és szakmai szervezetek, szakszervezetek, vállalkozói kamarák, valamint a magyarországi történelmi egyházak delegálták. A miniszterelnök Fazekas Károlyt kérte fel az OKA elnöki feladatainak ellátására. A Kerekasztal 2007. március 20-án tartotta meg alakuló ülését.[6] Szakértőkkel történt előzetes konzultációk alapján az OKA által elfogadott témacsoportok és a felkért témafelelősök a következők voltak:
1. Kora gyermekkori nevelés (0-7 évesek) - Herczog Mária
2. Kisiskoláskori fejlesztés (6-10 évesek) - Nagy József
3. A közoktatás második szakasza és az érettségi - Csapó Benő
4. Esélyegyenlőség, deszegregáció - Havas Gábor
5. Sajátos nevelési igényű tanulók - Csépe Valéria
6. Szakképzés, középiskolai lemorzsolódottak képzése - Liskó Ilona
7. Oktatástudomány fejlesztése, tananyag - Csapó Benő
8. Mérés - értékelés - elszámoltathatóság - Kertesi Gábor
9. Tanárképzés, továbbképzés - Kárpáti Andrea
10. Iskolaügy intézményrendszere, finanszírozása - Varga Júlia
11. Tanulói létszámcsökkenés hatásai - Lannert Judit
12. Foglalkoztatáspolitikai eszközök - Köllő János
Az OKA tagjai már a közös munka elindulása során célul tűzték ki, hogy a Kerekasztal által elfogadott, az egyes témacsoportokhoz kapcsolódó helyzetértékelések és javaslatok alapján elkészítik a közoktatás megújításának feladatait összefoglaló Zöld Könyvet, amelynek könyvbemutató szakmai konferenciája végül 2008. november 25-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében került megrendezésre. A megnyitó előadások Pálinkás József, az MTA elnöke, illetőleg Fazekas Károly, az OKA elnöke, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének (MTA KTI) igazgatója tolmácsolásában hangzottak el. Az elnök Csépe Valéria akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese, az OKA témavezetője volt. Két szekcióban hangzottak el előadások, s mind a délelőtti, mind a délutáni szekció előadásait egy-egy korreferátum követte, majd vitára került sor. Magát a konferenciát ún. panelbeszélgetés zárta.
A délelőtti szekció Ádám György akadémikusnak, az ELTE professor emeritusának, az OKA tagjának elnöklete mellett a közoktatás új fejlődési pályára állításával, illetőleg a közgazdasági szemléletnek a közoktatás megújításában betöltött szerepével foglalkozott.
A közoktatás új fejlődési pályára állítása a Zöld Könyv, illetve az OKA alapvető célkitűzése - ahogy azt Csapó Benő, a téma előadója hangsúlyozta.[7] Az új fejlődési pálya megtalálásának és követésének szükségességét az a vészjósló tény indokolja, mely szerint Magyarország iskolás fiataljainak tudásával komoly gondok vannak. A 40 országra és azon belül 29 fejlett ipari OECD-országra kiterjedő, 2003. évi PISA vizsgálatban[8] ugyanis a 15 éves magyar fiatalok mind a matematikai, mind a szövegértési készségek tekintetében igen rosszul szerepeltek: az OECD-országok rangsorában a 19-20. helyre szorultak. A rendkívül gyenge teljesítményű - hármas készségszint alatt teljesítő - tanulók aránya mindkét kompetenciaterületen elérte a 47 százalékot, amely 5 százalékkal magasabb az OECD-országok átlagánál. Ez alapján azt kell mondanunk, hogy a magyar fiatalok negyede-ötöde nem tanul meg olyan szinten írni és olvasni, amilyenre későbbi tanulmányaiban és a munkájában szüksége lenne. Néhány területen valódi visszaesés tapasztalható, másutt lemaradásunk növekedését versenytársaink gyorsabb haladása okozza. Elszomorító, hogy a legjobb 10-20 százalékba tartozó fiataljaink más országok legjobbjaitól való lemaradása is ugyanolyan mértékű, mint amennyire az átlagos magyar fiatalok lemaradnak a nemzetközi átlagtól.[9] Míg például Finnországban, Észtországban, Németországban, Lengyelországban, az Egyesült Államokban, illetve Délkelet-Ázsiában nagymértékű fejlődés tapasztalható a tanulók közoktatásban megszerzett kompetenciái, készségei terén, addig Magyarországon ideje megkongatni a vészharangokat, és felhívni a figyelmet az átfogó változtatás égető szükségességére - máskülönben lemaradásunk véglegessé válik, amely az ország gazdasági versenyképességét akár végzetesen is befolyásolhatja. Minél előbb el kell kezdeni a hosszú távú fejlesztési koncepció mentén való átalakítást.
Elsődlegesen fejlesztést igényel a tanárképzés, továbbképzés minősége, hiszen - számos tudományos munka szerint - a tanárok kvalitásai meghatározó szerepet játszanak a tanulói eredményességben.[10] A jó tanár az oktatási rendszer legfontosabb eleme, a tanulók teljesítményére hatást gyakorló tényezők közül (a családi otthon hatása után) a második legfontosabb.[11] Az alapvető készségek fejlesztésének időszaka az iskola első néhány éve; ha az eredménytelen, az később behozhatatlan hátrányokhoz vezet. Ezért mindenképpen szükséges a tanító- és tanárképzés színvonalának emelése, a modern pedagógiai ismeretek elterjesztése, amely elképzelhetetlen a képzőhelyek számának szelektív (szigorúbb minőségi követelmények támasztásával elérhető) csökkentése, valamint a külföldi tapasztalatok átvétele nélkül. A szakértők által javasolt megoldás a sikeres országok tapasztalatainak átvétele, az oktatás, a tanárképzés és a taneszköz-fejlesztés tudományos alapokra helyezése. Mindez viszont csak akkor lehet eredményes, ha a képzőhelyek a jelenleginél kevesebb pedagógust képeznének a mainál lényegesen magasabb minőségi színvonalon.[12] A kívánt minőségi ugrás pedig csak úgy érhető el, ha a pedagógusképzés - az orvosképzés mintájára - néhány nagy kutató egyetemre koncentrálódik. Ahhoz, hogy a tanári pályára kerülők jobbak legyenek, mint elődeik, a pálya vonzóvá tételében is alapvető változásokat kell elérni. Ennek egyik - de rendkívül meghatározó - eleme lehet a kezdő tanárok kereseti helyzetének javítása.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
