Az Európai Unióban legelterjedtebb mezőgazdasági vállalkozási forma a családi gazdaság hazánkban csak mezőgazdasági vállalatgazdasági kategóriaként létezik. A statisztikai nyilvántartás - így a KSH kimutatásai is - a mezőgazdasági termelés szereplőit egyéni gazdaságok, illetve társas vállalkozások csoportjára osztja. Az adózás rendjéről szóló törvény pedig mezőgazdasági őstermelő, mezőgazdasági kistermelő és egyéni vállalkozó fogalmakat használ. (Utóbbival összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az Szja. nem szól mezőgazdasági vállalkozásról, hanem csak egyéni vállalkozásról és annak egyes nevesített fajtáiról. Ugyanakkor az Szja. néhány részletszabálya figyelembe veszi a mezőgazdaságban folytatott egyéni vállalkozás sajátosságait.)
Az elmondottak alapján a KSH metodika szerint az egyéni vállalkozókat, az Szja. alapján az őstermelőket, és ezen belül a kistermelőket, illetve a mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó egyéni vállalkozókat nevezhetjük családi gazdaságoknak.
Mind a KSH, mind az Szja. szerinti besorolás a teljes magángazdálkodói kört magába foglalja, amely így a birtokméret és a termelés nagysága alapján egy meglehetősen heterogén mezőnyt jelent. Az egyéni gazdaságok birtokméret szerinti főbb jellemzőit a következőkben foglalhatjuk össze:
A KSH legújabb adatai szerint az egyéni gazdaságok 70%-a 1 hektárnál kisebb területen gazdálkodik az egyéni gazdaságok területének alig 8%-án. Az 110 hektáron gazdálkodók aránya megközelíti a 25%-ot, a használatukban lévő terület - ugyancsak e gazdaságcsoportot alapul véve - a 28%-ot. A következő kimutatott kategória a 10100 hektár közötti területen gazdálkodóké. E gazdaságok számaránya csak 5%, de az egyéni gazdálkodók által művelt területnek megközelítően az 50%-a jut e csoportra. A 100 hektárnál nagyobb területen gazdálkodók aránya alig 0,2%, de az egyéni gazdaságok által használt termőterület közel 17%-át művelik.
A rendszerváltást követően az egyéni gazdaságok számát és az egy gazdaságra jutó földterületet illetően is egy jelentősebbnek nevezhető koncentrációs folyamat játszódik le. A tíz évvel ezelőtti kétezer gazdasággal szemben a 10 hektár fölötti 51 ezer gazdaság Magyarország településeinek számát figyelembe véve azt jelenti, hogy egy helységben átlagosan 16 gazdaság létezik 10 hektár feletti mezőgazdasági területtel. A tág intervallumot magában foglaló, különböző méretű gazdaságok közül természetesen a birtoknagyság tekintetében nyilvánvalóan igen sok nem nevezhető versenyképesnek, illetve nem tudja egy család teljes körű megélhetését biztosítani. (Ez a birtokméret szerinti küszöb optimális körülmények között, megítélésünk szerint 50 hektárra tehető.)
A magyar mezőgazdaságra vonatkozó birtokpolitikai célkitűzések nem választhatók külön a mezőgazdaság vállalati rendszerének a kérdésétől. E tekintetben a rendszerváltástól kezdődően sajátos helyzettel találkozunk. Az első kormányzati ciklus alatt a családi gazdaságok fokozott szerepének a hangsúlyozása mellett nem azok kialakítására, hanem a korábbi tulajdoni-vállalati szerkezet lebontására helyeződött a hangsúly. A második kormány a mezőgazdaság vállalati szerkezetének alakulásában a piaci viszonyok szabályozó szerepére épített. Az 1998-tól hivatalban lévő vezetés a családi gazdaságok előtérbe állítását kívánta szolgálni, de a szakminisztérium részéről e célt szolgáló, igazán átfogó intézkedések mind ez ideig nem történtek.
A mezőgazdaság családi gazdasági modellje birtokpolitikai oldalról azt jelenti, milyen nagyságú gazdaság képes egy családot elfogadható színvonalon eltartani. E kérdéskör tisztázásához, annak közelítési módjaként a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) által fenntartott, és az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) által működtetett tesztüzemi adatokat vettük alapul. A rendszerbe 2000. évben 1346 egyéni vállalkozás tartozott. A gazdaságok közül 855 vállalkozás mérleg szerinti eredménye nem érte el az 1 millió Ft-ot, vagy esetleg veszteséges volt (1. sz. melléklet). Ez az arány a tesztüzemi rendszerbe bevont valamennyi vállalkozás tekintetében 63,5%-ot jelent. Birtokkategóriánként vizsgálva a kapott eredményeket látható, hogy a szóban forgó eredménykategóriába tartozó gazdaságoknak csaknem a fele - a 47%-a - az 50 hektárnál kisebb termőterületű vállalkozásokból kerül ki. A nagyobb gazdaságok a birtokméret növekedésével egyre kisebb arányban alkotói e csoportnak.
Az 1 millió Ft mérleg szerinti eredményt meghaladó gazdaságok száma 491, amely 36,5%-os részarányt jelent. E kategórián belül a legnagyobb arányt az 50 hektáros birtokhatárt el nem érő gazdaságok alkotják, részesedésük e csoporton belül 44,8%. [Az össz mintán belül ez az arány 16,3%. (2. sz. melléklet).] A továbbiakban 1 millió Ft-os osztályközökre bontva kerültek besorolásra a vállalatok. Az 1 és 2 millió Ft közötti mérleg szerinti eredményt produkáló gazdaságok - összesen 177 - a teljes mintán belül 13,2%-os részarányt képviselnek, a 491 egy millió Ft fölötti kategóriába sorolt vállalkozásokhoz mérten pedig 36%-ot. Igazából az ebbe az intervallumba tartozó gazdaságok is inkább csak egy család szerény megélhetéséhez biztosítanak lehetőséget, de a vállalkozás fejlesztésére, vagy akár csak a szinten tartásához már nemigen nyílik lehetőségük.
A birtokméret mellett - amely alapvetően a növénytermelési tevékenységgel hozható kapcsolatba - a családi gazdaságok esetében a bruttó jövedelem - amely a munkabért és a nyereséget foglalja magában - az a mutató, amelyet az életképes családi gazdaságok meghatározásakor definiálni kell. Megítélésünk szerint ez az alsó összeghatár 2 millió Ft-ra tehető, amelyet az FVM tesztüzemi rendszerébe tartozó egyéni gazdaságok - összesen 1346 vállalkozásról van szó 23,3%-a ért el, illetve haladta túl 2000. évben. Ez az arány az 1 millió Ft fölötti kategóriába sorolt vállalkozásokhoz viszonyítottan pedig 64%-os. A 3 millió Ft mérleg szerinti eredményt (bruttó jövedelmet) meghaladó gazdaságok pedig a teljes mintasokaság 15,7%-át adják. Ugyanezek az értékek az 50-100 ha közötti birtokkategóriába sorolt gazdaságoknál 32,2%, a 100 és 200 közöttieknél kereken 50%, a 200 és 300 hektáron belüli gazdaságoknál 58,5% és a 300 hektár felettieknél 51,8%.
Az egyes méretkategóriákat alapul véve a következő főbb megállapításokat tehetjük. A kisebb méretkategóriájú gazdaságok - elsősorban az 50 ha alatti vállalkozások - a valamennyi gazdasághoz viszonyított arányuknál jelentősen alacsonyabb mértékben vannak képviselve a viszonylag magasabb, esetünkben 2 millió Ft mérleg szerinti eredményt elérő, illetve azt meghaladó vállalkozások között. Az 50 ha alatti gazdaságoknak csak a 12,3%-a esetében éri el, illetve haladja meg a 2 millió Ft-ot a mérleg szerinti eredmény. Ez tehát egy igen alacsony arány. Ugyanezek az értékek az 50-100 ha közötti birtokkategóriába sorolt gazdaságoknál 32,2%, a 700 és 200 ha közöttieknél kereken 50%, a 200 és 300 hektáron belüli gazdaságoknál 58,5%, és a 300 ha felettieknél 51,8%.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
