A Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság 1997. december 6. napján a H. Vállalat "végelszámolás alatt" megszűnésére tekintettel elrendelte a cég cégjegyzékből való törlését. A végzést a Cégközlöny 1998. február 5. napján megjelent számában tették közzé. A felperes 1998. március 5. napján előterjesztett keresetében a cégbíróság 32. sorszámú végzésének hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az alperessel szemben a végelszámolási eljárásban érvényesített követelését a törlést megelőzően nem elégítették ki. Erre tekintettel jogszabálysértően történt a társaság törlése a cégjegyzékből azt megelőzően, hogy a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően igazolhatta volna a felperes felé fennálló tartozása kielégítését.
A Fővárosi Bíróság 2000. december 1. napján kelt végzésével a pert megszüntette. Határozata indokolásában kifejtette, hogy az 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 46. §-ának (1) bekezdése rendelkezései alapján a felperes - aki hitelezői minőségében szerepelt a végelszámolási eljárásban - nem tekinthető olyan személynek, akire a támadott végzés rendelkezést tartalmazott volna. Ilyen pert a bíróság álláspontja szerint az ügyész, a végelszámolás alatt álló cég tulajdonosai vagy tagjai, esetlegesen a végelszámoló maga indíthat. A felperes az eljárásban érdekelt személynek minősül, azonban az érdekeltek köre szélesebb, mint azoknak a személyeknek a köre, akik a jogszabály előírásai alapján az alperesi társaság törlését elrendelő végzés ellen keresetet indíthatnak. Erre tekintettel szüntette meg a pert a bíróság a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, utalva a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontjára. Ezen túlmenően megállapította az elsőfokú bíróság, hogy nincs olyan jogi személy, aki a perben az alperesi pozíciót betölthetné. Végül kifejtette, hogy a felperes akkor jár el helyesen, ha összegszerűen kimutatható és a végelszámolási eljárás során figyelembe nem vett követelését a tulajdonossal szemben érvényesíti a maradványvagyon terhére.
A felperesi fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyták. A Legfelsőbb Bíróság határozata indokolásában elsődlegesen azt rögzítette, hogy a jelen ügyben az 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) vonatkozó rendelkezései az irányadók, mivel a Ctv. 1998. június 16-án lépett hatályba. (A cég törlésére irányuló kérelem benyújtásának időpontja 1997. október 20., a kereset 1998. március 5-én érkezett a bírósághoz.)
A Ctvr. 18. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kérelemnek helyt adó bejegyző végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban az ügyész, továbbá az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz - a rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan - pert indíthat a cég ellen a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt.
A H. vállalat v.a. képviselője 1997. október 20-án nyújtotta be a cégbírósághoz a végelszámolási eljárás lefolytatását követően a cég törlésére irányuló kérelmét, amelynek a cégbíróság helyt adva 1997. december 16. napján a céget jogerősen törölte a cégjegyzékből, így jogalanyisága megszűnt.
Erre tekintettel az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül kellett volna elutasítania a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján.
Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság végzése érdemben helyes, az eljárást a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - a fenti módosított indokolással - hagyta helyben a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján.
(Gf.II.31.349/2001/2.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
