Az összefonódás-ellenőrzés napjaink gazdasági életében egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Az Európai Unió piacán - különösen az új tagállamok felvétele során és azt követően - a gazdasági hatékonyság javítása céljából jelentős vállalati tranzakciók mentek végbe, amelyek gyakran a gazdasági társaságok összefonódásában testesültek meg. Ezek az összefonódások, koncentrációk sokféleképpen - pozitívan és negatívan - hathatnak az európai gazdaságra. Egyrészt pozitívak lehetnek, amennyiben megfelelnek a dinamikus verseny követelményeinek és képesek fokozni az európai gazdaság versenyképességét, javítani a növekedés feltételeit és növelni a Közösségben az életszínvonalat. Másrészt azonban biztosítani kell, hogy az átszervezési folyamatok ne okozzanak maradandó károkat a versenyben, ezért a közösségi jognak tartalmaznia kell rendelkezéseket az olyan összefonódások szabályozására, amelyek alkalmasak arra, hogy akadályozzák a hatékony versenyt a közös piacon. A vállalkozások összefonódásának szabályozása a versenyjogon belül meglehetősen komplex jogterület, amely összetettsége miatt számos problémát hordoz magában. A jogterület vizsgálatakor számos jogi és közgazdasági kérdés merül fel.
Egyes szerzők már azt a kérdést is felvetették, hogy az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) rendkívül szigorú eljárása a versenyjogi ügyekben - természetesen nem csak az összefonódás-ellenőrzés területe értendő ide - hátrányosan hat az Európai Unió versenyképességére. A lassú eljárások és a Bizottság által kiszabott magas bírságok túlzott mértékben ronthatják a vállalkozások versenyképességét, akár európai munkahelyek elvesztését is okozhatják[1].
A európai összefonódás-ellenőrzési rendszer egy preventív rendszer, azaz egyetlen - a közösségi küszöbértéket elérő - összefonódást sem lehet anélkül végrehajtani, hogy előzetesen ne nyilvánítsák összeegyeztethetőnek a közös piaccal. A 139/2004/EK rendelet[2] kizárólagos hatáskört biztosít a Bizottság számára a rendelet hatálya alá tartozó összefonódások vizsgálatára[3].
Az összefonódás engedélyezéséhez hosszadalmas eljárások kapcsolódhatnak, amelyek számos bizonytalansági tényezőt hordozhatnak magukban, valamint nagy költségeket okozhatnak a vállalkozások számára. Az összefonódás általában valamilyen vállalati restrukturációval jár együtt: átszervezik az összefonódó vállalatok a termelésüket, forgalmazásukat, kutatásukat és így tovább. Az előzetes engedélyezési rendszer segítségével a vállalatok már azelőtt meggyőződhetnek az összefonódás jogszerűségéről, még mielőtt komoly energiát fektetnének a vállalati átszervezésekbe, így nem járhatnak úgy, hogy a versenyhatóság utólag tiltja meg a fúziójukat vagy rendeli el utólagos kényszerfeldarabolásukat. Ez a rendszer a hatékonyságot és a jogbiztonságot kívánja előmozdítani. Azonban a vállalatok akár éveken át bizonytalanságban vannak, hogy a tervezett összefonódás létrejöhet-e. Az eljárások elhúzódása nem szolgálja a jogbiztonságot és a gazdaságra is káros hatással lehetnek.
E cikk azon főbb kérdéseket kívánja körüljárni, amelyek jelentős problémákat okozhatnak az összefonódás-ellenőrzés során és így alááshatják a jogbiztonságot e területen. A problémák egy jelentős része az összefonódások értékeléséhez kapcsolódik, először ezt a témakört vizsgáljuk meg, majd kiemelünk még néhány olyan kérdést, amelyek problémákat vethetnek fel az összefonódás-ellenőrzés során. Végezetül nem szabad figyelmen kívül hagynunk a bírósági felülvizsgálat kérdéskörét sem, hiszen az elhúzódó bírósági felülvizsgálatok sem állnak a jogbiztonság és ezáltal a gazdasági élet szolgálatában.
Ha a Bizottság a vizsgálatának eredményeként megállapítja, hogy az összefonódás a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt nem akadályozza jelentősen, akkor az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani. Speciális a helyzet akkor, ha az összefonódás célja és hatása a függetlenül maradó vállalkozások versenymagatartásának egyeztetésére irányul. Ebben az esetben a Szerződés 81. cikkében lévő kartelljogi szabályok alapján kell elbírálni, hogy ez a magatartás összeegyeztethető-e a közös piaccal[4].
Az összefonódást összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatot úgy kell tekinteni, hogy az összefonódás megvalósulásához közvetlenül kapcsolódó és szükséges korlátozásokra is kiterjed. A Bizottság a határozatához feltételeket és kötelezettségeket is fűzhet. Ha a Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás a vállalkozások által elvégzett módosítások, kötelezettségvállalások által már nem akadályozza a hatékony versenyt a közös piacon vagy annak jelentős részén, akkor ezt az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani, tehát engedélyezni kell az összefonódást.
Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a tervezett összefonódás a hatékony versenyt jelentősen akadályozná - például erőfölény létrehozása vagy megerősítése révén, vagy bármilyen más módon -, akkor a tervezett összefonódást a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja, és olyan határozatot hoz, amellyel megtiltja az összefonódást.
Ahhoz, hogy a Bizottság megtiltsa egy összefonódás létrejöttét, számos előzetes, közbenső döntésnek kell megszületnie a döntési folyamat során. Olyan kérdéseket kell tisztázni, mint például az érintett termék-, illetve földrajzi piac meghatározása, a termék vagy szolgáltatás helyettesíthetősége, vagy az erőfölény mértéke. E tényezők számos, viszonylag jól megfogható adatból meghatározhatók, mint például a piaci részesedés, a szállítás költségei vagy a fogyasztók preferenciái. A rendelkezésre álló adatokból a következtetéseket nem lehet mechanikusan levonni, a rendeletek, az iránymutatások és a korábbi határozatok alapján nem lehet analógiával választ kapni az egyes kérdésekre, minden esetben az egyes tényezőket megfelelően kell súlyozni a döntés érdekében[5]. Valójában nincsen világos érvelési rendszer az egyes kérdések megválaszolására, inkább az egyes érvek listájából, felsorolásából álló katalógussal találkozunk, amelyek között gyakran a logikai kapcsolat is gyenge.
Az értékeléskor számos probléma merül fel. Vegyük például a hatékonyságnövelés kérdését: mennyivel nyom többet a latban a hatékonyság növelése, mint az erőfölény növelése? Mennyire tudatosak a fogyasztók, illetve változni fog-e a fogyasztók magatartása a jövőben? Noha ismerhetjük ezeket az információmorzsákat, azonban hogy az egyes információk, adatok milyen súlyt képviselnek az értékelés során, azt igen nehéz meghatározni[6].
A jelenlegi összefonódás-ellenőrzési rendszer védelmezői arra hivatkozhatnak, hogy az összes kérdésünkre a válasz a közgazdaságtanban gyökerezik, és a közgazdasági modelleket segítségül hívva a Bizottság és jogászai képesek arra, hogy minden tényezőt megfelelően vegyenek figyelembe, és jelentőségüket megfelelően súlyozzák.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
