Az atipikus jellegű lízingszerződések - melyek több szerződés elemeit vegyítik anélkül, hogy bármelyik túlsúlyba kerülne - nem könnyű feladat elé állítják a jogalkalmazókat: az egyes lízingmegállapodások között is lényeges eltérések lehetnek; így az egységesedő bírói gyakorlatban is találunk egymásnak ellentmondó ítéleteket (lásd az operatív lízing megítélésére a kikristályosodott állásponttól eltérő döntéseket[1]).
A konkrét jogvita eldöntésénél elsődlegesen a lízingszerződés előírásaiból és annak mellékletét képező általános szerződési feltételekből kell kiindulni, másodlagosan a Polgári Törvénykönyv (Ptk. 1959. évi IV. tv.) alapelvei, kötelmi általános részi előírásai és az adott lízingkontraktushoz legközelebb álló, Ptk.-beli nevesített szerződés szabályai (ez utóbbiak analógia útján) alkalmazandóak[2].
A lízingszerződésekkel kapcsolatban nemcsak magánjogi bírói gyakorlat alakult ki, hanem adójogi[3], csődjogi[4] és büntetőjogi[5] is.
A lízingszerződés megkötésére a főszabály az alakszerűtlenség, ennek ellenére a gyakorlatban írásban kötik (főként terjedelme, aprólékossága miatt). Az írásbeliség tehát nem érvényességi kellék, kivéve, ha vételi jogot (opciót) is kikötnek a lízingszerződésben: ekkor írásba kell foglalni (egyszerű okiratiság)[6]. Pénzügyi intézmény kockázatvállalással járó ügyletet kizárólag írásban köthet[7], és a Hpt. szerint[8] a pénzügyi lízing nyújtása kockázatvállalásnak minősül. Tehát generálisan megállapítható, hogy a pénzügyi lízingszerződést írásba kell foglalni, míg a többi fajta lízingszerződésnél (így például az operatív lízingre irányuló kontraktusnál) nem kötelező az alakszerűség alkalmazása.
A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre[9]. A konszenzushoz (a szerződés létrejöttéhez) a feleknek a lényeges, illetve bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben kell megállapodniuk, kivéve azokat a szerződési feltételeket, amelyeket jogszabály rendez[10]. A lízingkontraktusok szerződési kikötéseinek túlnyomó része általános szerződési feltételnek minősül, azaz az egyik fél (a lízingbe adó) több szerződés megkötése céljából (üzletszerűen kíván ezekkel foglalkozni, lásd: blankettaszerződések), egyoldalúan (a szerződés előírásainak kidolgozásában a másik fél - lízingbe vevő - nem működhet közre) és előre (a jövőre nézve) meghatározza a szerződés rendelkezéseit[11]. Az általános szerződési feltétel a felek konszenzusa (lásd fentebb) esetén is csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója (a lízingbe adó) lehetővé tette, hogy a másik fél (a lízingbe vevő) annak tartalmát megismerje, és ha ezt a másik fél kifejezetten, vagy ráutaló magatartással elfogadta[12]. Tehát az általános szerződési feltétel akkor képezi a lízingszerződés tartalmát, ha a két konjunktív feltétel fennáll,
- az általános szerződési feltételeket a lízingbe vevő ismeri (nem tekinthető ilyennek az, ha a lízingbe vevő a szerződés aláírásakor kapja meg az általános szerződési feltételeket és nincs lehetősége azt áttanulmányozni; nem az átadáson, hanem a megismerésen van a hangsúly),
- és elfogadja (azaz a szerződés létrejöveteléhez szükséges jognyilatkozataiból kiderül, hogy a megismert általános szerződési feltételeket tudomásul veszi a lízingbe vevő). Ha a két konjunktív feltétel bármelyike nem áll fenn, akkor az általános szerződési feltétel nem válik a lízingszerződés részévé: ugyanis a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire, így a szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a szerződést érintő minden lényeges körülményről (a konjunktív feltételek bármelyikének hiányában a lízingbe adó az előírt együttműködési kötelezettségét megszegi)[13].
A Csongrád Megyei Bíróság Polgári-Gazdasági-Közigazgatási Kollégiumának 4/2005. (XI. 4.) sz. kollégiumi véleménye alapján ha lízingügyletekkel üzletszerűen foglalkozó cégek (pl.: a Lombard cégcsoport gépkocsikkal kapcsolatos lízingszerződései) a szerződési feltételeket jelentős részben üzletszabályzataikban, részben hirdetményeikben egyoldalúan határozzák meg, akkor a kiadott üzletszabályzatok és hirdetmények általános szerződési feltételeknek minősülnek[14]. A másik félnek az üzletszabályzat apró betűméretére, valamint a hirdetmény megismerhetőségének hiányára vonatkozó kifogása a Ptk. 205. § (3)-(5) bekezdéseiben foglaltak alapján vizsgálandó, hogy az általános szerződési feltételek mennyiben váltak a felek szerződésének részévé. Amennyiben a másik félnek (lízingbe vevő) nem állt módjában megismerni az általános szerződési feltételeket (pl.: apró betűméret miatt, vagy mert nem adták át), azok nem válnak a felek szerződésének tartalmává, így az azokban foglaltak figyelmen kívül hagyásával kell elbírálni a felek esetleges jogvitáit.
Tehát a bírói gyakorlat nem az érvénytelenség jogintézményét (pl.: megtévesztés), hanem - dogmatikailag helyesen - a nem létező szerződés kategóriáját hívta segítségül a jogi probléma megoldásához: a fentebb részletezett feltételek hiányában az általános szerződési feltétel tekintetében nincs konszenzus a lízingbe adó és a lízingbe vevő részéről, így az általános szerződési feltétel nem lesz része a lízingszerződésnek és nem lesz alkalmazható a lízingkontraktusból eredő jogvitákra sem.
Ha a megállapodás a szerződéskötés időpontjában jogszabályban meghatározott oknál fogva nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására, akkor érvénytelen. A bírói gyakorlatban a tisztességtelen általános szerződési feltételek megtámadása (4.1.) és a feltűnő értékaránytalanság szubjektív és objektív alakzatait érintő jogviták (4.2.) merültek fel leggyakrabban a pénzügyi lízingszerződések vonatkozásában.
4.1. Tisztességtelen az általános szerződési feltétel akkor, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg[15]; a kikötést a sérelmet szenvedő fél megtámadhatja[16].
A tisztességtelen feltételnek két tartalmi összetevője van: egyrészt az objektív oldal, másrészt a szubjektív oldal. A kontraktusbeli jogok és kötelezettségek egyoldalú és indokolatlanul a másik fél hátrányára történő kikötése (objektív oldal) aránytalansághoz vezet: a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek egyensúlya megbomlik (holott a polgári jogi jogalanyok mellérendeltek és egyenjogúak), a szerződési egyenjogúság aránytalansága (és nem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti értékaránytalanság) alakul ki. Ezáltal a szerződés antiszinallagmatikussá válik, a szerződés alanyai alá- és fölérendeltségi viszonyba kerülnek egymással. A tisztességtelen feltétel szubjektív oldalát az adja, hogy a feltételeket kidolgozó fél a jóhiszeműség követelményét megsértette, azaz polgári jogi jogai gyakorlása során nem tartotta be a Ptk. 4. § (1) bekezdésbeli alapelvi rendelkezést: a jóhiszeműség, a tisztesség és a kölcsönös együttműködés kritériumainak nem tett eleget. Az általános szerződési feltételekben a tisztességtelen kikötés megtámadása szempontjából a jóhiszeműség nem szubjektív - elsősorban a dologi jogban irányadó - tudattartalmat jelenít meg, hanem a jóhiszeműség és a tisztesség objektív (erkölcsi) követelményét jelenti. A tisztességtelen kikötés a felek egyenjogúsága és mellérendeltsége elvét sérti; annak megítélése során, hogy valamely feltétel visszaélésszerű, túlzottan és ésszerűtlenül - vagyis indokolatlanul - hátrányos a másik félre és ezáltal sérti a jóhiszeműség követelményét, nem csupán az adott konkrét támadott kikötés egyedi értékelésével, hanem a szerződés egész feltételrendszerének az összefüggésében vizsgálható[17].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
